A legenda szerint XVI. Lajos francia király kíváncsiságának köszönhetik az asszonyok, hogy máig a hanyatt fekvő pozíció számít hagyományosnak szülés közben. A király ugyanis saját szemével óhajtotta látni a születés pillanatát, ezért parancsára feleségét, az éppen vajúdó Marie Antoinettet felfektették egy asztalra. A történelem első feljegyzett apás szülését aztán számtalan követte, de csak kétszáz évvel később. A szülőszoba szentélyében ugyanis férfinak sokáig nem volt keresnivalója.

Ez a pillanat a nők privilégiuma volt, a bábák, tudós asszonyok segítették világra a gyermekeket, egészen a modern korig. Mikor a szülés helyszíne a kórház lett, a bábák elvesztették önállóságukat. S bár a kórházi szülészeti ellátás azonnali segítséget biztosít a veszélyben lévő édesanyának és magzatának, ennek meglett az ára, a szülés természetes volta háttérbe szorult. A hetvenes évek végén Nyugat-Európában reformmódszerek tucatjaival kísérleteztek, hogy újra visszataláljanak a természetes útra. Franciaországban Michel Odent szülészorvos ötlete alaposan felkavarta a szülészeti protokoll állóvizét. A doktor a szülőszoba sarkába kádat tett, gondolván, a víz könnyíti a vajúdást.

A módszer bevált, később egy asszony ott szülte meg gyermekét. Világhírűvé vált Frédérick Leboyer francia orvos erőszak nélküli, háborítatlan szülésről kialakított filozófiája is.

Bízni az ősi tudásban

Hazánkban ilyen gondolatokért három évtizede még kiátkozták az orvosokat, de nemcsak a szakma volt elutasító, a közvélemény is. A nyolcvanas évek elején lassan, de változás kezdődött. A szocialista, tekintélyelvű egészségügyi rendszer falain az első repedéseket alighanem azok a bátor, nyitott gondolkodású orvosok okozták, akik megismerve a nyugati mintákat, a gyakorlatban látták igazolva saját elképzelésüket, hogy szülni lehet másképp is, az embert és a családot a középpontba helyezve, szemben a klasszikus szülészet sterilitás- és beavatkozáscentrikus szemléletével.

Itthon az első forradalmi lépés az apás szülés volt, aztán a rideg műtőhangulatot felváltották a színes falú, képekkel díszített szülőszobák, elindultak a szülésfelkészítő tanfolyamok. Ma már elterjedt gyakorlat, hogy az újszülöttet világra jötte után azonnal édesanyja hasára fektetik. A pszichológusok szerint ennek óriási jelentősége van a későbbi anyagyermek kapcsolat alakulásában, ahogyan annak is, hogy gyermekágyas kórtermek nagy része „rooming-in”, vagyis a babák éjjel-nappal édesanyjuk mellett lehetnek.

A 90-es évek közepére az “otthonszülés a kórházban” modellel zárult le a reformok korszaka. A hagyományos, fekvő pozíciójú szülési módszeren azonban már kevesen mertek változtatni.

Úttörőként a Szent István Kórház szülészete vállalkozott 1995-ben vízben szülés levezetésére. Hozzá kell tenni, a szakmai kollégium csak a vízben vajúdást ajánlja, azt, hogy a kismama vízben hozza világra gyermekét, már nem. Legfőbb indokuk a fertőzésveszély. S bár az országban működő szülészetek kétharmada családközpontú, az alternatív módszereket csupán egyötödük alkalmazza.

Ahány intézmény, annyiféle hozzáállás, egyelőre tehát nem beszélhetünk valódi szemléletváltásról. Így látja dr. Bálint Sándor, a budapesti Szent Imre Kórház főorvosa is, aki az országban az elsők között kezdte reformelképzeléseit meghonosítani e fővárosi szülészeten.

– A szülés természetes folyamatát kell tiszteletben tartva, hinni kell abban, hogy egy egészséges nő, ösztönös tudására támaszkodva, képes világra hozni a gyermekét. Nem levezetni, kísérni kell a szülést. A fiatal orvosok nem hallanak az új módszerekről, arra képezik őket, hogy felismerjék a betegségeket, de arról, hogy a várandósság és a szülés nem ez a kategória, már nem esik szó. Az oktatásba fel kellene venni a természetes szülés kategóriáját, égető szükség van a szemléletváltásra – mondja Bálint Sándor, miközben körbevezet a szülészeti osztályon.

Az alternatív szülőszobában franciaágy, fürdőkád, bordásfal, gumilabda várja a kismamákat, a berendezés inkább wellness hotelre, mint kórházi vajúdóra emlékeztet.

– A lényeg az otthonosság, itt a kismamák saját maguk jönnek rá arra, mi a jó nekik. Szülhetnek vízben, négykézláb, guggolva vagy akár álló helyzetben is. Sokszor kérdezik tőlem, hogy mi az én feladatom szülés közben? Erre azt szoktam válaszolni, én vagyok a biztonsági öv. Az autót sem a biztonsági öv vezeti, hanem a sofőr – mondja mosolyogva.

Szülés a nappaliban

Az alternatív szülészet tehát számtalan lehetőséget kínál, hogy a születés visszatérhessen ősi, természetes folyamatához, ám vannak, akik szerint ez kevés. A reformelképzelések radikális ága az otthonszülés, amivel kapcsolatban állandóan felmerül a kérdés, mi a fontosabb, az intimitás vagy biztonság? A vita azonban elvek mentén folyik, lévén, hogy az otthonszülés sem jogi, sem szakmai szempontból nincsen szabályozva. A szakmai egyeztetések megálltak, nincs kompromisszum, az egészségügyi tárca pedig csak ígérget.

– A jelenlegi jogszabályok értelmében, csak az segédkezhet otthonszülésnél, aki engedélyt kapott az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattól (ÁNTSZ), a bábák azonban önállóan, engedély híján nem indíthatnak bábapraxist. De ez nem csupán az otthonszülésre vonatkozik, hanem az egészségügyi ellátás egészére – mondja Nováky Rita, az Országos Bábaszövetség elnöke. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szerint ez a mostani szabályzás alkotmányellenes, mivel az egészségügyi törvényből levezethető, hogy a várandós édesanyának jogában áll eldönteni, hol, milyen körülmények között kívánja világra hozni gyermekét, ha ezt biztonságos feltételek mellett teszi. Új jogszabály-tervezetükben megszabnák a szülés kísérőinek szakmai felkészülését, gyakorlatát, azt is meghatároznák, milyen szülészeti indikációk alapján tanácsolnak el valakit a tervezett otthonszüléstől. Kitérnének arra, milyen eszközöknek, gyógyszereknek kell a szüléskor a bába táskájában lenniük, és nem utolsósorban, hogy a szülés nem várt szövődményei esetén mi legyen a teendő. A Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium azonban ellenáll, úgy vélik megengedhetetlen, hogy „emberi szabadságjogokra, az alternatív módszerek választási szabadságára hivatkozva bárki szembeforduljon a szakmai ésszerűség és a biztonság elsődleges követelményével. […] Otthon nem teremthetők meg a biztonságos szülésvezetés azon szakmai feltételei, amelyek a kórházak szülészeti osztályán rendelkezésre állnak” írták tavalyi állásfoglalásukban. Geréb Ágnes, aki orvosként az országban egyedül vállal kórházon kívüli szülést, és már több esetben indítottak ellene büntetőeljárást szülés során elkövetett foglalkozási szabálysértés miatt, többek közt azzal érvel, hogy az otthonszülő nőknél nem jelentkezik szülés utáni depresszió, a pozitív élmény miatt az anyák szívesebben vállalnak még gyermeket, és mindenkinek ott kell világra hoznia gyermekét, ahol nagyobb biztonságban érzi magát. Ez utóbbival Nováky Rita is egyetért, ám szerinte csak az alacsony rizikójú várandósoknak szabadna vállalni a kórházon kívüli szülést. A nehézségek ellenére évente körülbelül kétszázan tervezik, hogy otthon hozzák világra gyermeküket. Pedig a szülési komplikációkon kívül is előfordulhatnak komoly problémák. Például, ha egy Rh-negatív vércsoportú anya újszülöttje Rh-pozitív, az anyának úgynevezett anti-D immunglobulint kell kapnia. Ilyenkor az újszülött köldökvérét a kórházban azonnal megvizsgálja a labor, az otthonszüléseknél a vért viszont az Országos Vérellátóba (OVSZ) kell küldeni, ahol sokszor viták előzik meg a vizsgálati anyag elfogadását, sőt előfordult, hogy a köldökvért csak pénzért vizsgálta meg az OVSZ, holott a család rendelkezett biztosítással. Az anti-D-injekció receptre nem írható fel, csak kórházi osztályok kaphatnak belőle, beszerzése ezért a kórházon kívüli szüléseknél nagyon nehéz, pedig komoly egészségkárosodást előzhet meg a következő várandósság esetén – sorolja Nováky Rita a nehézségeket.

Felelős bábák

Az otthonszülés kapcsán az egyik sokat emlegetett pozitív példa Hollandia, ahol a kilencvenes években az asszonyok 40 százaléka választotta ezt a lehetőséget, miközben a gyermekhalandóság nem volt magasabb, mint más fejlett országokban. Ám az ottani egészségügy struktúrája egészen más. Hollandiában az otthonszülő kismamák előszűrésen esnek át. Ez a szigorú rosta a garancia arra, hogy az otthoni körülmények közt zavartalan lehet a szülés, s ha komplikáció adódna, a mentő perceken belül beviszi a kismamát a körzetes kórházba.

Hollandiában minden szülészeti osztálynak harminc kilométeres körzetben öt bábája dolgozik, akik biciklivel járnak, szakmailag pedig szoros kapcsolatot ápolnak a kórházzal. Az intézmény a terhesgondozás ideje alatt tud a kismama egészségi állapotáról, tud arról, melyik utcában zajlik a szülése, vagyis valódi háttérkórházként működik. De ehhez szakmai felelősséggel rendelkező, önálló bábák működése a feltétel. De más példa is akad, például Ausztria, ahol a kismama csak néhány órát tölt el a szülés után a kórházban, az utógondozás ellenben meg van oldva, a szülésznő figyeli a friss gyermekágyast.

Itthon a biztosítók előírásai alapján a szülőnőnek legalább 48 órát a kórházban kell töltenie, hogy az intézmény megkapja a „fejpénzt”. Ha azonban az OEP a szülésekre kötne szerződést, a pénzből akár az utógondozást is meg lehetne oldani.

Szentei Anna