Október 15-én reggel tíz órakor zárt kapuk fogadták a nagy dérrel-dúrral beharangozott megnyitóra érkező tömeget. Bár a szervezők némi szabadkozás után egy órára visszainvitáltak mindenkit, mondván, addigra teljes pompájában élvezhetik majd a plázát, a munka közben meglepett, megilletődött munkások arról beszéltek, még legalább egy hónapra lett volna szükség ahhoz, hogy elkészüljön a létesítmény. A megnyitáskor csak a vásárlók által látogatott részeket hozták úgy-ahogy élhető állapotba, a színfalak mögött még a vezetékek sem voltak bekötve, hiányzott a burkolat. A bevásárlóközpont sajtófőnöke azt füllentette, mindössze annyi történt, hogy az éjszaka nem sikerült kitakarítani.

A további csúszással mindenesetre már a kötbér, a jó hírnév, és ami ennél fontosabb, a karácsonyi csúcsszezon került volna veszélybe. Néhány elégedett vásárlót már sikerült szerezni, ők voltak azok a szerencsések, akik a nyitás napján az akciós elektronikai, háztartási cikkeket begyűjtötték.

A gigantomán hirdetések ellenére az Arénában a háromdimenziós filmélményt (egyszer majd) nyújtó mozin és néhány, a hazánktól eddig példás önmegtartóztatást tanúsító ruházati világmárkán kívül semmi különleges nincs. Igaz, nagyon széles és nagyon-nagyon hosszú, de ez annak köszönhető, hogy két hipermarket hozzáépült és csak kétemeletes.

Mindebből és a szóvivő nyilatkozatából akár arra is lehet következtetni, hogy az Aréna Plaza és üzemeltetői fejlett realitásérzékkel rendelkeznek. A magabiztos és jól öltözött majomember figurájára és a jelek szerint a választók tudatos megtévesztésére építő reklámkampányt az egyik magyarországi bennszülött párt választási kampányának sikere ihlethette.

A sok fénnyel, a tájékozódásra a többi plázánál alkalmasabb ovális belső elrendezésével, kulturális programjaival, művészeti galériájával idővel meghódíthatja a budapestiek szívét, és egy jó hajrával 2010-re a legnépszerűbb fővárosi fogyasztási centrummá és pénznyelő csővé nőheti ki magát, ám ilyen kezdés után ennek esélye egy számjegyűvé zsugorodott, az eredményességhez sok-sok akcióra és árkedvezményre lesz szükség. Az esélyeket rontja, hogy az árusilót a Kerepesi útra, a Keleti pályaudvar és a Stadionok metrómegálló közé félútra építették, egy trolibusz és egy (egyszer majd) félóránként közlekedő autóbusz vonalára. Bizakodásra adhatna okot, ha a Westendhez vagy az Árkádhoz hasonlóan, a metróból kilépve a gyanútlan járókelő a Kerepesin is egy plázába botladozna, ám ehhez meg kellene változtatni a négyes metró nyomvonalát.

Az alacsony forgalmat egyébként talán egyedül a menedzsment bánná. Habár anno nagy sikernek könyvelték el, hogy az üzlethelyiségek nagy része pillanatok alatt bérlőre talált, erre leginkább presztízsokok miatt került sor, és nem valószínű, hogy egy nagy, huszonkilenc bevásárlóközpontban bérlő sportszergyártó céget zavarni fog a miniatűr forgalom, ha cserébe a másik nagy sportszergyártó cég is miniatűr forgalmat könyvelhet el.

A sokak szerint városképidegen tömb üzemeltetőit nemcsak a sajtó, de még az ág is húzza, a támadási felület így már a botrányos nyitány után kialakult és megnőtt. A jelenleg a brit AAIM tulajdonában álló, az utóbbi két évben kétszer is gazdát cserélő terület és a rajta elterülő pláza ugyanis több szakértő szerint egy fontos budapesti átszellőző csatorna végébe épült, és a légáramlatok lefékezésével ronthatja a város levegőjét. Nem egyszer majd, hanem már most.

„Itt a vásárló a főszereplő, róla szól minden. Itt végre a divat részesei lehetnek, mert a trend itt születik. A vásárlók úgy érezhetik, ők a kifutók csillagai.” Bevásárlóközpontok esetében üzletfilozófiáról persze óvatosan lehet beszélni, a magát elegánsnak, vásárlóbarátnak, családinak tartó létesítmény egyik tájékoztatójában mindenesetre sikerült egy rövid bekezdésen belülre sűríteni a „business class”, a „VIP”, az „exkluzív”, a „prémium” és a „parti” szavakat és feltenni a kérdést: „Szeretne olyan fagylaltot enni, ahol a gombócok kétszer akkorák, mint a magyar átlag?„ A Kerepesi úti állapotokat nézve nem csak fagylaltból vállaltak be a kelleténél nagyobbat a píárosok és gazdáik.

Monostori Tibor