Az Almás-patak mocsaras környezetéből lassan fél évezrede emelkedik ki a magyarság harcos évszázadainak büszkesége. Alapjait még 1420-ban fektette le Antheminus (Szigethy) Oswald, hogy évtizedekkel később már egy hat katasztrális hold alapterületű, a kor minden kívánalmának megfelelő erődítmény védelmezze birtokait.

Családja azonban nem sokáig élvezhette a modern körülményeket, az alapító halála után nem sokkal többszörösen is gazdát cserélt a sziget vára. Az első fél évszázadban viszonylagos nyugalomban épülhettek a biztonságot nyújtó fal- és bástyarendszerek, az erőpróbára a kettős királyság idején került sor. Török Bálint és Szigetvár vára sikeresen vette az akadályt, megvédte a területet Szapolyai János hadaival szemben.

A török szállásfoglalást követően először Tujgon pasa próbálta meg bevenni a várat, majd rá két esztendővel, 1556-ban Ali pasa másfél hónapnyi ostromát állták sikeresen. Ali Zrínyi Miklós és felmentő serege érkezésének hírére önként elvonult a vár alól. A kétévnyi ostromzár által erősen megrongálódott vár első rekonstrukciójára azonban sokat kellett várni. Kerecsényi László várkapitány ugyan többször is segítségért folyamodott Ferdinánd királyhoz, mégsem sikerült újjáépítenie a megrongálódott épületeket.

A folyamatos kudarcokat látva lemondott tisztségéről. Követője, a legendás Zrínyi szintén próbálkozott a királyt meggyőzni az építkezések szükségességéről. Jó hadvezér lévén előre látta, hogy az ellen stratégiai fontosságúnak tartja Szigetvár várát, így saját kincstárából finanszírozta meg a felújítási munkálatokat. 1566-ban érkezett a vár alá Szulejmán és százezer fős hadserege. A történet innentől mindenki számára ismert. Szeptember hetedikén maradék lovassága élén megpróbált egy utolsó, ám sikertelen csapást mérni a török gyűrűre. A hátramaradó katonák az önfeláldozás egyik legszebb példáját jelentik a magyarság számára. A feljegyzések szerint a várban tartózkodó nők és gyermekek önkezükkel vetettek véget életüknek, míg az utolsónak kilovagoló katonák magukra robbantották az erődítményt, így biztosítva végső nyughelyet a harcosok és családjaik számára. Szulejmán a feljegyzések szerint nem élte túl a csatát. Utódja, Iszkander bég azonban jól látta, mekkora fontosságú nemcsak a további harcokban, de eszmeileg is a kis mocsár közepén lévő erőd, így a csata befejezése után szinte azonnal hozzálátott a vár újjáépítéséhez.

A huszadik század elején Szigetvár vára is megfosztatott tulajdonosaitól. A hatvanas évek műemlékláza ugyan idáig is elért, ám szigorúan csak az állagmegóvásra koncentrált. Míg a külső várfalrendszert javarészt póttéglákkal látták el, a sarokbástyarendszer már csak konzerválva lett. Az akkori jelentések szerint a szakemberek úgy vélték, hogy a további állagmegóvási kísérletek nem célszerűek, „a sok falkiegészítés túlságosan merevvé tette volna a várfalakat”. Ennek következtében az évtizedek alatt jelentősen leromlott a vár állapota. A rendszertelen pótolgatás következményeképp az Orbán-kormány 1998-as Várprogramja, illetve a Széchenyi Terv épp az utolsó órákban érte a szigetvári várat is. A Kincstári Vagyoni Igazgatóság és a Gazdasági Minisztérium közös felújítási programja lehetőséget adott a rekonstrukcióra. 2005-re azonban a Széchenyi Terv megszüntetésével már nem maradt lehetőség a munkálatok folytatására. Aztán Paizs József, a város jelenlegi, szocialista polgármestere, megunva az áldatlan állapotokat, megpróbálta az elhanyagolt műemlékre vonni a média figyelmét.

– Egyszerűen felfoghatatlan, hogy egy ilyen történelmi jelentőségű emlékkel éveken keresztül ne foglalkozzanak – meséli felháborodva. – Amíg nem kaptam ajánlatot a Magyarországi Iszlám Kulturális Egyesülettől, hogy átvállalnák a vár használatát és rekonstrukcióját, senkit nem érdekelt, mi történik éppen Szigetváron. A vár ugyanis már régóta elhanyagolt, a bástyarendszer egyenesen életveszélyes állapotban van. Az előző vezetés idején a használati jogot egy Fidesz-közeli cég kapta meg, ők azonban nem képesek megfelelően gondoskodni az épületegyüttesről.

A polgármester szerint tarthatatlan, hogy az állam mellett még egy rossz gazdája van a várnak. Ezért gondolta úgy, hogy a médiát hívja segítségül.

– Rögtön számtalan megkeresés érkezett mindkét oldalról. A hírek pedig egyre inkább eltértek a valóságtól, de én még ezt sem tartom gondnak, hiszen így legalább a régóta hiányzó figyelem újra ránk irányul. Én egy szóval sem mondtam, hogy szerződést kötünk a török egyesülettel – próbálja az összegubancolódó információkat helyretenni. – Egyelőre csak egy ajánlat érkezett, mindennemű fedezet nélkül. A vár tulajdonjoga egyébként is az államé. Az ilyen jellegű műemlékek a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. felügyelete alá tartoznak, szerintük pedig a szigetvári várnak egyelőre van fenntartója.

Paizs József elsődleges célja saját bevallása szerint a Vagyonkezelő riogatása volt, hogy a problémára így is rávilágítson, ám az esetleges török–magyar együttműködést nem zárja ki.

– Hogyha újból megkeresnének bennünket a török oldalról, fedezettel és tervekkel együtt, nem zárkóznék el az együttműködéstől. Szigetvár történetében nem ez lenne az első közös terv, hiszen a város melletti Magyar–Török Barátság Parkja is a török állam közreműködésével jött létre. A vár pedig ugyanannyira török, mint amennyire magyar és horvát emlék is – meséli. – A törökökön kívül kapcsolatba lépnénk a horvátokkal is, hogy közösen tölthessük meg programokkal a várat. Zrínyi Miklós életét és a harcokat bemutató játékokat és előadásokat szerveznénk a későbbiekben. Ha sikerül a vár felújítását véghezvinni, akár két éven belül. A várnak ugyan jelenleg is van fenntartója, de a polgármester úgy véli, az elmúlt években nem történt semmi, ami a várat érdekessé tehetné a turisták számára, kihasználatlan, elhanyagolt épület csupán.

– 2001-ben a várrekonstrukcióra a fenntartók félmilliárd forintot kaptak az államtól. Ez az összeg pedig egyszerűen felszívódott, anélkül hogy bármi is látszana a felújításokból.

Paizs József úgy véli, a felesleges építkezések felemésztették az állami keretet, míg az alapvető problémák megmaradtak.

– Az egész koncepció alapvetően volt hibás. A katakombarendszert átalakították szállodának, pedig valószínűleg már a megnyitáskor működésképtelen lett volna.

– Az utóbbi időben a város testületi ülésein rendszeresen negatív hangnemben nyilatkoznak a várról. A helyi közvélemény egy része fogékony is erre sajnos – avat be a városka mindennapjaiba a fenntartó Szigetvári Vár Kft. ügyvezetője, Király Lajos várkapitány. – A várba érkező turisták pedig nem tudják, mit gondoljanak. Úton-útfélen azt hallani ugyanis, hogy a vár életveszélyes, és omlásnak indult. Persze itt meglepődnek, hogy mégis van mit megcsodálni. Fel vannak háborodva, hogy a szigetvári polgárok miképp vélekednek a történelmükről.

A volt Kincstári Vagyoni Igazgatóság osztályvezetője, a szigetvári várért felelős Lassányi Ferenc szerint is kifogástalan volt a korábbi felújítás.

– 2004-ig a tervekben az alapozás és az alap megerősítése és a szerkezeti megerősítés szerepelt. Ezt kellett volna folytatni. Az utódom a 2005-ös évben részt is vett egy norvég pályázaton a munka folytatására, amit minden intézmény támogatott a KVI vezetését kivéve. Ők azzal fosztották meg a szigetvári várat a részvételtől, hogy egy intézmény csak egy pályázatot adhat be a norvégoknak, így a vár elesett a lehetőségtől.

A szakember szerint akkoriban ez lett volna az egyetlen lehetőség a teljes rekonstrukcióra. De a 2001 és 2005 közötti időszakban így is negyven év után először kezdődtek meg a munkálatok a szigetvári várban. Az omladozó falakat megerősítették, a bástyarendszert felújították, így a vár külső képe sokkal elfogadhatóbbá vált. Ma az egyik legépebb erősség az egész országban. A várbelső kialakítása is ekkor kezdődött. A korábbi, Andrássy-féle térrendezés alatt létrejött angolpark-jelleget megtartva, a tájba illeszkedve állították helyre az egykori dzsámi épületét és a későbbi kastélyt is. A Széchenyi Terv felszámolása után aztán az éppen akkoriban szépülő kazamatarendszert egy ideiglenes tetőzettel látták el, hogy legalább megőrizzék az állagát. Az ideiglenes tető az egyetlen, ami a terv megszüntetése óta épült. A szigetvári vár azonban minden híresztelés ellenére teljes szépségében várja a látogatókat.

Bár hétköznap van, mégis meglepően sok a látogató a vár parkjában. Nem értik, miért kellett pánikhangulatot okozni azzal a városban, hogy a várat török kézre adják, hiszen szemmel láthatóan jó állapotban van. A várkapitány is egyetért velük.

– A negatív kampány nem tesz jót a várnak. Az, hogy a törökök érdeklődnek, nem meglepő, hiszen 1994-ben már megkaptak egy területet a közelben. A Magyar–Török Barátság Parkját szintén 99 évre vették birtokba – meséli az előzményeket a kapitány.

Ez az együttműködés egyébként meglehetősen érdekesen alakult. A park információs táblája szerint Szulejmán szultánnak és Zrínyi Miklósnak kellett volna szobrot állítaniuk, hogy egyformán megjelenjenek a kor legismertebb harcának színhelyén. Szulejmán bronzszobra el is készült, Zrínyié azonban mind a mai napig egy műanyag installáció, bronzszínű festékkel lefújva. Már messziről látszik a különbség a két alkotás között.

A várra igényt tartó Magyarországi Iszlám Kulturális Egyesületet is szerettük volna elérni, ám igyekezetünk sikertelennek bizonyult. A Magyarországon bejegyzett egyesület sem címmel, sem telefonszámmal nem rendelkezik a nyilvános adatbázisokban. Annyit mégis sikerült kideríteni, hogy tagjai az európai szülejmandzsi mozgalom követői. Süleyman Hilmi Tunahan, a századelő hírhedt szufija birodalomszerte alapított Korán-iskolákat, ahol az Atatürk-féle szekularizált állam vallásgyakorlati korlátozásaival szembemenve a korábbi, hagyományos oktatási rendszerben folyt az oktatás. Tunahan a modern török állam ellenségeként a börtönt is megjárta, ám közben sikerült egy mindent túlélő hálózatot kialakítania. A szülejmandzsi mozgalom mára a muszlim fundamentalizmus egyik legnagyobb világszervezetévé vált, szerte a világon négymillió tagot számlál. Folyamatosan nyílnak meg Törökországon kívüli iskoláik, mintegy négyezer mecsetet és oktatási kollégiumot üzemeltetnek a tradicionális török eszmerendszeren alapulva.

A szigetvári Magyar–Iszlám Közösség egyébként érthetetlenül áll az ötlet előtt. Bolek Zoltán, az egyesület vezetője a Demokratának elmondta, őket eddig senki nem kereste fel ez ügyben. A hírek ugyan eljutottak hozzájuk, de még ha valóban felmerülne a lehetőség, az iszlám vallás magyarországi képviselete akkor sem tudna közösséget vállalni velük. A két szervezet céljai ugyanis alapjaiban mások.

– Rengeteg magyar, horvát, de muszlim vallású, felháborodott emberrel is beszélek, akik nem értik, hogyan fordulhatott meg egyáltalán a gondolat bárki fejében. A szigetvári vár egy szellemi, történeti, kulturális érték, egy nemzeti emlékhely, ami nem eladó. És az, hogy ez az ötlet Zrínyi Miklós születésének az ötszázadik évfordulóján egyáltalán felmerül, felháborító! – Király Lajos természetesen foggal-körömmel védi a várat, hiszen lassan egy évtizede hozzá tartozik. – Számomra az a hely, ahol több ezer magyar és horvát hős nyugszik, nemzeti sírkert. És az egész ország számára azzá kellene válnia.

Gerhát Petra