Mára nyilvánvaló lett: Soros egy jottányit sem enged abból, hogy ő felette áll a világi törvényeknek. A mesterségesen keltett világbotrányt arra is felhasználja, hogy káosz­politikáját kiterjeszthesse Magyarországra.

Egy hét sem kellett hozzá, hogy az egekig habosítsák a CEU-hisztériát. Budapesten tüntetések kezdődtek, az MTA elnöke és a magyar rektori konferencia tiltakozott, és összevonta szemöldökét az amerikai ügyvivő. A habzás átcsapott az országhatárokon, Nobel-díjasok emelték fel szavukat a CEU védelmében, és rosszallásuknak adtak hangot európai parlamenti képviselők, valamint az amerikai kongresszus. A száraz tények azonban nem érdekelték sem a magyar rektorokat, sem az MTA elnökét, sem a Nobel-díjas tudósokat, de még az uniós vagy az amerikai politikusokat sem. Éppen ezért érdemes összefoglalni, mi történt valójában.


Csak egyetlenegy!

Történt pedig, hogy a magyar parlament új felsőoktatási törvényt alkotott 2011-ben. Ez egyebek mellett szabályozta a Magyarországon képzést folytató 28 külföldi egyetem működését is. A törvény kitér arra is, hogy ötévenként ellenőrizni kell, betartják-e az intézmények a hatályos jogszabályokat. Az illetékesek annyira nagyvonalúak voltak, öt év türelmi időt hagytak, hogy a regisztrált felsőoktatási intézmények alkalmazkodjanak a megváltozott jogszabályi környezethez, s csak 2016 nyarán kezdték el az ellenőrzéseket. Mellesleg sehol a világon nem kapnak öt év alkalmazkodási időt sem a sertéstelepek, sem a köszörűsök, de még a sarki fűszeresek sem. Ennek ellenére mindössze a McDaniel College (USA) volt az egyetlen, amellyel kapcsolatban nem merült fel anomália a vizsgálat során. A McDaniel College komolyan vette, hogy mert Magyarországon is folytat képzést, vonatkoznak rá a magyar törvények. A többi 27 intézmény között akadtak olyanok, amelyeknél csak kisebb szabálytalanságokat talált az Oktatási Hivatal, mások működésében törvénysértő gyakorlatot is feltártak.

Félreértés ne essék: az oktatási intézmények, közöttük a felsőfokú képzést nyújtók működését a világon mindenütt pontosan szabályozzák. Csak így lehet biztosítani, hogy a kiadott oklevelek a végzettek valós szakértelmét tanúsítsák. E szabályok képezik annak alapját is, hogy az államok elfogadják a határaikon kívül megszerzett diplomákat. A hatályos törvények betartását pedig mindenütt ellenőrzik, éppen azért, hogy a szabályosan működő egyetemek által kiadott oklevelek értéke ne csökkenjen például valódi teljesítményt nem igénylő diplomagyárak miatt.

Hasonló elvek vezérelték a magyar törvényalkotókat, s ebben a szellemben végezte az Oktatási Hivatal (OH) a tavaly levezényelt ellenőrzéseket. Ezek végeredménye a Demokrata birtokába jutott jelentés szerint több mint elgondolkodtató lett.

Az enyhébb vétségek közé tartozott, hogy a képzőhelyek szinte mindegyike elmulasztott eleget tenni adatszolgáltatási kötelezettségeinek. Nem értesítették például a hivatalt a növendékek vagy a képzést végző tanárok létszámáról, holott a világon szinte mindenütt létezik hasonló követelmény.

A vizsgálat során derült ki az is, hogy néhány egyetem, amelynek hazai partnere egy magyar felsőoktatási intézmény volt, valójában nem folytat képzést Magyarországon, nem sikerült elindítaniuk azt, vagy az együttműködés okafogyottá vált a rendkívül alacsony hallgatói létszám miatt. Erről azonban sem a hazai partner, sem a külföldi intézmény nem értesítette az Oktatási Hivatalt. Ebben a cipőben járt az Université Paris Ouest Nanterre la Défense, a University of Wales és a Middlesex University.

Előfordult az is, hogy az ellenőrök nem lelték fel magyar partnerét a bejegyzett külföldi egyetemnek. Ez a helyzet úgy állhatott elő, hogy az eltelt évek alatt a magyar partnerintézmény vagy -cég jogutódlás nélkül megszűnt. Így járt az Edinburgh Napier University (UK), amelynek partnere az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet volt. A Cseh Köztársaságból származó Banking Institute College of Banking esetében pedig az derült ki, hogy az intézmény képviseletével megbízott magánszemély a működési engedélyben szereplő címen egyszerűen nem lelhető fel.

A vizsgálat során az is kiderült: a működési engedéllyel rendelkező egyetemek egy része nem a megfelelő keretek között folytat képzést. Valójában nem hozott létre magyarországi campust, helyette egy magyar felsőoktatási intézmény oktatja a hallgatókat. Az előírások szerint erre is lehetőség van, a magyar partnerintézménnyel megkötött szerződés alapján úgynevezett licenciaképzést vagy kettős képzést lehet folytatni. Ám mint a vizsgálat feltárta, a nem megfelelő jogi keretek sajátos problémákat okozhatnak. Előfordult például, hogy olyan hallgatókat vettek fel mesterképzésre, akik nem végezték el az alapképzést. De az is megesett, hogy a magyar felsőoktatási feltételeket nem teljesítő diákokat gyűjtött össze az adott külföldi kurzus, akik azután néhány félév után átigazoltak egy magyar egyetemre.

A szabálytalanságok között említi a jelentés azt, hogy több külföldi intézménynél hiányoztak azok az okiratok, amelyek igazolták volna, hogy a származási országban előírt hatósági engedélyekkel valóban rendelkezik az adott intézmény, nem volt fellelhető sem az alapító okirat, sem működési szabályzat.

A feltárt szabálytalanságok és törvénysértések, valamint a tény, hogy öt év türelmi idő sem volt elegendő ahhoz, hogy a 27 külföldi intézmény törvényessé tegye a működését, szigorításra késztette a kormánypártokat.

Örvendetes tény azonban, hogy az ellen­őrzések által feltárt szabálytalanságokat az egyetemek többsége igyekezett kijavítani. Folyamatosan pótolják a hiányzó dokumentumokat, eljuttatják a hiányzó adatokat az Oktatási Hivatalnak, esetleg megindították az akkreditációs eljárásokat azoknak a kurzusoknak az esetében, amelyeknél ezt elmulasztották korábban.

Kivéve egyetlen intézményt. A CEU nem mozdult. Ragaszkodik ahhoz, hogy a törvények felett álljon.

A botrány akkor tört ki, amikor kiderült: a hosszú türelmi idő lejárt, a kormány pontosítani szándékozik a szabályokat, hogy következményekkel járjon, ha egy intézmény nem teljesíti azt, amit a törvények előírnak. Válaszul a Soros-egyetem mögött álló hálózat elkezdte a habverést, csúsztatásokkal, direkt hazugságokkal beizzította a hazai tudóstársadalom egy részét, a diákokat, a Nobel-díjasokat, valamint az elvbarátnak tekinthető uniós és az amerikai politikusokat.


Törvényeken felül

A CEU magatartása persze érthető, ha az egyetem történetét ismeri az ember. Ez a múlt század kilencvenes éveiben kezdődött, amikor George Soros bejelentette szándékát, hogy Közép-európai Egyetem néven intézményt alapít a térségben. A helyszínt illetően az első választás Prágára esett, ám a csehek nem kértek a jótéteményből. Magyarország akkor kapott az alkalmon, hogy Budapest adhat otthont az intézménynek, hiszen úgy ítélték meg, a magyar diákoknak is előnyös, ha itthon szerezhetnek amerikai diplomát. 1995-ben kezdődtek meg a tárgyalások arról, hogy a New York államban bejegyzett Central European University (CEU) külföldi magánegyetemként Magyarországon is megkezdhesse működését. Ám az egye­tem­alapítás a világon mindenütt hosszadalmas folyamat, hiszen számos feltételnek teljesülnie kell azon kívül, hogy vannak tantermek, tanárok, sikerül diákokat toborozni. A képzési programot be kell illeszteni az adott ország oktatási rendszerébe, akkreditáltatni kell a kurzusokat.

A tárgyalások nyomán egy 2001-es törvénymódosítás eredményeképpen lehetővé vált a Közép-európai Egyetem (KEE) magyar, nem állami egyetemként történő elismerése. A működési feltételek között szerepelt, hogy az amerikai egyetemként bejegyzett CEU és az itt megalapított Közép-európai Egyetem együttműködése a magyar állam nevében aláírt állam- vagy kormányközi együttműködés alapján történjen. Az újonnan létrehozott Közép-európai Egyetem működési feltételeit az akkori törvényhozók által megalkotott Lex CEU szabályozta.

2004-ben New York állam akkori kormányzója, George Pataki és a magyar miniszterelnök, Medgyessy Péter szándéknyilatkozatot írt alá, mely szerint egyetértenek abban, hogy a CEU az amerikai egyetemi státusz megőrzésével intézményt alapíthasson Magyarországon is. A szándéknyilatkozatot azonban végül nem követte egy, a törvény által megkövetelt államközi szerződés aláírása. A felek annyiban hagyták a dolgot, hiszen a Közép-európai Egyetem megkezdte működését, s Magyar Bálint oktatási miniszter hathatós támogatásának köszönhetően gyorsan lezajlott a képzések akkreditálása is.

A szocialista-szabaddemokrata kormányok idején senki nem firtatta a törvényesség betartását, vagyis azt, hogy valóban megszülessen az államközi együttműködési szerződés. S szemet hunytak a magyar hatóságok afölött is, hogy a KEE egy ideig nem indított alapképzést, a hallgatók csak mesterfokozatot szerezhettek vagy posztgraduális képzést kaphattak, noha erre nem adnak lehetőséget a hazai, az uniós joggal harmonizált törvények.

A történetben új fordulatot hozott a bolognai rendszerre való áttérés, hiszen módosítani kellett a felsőoktatásról szóló törvényt. A törvényalkotók pedig elkövettek egy hibát: a Közép-európai Egyetemet egy kalap alá vették a többi felsőoktatási intézménnyel. George Soros Magyar Bálinthoz fordult annak érdekében, hogy a KEE működését továbbra is az ő igényei szerint alakított külön törvény, a Lex CEU szabályozza.

A sok jogi csűrés-csavarás következményeként előállott az a jogi helyzet, amely szerint a Közép-európai Egyetem ma államilag elismert, magyar jog szerint működő magán fenntartású felsőoktatási intézmény. Fenntartója a New York-i székhelyű Central European University nonprofit társaság és a Budapesti Közép-európai Egyetem Alapítvány. A CEU ugyanakkor külföldi, amerikai jog szerint működő felsőoktatási intézmény, amely a hatályos jogszabályok alapján miniszteri engedéllyel folytathat külföldi jogállása szerint képzést, nem vonatkoznak rá a magyarországi felsőoktatási intézményekre vonatkozó szabályok. E tényen az sem változtat, hogy a CEU egyáltalán nem tart fenn egyetemet New York államban, vagyis az általa kiadott amerikai diplomák mögött nem áll amerikai egyetem, amely hitelesítené az oklevelek értékét. Így pedig könnyedén előfordulhatna, hogy a politikai széljárások változása miatt a volt hallgatók kalapjuk mellé tűzhetnék az amerikai diplomát, mert azt az USA nem ismerné el.

E zavaros helyzetet változtatta volna meg (ha betartják) a 2011-ben megszületett felsőoktatási törvény, s erre világítottak rá a 2016-ban elkezdődött ellen­őrzések. Mint ahogyan az is kiderült: a törvények feletti állapot vezetett oda, hogy a CEU nevében olyan képzéseket is folytatnak Budapesten, amelyek programját sem Magyarországon, sem Amerikában nem akkreditáltatta senki.

És e zavaros helyzet következménye, hogy a Soros-hálózat világhisztériát szíthasson, azt hazudva, hogy a törvényeket betartó, magyar jogszabályok szerint működő, kiváló képzést folytató Közép-európai Egyetemet meg akarja szüntetni a magyar kormány.

Hisztéria a köbön

A zavaros helyzetet természetesen viszonylag könnyedén tisztába tehetnék az egyetem jogászai. Az egyik megoldás valóban az lenne, ha a CEU létrehozna az USA-ban egy valóságosan működő egyetemet. Ez nyilván drága és hosszadalmas eljárást igényelne, lévén az amerikai törvények és minőségbiztosítási szabályok szigorúak. Második megoldásként szóba jöhetne, hogy egy amerikai egyetemmel együttműködve hitelesíttetnék a CEU által kiadott amerikai diplomákat. Vélhetően ez nem okozna gondot a Soros-hálózatnak. Harmadik opció szerint pedig a működési kereteket igazíthatnák a magyar jogszabályokhoz, ami szintén elhárítaná az akadályokat a budapesti–amerikai diplomák kiállítása előtt. Vélhetően a megoldások sorát folytatni lehetne tovább, ha az egyetem felelősséget érezne professzorai és hallgatói iránt.

De nem.

A jogi helyzet rendezése helyett jöttek a támadások. Első körben azzal vádolták a kormányt, hogy el akarja zárni a tudást a magyar fiatalok elől. Ez sajátos érv, figyelembe véve, hogy a 2015 októberében az 537 hallgató közül mindössze 60 volt magyar diák.

A tüntetések szónokai később ezt nem is forszírozták, inkább a tanszabadságot és a kutatási szabadságot féltették, és az elavult narratívák elsöprését követelték, akármit jelentsen ez. A Klubrádióban elhangzott az is, hogy a kormány el akarja zárni a balliberális értelmiség elől az utolsó pénzkereseti lehetőséget is.

Az események valódi lényegét azonban furcsa módon a Közép-európai Egyetem rektora fogalmazta meg pénteki közleményében, amely szerint az intézmény egy geopolitikai játszma áldozata lett. Igaz, a rektor úr ezért a magyar kormányt teszi felelőssé. A kívülálló számára azonban úgy tűnik: az egész CEU-hisztéria valóban csak nyomásgyakorlási eszköz, amely egyúttal lehetőséget ad arra is, hogy a Soros-hálózat által gerjesztett káoszpolitika kiteljesedhessék Magyarországon is.

Nagy Ida

Tisztuló viszonyok

Az Országgyűlés rekord­gyorsasággal módosította a felsőoktatási törvényt a CEU-botrány kitörése után. Halász Jánost, a Fidesz parlamenti frakciójának szóvivőjét arról kérdeztük, mi indokolta a rendkívüli eljárást.

– Sokak szerint Magyarországnak tárgyalásokat kellett volna kezdenie a CEU-val erőpolitika helyett. Egyetért ezzel?

– Magyarországnak nem kell tárgyalásokat kezdeményeznie a CEU-val, hiszen a felsőoktatási törvény kimondja, hogy hazánkban akkor működhet külföldi vagy az Európai Unión kívüli székhelyű egyetem, ha erről létezik elvi megállapodás a két ország között. Ez jelen esetben annyit jelent, hogy lennie kellene elvi megállapodásnak Magyarország és New York állam között. Ilyen megállapodás nincsen, noha ez garantálná a diákok és a szülők számára, hogy az adott egyetemen megfelelő szintű képzést kapnak a hallgatók, és az USA elfogadja az intézmény által kibocsátott amerikai diplomát.

– Azzal vádolják a magyar törvényhozást és a kormányt, hogy a jogszabály-módosítás a CEU elleni hajsza része.

– Ez sült bolondság. A Soros-szervezetek és hálózatok folyamatosan félrevezetik a diákokat, valamint a hazai és nemzetközi közvéleményt. Szögezzük le: a CEU és a Közép-európai Egyetem két önálló jogi személy, két intézmény. A KEE működése mindenben megfelel a magyar törvényeknek, kiváló képzést nyújt. Az egyetemen a megszokott mederben folyhat az oktatás. Csak az amerikai diploma kiadásának jogi feltételei hiányoznak. A CEU jogászainak meg kell tenniük azokat a lépéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ez a helyzet rendeződjön.

– Mi indokolta a gyors törvénymódosítást?

– A módosításra mindenképpen szükség volt, hiszen mint a vizsgálatokból kiderült, öt év sem volt elegendő rá, hogy a külföldi intézmények elsöprő többsége alkalmazkodjék a magyar jogszabályokhoz. Az előírások és a törvénysértések szankcionálásának pontosítására ezért mindenképpen szükség volt. A gyorsaság magyarázata pedig egyszerű: fontos volt, hogy gyorsan tisztázódjanak a viszonyok. Képzeljük csak el, mi történt volna, ha négy-öt hétig elhúzódik a törvénymódosítás. Így is rendkívül gyorsan beindult a Soros-gépezet. A hosszadalmas parlamenti eljárás lehetőséget adott volna rá, hogy tovább sulykolhassák a csúsztatásokat és hazugságokat, noha a módosítások nem sértik sem a tanszabadságot, sem a kutatási szabadságot, a továbbtanuláshoz való jogot meg végképpen nem.

– A többi külföldi egyetem is tiltakozott valamilyen formában a vizsgálati eredmények vagy a törvénysértés miatt?

– Egyetlenegy sem. A hazánkban képzést folytató elmarasztalt intézmények mindegyike hozzálátott, hogy rendezze a helyzetét a magyar törvényeknek megfelelően.

– A magyar felsőoktatási intézmények közül eddig csak a Kaposvári Egyetem értett egyet a szigorítással.

– A törvényeknek biztosítaniuk kell, hogy az egyetemek között tagadhatatlanul létező verseny tiszta viszonyok közepette folyhasson. A magyar intézmények számára egyértelműen versenyhátrányt jelentett, hogy a CEU a törvények felett állva indítson képzéseket, és állítson ki amerikai diplomákat. Ezen a helyzeten változtatni kellett. A törvénymódosítás minden magyar felsőoktatási intézményre vonatkozik. Tény, hogy a CEU sem vonhatja ki magát a hatálya alól.