Történelmi emlékhelyeink gondozása közfeladat

Történelmi emlékhelyeink gondozása, ápolása, emlékeink megőrzése közfeladat – mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a XVII. Országos Kegyeleti Konferencián szerdán az Országházban.

Fotó: MTI/Mohai Balázs (illusztráció)

Semjén Zsolt a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) rendezvényén rámutatott: ennek jelentőségét ismerte el a kormány, amikor a kegyeleti bizottság számára több új feladatot jelölt ki. 

Kitért arra, hogy az Országgyűlés az elmúlt időszakban 17 nemzeti és 52 történelmi emlékhelyet hozott létre, a bizottság neve Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságra változott, valamint létrejött a Nemzeti Örökség Intézete, amelynek feladata – túl a műemlékileg védett temetők működtetésén és az országosan mintegy hatezer síremléket számoló nemzeti sírkert védelmén – a nemzeti emlékezet ápolása lett.

A NÖRI létrehozása óta eltelt esztendők eseményei bizonyítják, hogy az intézet „felnőtt a feladathoz” – mondta Semjén Zsolt.

Szólt arról, hogy a trianoni döntés után az utódállamok szinte versengve estek neki mindazoknak az alkotásoknak, amelyek a magyarságra emlékeztettek. A legnagyobb szálkák a szemükben az ezredéves emlékhelyek, a ’48-as emlékművek és a Kossuth-szobrok voltak, és a mai napig nem tudni egészen pontosan, melyek azok az emlékek, amelyek ennek a barbár rongálásnak az idején megsemmisültek. 

Hozzátette: volt egy rövid időszak még a II. világháború idején a visszacsatolt területeken, amikor sikerült néhány oszlopot, emlékművet és szobrot visszaállítani, aztán jött 1945, és a helyzet tovább rosszabbodott. 

„Ekkor már nemcsak a nacionalista szellemtől vezérelve lerombolt, határon túlra került szobrok miatt kellett sírnunk, hanem az anyaországiakért is. A magyarság szellemiségétől idegen módon, osztályharcos szellemmel pusztították a szobrokat” – fogalmazott. 

Rámutatott: az, hogy az emlékek rongálása mennyire idegen a magyar lélektől, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy hazánkban az „ellenséges emlékműveket” soha semmilyen bántódás nem érte. Az 1848-49-es szabadságharc osztrák és orosz katonáinak sírjait és emlékműveit a mai napig ápoljuk, kegyelettel gondozzuk a világháború vége felé Budapestet bombázó angol és amerikai pilóták sírjait, és súlyt helyezünk arra, hogy az országunkat megszálló német és szovjet katonák nyughelyei rendben legyenek – sorolta. 

„Úgy tartjuk ugyanis, hogy az ellenség csak addig ellenség, míg fegyver van a kezében. Ha megsebesül vagy fogságba esik, már csak ember, ha elesik: áldozat” – fogalmazott, kiemelve: egy nagykorú nemzet „nem lehet hullagyalázó”, hogy ellenségein holtában is bosszút álljon.

Semjén Zsolt azt kérte, tekintsünk emlékhelyeinkre mint az összetartozás jelképeire, vezessük rá az utánunk következő nemzedékeket arra, hogy az elődeink által ránk hagyott ünnepekben rejlenek a nemzet tartalékai. Őrizzük meg őket – mert erőt, büszkeséget és tanulságot jelentenek – a jövő számára – mondta a miniszterelnök-helyettes. 

Radnainé Fogarasi Katalin, a NÖRI főigazgatója úgy fogalmazott: az emlékezet megőrzése magánemberként és közösségi emberként, magyarként egyaránt kötelességünk. 

Kötelességünk szűkebb és tágabb értelemben vett környezetünk múltját megőrizni, hogy mindannyian megértsük a jelenünket, és közösen, saját nemzetünk jövőjén munkálkodhassunk – tette hozzá.

Kitért arra, hogy 2018-ban csaknem egymilliárd forintot fordítottak a Salgótarjáni utcai zsidó temető sírhelyeinek megújítására, és mintegy 1,2 milliárdot a Fiumei úti sírkertben végzett munkálatokra. Utóbbiról szólva azt mondta, az több mint egy temető: szoborpark, amelyre rendkívül büszkék.

A főigazgató az elmúlt 5 év egyik legnagyobb eredményének nevezte, hogy elkészült a Nemzeti Gyászparcella adatbázisa, a 21. századi elvárásoknak megfelelő interaktív tartalommal. 

Kitért a NÖRI-füzetekre is, amelyek a nemzeti és történelmi emlékhelyeket, a nemzeti sírkertet, valamint a kiemelt műemlékeket dolgozzák fel, mutatják be. Beszámolt arról is, hogy idén jelent meg az a hiánypótló tudományos munka, amely teljességre törekedve mutatja be a 170 éves Fiumei úti sírkert nevezetes síremlékeit, a kötetbe a korábbi tudományos kiadványoknál lényegesen több, összesen csaknem hatezer sírhely került be.