Történelmi felelet lesz

Vajon megtarthatjuk-e súlyunkat a világban, lesz-e helyünk a hazában? A közelgő választásról beszélgettünk Németh Zsolttal, a parlament külügyi bizottságának fideszes elnökével, a párt dél-budai képviselőjelöltjével, akivel többek között Molnár Gyula, az MSZP első embere próbál majd versenyre kelni április 8-án.

– Még a jobboldali szavazók egy része is megkérdezte: nem vittük túlzásba a sorosozást?

– Én is hallok ilyet időnként, de tudni kell, hogy a milliárdos személyesíti meg jól láthatóan azt az egyébként arctalan magánhatalmat, amelyik a világ feletti befolyásra tör. Nem vagyok elvakult. Én Soros-ösztöndíjas voltam, 1988–89-ben eltölthettem egy évet az Oxfordi Egyetemen, ez életre szóló élményt jelentett számomra, amiért hálás vagyok a Soros-alapítványnak. Tudjuk azt is, hogy Soros György pozitív szerepet játszott a rendszerváltozást szorgalmazó hazai mozgalmak támogatásában, az alapítványa segített számtalan civil társadalmi kezdeményezést, de segítette az írószövetséget, a szakkollégiumokat, az akadémiai kutatóhelyeket és így tovább. Ez azonban nem menti fel őt az alól, hogy 1990 után igen negatív szerepet játszott a magyar belpolitikában. Már a taxis­blokádon is ott volt a keze nyoma, hogy a Demokratikus Chartáról ne is beszéljünk. Akik mögötte, vagy még inkább: fölötte állnak, azokat a nemzeti identitás és szuverenitás fogalma és létező valósága zavarja leginkább. Ezek a tényezők akadályt jelentenek a világuralomhoz vezető úton.

– És akkor ideküldik Soros Györgyöt…

– Magyarországon például stabil, működő rendszert képez a nemzeti identitás, a nemzeti szuverenitás és a demokratikus elkötelezettség hármasa. Ezt kell szétvernie. De be kell avatkoznia a brit belpolitikába is, megakadályozandó a Brexitet, amiről, ha tetszik, ha nem, már demokratikus módon döntött a társadalom egy népszavazással.

– Megnövekedett Magyarország súlya, tekintélye. Szokatlan érzés ez… Meddig maradhatunk a világpolitika élvonalában?

– Kétélű jelenségről van szó. Büszkék is lehetünk, de az országnak a túlzott exponáltság nem feltétlenül válik javára. A magyarok most megosztják a világot, de hosszabb távon az az érdekünk, hogy végül azok az államok és társadalmak is megértsenek és tiszteljenek bennünket, akik egyelőre még kritikusan lépnek fel velünk szemben. A másik cél pedig, hogy partnereinkkel minél tágabb, az élet minden területére kiterjedő együttműködést tudjunk kialakítani.

– A visegrádiak körében már elindult ez a folyamat. De mi lesz Ausztriával, Olaszországgal? Vagy mondjuk a távoli Ausztráliával, amellyel felvettük a szorosabb kapcsolatot, és amely ugyanúgy vélekedik a migrációról, mint Magyarország?

– A rendszerváltozás nyomán átalakult az addigi kétpólusú világrend, és létrejött a Pax Americana képlete. Csakhogy a jelek szerint ennek most kimerülőben vannak a tartalékai. Egy többpólusú felosztás felé mozdult el a világpolitika. Ez persze feszültséget generált, és a rendszerváltozás óta még nem állt ennyire közel egy tényleges nagyhatalmi konfliktushoz a világ. Elég, ha csak Amerika és Oroszország kapcsolatára utalok, de az Egyesült Államok és Kína viszonya is vitákkal terhes.

– Megint egy történelmi helyzet, sorsdöntő kérdés lehet, hogy most merre kormányozzuk a magyar hajót.

– Sokféleképpen minősítették már nemzetközi színtéren a politikánkat. Hozzám legközelebb az áll, hogy keleti széllel, de nyugati zászló alatt vitorlázunk. Ez azt jelentette az elmúlt években, hogy lehetőleg minden meghatározó világpolitikai pólus érdekelt legyen Magyarország sikerében. Ennek az eredménye, hogy ma valódi tényezőként tekint a világ, beleértve több, távoli globális szereplőt is, hazánkra és Közép-Európára.

– Most hördül fel a liberális térfél!

– Hiába. A V4 partnere például Japánnak. Az úgynevezett 16+1-es keretben a kelet-európai országok együttműködnek Kínával, Donald Trump pedig egyenesen azt mondta Varsóban, hogy Közép-Európa fontos az Egyesült Államok számára. Hozzátette, hogy a nyugati világnak meg kell újulnia, és ehhez vissza kell nyúlnia az olyan hagyományos értékekhez, mint Isten, haza, család és a szabadság. A közép-európai építkezés magva éppen az ezen értékekre épülő V4. Antall József látnoki döntése volt annak idején a visegrádi szövetség újraindítása.

– Viszont nagyon rosszra fordultak a dolgok Kárpátalján. Beindultak az erőszakos fellépések az ott élő magyarok ellen…

– Márpedig előbb-utóbb Ukrajnának is csatlakoznia kell a térségünkben zajló folyamatokhoz. Területi integritásuk és szuverenitásuk támogatása jár nekik. Viszont olyan viszonyt kell kiépíteniük a közép-európai országokkal, amely a kölcsönös tiszteleten alapul. Ezt sok ukrán abban a nemzetépítő hangulatban, amely most elvakítja a látását, nem érti. És megsérti szomszédai érzékenységét, átgyalogolva az emberi jogok és a jogállamiság elvein. Amikor tehát vitát folytatunk Kijevvel az oktatási vagy a nyelvtörvény ügyében, nem csak kétoldalú polémia zajlik. Számunkra megkerülhetetlen a 150 ezres kárpátaljai magyarság és a száz magyar iskola sorsa. De ugyanilyen vitában áll Ukrajna például a bolgárokkal, a románokkal is. Márpedig a térség országai csak akkor fognak tudni segíteni Ukrajnának, ha tiszteletben tartja saját belső jogrendszerében a jogállamiság elveit.

– Sok támadást kapott Magyarország a Moszkvával épített kapcsolatai miatt, elegendő csak a Paks II-re utalni… Mondjunk vissza mindent, ahogy ezt Brüsszel és a hazai balliberális ellenzék követeli?

– Az orosz kapcsolatainkat a NATO két legutóbbi csúcstalálkozója nagyon pontosan behatárolta. Kétszintű stratégia érvényesül a szövetség szintjén. Egyrészt a katonai elrettentés, másrészt a párbeszéd politikája. Ez az utóbbi azért is nélkülözhetetlen Oroszország kapcsán, mert az elmúlt években világossá vált, hogy a Nyugat is követett el nagyon komoly hibákat, amelyek a Pax Americana megingásához vezettek. Utólag igencsak megkérdőjeleződött több nyugati katonai beavatkozás létjogosultsága és megalapozottsága. Valamint az a módszer is, ahogy ezek az országok manipulálták a beavatkozások kapcsán a belső és a nemzetközi közvéleményt egyaránt. Mindennek következtében általános lett a felismerés, hogy Oroszországot be kell vonni a legfontosabb konfliktusok megoldásába. Például világos ma már, hogy Szíria ügye nem kezelhető Oroszország nélkül. Az, hogy sikerült kifüstölni az ISIS-t Irakból és Szíriából, ennek a kooperációnak köszönhető. Az észak-koreai atomkérdésben is hasonló a helyzet. Dialógusra van szükség, aminek van gazdasági oldala is. A szankciókkal nem érintett területeken, így a nukleáris együttműködés terén nem hogy nem kifogásolható a paksi szerződés, de a Moszkvával való kapcsolatunk elmélyítése pont a nemzetközi biztonságot erősíti. Hozzáteszem, Paks II nem fehér holló. Ugyanilyen együttműködést folytat az oroszokkal például Finnország vagy Nagy-Britannia is.

– Kellemetlen szomszéd Ukrajnán kívül Románia is. Nemrég kitiltotta területéről Dabis Attilát, a Székely Nemzeti Tanács képviselőjét. Lehet, hogy Bukarestben még mindig a „bizánci logika” uralkodik?

– A kétoldalú kapcsolatok kritikus szakasza 2012-ben kezdődött Victor Ponta akkori színre lépésével. Befagytak a felső szintű, kétoldalú egyeztetések, és ez mind a mai napig alig változott. Mindez többek közt hátráltatja a közép-európai építkezést, Románia ugyanis meghatározó állama a térségnek. A NATO-ban Varsó és Ankara olyan háromoldalú együttműködést épített ki az elmúlt időszakban Romániával, ami felértékelte Bukarestet a nemzetközi biztonságpolitikában. Románia súlya az elmúlt hat évben folyamatosan és egyenletesen nőtt, különösen azzal, hogy amerikai támaszpontokat engedett létesíteni a területén. Mindezzel csupán az a baj, hogy Közép-Európa politikai egysége nem lehet teljes a románok bevonása nélkül. Az erdélyi magyaroknak is alapvető érdekük, hogy a két ország együttműködésében rejlő lehetőségeket kiaknázzuk. Napnál világosabb a magyar–román egymásrautaltság az élet számtalan területén.

– Kikből áll a román vezetés, hogy ezt nem ismeri fel?

– Romániában a legkülönfélébb formákat öltik a belső hatalmi küzdelmek, beleértve az államhatalom különböző szervei közti konfliktusokat is. És nem lehet tudni, hogy egyik-másik magyar­ellenes intézkedésben milyen részérdek húzódik meg. Ez nagyon kiszámíthatatlanná teszi a román politikát, teret adva váratlan lépéseknek is. A marosvásárhelyi katolikus gimnázium vagy a Székely Nemzeti Tanács példája erről szól. Az SZNT kétszázezer aláírást gyűjtött a székely autonómia ügyében. Megfogalmazta az autonómiatervezetet. Az SZNT hívta életre a székely szabadság napját, a székely zászló kitűzését és így tovább. Dabis Attila ennek, az idén százéves szervezetnek a nemzetközi megbízottja. A személye elleni bármiféle adminisztratív intézkedés lényegében az SZNT ellen irányul, ami elfogadhatatlan.

– Mi lesz az EU-ból? Egy integrálódott állam, vagy a nemzetek szövetsége? Esetleg egy nagy kalifátus?

– Amikor a migrációról van szó, mi valójában nem az iszlámról és nem a multikulturális társadalmakról beszélünk, hanem a nemzeti szuverenitásunkról. Szerintünk minden népnek jogában áll eldönteni, hogy vegyes társadalommá akar válni, vagy sem. Több nyugati országnak már nem nagyon maradt választása. Ami az EU-t illeti, hazánk az elmúlt időszakban is világossá tette, hogy szükség van bizonyos közösségi hatáskörök erősítésére. Ilyen például az európai védelmi unió, más néven az európai hadsereg kérdése. Az Európai Tanács tavaly decemberi ülésen fontos döntés született e tekintetben. Emlékeztetnék, hogy Magyarország kezdeményezte a lépést. Két évvel ezelőtt, Tusnádfürdőn vetette fel az ötletet a miniszterelnök. Égetően fontos lenne végre lefolytatni azt a vitát, amelyben tisztázódna, hogy mely kérdések tartozzanak a jövőben az unió közös hatáskörébe, és melyek nem.

– Pedig nagy a nyomás már most is. A brüsszeli elit a fejébe vette, hogy 2020-tól a migránsok befogadásához köti a kohéziós támogatásokat.

– A migráció kérdése ma Európa legégetőbb problémája. Központi szerepet játszott az osztrák, a német és az olasz választásokban is, és kellően nagy hangsúlyt kap a közelgő svédországi választásokon is. Az európai társadalmak csendes többsége egyetért azzal, hogy a földrész népei a vesztükbe rohannak az erőltetett betelepítéssel. Nem véletlen, hogy a magyar álláspont komoly nemzetközi tekintélyt kölcsönöz az országnak. Mélyről indultunk, gúnyoltak, támadtak bennünket, most viszont egyre több a szövetségesünk a V4 keretein kívül is. Ha ezt nézem, akkor látok némi esélyt arra, hogy mégis sikerülhet megmenteni Európát. Brüsszel, már az ENSZ-t is maga mögött érezve, tavasszal ki akarja csikarni a döntést a kötelező kvóta ügyében. Ha nem vagyunk elég erősek, már a nyáron beköltöztetnek hozzánk tízezer migránst, aztán újabb és újabb tízezret minden évben. Igen, szembemegyünk. Mert szerintünk a segítséget kell odavinni a kibocsátó országokba, és nem problémát idehozni. Ha Európa pusztán elosztási kérdésként kezeli a migrációt, óriási hibát követ el.

– Ön lelkészcsaládból származik. Napjainkra a kereszténység lett a leg­üldözöttebb vallás a világon. És a keresztény Európa nem háborodik fel ezen. Csak tűr, csendesen. Miért?

– Ez megdöbbentő. Például a több mint kétezer éves ősi, közel-keleti ókeresztény közösségek megmaradása és megtartása az egész nyugati civilizáció számára alapvető identitásbeli kérdés kellene hogy legyen. Megint csak példát akarunk mutatni, amikor a Hungary Helps nevű programunkat a magyar külpolitika szerves részévé tettük. Nemzetközi konferenciákat szervezünk, elősegítjük Irakban a keresztények visszatelepedését, a lakóövezetek rehabilitációját, iskolát és kórházat építünk, templomokat újítunk fel Libanonban, hogy megmaradhassanak az ősi kegyhelyek. Támogatjuk a szíriai keresztény közösségeket is, él ott még például pár tízezer olyan ember, aki Jézus nyelvét, az arámit beszéli. A lengyelek jelezték, hogy Poland Helps néven követnek bennünket egy hasonló programmal. Egyébként nem szabad pusztán humanitárius kérdésként kezelni a közel-keleti keresztények sorsát, itt ugyanis népirtás történt. Ez nemcsak őket érintette, de őket elsősorban. Jogi fellépésre és az igazságszolgáltatás kemény kezére van szükség. Ha a világban eddig elkövetett népirtásokat elszámoltatás követte, mint például a délszláv háború után, akkor itt is ugyanerre lesz szükség.

– A migráció ügye döntő kérdéssé válik nálunk is április 8-án. A polgári oldal biztonságról, függetlenségről, a nemzet megmaradásáról beszél, az ellenzék viszont járja az országot, felméri az üres laktanyákat, hogy oda helyezze majd el a migránsokat. Az ön választókerületében található egykori Hunyadi János utászlaktanya a lista elején van…

– Biztató érzés volt átélni a Békemenet hatalmas tömegének demonstrációját március 15-én. Az ország legnagyobb értéke a biztonság. Sok-sok magyar utazik Nyugatra, hosszabb-rövidebb időre. Nekik például ezt nem kell elmagyarázni. Körzetem, Dél-Buda dinamikusan fejlődő régió, ahol töretlenül zajlik például a fiatal családok beköltözése. A Hunyadi laktanya környéke, a Háros-sziget kapuja nem más, mint egy európai rangú zöldövezeti terület, egy gyönyörű „őserdő”. A laktanyából szabadidőközpontot akarunk csinálni, különféle elképzelések születtek e téren, de egyikben sem szerepelnek a migránsok.

– Az ön egyik választási ellenfele Molnár Gyula, az MSZP elnöke lesz. Mit tudhat ő Budafok-Tétényről?

– Nem sokat, nem nagyon jár mifelénk. Viszont nemcsak kerítést bontana, de elfogadná a kötelező kvótát is. Korábban támogatta egy iszlám mecset építését is a XI. kerületben, mint Újbuda polgármestere. Barátaival együtt át is préselték a döntést az akkori képviselő-testületen, és egy olyan üzleti körre bízták volna a beruházást, amely egyértelműen nemzetbiztonsági kockázatot jelentett volna. Szerencsére semmi sem lett az egészből, de ez nem Molnár Gyulán múlott. Mellesleg ő most a több százezres Békemenetet nemes egyszerűséggel csak „bunkómenetnek” nevezte. Mondhatnám azt is, nem mi ketten állunk majd szemben egymással április 8-án, hanem két kultúra, a demokrácia és a nemzeti elkötelezettség áll szemben a globalista szemlélettel és az antidemokratikus érdekérvényesítéssel. Ha kivetítjük e választás jelentőségét a nemzetközi politikai életre, akkor az a kérdés, hogy a nemzeti társadalmak képesek-e megvédeni magukat a globalista antidemokratikus befolyással szemben, vagy sem. Bármi a felelet, az történelmi jelentőségű lesz.

Sinkovics Ferenc