Nemzeti emlékhely helyett talán idősek otthona

Hajmáskéren épült fel az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb katonai bázisa, 1990-ben innen indult haza az első háromszáz szovjet katona. A telep százéves történetének legszomorúbb évei mégis ezután következtek. A szabad Magyarország nem tudott élni a lehetőséggel, és néhány év alatt nagyobb pusztítást tett benne, mint három viharos emberöltő. A tíz éve önkormányzati tulajdonban lévő lerobbant tábor az elvetélt kísérletek után most építő magánkezekbe kerülhet, és a parancsnoki főépületbe újra élet költözhet. Alternatíva? Hazánkban nem létezik.

Volt már itt négycsillagos szálloda és konferenciaközpont, csernobili sugárfertőzést szenvedett gyermekek rehabilitációs központja és gimnázium, Aquapark és Disneyland. Igaz, legtöbbször még csak nem is papíron. Csak a fejekben, a képzeletben. A hajmáskériek és az idelátogató vállalkozók mindent megálmodtak már. Belépve a csak kastélynak nevezett, mára nehezen eladható ingatlanná süllyedt épületbe, magunkban átértékeljük az „üres” fogalmát. A három szinten, a 365 szobában, a hatezer négyzetméteren semmi nincs.

Nem igaz, valamit találunk, de az gyorsan visszafogja a képzelőerőt. A toronyban lyukas tető és cseréptenger, a szobákban néhány cirill betűs újság, és felirat a padlón és a falakon. A színházteremben (volt tiszti étkezde) a fali díszítés még emlékeztet a dicső múltra. Az udvaron gaz, megjelent az állatvilág is. A Demokrata fotósa nem zoológus, de az ablakban a kis élőlény egy vadászgörényre emlékeztette.

Más nincs. Életveszélyben nem vagyunk. Egyes rémhírekkel ellentétben az épület statikai állapota megfelelő. A hajléktalanokat és a kamaszokat nem ezért zárták ki.

Tősgyökeres hajmáskéri kalauzunk elmondása szerint tizenkét évvel ezelőtt még épségben volt a színházterem, voltak székek, padok. Horváth Géza, a falu gondnoka látta a parkettát és a cserépkályhákat is. Ugyanezt mondja lapunknak Köbli Miklós polgármester.

– A szovjetek tökéletesen üzemkész állapotban hagytak itt mindent. Tíz év nemtörődömsége a rendszerváltozás után szinte kivégezte a kastélyt.

Közös értékeink

Állagmegóvás és karbantartás hiányában a helyiek által csak „szabadrablásnak” nevezett folyamat károsította tovább a bázist. Egy bizonyos őrző-védő cégről is szól a fáma, amely az ÁPV Rt. képviseletében őrizte és védte a telepet, és felhatalmazással bírt értékesítésre is, ha már a bázisra nem sikerült vevőt találni. 1998-ban át is passzolták azt a községnek.

Hiába. Közgyűlési határozatok ide, előszerződések oda, egy évtized reménybeli külföldi és hazai befektetői tűntek el egyik pillanatról a másikra azután, hogy már megállapodást kötöttek. A polgármester rutinosan sorolja a meghiúsult terveket. Tíz év alatt persze a tartalom és a forma is változott: óvatosságból most csak a kastélyt árulják, a hozzá tartozó 5 hektáros területet egyenlőre nem. Másfél éve az egész tábor területe műemléki védelmet kapott, korábban csak három épület részesült ebben. A törvényhozáshoz is igazodni kell: már nem lehet bárkinek eladni, az ingatlan értéke miatt közbeszerzési eljárást kellett lebonyolítani. Két vevő jelentkezett, az egyik idősek otthonát és középkategóriás szálláshelyeket tervezett ide, a másik military turizmust honosított volna meg. A hiánypótlások bekérése után az önkormányzat május végén döntött. Isten malmai azonban továbbra is lassan őrölnek.

A nyertes pályázó, az Androméda Kft. vezetője, Andreas Hidveg a Demokratát arról tájékoztatta, a pályázat kiegészítése jelenleg is folyik, végleges döntés még nem született. Ha az időközben történő piackutatás szerint egy idősek otthona nem felelne meg a befektetés igényeinek és volumenének, akkor a kastély kinézetének, tekintélyének és műemlék jellegének megfelelően más módon fejlesztené azt. A cégvezető svéd állampolgár, de apja Hajmáskéren katonáskodott, ő maga a katonai kórházban született, és ide szándékozik visszajönni.

Mindig hideg szél fúj

– A hadsereg egyik Mekkája, elsőrendű kiképzőbázis, a magyar Szibéria – ezekkel a szavakkal jellemezte lapunknak a területet Holló József altábornagy, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója. Talán néhány volt szovjet tiszt ismerheti nála jobban a múltját, feltéve, ha érdekelte őket a történelem. Ők komoly helyzeti előnyben vannak: a majd fél évszázados szocialista érában a tábor területére nemigen léphettek magyarok…

Holló József a hadsereg hegyi kiképzésért felelős főtisztjeként megjárta a Kaukázust és az Alpok csúcsait is. Mégis, szavaiból kitűnik, hogy a Bakony lankái felveszik velük a versenyt. Hajmáskéren minden adott a gyakorlatozáshoz és a kemény tábori élethez – a hideg mikroklíma, az átszeldelt, áttöréses terep, sok helyütt sziklás talajjal, horhosokkal és más terepakadályokkal. A mezőgazdasági művelésre kevéssé alkalmas zóna ideális adottságokkal bír a különböző haderőnemek és fegyvernemek begyakorlásához, a szárazföldi csapatok és a légierő gyakoroltatásához.

Tudják ezt a szomszédos országok, jönnek is a szlovén és olasz csapatok, ahogy tették azt korábban a Varsói Szerződés államai a nagy gyakorlatokon. Tüzérségi gyakorlótérként a nagy távolságú lövegek, fegyverek használata is biztosított.

A régi öregek nem hibáztak. A Monarchia hadvezetése a tüzérség egyre növekvő szerepe miatt a kiképzéshez és a harcszerű tüzérségi lőgyakorlatokhoz keresett alkalmas terepet, és 1901-ben 1,8 millió koronáért vette meg a Veszprémtől 13 kilométerre keletre lévő Hajmáskérhez tartozó területeket, összesen mintegy 8800 kataszteri holdat, azaz 50 négyzetkilométert.

Ahogy a régi képeslapokat és fényképeket nézzük, a parancsnoki épületben mélyütést kapott fantáziánk újra életre kel. Lüktető katonaváros rajzolódik ki előttünk. Nemcsak az egyes lőiskolák, parancsnokságok és tüzérségek tisztjei és legénysége laktak a bázis területén, nemcsak a haditechnikai és javítóeszközöknek és a lőszereknek kellett helyet biztosítani, hanem a műhelyeknek és a hivatalos helyiségeknek is. Templom, iskola, kórház, dísztermek, éttermek, kaszinó, lovarda, istállók, gazdasági udvarok, élelmiszerraktárak, markotányos épület, 9 holdas park, mélyfúrású kutak, gépház gőz- és dinamógépekkel, 21 ezer négyzetméter alapterületű sorakozótér, szennyvíztisztító-telep: a kor csúcstechnológiája és -infrastruktúrája épült ki néhány év alatt.

Mindez a gyönyörű szecessziós parancsnoki épület tőszomszédságában. Ez miért volt fontos? Miért kellett park, kaszinó és széles utak? Holló József világossá teszi, nem mai szemmel értelmezendő katonai objektumról van szó. A cél nemcsak a hadi funkciók biztosítása volt, hanem az is, hogy tiszt és legénység jól érezze magát. Pihenjen és feltöltődjön, ha úgy tetszik, a munkahelyén, ideális munkakörnyezetben. Rend és esztétika, szépség és harmónia: végtelenül fontosak minden katonai rendszerben.

A tábor élesben is vizsgázott. Néhány évvel azután, hogy Ferenc József felavatta, 1913 utolsó napján vonult be a Császársági és Királyi Tüzérségi Lövőiskolába az első állandó katonai alakulat. Az első világháborúban a frontra történő kijutás előtti felkészítés helyszíne volt, és itt épült meg a világháború legnagyobb magyarországi fogolytábora. A Tanácsköztársaság bukása és rövid román megszállás után internálótábor jött létre ugyanitt. (Később a megszálló szovjet csapatok is hadifogolytábornak használták a hadifoglyok elszállításáig.) Kulcsszerepét a Horthy-korszakban, a rövid német és a szovjet érában is megőrizte mint lőiskola, tüzértábor és gyakorlóbázis, ami kiegészült harci eszközök, harckocsik titkos összeszerelésével és új fejlesztésű fegyverek kipróbálásával.

Haladtak a korral az oroszok is. Így lett ’45 után a lovardából színházterem és a templomból mozi. A táborépítés végső befejezését bizonyította a központi, tornyos épület toronycsúcsán 1945-ig fenn díszelgő öntvényzászló, benne az 1912-es évszámmal. Ennek helyére Hajmáskér elfoglalása után a szovjetek egy hatalmas vörös csillagot szereltek.

Gombóc a torokban

Súlyos örökség. Elvárás és felelősség. Az önkormányzatot és a polgármestert sok kritika érte az utóbbi években, mert nem sikerült rendezniük a kastély ügyét. Köbli Miklós hangsúlyozta, nem akartak semmit a véletlenre bízni. Bár a kastély irányára mindössze 60 millió forint volt, az köztudott, hogy a felújítás, a megfelelő funkció kialakítása több milliárdra rúg. Nem ebből akar meggazdagodni a település. Másrészt ragaszkodnak ahhoz, hogy a befektető az épület nívójának, múltjának megfelelő létesítményt alakítson ki.

– Nagy falat – mondja. Folyamatosan tartották a kapcsolatot ingatlanforgalmazó cégekkel, európai honlapokon reklámozták magukat. Egy svájci cég még a kastély előtti, meglehetősen rossz helyen lévő társasház lakásait és az éttermet is megvette volna, de végül máshova fektette be a tőkéjét.

Az egykoron mintegy száz egységből álló ingatlanegyüttes egy részét már hasznosították. Az önkormányzat kénytelen volt ugyan néhány épületet ledózerolni, ám más építményekből általános iskola, községháza és közösségi ház épült vagy épül, orvosi rendelővel, nyugdíjas, és ifjúsági klubbal, teleházzal. Mindez tudatos és beleillik az önkormányzat hosszú távú fejlesztési koncepciójába. Hajmáskéren a rendszerváltozás óta háromszorosára duzzadt a lakosság, köszönhetően annak is, hogy a volt katonai lakóépületeket az ÁPV Rt. értékesítette.

– Nálunk nagyobb és módosabb települések, városok sem tudtak megbirkózni a feladattal – itt lehet a válasz a községet és a vezetését ért kritikákra. A polgármester a környék településeit sorolja: – Székesfehérvár, Veszprém, Pápa, de ide vehetjük Győrt, Szombathelyt, Kecskemétet, Debrecent is. A volt katonai objektumok egy részét kifosztották vagy ledózerolták, vagy a mai napig gondozatlanul állnak, de másutt hasznosították őket.

Hajmáskér igyekezett mások kárából tanulni. A kármentés ellenére azonban mára nyilvánvalóvá vált, valami örökre elveszett. A Holló József által mondottakat erősítik az UNESCO műemlékvédelmi világszervezete, az ICOMOS magyar tagszervezete elnökének szavai is.

Nagy Gergely a Demokratának kifejtette, Hajmáskér mint katonai bázis a maga összetettségében és funkcióiban egységes egészet alkotott, jellegzetes építészeti rendben, a szigorú katonai követelményeknek megfelelő belső kialakítással:

– A győri Frigyes-laktanya a historizmus, a hajmáskéri pedig a szecesszió sajátos jegyeit hordozza. Mivel ezek az építészeti együttesek katonai célokat szolgáltak, a mai megszokott városi világunkhoz képest tágas, levegős terek formálódtak. Ezt követte a kertészeti kialakítás is. A terek, a szerkezeti rend és az épületek együtt képviselik az értéket. Sajnos sok helyen a katonák kivonulása után olyan szabályozási terv készült, amely lehetővé tette, hogy felparcellázzák a köztes területeket. Leghamarabb az üres telkek találtak gazdára. Ezek beépítésével megbomlott az eredeti szerkezeti rend, a régi épületek tovább pusztultak. Az új környezetben a régi épületek hajdanvolt fontos, jellegzetes elemei érthetetlenné és értelmezhetetlenné váltak. Hajmáskéren az utólagos be-, és hozzáépítések következtében teljesen idegenné vált az épületek egymáshoz való viszonya.

Más, de hasonlóan tanulságos a helyzet Győrben. Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának első embere úgy véli, ott az egész városra kiterjedő koncepcióra lett volna szükség, és ennek keretei között kellett volna meghatározni a Frigyes-laktanya hasznosításának feltételeit.

– Az autóbusz-pályaudvar, a vasúttal kettévágott két városrész újbóli összekapcsolása, a belváros jövőképének kialakítása mind hatással kellett volna hogy legyen a laktanyaegyüttes új funkciójára, megújulásárnak módjára. Városi elképzelés nélkül természetes, hogy a befektető csak eladható felületekben tud gondolkodni. Most a várost óriási veszteség érte, és figyelmetlensége miatt saját maga lemondott egy óriási lehetőségről. Eközben komoly építészeti értékek pusztulnak.

Eső után köpönyeg

Beleszólhatnak-e az értékesítés után a kastély sorsának alakulásába? Köbli Miklós pesszimista. Kiköthetnek ők bármilyen feltételt, a cég átalakulhat vagy akár felajánlhatja az épületet valamilyen más beruházáshoz. Hirtelen a ferihegyi repülőtér jut eszünkbe, de nem tudunk rájönni, miért.

Hajmáskér első embere túlzásnak tartja, hogy a községben valaha virágzó turizmus lesz. Ehhez szükség lenne termálvízre, vagy minimum egy nemesi kastélyra vagy várra. Hiszen az utóbbi időben még a közeli Balaton-part sem büszkélkedhet idegenforgalmi mutatóival… Valóban, a katonai bázis alig százéves. Ám története maga a XX. századi Magyarország. Felmerül a kérdés, miért egy háromezer lelkes falunak kell minden követ megmozgatnia azért, hogy ne kallódjon el a felbecsülhetetlen nemzeti kincs? Hol van a hadsereg, az állam?

Holló József altábornagy kérdésünkre leszögezte, a minisztériumnak és a magyar hadseregnek nem volt rálátása a volt szovjet objektumokra.

– Elkeserítő, hogy nagyon sok, viszonylag jó állapotban lévő vagy átalakítással jó állapotba hozható objektumot és felszerelési tárgyat elherdáltak. Hogy ki ebben a hibás, ezt biztos megítéli majd az utókor, a politika.

Holló altábornagy utal a komáromi erődben kialakult visszaélésekre is. Ennek átadásában-átvételében személyesen vett részt.

– Ami az egykori szovjet lőszerraktárból eltűnt, nem mind a szovjet csapatok vittek el. – A fosztogatásokat nem tartja szervezettnek, inkább a helyiek, vas-, fém- és faanyaggyűjtők számlájára írja. Komáromban is felszedték a hajópadlót és elvitték a nyílászárókat.

Nehéz a fentieknél diplomatikusabban fogalmazni.

– A tábor őrzése nem jó gazda szellemében történt – véli a polgármester.

– Ezekkel a vagyontárgyakkal jobban lehetett volna sáfárkodni – hangsúlyozza az altábornagy, aki elmondta azt is, ami korábban működő katonai funkciót töltött be, sokszor szükségtelenné válhatott, és nem is biztos, hogy azt vissza kellett volna állítani. Említi a jó példákat, a későbbi szociális épületeket, kórházépületeket, egyetemi campusokat szerte az országban.

Kizárásos alapon maradt az állam. Hol van most, amikor szükség van rá? És mit tett, amikor inkább nem lett volna rá szükség? Történt-e szervezett dézsma? Senki sem kilincsekre és éjszaka kilopott karosszékekre gondolt Hajmáskéren, amikor szabadrablásról és az őrző-védő cégről beszélt. Az időközben zrt.-vé vált ÁPV-től két hónapja várjuk a választ az 1998 előtti időszakra vonatkozó kérdéseinkre.

– Erre nem volt felkészülve az ország, meglepetésszerűen érte. Hatalmas energiával, elánnal fogadtuk a rendszerváltást. Ebben az örömmámorban nem mindig gondoltunk az értékeinkre. Éppen a gazdasági oldalát nem nagyon néztük. Csak felhőtlen, felszabadult föllélegzés volt: végre 45-50 év után önálló és független lett ez az ország. Ezt nem tudtuk elég jól kihasználni… Ami pedig a hadsereget illeti, az elherdált vagyon talán anyagi bázist jelenthetett volna a hadsereg modernizációjához, így kevesebbet kellett volna e célra a közpénzekből felhasználni.

Mit lehet mondani Holló József szavai után? Erős a gyanúnk, voltak olyan magyar állampolgárok, akiket a rendszerváltozás nem ért meglepetésszerűen. Felkészültek rá. Sőt az némi izgalmat hozott az életükbe. Amíg az ország nagyobbik része naivan ünnepelt, egy másik része lízingelt és rakodott…

Hol keressük a hajmáskérihez hasonló állami kincseken és vagyonon meggazdagodottakat? Diplomatikusak leszünk mi is, és a kérdés megválaszolásához csak ennyi segítséget adunk: ki-ki kapcsolja be rádió- és televíziókészülékét, látogasson el valamelyik internetes hírportálra. Vagy találomra olvasson bele egy napilapba. Megtalálja őket.

Monostori Tibor