Történelmi töredezettség

„Egyelőre nem látszik különösebb ok a reményre az ellenzék számára.” Így összegezte Hann Endre, a Medián ügyvezetője cége legfrissebb közvélemény-kutatásának adatait, megállapítva, hogy a tavalyi országgyűlési választásokon harmincnégy százalékot elérő ellenzék egy most vasárnap tartandó választáson mindösszesen „huszon-egynéhány” százalékot szerezne. A kutatás szerint bár a Fidesz a választani tudó biztos szavazók körében negyvenhat százalékon áll, azaz tavaly április óta nyolcszázezer szavazót veszített, az ellenzék ebből semmit nem profitált. A Republikon Intézet, az Idea Intézet és a Závecz Research legújabb közvélemény-kutatásai is Fidesz-csökkenést mértek, azonban ezek a kutatások is azt emelik ki, hogy a baloldali ellenzéki pártok támogatottsága a tavalyi választások óta stagnál.

Politikai túlkínálat

Mi az oka annak, hogy a Fidesz minden közvélemény-kutató cég szerint toronymagasan vezet, a baloldali ellenzéki pártok pedig a háborús infláció ellenére sem tudták szavazóik számát növelni? – kérdeztük Nagy Attila Tibor politikai elemzőt.

– A Fidesznek média- és anyagi fölénye van az ellenzékkel szemben, kétharmados többségével pedig nehezíti az ellenzék dolgát, mint például amikor legutóbb úgy módosították az Alaptörvényt, hogy az európai parlamenti és az önkormányzati választások egy napon legyenek. Az ellenzék nem egységes, és a legtöbb választó számára követhetetlen a mintegy tizenöt ellenzéki párt mondanivalója. A politikai híreket napi szinten nem követők legfeljebb annyit tudnak, hogy az ellenzék vezető ereje a Gyurcsány-párt, ami viszont számos ellenzéki választót elriaszt. Az ellenzéki erők egy része elhibázott tartalmi politizálást folytat. A sehová nem vezető utcai akciókra összpontosítanak, amelyekkel csak a saját véleménybuborékukon belül lehet szavazókat szerezni ahelyett, hogy az infláció káros hatásaival foglalkoznának. Az ellenzéknek – a DK kivételével – eddig nem sikerült kormányzóképességéről meggyőzni a választókat, sőt tovább rontotta a helyzetet Gelencsér Ferenc káromkodása a Parlamentben. Meglehetősen rossz a politikusi gárdájuk összetétele, kevés a jól beszélő és szakmailag felkészült emberük – sorolta az okokat Nagy Attila Tibor.

Böcskei Balázs, az Idea Intézet stratégiai igazgatója úgy látja, három évvel a választások előtt még nem kristályosodtak ki az ellenzéki pozíciók, azaz hogy milyen pártos együttműködési alternatívája lehet a kormányzó erőnek. Csak az látszik, milyen nem.

– Az ellenzéki oldalon csak a DK tudott növekedni, egyelőre úgy tűnik, ők rezonálnak leginkább az embereket foglalkoztató kérdésekre – mondta lapunknak a politológus.

Felhívta a figyelmet arra, hogy közvetlenül a választásokat követően a Fidesz támogatottsága a teljes népességben valamivel negyven százalék felett volt, most pedig huszonhét százalékra esett vissza, viszont az időközben távozó szavazók nem az ellenzék, hanem a bizonytalanok táborát erősítik. Szerinte három évvel a következő országgyűlési választások előtt nem meglepő, hogy a szavazók nem fognak még pozíciót.

Nagy Ervin, a XXI. Század Intézet elemzője úgy látja, miközben a domináns szerepben lévő kormánypártok stabilan tartják pozíciójukat, addig az ellenzéki oldalon politikai túlkínálat alakult ki. „A rendszerváltoztatás óta soha ennyi balliberális párt nem versengett még az ellenzéki választópolgárok bizalmáért: jelenleg tizenkét olyan szervezet készül a 2024-es választásokra, amelyeknek legalább önkormányzati szinten van esélyük eredményt felmutatni. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a balliberális ellenzéki oldal politikáját tizenöt pártelnök és társelnök, illetve összesen tizen­nyolc vezető politikus határozza meg, ami hitelességi problémát okoz” – mutatott rá a baj okaira elemzésében a politológus. Úgy véli: az ellenzék történelmi töredezettsége a legfőbb akadálya növekedésüknek.

A hét ellenzéki parlamenti párt mellett – DK, MSZP, LMP, Momentum, Jobbik, Párbeszéd, Mi Hazánk Mozgalom – újat alapított Márki-Zay Péter, Jakab Péter, Vona Gábor és Mesterházy Attila is, ezek jelenleg egy-két százalékon állnak. A parlamenten kívüliek közül a Magyar Kétfarkú Kutya Párt tűnik a legerősebbnek, őket hat-nyolc százalékon mérik.

Egy-null a DK javára

A 2022-es választási győzelem érdekében összetákolt szivárványkoalíció a vereség után azonnal darabjaira hullott. A Gyurcsány Ferenc vezette neoliberális Demokratikus Koalíció a 2019-es EP-választás óta dominál a baloldalon, ám azóta sem tudott lényegileg növekedni. Érdemes megnézni a 2019-es EP-választás adatait, az egyes pártok ugyanis külön-külön akkor mérették meg magukat utoljára.

Négy évvel ezelőtt a DK tizenhat százalékot ért el, a közvélemény-kutatók szerint most tíz-tizennyolc körül állnak. Sem az árnyékkormány, sem az átcsábított politikusok, sem az inflációs plakátkampány nem tudott új szavazókat bevonzani a DK-nak. A baloldal második legerősebbje, a Momentum 2019-ben majdnem tíz százalékot gyűjtött össze, aminek a jövő évi EP-választásokon még örülnének is, hiszen most hat-tíz százalék köré becsülik a támogatottságát.

Böcskei Balázs szerint az ellenzéki oldalon a választások után sokan DK–Momentum-párharcra számítottak. Úgy látja, ennek a mérkőzésnek az első félideje lement, a DK nyerte meg, a második pedig az EP-választás lesz.

– A Momentum politikáját a következetlenség jellemzi. Komoly közpolitikai alternatívát ígértek, de a tevékenységük olyan politikai értékkel alig bíró médiaeseményekbe torkollik, mint a kordonbontás. Donáth Anna sziluettje óriásplakátokon tűnik fel, miközben az év elejei évértékelő beszédében kijelentette, hogy nem messiásokra van szükség. Egy elnökségi tagja rendszerellenesség kapcsán vitázik az LMP-s Ungár Péterrel, közben képviselő elitje úgy a parlamenti, mint pedig az önkormányzati munkában a reálpolitikát érvényesíti. Jelen vannak a Momentumban baloldaliak, liberálisok, korábbi Fidesz-szavazók, a Jobbikból érkezők és technokrata gondolkodásúak. Ideológiailag heterogén formáció, amely a ki vagyok én? kérdésre nehezen tud választ adni. Idő előtt, előkészítetlenül hozták vissza Donáth Annát is, aki így egyelőre nem szerepelt a várakozásoknak megfelelően – fejtette ki Böcskei Balázs lapunknak.

A szivárványkoalíció korábban szebb napokat megélt tagjai – MSZP, Jobbik, LMP – a túléléséért küzdenek. Az MSZP zuhanórepülése 2019-ben kezdődött, amikor a Párbeszéddel közösen indulva épphogy átmentek az ötszázalékos küszöbön. A közvélemény-kutatók szerint az MSZP egyedül indulva már nem jutna be, ahogyan a négyszázalékos Jobbik sem. Szintén a megszűnés fenyegeti az egy-két százalékon álló LMP-t és Karácsony Gergely alakulatát, a mérhetetlen Párbeszédet.

Együtt és külön

Nagy Attila Tibor a Demokratának elmondta még, az ellenzék helyzetét tovább nehezíti, hogy egy napon tartják az EP-, illetve az önkormányzati választásokat, mert azokon eltérő stratégia szükségeltetik, így csak a politika iránt aktívan érdeklődők fogják érteni, miért lesz helyben együttműködés, országosan viszont verseny az ellenzéki erők között.

– Mivel a jövő júniusi választások nem a kormány maradásáról vagy leváltásáról szólnak, politikailag érdemes többet kockáztatniuk akkor is, ha a kisebb pártok – MSZP, Párbeszéd, LMP – nagy valószínűséggel egyedül nem jutnak be az EP-be – állítja a politikai elemző. Úgy látja, az MSZP bekerülése azért is került veszélybe, mert a DK a szociáldemokrata retorikájával a szocialista párt maradék szavazóira hajt. Nagy Attila Tibor szerint az EP-választás az ellenzéki csoportosulások közötti selejtezőmérkőzés lesz, amely után tisztán láthatóvá válik társadalmi támogatottságuk.

– Bár a kormányváltás szempontjából mindegy, hogy együtt vagy külön indulnak-e, ha az ellenzék a vártnál is gyengébben szerepel, akkor ezzel a lelki teherrel kell nekivágnia a 2026-os választásoknak. A Fidesz számára is van kockázata az EP-választásoknak, amennyiben nem tudják hozni a saját maguk által elvárt negyvenöt-ötven százalékos eredményt – mondta.

Mindezek fényében nem meglepő, hogy az MSZP szorgalmazza leginkább a közös EP-listát, hiszen anélkül nagy valószínűséggel búcsút mondhatnak egy európai parlamenti mandátumnak.

– Ha az önkormányzati választáson az együttműködést automatikusnak tekintik a pártok, az EP-választáson miért nem? Hogy fognak egy közös polgármesterjelölt mellett kampányolni, ha az EP-n lesz négy-öt külön lista? – tette fel a kérdést Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke. Úgy látja: az ellenzék a külön indulással tíz-tizenöt százalékot is bukhat, míg együtt közel ugyanannyi mandátumot szerezhetnek, mint a Fidesz.

Kunhalmi Ágnes szerint az ellenzék azért nem tudott erősödni, mert a választók nem látják az összefogásra való hajlamot. Hasonló véleményen van Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester, aki a Direkt36 nevű baloldali portálnak arra panaszkodott, hogy a pártvezetők nem az építkezésről, csak a pozíciókról tárgyalnak egymással; ahogy fogalmazott, „nem a víziókról vagy a programról beszélnek, hanem felügyelőbizottsági meg külső bizottsági helyekről”.

Böcskei Balázs szerint a közvélemény-kutatásokból egyértelműen kiolvasható az a választói üzenet, miszerint túl sok az ellenzéki párt.

– A Jobbik, az LMP, az MSZP két-, a Párbeszéd egyszázalékos támogatottsága értelmezhetetlen a kormánypártoké mellett. Az egy-két százalékos formációk vezetői amellett érvelnek, hogy azért van szükség rájuk, mert szavazóik hűségesek, és máskülönben elvesznének. Ez választásszociológiai értelemben nem felel meg a valóságnak, hiszen a törpe pártok tábora főleg antiorbánistákból áll, akik a DK-ra vagy a Momentumra is ugyanúgy hajlandóak lennének szavazni.

Az alacsony támogatottságú pártok politikusai azt is mondják, az ellenzéki választók akarata az, hogy az ellenzéki erők működjenek együtt. Ez igaz, viszont csak az érdemi támogatottsággal bírók együttműködését akarják a választók, magyarázta a Demokratának Böcskei Balázs. Hozzátette, a kormánypárt több évtizede felismerte, hogy a magyar politika a tömbösödés felé tart, most az ellenzéki oldalon is el kell indulnia ennek a folyamatnak.

Folytassa, ellenzék!

A baloldal erjedésének további oka a megújulás képtelensége. „Aki ott folytatja az orbánozást, ahol abbahagyta, semmit sem értett meg a vereségből” – fogalmazta meg Donáth Anna a tavalyi választási fiaskó után, mit kellene másképpen csinálni. Ám szavait nemhogy az ellenzéki politikusok, de ő maga sem fogadta meg, ugyanis a „Kösz, Orbán!” címmel nemrég indult óriásplakát-kampányuk az orbánozás jegyében telik, ahogy a DK múlt héten kezdődött országjárása is arról szól, „hogy verte át Orbán Viktor Magyarországot az elmúlt jó néhány évben”.

Nemrég az LMP politikusa, Kanász-Nagy Máté tett ígéretet a politikai stílusváltásra: „Mi hiszti helyett józanságot fogunk hirdetni és gyűlölet helyett pedig a megértést szeretnénk elérni a magyar közéletben. Azzal az ellenzéki politikával szemben, amit a többi ellenzéki párt a választások óta is folytat.” Az LMP részéről ez a nyilatkozat azt is jelzi, szeretnének saját utas politikát vinni, hasonlóan a Jobbikhoz, amelynek elnöke, Gyöngyösi Márton is kijelentette, végzetesnek tartaná, „ha a 2022-es ellenzéki összefogás mérgező receptjét alkalmaznánk ismét, amelynek során a Jobbik–Konzervatívok és a balliberális pártok egy közös, baloldali értékrendet képviselő szövetségben oldódnának fel”.

Jelenleg úgy tűnik, nem lesz közös ellenzéki EP-lista, mivel a kis pártok közül egyedül az MSZP szeretné, míg a DK és a Momentum az önálló indulásban érdekelt.

Tehetségek nélkül

Dobrev Klára legutóbbi kijelentése, miszerint a DK akár ötvenöt százalékot is begyűjthet, a politikai humor kategóriájába tartozik, azt a kérdést viszont érdemes körüljárni, lehet-e a DK a baloldal vezető ereje. Arató Gergely, a DK politikusa a tavalyi választások után arról beszélt, az ellenzék már minden formációt kipróbált a választásokon – külön indulás, koordináció, teljes összefogás – csak azt nem, hogy egyetlen domináns párt legyen a baloldalon az egységes jobboldallal szemben.

Nagy Attila Tibor kérdésünkre, miszerint a DK válhat-e a baloldal vezető pártjává, úgy válaszolt, hogy ezzel kapcsolatban erős kételyei vannak, ugyanis még az ellenzéki szavazók körében is erősek a Gyurcsány Ferenccel szembeni ellenérzések, és Dobrev Klára sem mondhat magáénak elsöprő népszerűséget.

– Érdemes párhuzamot vonni a jelenlegi és az 1994–1998 közötti ciklus között. Húsz éve is egyenlőtlen volt a média­helyzet, csak akkor a jobboldal kárára, és a kormánypártoknak szintén kétharmados többségük volt. Az első parlamenti ciklusban Orbán Viktor tehetségével kiemelkedett a többi politikus közül, ilyen tehetséget a DK soraiban nem látni. A Fidesz komoly munkát végzett, amíg eljutott a nagy párti státusig, és most a DK is hasonlóval próbálkozik, ami megsüvegelendő, de elkövetnek egy nagy hibát. Dominanciára törekvő szervezet nem támadhatja nyilvánosan az egyházakat. Ha én volnék Dobrev Klára tanácsadója, szigorúan megtiltanám, hogy ezt tegye, még akkor is, ha a népszámlálási adatok szerint csökkent a magukat vallásosnak tartók száma, és 2,9 millióan nyilatkoztak úgy, hogy a katolikus egyházhoz tartozónak vallják magukat. Egy dominanciára törekvő pártnak a vallásosak köréből is minél több szavazót kell begyűjtenie, de ha a DK abban leli örömét, hogy belerúg az egyházakba, nehéz lesz ezt a célt megvalósítaniuk – tette hozzá Nagy Attila Tibor.

„Nem akarok egyszer arra ébredni, hogy a Fidesz ellenzéke a Mi Hazánk” – fakadt ki Kunhalmi Ágnes. A baloldali ellenzék helyzete azért is nehezebb, mint tavaly, mert a radikális jobboldali Mi Hazánk Mozgalom támogatottságát hét-kilenc százalék körülire teszik a közvélemény-kutatók, azaz közel akkorára, mint a Momentumét. A tavalyi választások óta a baloldali pártok saját magukkal vannak elfoglalva. Nemcsak a vereség okainak kiértékelése maradt el, de az is hiányzik, hogy legalább egyetlen olyan témát felvessenek, amellyel a többségi társadalom egyetért. Még ha volna is mondanivalójuk a társadalom számára, az eddigieknél is jobban leköti energiáikat az egymással való harc, hogy milyen formában induljanak a két júniusi választáson.