Lassan két éve a Gyurcsány-féle közigazgatási reform különös szellemében működnek Magyarországon a közigazgatási hivatalok. Az önkormányzati rendszer kontrollját ellátó, a külföldi állampolgárok ingatlanszerzéséről döntő, valamint egyes szakhatósági kérdésekben, például építési szakhatósági ügyekben, szociális segélyek, önkormányzati bírságok ellen benyújtott fellebbezések esetében másodfokon eljáró regionális közigazgatási hivatalok működésének 2006 vége óta nincs meg a megfelelő törvényi alapja. Nem kétséges: végleg megbukott a közigazgatási reform, miután másodszor is megkapta az alkotmánybírósági intőt a kormány.

November 3-án megsemmisítette az Alkotmánybíróság (AB) az idén július elsejétől hatályos kormányrendeletet, amellyel a kisebbségben kormányzó szocialisták a közigazgatási hivatalok működését kívánták szabályozni – kétharmados jogszabály helyett egy saját hatáskörben megalkotott kormányrendeletben. Az AB megállapította, hogy a kormány alkotmánysértő módon járt el, amikor törvényi felhatalmazás nélkül, kormányhatározatban döntött a közigazgatási hivatalok regionális szervezetekké alakításáról. A kormányrendeletet a taláros testület december 31-i hatállyal semmisítette meg, a parlamentnek tehát az év végéig törvényt kell alkotnia a hivatalok jogállásáról, amelynek elfogadásához kétharmados parlamenti többségre van szükség.

Az AB állásfoglalása két éve változatlan, azonban a kormány álláspontjában sem volt azóta lényegi elmozdulás: 2006 év vége óta áll fenn az az alkotmányba ütköző állapot, amelyre az ellenzék több ízben felhívta a figyelmet, a kormány azonban nem állt el eredeti elképzelésétől, hogy a megyei közigazgatási hivatalokat regionális hivatalokká szervezze át.

Az ügy még Lamperth Mónika miniszterségére nyúlik vissza: a miniszter asszony több fórumon is határozottan állította, hogy a regionális közigazgatási hivatalok a kétharmados törvények módosítása nélkül is létrehozhatók.

Igen ám, csakhogy ehhez módosítani kellett a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény megfelelő szakaszát. Lévén szó kétharmados törvényről, a módosításához az országgyűlés elé kellett volna terjeszteni az új törvényjavaslatot, és szavazásra kellett volna bocsátani a törvényt. Ez nem történt meg. Helyette a kormány egyszerű többséggel fogadta el a 2006. évi CIX. törvényt, és ugyancsak egyszerű többséggel módosította az 1990-es törvény 98.§ (1) bekezdését. A fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok jogállásának megváltoztatására pedig törvény helyett rendeletet alkottak: így született meg országgyűlési felhatalmazás nélkül a regionális közigazgatási hivatalok működését szabályozó 297/2006-os kormányrendeletet.

Meglehetősen gyenge lábakon, törvényi felhatalmazás nélkül.

Mivel a közigazgatási hivatalok látják el az önkormányzati rendszer kontrollját, valamint ők járnak el másodfokon a különböző szakhatósági – például építési hatósági – ügyekben, sokakban felmerült a kérdés, hogyan lehet jogerősnek tekinteni egy olyan másodfokú döntést, amelyet egy alkotmánysértő módon létrehozott, legitim vezetővel sem rendelkező hivatal hoz?

A legismertebb, és a legnagyobb vitát kiváltó ilyen döntést a Közép-magyarországi Regionális Hivatal vezetője, Forgács Imre hozta, aki elutasította a XII. kerületben álló turulszoborra kiadott fennmaradási engedélyt, noha a szobor talapzatára volt érvényes építési engedély, a szobrot magát pedig jóváhagyta a művészeti zsűri. Egyvalami hiányzott csupán: a Fővárosi Közgyűlés döntése arról, hogy az engedélyezett talapzatra rá lehet tenni az ugyancsak engedélyezett alkotást. A – mint most kiderült, lényegében véve illegitim – hivatalvezető mégis a fennmaradási engedély elutasítása mellett döntött, és a IX. kerület jegyzőjét jelölte ki az ítélet végrehajtására, aki lelkesen közölte, hogyha kell, karhatalmi erővel fogja eltávolíttatni a szobrot…

A turul természetesen maradt, mivel a XII. kerület bírósághoz fordult, s a Hegyvidék képviselő-testülete változtatási tilalmat rendelt el a szoborra. Lebontására a bírósági ítélet megszületéséig nem kerülhet sor, ráadásul ma már a hat méternél alacsonyabb szobrokra csak bejelentési kötelezettségük van a kerületeknek. A turul öt és fél méter magas. A szobor tehát minden valószínűség szerint megmenekült, ám a jogállamiság a közigazgatási reform jegyében egy jó ideje csorbát szenved…

A kormányzati arrogancia ugyanis odáig fokozódott, hogy amikor az AB kimondta, a 297/2006-os kormányrendelet alkotmányellenes, és 2008. június 30-ig adott határidőt az új kétharmados törvény elfogadtatására, parlamenti szavazás helyett Gyenesei miniszter meghökkentő cinizmussal egy látszólag újabb, valójában a korábbival szinte betűre megegyező kormányrendelettel szabályozta tovább a regionális hivatalok működését. (A Demokrata a témával részletesen foglalkozott 2008. július 23-i számában Van másik címmel.)

Most erre, a második rendeletre is kimondta az Alkotmánybíróság, hogy semmis. Ráadásul az új törvény megalkotására már csak másfél hónapja van a kormánynak. Idézet az Alkotmánybíróság határozatából:

„Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt benyújtott indítványok alapján meghozta a következő határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a közigazgatási hivatalokról szóló 177/2008. (VII. 1.) Korm. rendelet alkotmányellenes, ezért azt 2008. december 31-ei hatállyal megsemmisíti.

2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Alkotmány 44/C. §-át sértő alkotmányellenes helyzet jött létre azáltal, hogy az Országgyűlés a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényben nem szabályozta a helyi önkormányzatok felett törvényességi ellenőrzést gyakorló közigazgatási hivatalok jogállását. Ezért felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotási kötelezettségének 2008. december 31-éig tegyen eleget” – áll a határozatban.

„A regionális közigazgatási hivatalok létrehozásához (…) az önkormányzati – kétharmados többséggel elfogadott – törvény módosítására lett volna szükség. Az Országgyűlés azzal, hogy nem módosította az önkormányzati törvényt, nem szabályozta újra a közigazgatási hivatalok államszervezetben elfoglalt helyét, elmulasztotta az Alkotmányból következő jogalkotási kötelezettségét” – áll az indoklás szövegében.

Ami önmagáért beszél. Gyenesei István önkormányzati miniszter még júliusban arról beszélt, hogy az ellenzék nem volt partner a törvénymódosításra.

– A kormány eredeti szándéka az volt, hogy kétharmados törvényben rögzítsék a helyi önkormányzatok törvényességét ellenőrző közigazgatási hivatalok működését, és az ehhez szükséges előterjesztést elő is készítették – magyarázkodott a miniszter, aki arról már nem beszélt, vajon miért nem került sor a tavaszi parlamenti ciklusban erre a szavazásra.

Június 30-án az AB döntése értelmében megszűntek a közigazgatási hivatalok. Július elsején lépett hatályba az újabb alkotmányellenes kormányrendelet, aminek tiszavirág-életéhez már hatályba lépése napján sem fért kétség. Érkeztek is a beadványok a taláros testülethez.

De mi lesz vajon az újabb kormányzati lépés? Egy még újabb, immár a harmadik, tartalmában a korábbiakkal megint csak megegyező kormányrendelet? Hány dobásuk lehet vajon a bolsevik konoksággal tevékenykedő szocialista jogalkotóknak a törvényellenes állapot konzerválásában? Meddig lehet még húzni az időt? Mert az nyilvánvaló, hogy egy még újabb kormányrendelet sorsa sem lehet egyéb, mint egy harmadik alkotmánybírósági megsemmisítés.

Vagy jobb belátásra jut végre a kormány, és nem erőlteti tovább a reformnak titulált jogsértést? És végre egy olyan törvényjavaslatot terjeszt az Országgyűlés elé, amelyet a képviselők kétharmada elfogad? És mi lenne az vajon?

– A legkézenfekvőbb megoldást az eredeti állapot, vagyis a megyei, fővárosi hivatalok visszaállítása jelentené – mondta a Demokratának Répássy Róbert, az Országgyűlés Alkotmányügyi Bizottságának fideszes alelnöke, aki a Demokratának azt is elmondta, hogy a Fidesz kormányra kerülése esetén másként képzelné el a közigazgatási hivatalok feladatkörét. – Az AB határozat megjelenésének napján a szocialista képviselők a parlament folyosóján informálisan jelezték, hogy készek helyreállítani a megyei közigazgatási hivatalok korábbi rendszerét. A Fidesz kormányra kerülése esetén a megyei közigazgatási hivatalokat kormányhivatalokká, más néven prefektúrákká alakítaná át. A prefektúramodell több nyugat-európai országban sikeresen működik, a tisztán közigazgatási funkciók, például a munkaügy, a területi államkincstár, a földhivatal, az illetékhivatal, az egyes minisztériumok megyei kirendeltségei itt kapnak helyet. Ez a modell a kormánypolitika végrehajtása szempontjából kezelhetőbb – tette hozzá a fideszes politikus.

Répássy Róbert bízik benne, hogy Gyenesei miniszter nyilatkozatai nem légvárak, hanem ezúttal valóban a konszenzusra épülő megállapodást keresik. Gyenesei István többször is elmondta, mindenképpen konszenzusos javaslatot akar a parlament elé terjeszteni.

Azonban eddig még nem került semmilyen előterjesztés a honatyák elé. December 31-e pedig nincs már messze. Remélhetőleg nem arra ébredünk az újév hajnalán, hogy megszűntek a közigazgatási hivatalok. Persze nem a népnyelven csak TEH-nek, azaz Turulellenes Hivatalnak nevezett intézmény megszűnéséért aggódunk. Hanem a jogállam egy fontos közintézményéért és annak törvényes működéséért.

Hernádi Zsuzsa