Hirdetés

Az Eurostat, az Európai Unió hivatalos statisztikai hivatala júniusban nyilvánosságra hozott adatai szerint Magyarország 2024-ben az utolsó helyen végzett az Európai Unió tagállamai között az egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztás (AIC) alapján. Az AIC mutató szerint a magyar háztartások fogyasztása 2024-ben huszonnyolc százalékkal maradt el az EU átlagától, ami azt jelenti, hogy a magyar lakosság ennyivel kevesebb terméket és szolgáltatást vásárolt, mint az átlag uniós polgár. Vajon ez a mutató alkalmas arra, hogy meghatározza egy ország életszínvonalát? És ha nem, akkor milyen más számokból érdemes kiindulni? Ezt kérdeztük Szalai Piroska miniszterelnöki főtanácsadótól, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kara Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársától.

– Az egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztás nevű mutató megtévesztő, mert nem úgy készítik, hogy összeszámolják az egyének valós fogyasztását. Egyetlenegy háztartást vagy uniós polgárt sem keresnek meg, hanem a nemzeti számlákból kalkulálják egy képlet, egy modell segítségével. Ugyan több évtizede még azt volt hivatva megbecsülni, hogy egy lakos hozzávetőleg mennyi terméket és szolgáltatást fogyaszt el, de manapság, amikor lehetőségünk van már sokkal pontosabb adatokból kiindulni, már túlságosan elnagyolt, sokszor hibás képet ad az AIC elemzése, hiszen számos tényezőt figyelmen kívül hagy – mondta el kérdésünkre Szalai Piroska. Hozzátette, hogy az AIC torzításai különösen Magyarországra nézve jelentősek, mivel nem veszi figyelembe a lakossági sajátosságokat, miszerint a magyar háztartások túlnyomó többsége – az uniós háztartások nagy részével ellentétben – saját tulajdonú ingatlanban él, így lakbérre nem költ. Továbbá Magyarországon a háztartási energiaárak a rezsicsökkentés következtében euróban számolva megfeleződtek 2010 óta, míg az EU többi tagállamában mindenhol emelkedtek. Az átlagos fogyasztói árat figyelembe véve nálunk a legolcsóbb az áram és a földgáz, így a statisztikai fogyasztás is jóval alacsonyabb, és nem azért, mert a háztartásoknak csak kevesebb energia vásárlására volna lehetőségük. Emellett számos szolgáltatás természetbeni juttatásként, ingyen vagy kedvezményesen vehető igénybe, mint például a gyermekétkeztetés, a tankönyv, a kedvezményes vármegye- és az országbérlet, ezek pedig szintén torzítják a mutató valódi tartalmát.

– Ha valaki nem fizet lakbért, keveset költ rezsire és tankönyvre, akkor kisebb lesz a kimutatott havi költése, így az AIC szerint alacsony a fogyasztása, miközben a valós életszínvonala nem feltétlenül rosszabb – mondta Szalai Piroska. Ezt igazolja az is, hogy a megtakarítási mutatónk viszont a legnagyobb az unióban, hiszen e modell szerint a saját tulajdonú lakás vásárlása, illetve a felújítása nem fogyasztásnak, hanem megtakarításnak tekintendő.

Az Eurostat szerint 2023-ban a magyar háztartások a rendelkezésükre álló jövedelmük húsz százalékát megtakarították, amivel az élen állunk, míg az uniós átlag 13,3 százalék. Szalai Piroska szerint ezt a számot is sokan félreértelmezik, miszerint csak a leggazdagabbak tudnak félretenni. Felhívta a figyelmet arra, hogy megtakarítása nem csak a felső tízezernek van, hiszen jelenleg már ott tartunk, hogy még a pályakezdők közül is sokan megpróbálnak félretenni, például nagyon jól jövedelmező állampapírokat vásárolni, hogy megalapozzák első saját lakásukat. 2010-ben az állampapírok mindössze három százaléka volt lakossági kézben, ma ez az arány meghaladja a húsz százalékot. Szalai Piroska úgy látja: ugyanilyen kulcsfontosságú tényező, hogy a magyar háztartások az energiaár-emelkedés hatására tömegesen kezdtek korszerűsítési beruházásokba.

Kapcsolódó cikkünk

– A napelemre, szigetelésre, nyílászárócserére, fűtésmodernizálásra kiadott összegek nem jelennek meg fogyasztásként, mivel beruházásnak minősülnek. Tehát miközben a háztartások valójában pénzt fektetnek életminőségük javításába, a fogyasztási mutató szerint visszafogják kiadásaikat, azaz nem fogyasztanak. A magyar lakosság pénzügyileg tudatos, és a fogyasztás visszafogása saját döntésből történik, nem kényszerből, szegénységből – hangsúlyozta. Szerinte a valódi probléma nem az AIC mutatóval van, hanem azzal, ahogy bizonyos politikai szereplők valószínűleg tudatosan félremagyarázzák.

– Az ellenzék az elmúlt években felfedezte magának az AIC-t mint egyetlen olyan mutatót, amellyel Magyarországot az EU-ban a legrosszabbként lehet beállítani, és ez alapján következtetnek arra, hogy hazánk egyben a legszegényebb ország. Ezt különösen 2017 óta mondogatják, amikor egyébként Magyarországon jelentős reálkereset-növekedés kezdődött, amit a legutóbbi nehéz öt év sem állított meg – fejtette ki Szalai Piroska.

Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke a magyar AIC-adatokra hivatkozva folyamatosan a legszegényebb európai tagállamként említi hazánkat. Az Európai Unió azonban nem az AIC-t használja hivatalosan a szegénység mérésére, hanem az úgynevezett AROPE mutatót. Szalai Piroska szerint az Európai Unió felismerte, hogy a GDP-alapú fogyasztási mutatók nem alkalmasak a szegénység megragadására, ezért dolgozta ki az úgynevezett AROPE-t, amely azt vizsgálja, hogy mekkora az aránya a társadalomban a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázatával élőknek. Tizenöt életminőségi almutatót vizsgál, például hogy tud-e valaki évente egy hetet nyaralni, kétnaponta húsféléhez jutni, a lakását megfelelően fűteni, váratlan kiadásokat fedezni, rezsit fizetni. E mutató alapján 2010-ben Magyarország még a legrosszabbak között volt Bulgáriával és Romániával egy csoportban, 2017-től viszont tartósan jobban teljesítünk, mint az EU átlaga.

– Az EU erre a mutatóra, és nem az AIC-re tekint stratégiai indikátorként. Az Európai Unió az AROPE alapján 2010-ben azt a célt tűzte ki, hogy 2020-ig húszmillióval csökkenjen a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázatával élők száma. Magyarország négyszázötvenezer fős csökkenést vállalt, a valóságban azonban több mint egymillió fővel sikerült lejjebb vinni az érintettek számát. A legnagyobb előrelépés a gyermekszegénység terén történt, a több mint egymillió főn belül ugyanis háromszázötvenezer gyermek került ki a szegénystátusból. Az EU egészében nem érte el a célját, mert a húszmilliós célból csak nyolcmilliós csökkenés valósult meg 2020-ig – magyarázta Szalai Piroska.

Ha valóban meg akarjuk érteni, hogyan élnek a háztartások, mire költenek és mennyire tudatosak a pénzügyeikben, akkor az AROPE mutató és a háztartások kiadásinapló-alapú vizsgálata megbízhatóbb alapot nyújt Szalai Piroska szerint bármilyen más modellezett fogyasztási adatnál. Az Eurostat ötévente készít háztartási kérdőíves felmérést, aminek során a véletlenszerűen kiválasztott háztartások részletesen dokumentálják napi kiadásaikat egy meghatározott időszakon keresztül. Rögzítik a vásárlás időpontját, a termék vagy szolgáltatás típusát, a mennyiséget és az árat, valamint a beszerzés helyét. Az így kapott valós fogyasztási adatokból az Eurostat fogyasztási statisztikákat készít, amelyek sokkal részletesebbek és valóságosabbak, mint a GDP-ből visszavezetett mutatók. Ez a vizsgálat még nem kötelező az uniós országokban, így önként jelenleg húsz ország végzett el ilyen kutatást. A legfrissebb, 2020-as felmérés szerint Magyarország a tizenkettedik helyet foglalja el, vagyis a középmezőnyben szerepel.

A valós fogyasztási adatok, a megtakarítási arányok, a gyermekek szegénységből való kilépése, valamint az AROPE mutatóban elért előrelépés mind-mind azt jelzi, hogy Magyarország életminőségben sokat lépett előre, és rég elhagyta a sereghajtók csoportját, immár az unió középmezőnyében helyezkedik el.

Így élünk mi című összeállításunk további cikkei itt olvashatók.