Kocsmazaj címmel 2010. szeptember 18-án cikk jelent meg a HVG-ben. Az országos hetilap egy hétköznapi kocsmai szóváltásról számol be, amely értesülései szerint tettlegességig fajult. A most tálalt eset azonban nem manapság, hanem még tavaly július 26-án, a Békés megyei Tótkomlóson rendezett időközi polgármester-választás után történt.

Azt írta a HVG: „A ma már környezetvédelemmel foglalkozó minisztériumi ember, Pertich Attila másfél órával az urnazárás után a baloldaliként elkönyvelt korábbi képviselőt, kocsmárost, Matajsz Andrást hívta fel, hogy helyi jobboldali képviselőkkel pezsgőt kíván inni a jelöltjük győzelmére. A Faház nevű kocsmához érkező Matajszt »keresetlen szavakkal« fogadta Pertich, igaz, a kocsmáros sem maradt adós. A szóváltás tettlegességig fajult, a kocsiba ülő Matajszt állítólag megrángatta és megkarmolta Pertich.”

A tavalyi kaland nyilván azért most lett érdekes, mert egyik szereplője az új kormányzathoz kötődik. Választás van, a sztori nyilván árt a jobboldalnak és használ a baloldalnak, ha sikerül felfújni… Vajon az ország hány kocsmájában voltak hasonló események anélkül, hogy akár a település lakói is tudomást szereznének róla? És egyáltalán mi igaz belőle?

Az utóbbi kérdést majd eldönti a bíróság. Matajsz András ugyanis magánvádlóként pert indított, a közelmúltban született első fokú ítélet azonban még nem jogerős: az ügyben eljáró Orosházi Városi Bíróság nemrég kimondta ugyan Pertich Attila vétkességét és egy év próbára bocsátotta, de Pertich Attila ártatlannak vallja magát, és állítja, nem követte el a könnyű testi sértés vétségét, ezért megfellebbezte az első fokú ítéletet. Amióta a Demokrata főszerkesztőjét egy bírói ítélet első fokon egy év letöltendő börtönre ítélte, amelyet végül a Legfelsőbb Bíróság megsemmisített, az első fokú ítéleteket nem árt kritikával szemlélni.

A legfontosabb kérdés azonban nem ez, hanem az, hogy ugyan mi a hír egy hétköznapi kocsmai összeszólalkozásban, ami ráadásul nem is most, hanem bő egy évvel ezelőtt történt? Az ügy szereplői nem indulnak az önkormányzati választásokon. Mi a jelentősége egy ilyen hétköznapi történetnek 2010 szeptemberében?

Matajsz András baloldali kötődése ugyan nem vitatható, az MSZP helyi honlapjának tanúsága szerint a párt színeiben és annak tagjaként koszorúzott 2009 őszén, Pertich Attila viszont nem is párttag és nem is képviselő: a helyi Agrár Zrt. többségi tulajdonosa, aki vélhetően azért került most a célkeresztbe, mert nemrég Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár titkárságvezetőjének nevezték ki. A HVG mégis az önkormányzati választások hajrájában közli kettőjük vitájának részleteit.

Ezzel egyébként nincs egyedül. 2010. szeptember 8-án a Békés Megyei Hírlap címlapon közölte az azóta bezárt Faház kocsma fényképét. „Politikai bosszútól tart a kocsmáros. A tótkomlósi Matajsz András bezárta büféjét, mert a többi vállalkozóhoz képest jóval több bérleti díjat róttak ki rá. Úgy véli, a tavalyi időközi polgármester-választás éjszakáján történtek miatt neheztel rá a jobboldali városvezetés. Akkor a szópárbaj tettlegességig fajult” – állítja a Békés Megyei Hírlap.

Két nappal később, 2010. szeptember 10-én a Komlósi Krónika is címlapon számolt be a Faház bezárásáról. Ha minden egyes kisüzlet bezárása ekkora szenzáció lenne, vajon mekkora terjedelemben kellene kinyomtatni a lapokat?

A Demokrata ezzel együtt úgy döntött, utánajár annak, hogy mi igaz a Matajsz András által kifogásolt közterület-használati díj ügyében, amiért a vállalkozó állítólag kénytelen volt a kocsmáját bezárni, miért a város polgármesterét és képviselő-testületét okolja. Valóban méltánytalanul magasabb összeget ró ki rá az önkormányzat?

Szabados Zoltán, Tótkomlós város jegyzője arról tájékoztatta a Demokratát, hogy Matajsz Andrásra is ugyanaz a közterület-használati rendelet vonatkozik, mint bárki másra a városban. Megtudtuk, hogy a vállalkozó 1991 és 1999 között egyáltalán nem fizetett a közterület- használatért, majd 2001 januárjától, mikor maga is tagja volt a képviselő-testületnek, elfogadták a helyi vállalkozói körökben csak „Lex Bandzsó” néven ismert díjszabást, amely a használt alapterület mértékének növekedésével fajlagosan csökkenő díjat határoz meg. Nem nehéz belátni, hogy mivel a Faház viszonylag nagy alapterületű, ez a díjszabás rá nézve igencsak kedvező volt.

– A képviselő-testület önkormányzati rendeletben szabályozza a településen lévő közterületek használatát, amely minden közterületet használóra egyformán vonatkozik. A 2009-es és a 2010-es években a Matajsz András által kért területre a közterület-használati díjat a rendeletben meghatározott díjtétel alapján állapítottuk meg. Ám 2009 januárjától a vállalkozó csak részben, a szerinte elfogadhatónak tartott mértékben fizetett, vagyis nem tartotta be a jogszabályt.

A kocsmáros idén májusban keresetet nyújtott be az önkormányzat ellen, mert úgy vélte, azért is neki van igaza. Tévedett. A Békés Megyei Bíróság júliusban a keresetet, mint alaptalant, elutasította. Szabados Zoltán szavaiból kirajzolódik a hétköznapinak látszó történet lényege és motivációja:

– A bíróság elfogadta álláspontunkat, amely szerint a legutóbbi módosítással teremtődött meg az egyenlőség a közterület-használók között. A jogerős bírói ítélet birtokában fizetési felszólítást küldtünk Matajsz Andrásnak a másfél év alatt összegyűlt hátralék megfizetésére, és amikor a felszólításnak határidőre sem tett eleget, hatósági átutalási megbízást alkalmaztunk a vállalkozó számlájára – tájékoztatta a Demokratát a város jegyzője.

Magyarán, az önkormányzat leemelte a vállalkozó számlájáról a tartozást. Ez azonban egy évvel az ominózus kocsmai szóváltást követően történt. A választások hajrájában nyilvánvaló, hogy a kocsmaügy csak arra kellett, hogy elterelje a figyelmet a lényegről. A városról, az emberek gondjairól, a fejlődés lehetőségeiről, az ezer új munkahelyről. És nem mellékesen arról, hogy a rendeletek egyformán mindenkire vonatkoznak. De erről nem számoltak be az idézett lapok.

– Arról sem például, hogy a korábban teljesen eladósodott város pénzügyi helyzetét sikerült stabilizálni, hogy csökkent a város hitelállománya, és rengeteg fejlesztés valósult meg – mondta a Demokratának Garay Rita, Tótkomlós polgármestere, aki fiatal kora ellenére nagyon jól ismeri a várost.

Már a szülei is itt születtek, az ősei 1865 óta szűcsök voltak, úgy is emlegetik őket, mint a Szűcs-Garayak, valódi, tősgyökeres tótkomlósi família. Rita jogi egyetemen végzett, a jogi szakvizsga után került a hivatalhoz. Innen választották meg polgármesternek. A fiatal polgármester tele van tervekkel. Nemcsak a város szépítését, a rendezvényeknek otthont adó régi Kisbirtokos épület felújítását, az óvoda- és iskolarekonstrukciót, az útfelújításokat, a szennyvízhálózat kiépítésének megkezdését, a szánkópályát, vagy a Száraz-ér medrének kitakarítását tartja fontos eredménynek, hanem egy sor jövőbeli városépítő beruházás (az orvosi rendelő, a piactér, a könyvtári berendezések felújítása) mellett kiemelten fontosnak tartja azt a most induló munkahelyteremtő beruházást, amely a megújuló energia hasznosítására épül.

– Szeretnénk létrehozni egy úgynevezett innovációs megújulóenergia-parkot a hozzá tartozó kutatóközponttal, amely nemcsak geotermikus, szél-, illetve napenergiát hasznosít majd, hanem a mezőgazdasági termelésből származó pellet égetéséből is energiát nyer. A kutatóközpont elsősorban az energiatermelés hatékonyságának javítására, a park az energia előállítására helyezi a hangsúlyt, természetesen egymással együttműködve – vázolja a tervezett beruházás lényegét a polgármester, aki ettől az új üzemtől és kutatóközponttól mintegy ezer új munkahelyet remél.

– Az a legnagyobb gond, hogy elmennek innen a fiatalok. Bár én ezt nem tartom helyesnek, hisz én is itt maradtam, ugyanakkor érthető: megfelelő munkahely hiányában kénytelenek máshol boldogulni. Ezért fontos, hogy a már meglévő üzemeink mellett (cipzárgyár, zsákvarró üzem) újak is létesüljenek. A munkanélküliség óriási gond, még akkor is, ha a közcélú foglalkoztatás sokat enyhít a munkanélküliek helyzetén: a közcélú foglalkoztatottakat az önkormányzat a városüzemeltetés mellett a helyi fürdőben, az állatihulladék-átrakó telepen és a város iskolájában, óvodáiban is foglalkoztatja – avat be Garay Rita Tótkomlós mindennapi gondjaiba.

A városban sétálva látszik a gondos várostervezés: új utak épültek, a kora őszi napsütésben nevére rácáfolva csendesen csordogál a korábban elmocsarasodott Száraz-ér, és se híre, se hamva annak a nyugtalanságnak, amelyet a ballib érzelmeit felfedő sajtó hiába próbált felkorbácsolni. Garay Rita polgármester sem ül fel a lejáratási kísérletnek. A lényegre koncentrál, szeretné folytatni azt a munkát, amelynek az utolsó évében már ő vezette a várost.

Tótkomlós sok dologról híres. Mint ahogy a település neve is mutatja, nagy létszámban élnek itt szlovák nemzetiségűek. Tótkomlós ráadásul a legszlovákabb az összes szlovákok lakta magyar település között, mert az idei kisebbségi önkormányzati választásra itt jelentkeztek be legtöbben a kisebbségi választói névjegyzékbe.

De nem ez az egyetlen dolog, amivel a város beírta magát a legek könyvébe. A korábban baloldali vezetésű Tótkomlós 2006 őszén óriási meglepetést okozott: a legjobboldalibb város lett. A négy évvel ezelőtti önkormányzati választásokon a jobboldali pártok példátlan sikert könyvelhettek el: az összes elnyerhető 13 képviselői és 1 polgármesteri mandátumot a jobboldal szerezte meg.

Azóta a város fejlődésnek indult. Garay Rita már tudja, hogy a tartós erőfeszítéseket mindig siker koronázza. Hogy csak az erőfeszítéseket koronázza siker. Tótkomlós tehát biztosan nyer, ha nem ül fel a lejáratási kísérletnek: ha nem hagyja magát visszasüllyeszteni a kicsinyesség mocsarába.

Hernádi Zsuzsa