Fotó: T. SZÁNTÓ GYÖRGY / Demokrata
Kostyál Etelka és férje, Szilágyi Tibor, gyerekeikkel, a nemrég vásárolt traktorral a háttérben
Hirdetés

Egy hatalmas John Deere kombájn mögött állunk. Öreg masina, mondják a háziak, kiszolgálta már az idejét, hamarosan újat kell venni helyette. Mennyibe kerül? Hát úgy 90 millióba? Vagy százba? Majd meglátják.

Azonnal látni, hogy minden gazdálkodáshoz szükséges gépe megvan ennek a bátaszéki családi vállalkozásnak. Hatszáz hektárnyi szántót művelnek, búzát, kukoricát és napraforgót termesztenek, de van még negyvenhektárnyi szőlőjük és gyümölcsösük, továbbá nyolcvan marhájuk is. Négy fiatal testvér, rajtuk keresztül négy fiatal család viszi a gazdaságot, átgondolt munkamegosztás jegyében. A vállalkozás azokon a földterületeken alapul, amelyeket nagyszüleiktől kaptak a Kostyál testvérek. Szüleik valahogy kimaradtak a sorból, mindketten orvosok, őket ma is teljes mértékben leköti hivatásuk. A fiatalok azonban, akik gyerekként mindig is sokat lábatlankodtak a földet művelő nagyapa körül, rákaptak a gazdálkodás ízére.

Amikor Kostyál Etelka felmondott az Exxon nevű multinacionális cégnél, minden munkatársa megdöbbent. Férjét, Szilágyi Tibort pedig egyenesen bolondnak tartották a Molnál, amikor ugyanígy tett. Kellemes munkakörnyezet, biztos egzisztencia, az átlagnál jobb fizetés… Mi történt? Etelka szerint pusztán annyi, hogy a maguk urai akartak lenni. És a nyüzsgő nagyváros, valamint a zakatoló üzleti élet helyett egy barátságosabb világot kerestek, ahol a gyerekeik is nyugalomban és egészségben cseperedhetnek. Harmincas éveinek elején jár a házaspár, Tibor és Etelka 2014-ben keltek egybe, van már egy belevaló kisfiuk és egy szép kislányuk. Etelka közgazdász, a Sorbonne-on végzett. Hatéves volt, amikor a nagyszülők a nevére írattak ötven hektár termőföldet. Ajándékként. Férje, Tibor diplomatacsaládból származik, kis túlzással bejárta a világot, végül Azerbajdzsán diplomáciai akadémiáján fejezte be a tanulmányait. Amúgy itthon, még a külkereskedelmi főiskolán ismerték meg egymást. Tibornak most elsősorban a szőlő- és gyümölcstermesztés a reszortja. Etelka pedig a vállalkozás pénzügyi és adminisztrációs vonalát viszi. Húgának férje, Schultz Péter agrármérnök a családi gazdaság szakmai motorja. A leánytestvér, dr. Kostyál Viola ugyanakkor a szülők pályáját folytatja. Nem is akárhogy, junior kategóriában megkapta már az Év Családorvosa a Kárpát-medencében nevű díjat is.

Fotó: T. SZÁNTÓ GYÖRGY / Demokrata
Nyolcvan marhát tartanak az istállóban

Megnézzük a szőlőtáblákat. Itt éppen új, fémből készült karókat ütöttek le, a fiatal telepítések között kadarkasorok is vannak; visszajön ez a régi, egykor népszerű fajta, amelyet a szocializmus utolsó évtizedében országszerte háttérbe szorítottak. Bátaszék másik végében a marhaistállókat vizsgálgatjuk, fejőház nincs, ezeket az állatokat húsra tenyésztik. Takarmányt is termesztenek az állatoknak a szántóföld egy részén.

Korábban írtuk

Vita van? Hogyne, mondja Etelka, a családi kupaktanács a legfőbb fórum náluk, mindenkinek van valamilyen ötlete, „becsípődése”, és azt itt kell a többiek elé tárnia. Célok nélkül persze semmi sem megy a gazdálkodásban, a vállalkozás most azon van például, hogy életképes funkciót adjon Bátaszék kihasználatlan agrárlogisztikai központjának. De nagy szüksége lenne a cégnek gabonatárolókra is, mert ezek nélkül szinte lábon kell eladnia a termést. Ha lennének tárolóik, akkor kivárhatnák például a búza mázsájának akár kétszeres vagy még magasabb világpiaci áremelkedését is. És még valami! Errefelé is hiány van képzett és tapasztalt munkaerőből. Az egyik legjobb traktorosukat épp a minap csábította el egy multinacionális cég. Hiába a dolgozókra, alkalmazottakra is kiterjedő családias légkör – amit tudatosan teremtettek és meg is akarnak őrizni –, a magasabb bér nehezen kompenzálható vonzerő.

Hogy mitől megy egy fiatalok vezette gazdaság? Tibor szerint az elődök is értették a dolgukat. De nem ismerték – mert nem ismerhették – az új, menedzserszemléletű gazdálkodás törvényszerűségeit. E téren a fiatalok hoztak változást és előrelépést a Kostyál családban. Minthogy régi berögződések és idegenkedések híján az összefogás is könnyebben megy a fiataloknak, a társakra való támaszkodás lehetősége nagyobb önbizalmat ad, bátrabban fog bele így egy sokszereplős családi gazdaság is az újabb fejlesztésekbe.

Fotó: T. SZÁNTÓ GYÖRGY / Demokrata
A kukoricabetakarító a géppark egyik tagja

Vonzóvá kell tenni az agrárgazdaság világát a fiatalok számára, ezt régóta hallani a kormány háza tájáról. A fiatalok újfajta, magasabb szintű tudást, kapcsolatrendszert, technológiai ismereteket koncentrálhatnak egy vállalkozásba. Etelka a Magosz Tolna megyei ifjúgazda-szervezetének elnöke, a Nemzeti Agrárkamara küldötte. Tapasztalatai szerint a megtérülés, a megélhetés a határkő. Ha ilyen pers­pektívát lát maga előtt egy fiatal, átveszi elődei gazdaságát. Ez persze másfajta élet, mint a városi. Ők is a minap érkezek meg a „nyaralásból” a férjével és a gyerekekkel, mert nyáron egy gazda nem pihenhet.

Kint a szántón figyelünk egy éppen tárcsázó New Holland traktort. A családi gazdaságnak 48 millió forintjába került ez a gép. Nem élnek rosszabbul, mint a Molnál és az Exxonál kapott fizetésükből, mondja Tibor. De itt egy évben csak kétszer jön pénz a házhoz. Azt kell beosztani. Na és persze visszaforgatni belőle annyit, amennyi szükséges! Mert szükséges, a New Hollandot sem dobták csak úgy utánuk. Meg lehet szokni ezt az életet? Ez Tibornak nyilván nem ment olyan könnyen. Ám nemsokára Bátaszékre, azaz hozzájuk költöznek a világ nagyvárosaihoz és a diplomataélethez szokott szülei is… Mondjon el ez mindent a magyar vidékről.