Tovább, tovább, tovább!

–  A 2018-as országgyűlési választások óta az MSZP-s Kunhalmi Ágnes képviseli a kerületet a parlamentben. Van önök között együttműködés? Egyáltalán beszélnek egymással?

–  Amikor tavaly áprilisban bejutott az Országgyűlésbe, kezdeményeztem egy találkozót, mivel úgy gondoltam, az én feladatom megtenni az első lépést. Ezen az egy alkalmon kívül több hivatalos megbeszélés nem volt köztünk. Persze ez a kisebbik baj. A nagyobbik, hogy ener­giá­ja jelentős részét a saját politikai közösségük formálására fordítja ahelyett, hogy a kerület ügyeivel foglalkozna. Fél kezemen meg tudnám számolni, hogy hány kezdeményezést tett a kerület érdekében.

–  Azokon a településeken, városrészeken, ahol megvalósult az ellenzéki összefogás, a választási program kimerül abban, hogy a fideszes vezetésnek mennie kell. Elég lehet ez az emberek meggyőzéséhez?

–  Nem véletlen, hogy nem fogalmaznak meg jövőbeni terveket. Hogyan is tudna egy olyan koalíció együtt gondolkodni, közös célokat kitűzni, amelyben ott van többek között a DK és a Jobbik politikusa, két teljesen különböző értékrendű személy? Sokan átlátnak a szitán, tudják, hogy egyetlenegy dolog vezérli ezt a konglomerátumot: legyőzni a kormánypárt helyi politikusát, és megüzenni Orbán Viktornak, hogy elég volt belőle. Csakhogy ez veszélyes játék. Hogy kormányozna valaki öt éven át egy városrészt úgy, hogy nincs jövőképe? Nálunk speciel a horrorkoalíció egyik tagja sem kötődik szorosan a kerülethez, hírek szerint még a polgármesterjelölt sem kerületi lakos.

–  Ön viszont gyerekkora óta itt él. Mi köti Budapest XVIII. kerületéhez?

–  Ismerem a városrész minden szegletét és nagyon sok lakóját. Ide jártam általános és középiskolába, itt élem a mindennapjaimat, itt dolgozom, itt laknak a barátaim, ezer szállal kötődöm ide. Itt egyszerre élvezhetem a nagyvárosi és a vidéki lét előnyeit, ez pedig nem mindegyik kerületre jellemző.

–  Tizenhat évig a szocialisták vezették a városrészt. Milyen állapotban volt a kerület, amikor elődje 2010-ben távozni kényszerült a polgármesteri székből?

–  Pestszentlőrinc–Pestszentimre adóssága 13,7 milliárd forint volt abban az évben, ez elég beszédes adat. Persze az MSZP részéről ma is zajlik a számháború, ők azt állítják, csupán kilencmilliárd forintról volt szó. Még ha igazuk lenne is, érdemes tudni, hogy ez az összeg a kerület több mint hathavi teljes költségvetése. Bár saját erőből is képesek voltunk csökkenteni a tartozást, ha a kormány 2011 és 2014 között lezajlott adósságkonszolidációja nem következik be, még mindig szocialista elődeink nyűgét hordoznánk. A pénzhiány miatt egyébként infrastrukturálisan is lemaradtunk az 1994 és 2010 közötti időszakban: csaknem száz kilométer csatorna hiányzott a kerületben, ez rekordnak számított a fővárosban. Az elmúlt évtizedben minimálisra csökkent ez a szám, ma már csak körülbelül két-három kilométerről beszélhetünk.

–  Érdekes, a többi kerületben sem tele kasszát hagytak örökül…

–  Egy kicsit azért meg kell védenem őket, tudniillik 2002 és 2010 között a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány a központi költségvetés hiányát úgy tudták csökkenteni, hogy egy rakás feladatot átadtak az önkormányzatoknak. Csak éppen forrást nem biztosítottak ezek ellátásához. Kikozmetikázták az államháztartási adatokat, nem törődve azzal, hogy közben ellehetetlenítik a kerületek gazdálkodását. Ma az önkormányzatok csak fejlesztésre, illetve uniós támogatás kiegészítésére vehetnek fel hitelt, vagyis kizárólag megtérülő beruházásokat finanszírozhatnak, így az a helyzet, amit a szocialisták annak idején előidéztek, nem fordulhat elő többé.

–  Ezenkívül milyen pozitív változásokat emelne ki a kerület elmúlt tíz évéből?

–  A csatornázással egyetemben az önkormányzati fenntartású úthálózat megújítását. Körülbelül negyven kilométert hoztunk rendbe 2016 elejéig, másfél-két milliárd forintot költöttünk erre a célra. Az összes közterületünk megszépült és funkciót kapott, játszóterek, óvodák, iskolák, rendelőintézetek újultak meg, a térség legrégebbi sportcsarnokának átépítése, korszerűsítése pedig most zajlik, remélhetőleg szűk egy éven belül elkészül. Nagyon sok kritikát kap a polgári kormány azzal kapcsolatban, miért ilyen beruházásokra költ ahelyett, hogy az egészségügyre figyelne. Ám nem szabad elfelejteni, hogy ma nagyon nagy kihívást jelent felállítani a fiatalokat a számítógép mellől. Ha nem teremtünk olyan körülményeket, amik vonzóbbak a virtuális világnál, képtelenek leszünk rávenni őket, hogy mozogjanak. Pedig ez az egészség alapja.

–  A Havanna-lakótelep a 2000-es években még Budapest egyik leghírhedtebb negyede volt, mára azonban ott is felkúsztak az ingatlanárak. Minek az eredménye ez?

–  Sokat javult a közbiztonság, ezzel pedig nőtt a környék vonzereje. Elég, ha annyit mondok, hogy napjainkban nagyjából egy év alatt történik annyi gépjárműlopás, mint amennyi bő tíz évvel ezelőtt egy héten. Ez nagy szó egy olyan településrészen, ahol óriási az átmenő forgalom.

–  És a légi is…

–  Egy évvel ezelőtt a biztonságos légi közlekedés érdekében új felszállási protokollt vezettek be a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. A módosítások következtében viszont most a kerület sűrűn lakott területei fölött zajlanak az egyes repülési műveletek, rontva az életminőséget. Azóta vannak olyan lakóingatlanok, amelyek fölött százötven méterrel haladnak el a gépek, elviselhetetlen zajjal, dübörgéssel. Azért dolgozunk, hogy a felszállások terén visszaálljon a 2018. augusztus 16. előtti állapot, és akkor mind Kőbányán, mint a XVIII. kerületben jelentősen javul a helyzet. Persze az éjszakai repülési tilalom bevezetése is sokat enyhíthet a problémán, azok a légitársaságok pedig, amelyek nem tartják be az új szabályokat, komoly bírságra számíthatnak.