Tragédia-e az évismétlés?

A KSH és az Oktatási Hivatal (OH) lapunknak adott tájékoztatása szerint míg a 2021/2022-es tanév előtti esztendőkben mintegy 2,5-3 ezer fő között mozgott az elsős évismétlők száma, addig a világjárvány kitörését követően ez az arány négyezer fölé ugrott. Bár a Covid komoly hatást gyakorolt az iskolakezdők teljesítményére is, az idén zárult tanévben már némi csökkenés figyelhető meg a bukások számában.

A Demokratának nyilatkozó szakemberek szerint a korai gyermekkorban már az óvodában elkezdődő fejlesztésekkel tovább lehetne csökkenteni az újrázások számát, de az is nagyon fontos lenne, hogy csak az iskolaérett gyerekek kezdjék el az elemi tanulmányaikat, hogy ne érje őket kudarcélmény. A többieknek például további egy év óvodai tartózkodás vagy előkészítő iskolai évfolyam bevezetése kínálhatna megoldást.

Alfa generáció és járvány

A Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Fehérgyarmati Deák Ferenc Általános iskola, Gimnázium és Kollégiumban 1085 diák tanul az általános iskolai és a nyolcosztályos gimnáziumi évfolyamokon. Az Európai Parlament Nagykövet Iskolája egy olyan nemzetközi program részese, amelynek célja, hogy felkeltse a diákok érdeklődését a parlamentáris demokrácia és az európai polgári szerepvállalás iránt.

Bakkné Mórucz Henrietta főigazgató-helyettes arról tájékoztat, hogy a 2020-ban általános iskolai tagozattal bővült intézményben az utóbbi tanévben olyannyira nem volt jellemző az első évfolyamos diákok évismétlése, hogy egyetlen ilyen esetet sem regisztráltak. A szakember ennek legfőbb okát abban látja, hogy a térség jórészt csekély lakosságú településeinek alacsonyabb létszámú iskoláiban talán több lehetőség kínálkozik a személyre szabott gyakorlati munkára.

– Szerencsére a magunk mögött hagyott 2023/2024-es tanévben már az elsős évfolyamismétlők számának mérséklődését tapasztaljuk – hangsúlyozza a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) tanítói tagozatának elnöke. – A pandémia kitörését követő 2021/2022-es tanévben ugyanakkor látványosan emelkedett az újrázók száma a korábbi esztendőkhöz viszonyítva. A lezárások hónapjai alatt az óvodapedagógusok és tanítók nem tudták maradéktalanul biztosítani a gyerekek iskolaérettségét elősegítő minőségi munkát és csoportos együttlétet, amit gyakran a szülők sem voltak képesek pótolni az otthon töltött hónapok alatt.

A pedagógus tájékoztatása szerint az iskolaérettséget a tankötelezettség korának előre hozása is befolyásolhatja. 2016 előtt ugyanis a gyakorlatban azok a gyermekek számítottak tanköteles korúnak, akik május 31. napjáig töltötték be a hatodik életévüket. A nyáron születettek esetében a szülők halasztást kérhettek, amit automatikusan meg is kaptak. A nemzeti köznevelésről szóló törvény (Nkt.) módosításával azonban 2016-tól ez a szisztéma megváltozott, így már a júniusi, júliusi és augusztusi gyerekeknek is kötelező a szeptemberi iskolakezdés, ami alól kizárólag az Oktatási Hivatal (OH) adhat felmentést. A jogszabályváltozás azonban újabb problémákat vet fel.

Konkrét példán szemléltetve, egy 2018 januárjában született gyermek hat év nyolc hónaposan kezdi meg az első tanévet, míg augusztusban született diáktársa ősszel éppen csak betölti a tanköteles kort. Ebben a korai életszakaszban néhány hónap különbség is súlyozottan számíthat. A gyerekek nem feltétlenül egy ritmusban fejlődnek, és a hatéveseknek egyébként sem könnyű a korábbi életükről egy hirtelen váltással alkalmazkodni az új környezethez, átállni egy sokkal fegyelmezettebb, kötöttebb életmódra.

– Az iskolai munkát megerősítő otthoni támogatásra óriási szükség volna – mondja a tagozati elnök. – Azok a szülők, akik iskolaidőben kevés figyelmet fordítanak gyermekük tanulmányi előmenetelére, gyakran csak tanév végén szembesülnek azzal, hogy a kisdiák nem felel meg az első évfolyamra vonatkozó alapvető követelményeknek: nem tanul meg írni és olvasni, nem tud biztonsággal végrehajtani egyszerű matematikai műveleteket, például összeadást és kivonást a húszas számkörben. A felzárkózásra szoruló tanulók hiányosságaira a szülők kétféleképpen reagálnak. Gyakran (nem mindig indokoltan) maguk kérik az évismétlést annak reményében, hogy gyermekük a következő évfolyamokon nem hátrányt, hanem előnyt élvez majd a többiekkel szemben. Akadnak azonban olyanok is, akik tiltakoznak a pedagógus javasolta újrázás ellen, mert személyes sérelemként, presztízsveszteségként élik meg a bukást. Vagyis nem mindig tudják objektívan értékelni az iskolai teljesítményt, ami hátrányosan befolyásolhatja a tanulók önismeretét, fejlődését.

Bakkné Mórucz Henrietta hozzáteszi, a fehérgyarmati iskolában önként vállalták, hogy a szülők és az osztályfőnökök megállapodása alapján az alsós diákok nem visznek be az intézménybe saját elektronikus eszközöket, okostelefont, tabletet. Nem is érzik hiányát, hiszen az iskola saját technikai eszközeivel meg tudja oldani az oktatás modernizálását.

– A napjaink digitális kultúrájában felnövekvő alfa generációról nem gondolom, hogy kevésbé felkészültek, okosak, vagy életképesek volnának, mint a korábbi nemzedékek – emeli ki a főigazgató-helyettes. – Ezzel együtt úgy vélem, hogy az arányeltolódások kompenzálására elengedhetetlenül fontos lenne az arany középutat megtalálva már az óvodában, illetve tanév közben is fejleszteni a gyengébben teljesítő diákok kommunikációs és egyéb tanulási képességeit, hogy ne emelkedjen az évismétlők száma. Ebben a folyamatban pedig kulcskérdés a pedagógusok és a szülők egymást támogató és kiegészítő munkája.

Kevésbé életképesek?

N. Kollár Katalin, az ELTE PPK Tanácsadás- és Iskolapszichológia Tanszékének címzetes egyetemi tanára hangsúlyozza, hogy az elsős évismétlések számának aktuális alakulása komplex problémára világít rá, amely túlmutat a koronavírus hatásán.

– Bár véleményem szerint jogos elvárás volna, hogy a szülő és az óvodapedagógus közös álláspontot képviselve hozzon döntést a gyermek iskolaérettségéről, ez nem minden esetben valósul meg, egyrészt az óvodapedagógusok leterheltsége és az intézmények telítettsége miatt, másrészt pedig annak okán, hogy a szülők sokszor nincsenek tisztában az iskolaérettség követelményeivel. Az iskolapszichológia helyzetét feltérképező korábbi országos kutatásunk során 10–18 éves fiatalokat kérdeztünk arról, vannak-e tanulási problémáik, illetve állapítottak-e meg esetükben különleges nevelési igényt (SNI, illetve BTMN; lásd keretes anyagunkat). A felmérés során a diákok nagyságrendekkel több tanulási problémáról, főként figyelemzavarról számoltak be, mint ahányan hivatalos diagnózist kaptak. Ráadásul úgy tapasztaltuk, hogy nem szívesen vallottak ezekről a gondokról a társadalomban a mai napig jelen lévő megbélyegzettség miatt. Fontos megjegyezni, hogy nemcsak a diákok, hanem a szülők is szégyellik az SNI- és BTMN-diagnózist, ráadásul attól is tartanak, hogy a speciális nevelési igény gátja lehet a továbbtanulásnak. A rendellenességek elhallgatása azonban visszás helyzetet eredményez, hiszen ha egy gyermeket nem a megfelelő időben íratják be, és nem a képességeihez illeszkedő iskolába, megfoszthatják a szükséges fejlesztési lehetőségektől, aminek akár évismétlés lehet a következménye.

N. Kollár Katalin véleménye szerint már az óvodában, ötéves korban el kellene kezdeni a gyermekek szisztematikus szűrését, hogy egyértelműen meg lehessen állapítani az iskolaérettséget vagy hiányát, de sajnos az intézmények több mint a felében egyáltalán nincsen óvodapszichológus, más helyeken pedig jellemzően félállásban, több intézményt ellátva végzik munkájukat.

A szakember kiemeli, hogy az évismétlők számát nem fedik le teljes mértékben az SNI- és BTMN-gyermekek. Az újrakezdők arányát tovább növelik a betegség vagy egyéb szociális okok miatt túlságosan sokat hiányzók és azok a már korábban említett tanulók is, akiknél nem fedezik fel kellő időben a tanulási rendellenességeket, így beavatkozás híján nem tudnak megfelelni az iskolai követelményeknek.

– A magyar iskolarendszer különböző szintjei között nagyon nagyok az ugrások, nincs fokozatos átmenet az óvoda és az általános iskola, illetve az alsó és felső tagozat elvárásai között. Egyes európai országokban, köztük például Hollandiában vagy az Egyesült Királyságban ugyan jellemzően 4-5 éves kor a tankötelezettség alsó korhatára, de az ottani iskolákban az óvodai körülményekhez hasonló játékos, nem a hazai, klasszikusnak mondható „padban ülős” formában indul az egyébként csökkentett napi óraszámú elemi képzés.

A címzetes egyetemi tanár arra is felhívja a figyelmet, hogy a tapasztalatok szerint elsősorban nem a gyermekek, hanem a szüleik, valamint tanítóik élik meg tragédiaként az első évfolyam ismétlését, pedig nagyon fontos lenne annak a ténynek a társadalmi tudatosítása, hogy jelen esetben nem bukásról, hanem osztályfolytatásról beszélünk.

N. Kollár Katalin önmagában véve nem az elsős évismétlők 4-5 százalékos arányát tartja elfogadhatatlannak, hanem azt, ha olyan gyermekeknek kell újrajárniuk az első osztályt, akiket tévesen, idő előtt nyilvánítottak iskolaérettnek ahelyett, hogy a fejlesztésükre koncentráltak volna. Ezeknek a gyerekeknek ugyanis torzulhat az iskoláról kialakult képe a kudarcélmény miatt.

Kétéves első osztály

A rendelkezésre álló adatok alapján a Covid-járvány kitörése után az évfolyamismétlő SNI-gyermekek száma is növekedett. Arányuk a 2023/2024-es tanévben az összes elsős évismétlő 28,5 százaléka volt. Ugyan az újrakezdő BTMN gyerekek számát illetően nincsenek adataink, feltételezhető, hogy SNI-társaikhoz hasonlóan közöttük is akadnak évismétlők.

Dr. Benczéné Csorba Margit, a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmények (EGYMI) tagozati elnöke kifejti, hogy az SNI-gyerekek 70 százaléka többségi iskolában integráltan, míg a maradék 30 százalék gyógypedagógiai intézményben szegregáltan tanul. A kiválasztást szakértői bizottság végzi.

– A mi iskolánkban ebben a tanévben 21 elsőssel indulunk, akik között enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékos, tanulásban akadályozott és autista tanulók is helyet kaptak – sorolja a gyógypedagógus, a kaposvári Bárczi Gusztáv Módszertani Központ főigazgatója. – Előfordul, hogy a szakértői bizottság véleménye a rendellenesség mértékéről az iskolai év során módosul, például egy enyhe értelmi fogyatékos kisgyereket később középsúlyossá minősíthetnek. A lassabban fejlődő tanulók számára hasznosnak tartanám az előkészítő vagy más néven kétéves első osztály bevezetését. De véleményem szerint a felkészítő osztályok indítása szükség esetén az integráltan tanuló, többségi társadalmat képviselő gyerekeknek is nagyon jót tenne. Ezekben a speciális osztályokban ugyanis korrigálni lehetne a hiányzó vagy nem megfelelő tempóban fejlődő képességeket, készségeket. Már most is jól működő megoldásnak tartom, ha a szülő kérésére a gyermek további egy évig az óvodában marad, de sajnos a lehetőségről nem mindenki szerez tudomást.

Amint a szakértő fogalmaz, régebben is voltak lassabban érő gyerekek, a különbség abban rejlik, hogy napjainkban olyan mértékű és tempójú digitális és technikai információáradattal kell megküzdeniük, hogy az óvodából az iskolába történő átmenet kihívásának nem mindenki tud megfelelni. Persze elméletileg jelenleg is biztosítani kellene a lemaradó tanulók számára az intenzív fejlesztőfoglalkozásokat, de a gyógypedagógiai hálózat főként a kisebb településeken nem működik zökkenőmentesen, számos helyen úgynevezett utazó gyógypedagógusok foglalkoznak a diákokkal, ezért a hálózat megerősítése rendkívül lényeges volna.

– Nálunk még jóformán illúziónak számít, de külföldön, például Olaszországban vagy Németországban már jól működik az úgynevezett kéttanáros modell, amikor a pedagógus mellett gyógypedagógus, illetve fejlesztő szakember is jelen van az osztályokban, hogy a tanulási problémákkal küzdő gyerekeket segítse. A módszer nálunk is nagyon hasznos lehetne, legalább az első osztályokban…

A Kaposvári Egyetem címzetes egyetemi tanára hangsúlyozza, hogy az évismétlők számának aktuális alakulását azért sem tartja végzetesnek, mert a többségi iskolákba járó újrakezdő gyerekek a tapasztalatok szerint a második évfolyamra jellemzően behozzák a lemaradásukat, de a speciális gyógypedagógiai intézmények tanulóinál is jelentős eredményeket lehet elérni a célzott fejlesztésekkel. n