Traumatizált tömegek – Időzített bomba lesz az ukrán EU-tagság biztosította szabad mozgás?
Az ukrán lakosság jelentős része szenved poszttraumás stressz zavartól, szindrómától (PTSD-től) és más mentális zavaroktól a háború miatt. Több millió ukrán szenvedhet ettől, de vajon milyen társadalmi következményei lehetnek a kezeletlen traumának, és milyen hosszú távú hatása lesz ennek hazánkra és Európára nézve, ha Ukrajna csakugyan belép az EU-ba?
A több mint három éve tartó teljes körű háború rendkívüli pszichés terhelést jelent az ukrán lakosság számára. A WHO becslése szerint mintegy 10 millió ukrán szenvedhet valamilyen mentális zavarban a háború következtében, az enyhébb szorongástól a súlyos poszttraumás stressz zavarig.
Korábbi kutatások már a 2014-ben kezdődött kelet-ukrajnai konfliktus idején is próbálták megbecsülni a PTSD gyakoriságát. Egy 2016-os felmérés a belső menekültek körében 27,4%-os PTSD-prevalenciát talált, vagyis a háborús élményeket átélt civilek több mint egynegyedénél alakult ki poszttraumás stressz zavar. Más vizsgálatok 2014-2015 táján 13 százalék körüli arányt mértek az általános civil lakosságra vetítve, míg volt, amelyik 26 százalékot említ – ez utóbbi feltehetően a súlyosabban érintett területeken volt jellemző. A szakirodalom kiemeli, hogy még a legsúlyosabb háborús traumákat átélt népesség több mint fele sem feltétlenül lesz PTSD-s – sokaknál csak átmeneti stresszreakciók jelentkeznek, és hosszabb távon képesek feldolgozni az élményeket segítséggel vagy anélkül. Ugyanakkor a mostani invázió nagyságrendje miatt a teljes lakosságra vetítve is elképzelhető, hogy kétszámjegyű százalékban lesz mérhető a PTSD-ben szenvedők aránya.
Különösen magas a kockázat bizonyos csoportoknál. Ilyenek többek között azok a katonák, akik hosszú ideig frontszolgálatot teljesítettek, folyamatos életveszélynek és stressznek voltak kitéve.
A harcokból visszatérő veteránok között hagyományosan gyakori a PTSD világszerte
(például amerikai veteránoknál is 15-20 százalék közötti). Ukrajnában több százezer ember vesz részt a védelemben; közülük sokan hordoznak majd lelki sebeket. Akárcsak azok a civilek, akik közvetlenül átéltek bombázást, láttak halált, megsérültek vagy megerőszakolták őket, érthetően traumatizáltak. A háború kegyetlensége sokaknál vezet PTSD-hez, depresszióhoz, szorongáshoz. Végül a legszomorúbb, de tény, hogy a gyerekek körében különösen magas a PTSD előfordulása, mivel a lelkük különösen sérülékeny. Sokan közülük bombariadók, menekülés, otthonuk elhagyása, esetleg szüleik elvesztése miatt szenvednek. Az Olena Zelenszka Alapítvány egy felmérése szerint kb. 44 százalékuk mutat poszttraumás stressz tüneteket, és bizonyos szakértői becslések szerint akár 80 százalékuk is érintett lehet valamilyen trauma által. Ez extrém magas szám, de jól mutatja, hogy
gyakorlatilag nincs olyan ukrán gyerek, akire ne nyomná rá bélyegét a háború,
még akkor is, ha az említett 80 százalék inkább a potenciálisan pszichésen érintettekre utal, nem mind klinikai PTSD.
2022-ben lengyelországi pszichológusok vizsgálták a frissen érkezett ukrán menekülteket. Eredményeik szerint a megkérdezettek közel fele, 47,5 százalék mutatott valószínűsíthetően PTSD-re utaló tünetegyüttest. Ez rendkívül magas arány, ami azt tükrözi, hogy a háború legintenzívebb időszakában menekülők nagy része komoly lelki traumával küzdött, és semmi okunk nincs azt feltételezni, hogy azóta látványosan javult volna a helyzet. A kutatás rávilágított bizonyos tényezőkre is: azoknál volt gyakoribb és súlyosabb a PTSD, akiknél magas az inkompetencia érzése, vagyis úgy érzik, nem tudják kontrollálni a sorsukat, illetve akik a befogadó országban diszkriminációt vagy kirekesztést éltek meg.
Magyarország a háború kitörése óta több mint egymillió ukrán menekülőnek biztosított belépést tranzit vagy tartózkodás céljából, és közülük 2023-ra tízezrek maradtak az országban hosszabb távon is. Egy esetleges EU-csatlakozás felgyorsíthatja az ukrán állampolgárok nagyobb arányú letelepedését Magyarországon, mivel ekkor már uniós polgárokként szabadon jöhetnének munkát vállalni, tanulni. Bár a legtöbb ukrán menekült célja feltehetően a hazatérés, mégis reális, hogy több százezren tartósan az EU-ban – ezen belül Magyarországon – maradnak, különösen, ha a gazdasági kilátások odahaza rosszak.
Fontos hangsúlyozni, hogy a háború elől menekülők nem bűnözők, és önmagában attól, hogy valaki traumatizált, még nem válik automatikusan veszélyessé, az eddigi tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy a magyarországi ukrán menekültek körében eddig alacsony a bűnelkövetési ráta. Ugyanakkor a szakirodalom szerint a kezeletlen PTSD-vel küzdők egy része hajlamos lehet agresszív vagy önkárosító cselekedetekre. Amerikai veteránok körében például azt találták, hogy a PTSD-ben szenvedőknél valamivel magasabb az erőszakos viselkedés előfordulása, főként ha társul mellé alkohol- vagy drogfogyasztás. Ez azért lényeges, mert Magyarországra is érkezhetnek olyan volt katonák vagy civilek, akik súlyos mentális sérüléseiket nem dolgozták fel.
Kezelés híján előfordulhat, hogy egyesek konfliktushelyzetben aránytalanul reagálnak, vagy bűncselekmény áldozataivá válnak, mert hajléktalanságba, bűnözői környezetbe sodródnak. Egy másik közbiztonsági aspektus a szélsőségek megjelenése. Háborús veteránok esetében fennáll a veszély, hogy némelyek nehezen találnak civil életcélt, és paramilitáris csoportokhoz csatlakoznak, vagy akár bűnözésbe keverednek.
Ezt főleg akkor láttuk, amikor például a volt jugoszláv harcosok némelyike a ’90-es években bűnbandákba állt Európában.
Összességében elmondható, hogy Ukrajnában a háború nyomán a PTSD és más trauma-alapú zavarok népegészségügyi léptékű problémává váltak. Ennek kezelése hosszú évek, évtizedek feladata lesz, és nemcsak egészségügyi, hanem társadalmi és gazdasági vonatkozásai is vannak. Végső soron a magyar döntéshozóknak számolniuk kell azzal, hogy az ukrajnai EU-csatlakozás nemcsak gazdasági és politikai kérdés, hanem humán biztonsági kérdés is. A szervezett bűnözés erősödése és az illegális fegyverkereskedelem veszélyei ellen fel lehet lépni hatékony nemzetközi együttműködéssel és célzott intézkedésekkel – ezek ismert kihívások, melyekre léteznek bevált megoldások. A háborús traumák kezelése azonban sokkal kevésbé kézzelfogható feladat, és hosszú távú elköteleződést igényel a társadalom részéről. Magyarország érdeke, hogy felkészülten nézzen szembe mindhárom területtel: a bűnözés, a fegyvercsempészet és a háborús lelki traumák kockázataival, mert ha valóban keresztül verik Ukrajna EU-csatlakozását, csak így lehet minimalizálni azokat a negatív hatásokat, amelyek az immár túl közeli szomszédból érkezhetnek.
