Trianon nem a múlt

Öt év alatt pincétől a padlásig megújult a várpalotai Trianon Múzeum. A létesítmény céljai ugyanakkor változatlanok, amiket így foglal össze Szabó Pál Csaba igazgató:

– Az úgynevezett haladó világértelmezés megbukott, de eszközrendszere és képviselői itt maradtak. Az elmúlt 80 évben elmulasztottuk, de inkább tudatosan elmulasztották az analízist, nem diagnosztizálták a magyar beteget, így nem is nézhetett szembe a kórral, noha csak ez ad jövőképet, csak ez hozza újra működésbe a magyar immunrendszert.

Ennek érdekében igencsak ingergazdag intézményként született újjá a múzeum. Van itt sokezernyi korabeli emlék: mindennapi használati tárgyak, ruhák, plakátok, zászlók, képeslapok, gyerekholmik, korabeli hazafias társasjátékok, katonai felszerelések. Mindez nem hűvös vitrinek mögé zárt, befejezett régmúlt, hanem megelevenedő valóság az installációknak, vetítéseknek, érintőképernyőknek köszönhetően.

Mert a lemondó, önfeladó felfogással ellentétben Trianonban nem befejeződött a múlt, hanem elkezdődött a jelen. Mindaz, ami száz éve történt, mindennapjaink eleven valósága.

E valósággal a tematikus kiállítóterekben is szembesülhetünk. Például azzal, hogy a megszállók legalább 450 ezer embert üldöztek el az elfoglalt magyar országrészekből. Főleg értelmiségieket, hogy lefejezzék az itt maradt nemzetiségeket. Elsöprő többségüket órák alatt semmizték ki, kergették ki életéből, hogy aztán évekre vasúti vagonokban húzzák meg magukat.

A tárlat azt is megmutatja, hogy a megszállók közönséges rablókként fosztogattak a kezükbe kaparintott területeken. Nem véletlenül jegyzi meg pikírten naplójában Harry Hill Bandholtz tábornok, a budapesti antantmisszió amerikai delegáltja, nem mellesleg a Nemzeti Múzeum kirablásának megakadályozója: „Hozzuk létre az Ali Baba és a Negyven Rabló Érdemérmet is, hogy román barátainkat is megfelelő módon kitüntethessük.”

Lövészárok-diplomácia Magyarország körül – e cím alatt merülhetünk el a kisantantországok katonai támadásinak részleteiben. A Baljós árnyak című teremben a történelmi keresztény magyar állam aláaknázóit ismerjük meg a nemzetiségi uszítóktól a marxistákon át a liberális szabadkőművesekig. Konkrét bűnösökkel – mások mellett Szamuelyvel, Pogány Józseffel, Clemenceau-val, Benešsel, Masarykkal, Brătianuval – szembesít A kárhozat arcai című terem, bűneik következményeit pedig a Magyarország 1918 és 1921 közötti katonai megszállását bemutató Heten egy ellen címet viselő összeállítás taglalja. A magyar polgári lakosság elleni hadjáratot hátborzongató hanghatások – románok által alkalmazott kegyetlen botozás, fegyverropogás, sikolyok, halálhörgések – teszik megrendítően átélhetővé a Magyar Golgota részlegben. A kegyetlen terrornak, a tiltakozva felvonuló honfitársainkra leadott sortüzeknek több száz halálos áldozata volt, köztük tizenéves gyerekek, például a Kassán 1919. március 17-én a Himnusz énekléséért agyonlőtt 13 éves Hervacsics Aranka vagy az ugyanott Edmond Hennocque francia tábornok és Ján Sekáč cseh zsupán által ítélet nélkül kivégeztetett 15 éves Tirpák Béla.

De nem kímélték a barbár megszállók a magyar műemlékeket sem. A magyar jelenlét és a magyar történelmi emlékhelyek elpusztításának kísérletét tárja fel Az emlékezet elfoglalása című kiállítási szakasz, amelyet végigjárva elemi erővel tör ránk a felismerés, hogy bizony ma ugyanezt műveli az önazonosságát vesztett nyugati világban az eltörlés kultúrájának nevezett jelenség, ami nem más, mint a történelemhamisító kultúrátlanság térfoglalása. Igaza volt Kövér Lászlónak, az Országgyűlés elnökének, amikor a múzeum újranyitási ünnepségén párhuzamot vont a magyar haza megcsonkítása és Európa közelítő mai Trianonja között.

Annál inkább kézenfekvő a párhuzam, mivel az Összeomlás – Károlyi Mihálytól Kun Béláig című egység kidomborítja, hogy Magyarország valójában nem katonai vereséget szenvedett, a tragédia nem külső erők hatására következett be, hanem a belső ellenség összeesküvő árulása rogyasztotta össze a kivérzett, 661 ezer halottat gyászoló nemzetet.

De bemutatja a Trianon Múzeum a történelmi haza számos pontján fellángoló, 1916-tól egészen 1924-ig tartó, több helyen eredményes magyar ellenállást is. Nemcsak a Rongyos Gárda Sopront és környékét megtartó dicsőséges nyugat-magyarországi felkelését vagy a cseh megszállókat kiverő balassagyarmati szabadságküzdelmet, hanem alig ismert hőstetteket is: a temesvári Levente Szövetséget, a rövid életű Szepesi Köztársaság kísérletét, a sóvidéki vagy az apátfalvi felkelést is.

A Trianon Múzeum hangsúlyosan megjeleníti az igazságtalan és elfogadhatatlan trianoni diktátum elleni egyéb küzdelmeket is, így az ereklyés országzászlók mozgalmának atyjaként ismert Urmánczy Nándor vezette Magyar Irredenta Szövetség munkásságát. Ennek tízparancsolata ma is maradéktalanul időszerű. Csak néhány pont: „Tégy szent fogadást, hogy minden erőddel, minden eszközzel hazád visszaszerzésén dolgozol!” Vagy: „Tekintsd ellenségednek és dolgozzál megrontásán, ki önző érdekből vagy a kishitűek gyávaságával megnyugvásról, beletörődésről beszél. Ne kíméld őket, mert nekik nem fáj a haza sorsa.”

Az Ezeréves Magyarország című terem után az aláíró terem következik, amely a zsarolással, fenyegetéssel kikényszerített gyalázatos diktátumot mutatja be. Többek között érintőképernyő segítségével végigolvasható az egész szöveg, és akár Clemenceau hangját is meghallgathatjuk telefonon keresztül.

A megrendültséget dac és büszkeség váltja fel a revíziós teremben, ahol az 1920 és 1941 közötti visszaszerzések, felszabadítások sikerélményének felidézése ad hitet és szellemi, lelki muníciót. A múzeumban betekinthetünk a gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter nevéhez fűződő népiskolai program keretében létesített tanyasi iskolák egy jellegzetes tantermébe, tudatosítva, hogy a magyar ügy letéteményesei a magyar szellemben nevelt következő nemzedékek. Csak így szabadulhatunk majd egyszer Trianontól – de addig is nemsokára megnyílik a múzeum tematikus szabadulószobája, ami mellett riport- és dokumentumfilmeket, valamint iskolai animációs kisfilmeket vetítő mozitermet rendeztek be. A megpihenésre, a bejárt útvonal feldolgozására, rendszerezésére is alkalmas zeneszobában pedig a revízió ügyének korabeli művészi megjelenítésével, jelesül számos irredenta dallal ismerkedhet meg a látogató.

– Nemzeti zarándokhelyet alakítottunk ki, ahová, akár Csíksomlyóra, minden magyarnak el kell jönnie legalább egyszer, felnőtteknek, iskolásoknak egyaránt. Itt találkoznak a múlt emlékei a legkorszerűbb technikával, a hagyományos múzeum a színházzal. Megsemmisítjük a bűnös nemzet közhelyeit, és korszerű eszközökkel, múzeumpedagógiai programokkal a szerves társadalom és az ezeréves jogfolytonos magyar állam szemszögéből írjuk le, beszéljük el a világot és azt, hogy mi történt velünk. Teljes emlékezetpolitikai fordulatot akarunk elérni, hatni akarunk a látogatókra: borzongjanak, rendüljenek meg, lelkesedjenek, támadjon fel a csak azért is érzése – foglalja össze a Trianon Múzeum küldetését Szabó Pál Csaba.