Tudatlanság felsőfokon

A Demokrata 2019/46. számában Totális tájékozatlanság címmel interjút közöltünk Tózsa Istvánnal, a Budapesti Corvinus Egyetem és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanárával, aki öt éve vizsgálja az 1995 után született egyetemisták magyar identitással kapcsolatos tudásszintjét. Megállapította, a diákoknak olyan lényegi tudásbeli hiányosságaik vannak, mintha részt sem vettek volna az alap- és középfokú oktatásban. Mivel egyéb ilyen irányú felmérés nem áll rendelkezésre, megkérdeztünk néhány egyetemi oktatót a tapasztalatairól. Többen csak név nélküli nyilatkozatot vállaltak, mondván, véleményük vállalása negatívan hatna a diákokkal való viszonyukra. Mások attól tartanak, hogy egyes diákok lepontozzák őket az év utolsó óráján leadandó értékelőjükben, esetleg az erre szakosodott Markmyprofessor.com internetes oldalon.

Volt egy kis lövöldözés

Jobbágyi Gábor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának emeritus professzora szerint a hallgatók mintegy 30-40 százalékának szinte semmilyen tárgyi tudása sincs, alapszavakat nem tudnak helyesen leírni, és nem képesek magukat kifejezni sem. A Demokratának elmondta, amikor a hallgatókat egyszer megkérdezte az 1956-os forradalomról, senki nem tudott a témában megszólalni, majd kis idő elteltével az egyik diák megjegyezte: „Volt egy kis lövöldözés.” 

Azt mondja, megszokta már az ilyen és ehhez hasonló élményeket. 

–  Ma bárkit felvesznek egyetemre, és ha bejutott, eltanácsolni szinte lehetetlen, hiszen ma már gyakorlatilag korlátlan alkalommal lehet nekifutni a vizsgáknak. Volt olyan harmadéves hallgató vidéken, aki harmincharmadszorra tudta csak letenni a polgári eljárásjogi kollokviumot – mondta.

Jobbágyi Gábor negyvenéves oktatói pályafutása során három egyetemen tanított. Határozottan állítja, a diákok teljesítménye évtizedek óta folyamatosan romlik. Általános problémáról van szó, és sok kollégájának ugyanilyen markáns a véleménye a hallgatók tudásbéli hiányosságairól. Ugyanakkor hangsúlyozza, ezzel nem azt állítja, hogy ne volnának kiváló, széles látókörű tanárok, és a diákok egy része is kiválóan vizsgázik. 

Véleménye szerint a rendszerváltás előtt diszkriminatív felvételi rendszer volt érvényben, ahol a munkás- és parasztszármazásúak előnyt élveztek: a jogi egyetemre csak tízszázaléknyi értelmiségi származású fiatal juthatott be, a tanárképzésre pedig még nehezebb volt bekerülniük. 

–  Ez évtizedekre meghatározta a tanári kar összetételét, és a mai pedagógustársadalomra is kihatással van, mindez a NAT elleni tiltakozás kapcsán is látható.

Úgy véli, a liberális oktatáspolitikusoknak, Magyar Bálintnak és Fodor Gábornak – akik például el akarták törölni a történelemérettségit – kulcsszerepük van abban, hogy a diákok alapvető tudása leromlott. Az általános és középiskolai tanárokra hatalmas nyomás nehezedik, hogy a diákoknak minél jobb jegyeket adjanak a továbbtanulás érdekében. Továbbá minden intézmény érdeke, hogy sok diák tanuljon náluk, mert a létszám után kapnak állami támogatást, ezért a tanulmányi eredmény miatt nem szívesen buktatnak ki senkit. 

Elgondolkodtatónak tartja, hogy egyes egyetemeken már posztgraduális képzésen tanítják a hatékony olvasást. 

–  Nem áll messze a magyar felsőoktatás attól, hogy kibocsássa az első analfabétát – jegyezte meg.

Jobbágyi Gábor szerint ugyanakkor az alap- és középfokú oktatás színvonala Nyugat-Európában is nagyon leromlott, még a nevesebb egyetemeken is két év telik el azzal, hogy a hallgatók tudásbéli hiányosságait pótolják, mielőtt elkezdik oktatni a speciális tárgyakat.

A minimumot sem tudják

Hasonló véleményen van az egyébként ellenzéki nézeteket valló Lattmann Tamás nemzetközi jogász is. Kérdésünkre elmondta, a nemzetközi jog húszéves oktatása során többször szembesült a középiskolai történelemoktatás súlyos hiányosságaival. 

–  A nemzetközi jog egyes alapvető intézményei főként az amerikai kontinensen, a XIX. században alakultak ki. Nehéz úgy nemzetközi jogot oktatni, hogy a középiskolás történelemórákon minimálisan sem sajátították el, mi történt a XIX. századi Amerikában. Általános probléma, hogy a hallgatók nem látják a történelmi folyamatok összefüggéseit, a különböző érdekviszonyokat. Bizonyos földrajzi területek és történelmi időszakok mintha teljesen hiányoznának a középiskolai oktatásból – jegyezte meg.

Lattmann Tamás szerint nemcsak a tárgyi tudás vagy az alapműveltség szintjén vannak hiányosságok, jelentősnek tartja a kompetenciaproblémákat is. Úgy véli, az internet és az okoseszközök alapjaiban formálták át a fiatalabb generációk gondolkodásmódját, ezért a közoktatásnak azokra az új attitűdökre és gondolkodásmódra alapozva kellene készségeket fejlesztenie, amelyek ma a fiatalokat jellemzik. 

–  Az oktatási rendszer nem vesz tudomást a diákok megváltozott igényeiről, észjárásukról. Ez nemcsak a középiskolák hibája, az egyetemen oktatóké is. Sok előadó tiszteletlenségnek veszi, ha az előadás alatt a hallgatók az interneten rögtön ellenőrzik, amit hallottak. A mostani diákok más attitűddel állnak hozzá az ismeretszerzéshez, nem feltétlenül a lexikális tudásra van igényük. Ha a diák azonnal visszaigazolást talál arra, amit hallott, az erősíti az oktató hitelességét, és a tananyag is jobban rögzülhet. A nagy mennyiségű szöveg helyett inkább a képi információkat, az egyszerűbben befogadható ismereteket részesítik előnyben. Az internet, a közösségi média, az új tartalomfogyasztási szokások a gondolkodásra, az ismeretbefogadás módszertanára is hatással vannak – magyarázta.

Hasonlóan vélekedik a Budapesti Corvinus Egyetem neve elhallgatását kérő oktatója is, aki szerint a felsőoktatásban tanulók romló eredményeire magyarázatot adhat az is, hogy az előadásokon egyre kevesebben jegyzetelnek, másrészt egyre többen dolgoznak a tanulás mellett, továbbá az internet és a közösségi média is mindinkább elvonja a figyelmet.

Mesterképzés? Ez?

A BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karának egyik oktatója arról számolt be a Demokratának, hogy az elsőéves hallgatók körében a biológiai, kémiai, fizikai és matematikai ismeretek terén is alapvető hiányosságok vannak, emiatt egyre többen buknak meg az alapozó tantárgyakból. 

Az első év elején minden hallgatóval íratnak egy szintfelmérő dolgozatot. Akinek ez nem sikerül, annak fel kell vennie egy alapozó tárgyat, amely a középiskolás tananyagra épül. Az oktató elmondta, a kémiai számítások elnevezésű alapozó tárgyból az elsőévesek 30-40 százalékos bukási aránya az utóbbi tanévben 60-70 százalékra romlott le. 

–  Hiányzik az alapvető matematikai összefüggések ismerete, nem tudnak mit kezdeni egy kémiai egyenlettel. A fő probléma, hogy a felzárkózási hajlandóság is csekély – tette hozzá.

Úgy látja, az emelt szintű érettségi nem jelent belépőt az egyetemre, mert az ott szereplő típusfeladatok nem tükrözik sem a felsőoktatás, sem a friss diplomásokat alkalmazó cégek elvárásait. Gyakorlatiasabb képzésre lenne szükség, amely figyelembe veszi a fentiek követelményrendszerét. Egy további adatra is felhívta figyelmünket. Korábban a mesterszakon tanuló elsőéveseknek mintegy 30-50 százaléka nem tudta teljesíteni a vizsgákat, idén ez az arány is látványosan leromlott: 98 hallgatóból csak 17 tudta abszolválni a félévet.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egy másik név nélkül nyilatkozó óraadó tanára arra hívta fel figyelmünket, hogy még a harmadéves hallgatók is küzdenek alapvető tudáshiánnyal. Amerikai és nyugat-európai hallgatókat is tanítva azt tapasztalta, hogy a magyar és a külföldi diákok képességeiben nincs lényegi különbség, viszont az utóbbiak sokkal motiváltabbak, aktívabbak az órákon, ezáltal hatékonyabban tanulnak. 

–  Az amerikai diák akkor is kérdez, ha mindent ért, a magyar akkor sem, ha semmit nem ért – érzékeltette a hozzáállásbeli különbséget.

A helyzet nem rózsás. A humán és reál területeken oktató egyetemi tanárok körében teljes az egyetértés abban, hogy a felsőoktatásba kerülő diákok nem hoznak magukkal kellő ismereteket a középiskolából. A tudáshiány rányomja a bélyegét az egyetemi évekre is, ez pedig a diploma értékének romlásához vezet.