Tudatos aljasság

Mint annyiszor, megint erőt mutattak a hazai gazdálkodók. Körülbelül 1500-2000 termelő jelent meg a rendezvényen, és több mint 200 traktor állta el a határátkelőt, illetve a Záhonyhoz vezető út fél pályáját. A tüntetők az Európai Bizottságnak is üzentek a megmozdulásukkal, egyértelművé tették, hogy csatlakoznak a már szinte uniós léptékű agrárdemonstrációkhoz. Legutóbb az olasz, majd a spanyol és immár a görög gazdálkodók is kigördültek gépeikkel a nagyvárosok legfontosabb pontjaira.

Lefagyott a mosoly

Fegyelmezetten, a rendőrség udvarias asszisztenciája mellett zajlott a záhonyi demonstráció, a táblák és a traktorokon díszelgő feliratok szerint jószerivel az ország minden régiója, vármegyéje képviseltette magát. Az Európai Bizottság ugyanis újabb egy évvel meg akarja hosszabbítani az Ukrajnából érkező gabona és különféle mezőgazdasági termények, termékek szabad, vámmentes és mindenfajta élelmiszer-biztonsági vizsgálatot mellőző, dömpingszerű beáramlását. Eközben az uniós termelőknek megszorításokkal, szigorított előírásokkal kell szembenézniük, amit Brüsszel a fenntarthatóság elvével, illetve a klíma- és zöldpolitika jelszavaival magyaráz.

– Hazudnak! – mondja egy Tarpáról érkezett gazda. – Azt akarja Brüsszel, hogy egyáltalán ne is termeljünk, az élelmiszert pedig Ukrajnából, illetve Dél-Amerikából hozná be, ellenőrizetlenül és persze olcsón. Ezzel az olcsósággal akarnak javítani azon a gazdasági visszaesésen, amit az orosz olaj és gáz embargója okoz Nyugaton. Hátha így megmarad valami a régi jólétből… Csakhogy lázadnak az ottani gazdák is, erre valahogy nem számítottak.

Eltelt egy év a dömping kezdete óta, és az Ukrajnából származó termények és termékek – már nemcsak a gabonáról van szó, de a baromfihúsról, a tojásról, a mézről és több minden másról is – elérték az unió nyugati országait is, összezavarva a piacokat, az árviszonyokat és az értékesítési lehetőségeket. Jakab István, a Magosz elnöke arról beszél éles hangú felszólalásában, hogy a nyugati gazdák korábban csak mosolyogtak kelet-európai társaik bajain és lázongásain, de most már ők is tudják, miről van szó. Össze kellene fogni végre, az európai gazdaszövetségnek, a COPA-Cogecának pedig nagyobb aktivitást kellene mutatnia ebben!

Három újfehértói ifjú beszélget a hosszú traktorsor mellett. Húszas éveik elején járhatnak, átvennék a szüleik gazdaságát, mert hát ismerik ezt a munkát, benne élnek gyerekkoruk óta. Csakhogy most félnek! Azt látják, hogy mára elfogytak a termelők tartalékai, az ukrajnai termény benyomult a magyar búza eddigi jól fizető külpiacaira is. A magyar húsra, mézre és minden másra is vonatkozik ez.

– Ha valaki továbbra is ragaszkodik a földhöz, annak hitelt kell felvennie. És az életveszélyes! – mondja egyikük.

Mi lesz? Egyelőre senki sem tudja.

– Én mindent úgy csinálok, hogy egyszer majd átadhassam a ma még óvodás kisfiamnak a gazdaságomat – magyarázza egy szintén tarpai termelő. – Na de így?! Mit mondjak neki? És azt sem tudom, mihez kezdjek, ha be kell fejeznem a gazdálkodást. Hová menjek? Ehhez értek csak, és nincs B tervem.

Papp Zsolt György, az Agrárminisztérium helyettes államtitkára, a Magosz Országos Ifjú Gazda Tagozatának elnöke sem ismeri a jövőt, de leszögezi beszédében, hogy a fiatal termelők itt akarnak maradni ebben az országban! És dolgozni szeretnének. A régi, szép mondás, amit idéz, minden magyar gazdának szól: „Vessetek reménnyel, arassatok bőséggel!”

Brüsszeli koporsó

A hazai gazdák már a bőrükön érzik, hogy Brüsszel harapófogóba fogta az uniós országok termelőit. Megengedi az ukrajnai termények és termékek kontroll nélküli, vámmentes, dömpingszerű behozatalát, hülyének nézve az európai agrárium szereplőit, mondván, az így keletkező árzuhanás legyen áldozat azokért a kijevi erőfeszítésekért, amelyekkel Ukrajna Európa szabadságát védi az orosz agresszortól. Emellett az úgynevezett zöldpolitika újabb és újabb megszorításaival, az állattartás leépítésével, a területek parlagoltatásával, a növényvédő szerek kivezetésével, no meg az adminisztráció abnormális megnövelésével sanyargatja őket.

– Egyre bonyolultabbak a pályázati kiírások és a velük járó követelmények – mondja egy ötven év körüli szabolcsi gazdálkodó. – Tartanom kell egy könyvelőt, évi egymillió forintért, és tartanom kell két-három szakembert is az adminisztrációhoz, akik legalább ennyit kérnek fejenként.

Nagyjából ugyanezt magyarázza Horváth Tibor is Pápáról. Hozzátéve, hogy itt messze nem arról van szó, hogy ötven-hatvan éves gazdálkodók értenek-e a számítógéphez, hanem arról, hogy egyre bonyolultabbak a brüsszeli szabályok. A férfi másként is megszenvedte az Európai Bizottság „áldásos” tevékenységét. Marhatartással, tejtermeléssel foglalkozott, de az Oroszország elleni 2015-ös uniós embargó bevezetésével fel kellett számolnia a gazdaságát, és áttérnie a növénytermesztésre.

Sorra lépnek fel a pódiumot jelképező pótkocsi platójára az ismert érdekvédelmi, egyesületi, szövetségi vezetők. A demonstráció alaphangját az a pillanat adja meg, amikor elhangzik Petőfi Sándor Föltámadott a tenger… című nagy hatású költeménye, utalva az uniós termelők által elindított átfogó tiltakozásra. Cseh Tibor, a Magosz szakmai titkára celebrálja a rendezvényt, időnként szabadjára engedve az általános hangrohamot. Ilyenkor a részvevők teljes erőből megforgatják kereplőiket, megfújják sípjaikat és a focimeccsekről ismert dudáikat, sőt, ilyen-olyan szirénák is belehasítanak, belevijjognak a zajba, amit Cseh Tibor szerint nemcsak a Holdról, de Brüsszelből is hallani lehet.

A felszólalások lényegében már ismert problémákat és anomáliákat taglalnak, de mindenki más és más hangszerelésben beszél róluk. Nagyné Legény Ildikó, a Magosz gazdasszony-tagozatának vezetője azt mondja, a hazai gazdálkodók küldetése az, hogy nagyszerű magyar kenyeret tegyenek a nemzet asztalára. Megemlíti, hogy a Covid-járvány idején az egész társadalom figyelme a vidék felé fordult, és ezt a kapcsolatot meg kell tartani! Megszólítja az anyákat is, gyermekeik egészséges jövőjére figyelmeztetve őket, ami elképzelhetetlen az itthon termelt egészséges élelmiszer nélkül. Süle Kata, a Magosz és a NAK Zala vármegyei elnök asszonya szerint érthetetlen, hogy azt a magyar népet akarja Brüsszel fenntarthatóságra és környezetpolitikára oktatni, amelyik létezése óta együtt, egységben él a természettel. (Orbán Viktor is azt mondta a minap: értem a tiltakozó gazdákat, elvégre falusi gyerek vagyok.)

Van persze beszédeknek férfiasan keményebb vonala is. A díszlet egy koporsó, amit a rendezők mint Brüsszelből érkezett, kedves ajándékot tettek a platóra. Tilki Attila, a záhonyi, kisvárdai térség fideszes országgyűlési képviselője ott járt a nyugati gazdák tüntetésein, és olyan feliratot látott több traktoron is, hogy „no farmer, no food, no future”. A képviselő szerint a brüsszeli liberális és zöldpolitikusok az európai termelőket jelölték meg fő ellenségüknek, és ennek jegyében döntenek agrárkérdésekben.

– A mentességek további meghosszabbítása abszurdum, tönkreteszi az uniós mezőgazdaságot, és társadalompolitikai értelemben is mészárszékre hajtja a vidékieket – magyarázza Győrffy Balázs a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke. Azt mondja: oda kell vinni az ukrajnai gabonát és terményeket, termékeket, ahová eddig is vitték, csak ne az európai piacot nyomják agyon velük! Csak emlékeztetőként: Ukrajnában multinacionális cégek amerikai termelési módszerekkel, latifundiumszerű területeken, GMO-szisztémával, kontroll nélküli vegyszerhasználattal dolgoznak. A profit pedig, Brüsszel állításával szemben, egyáltalán nem a háborúban álló Ukrajna költségvetését erősíti.

Üzent az IMF is

Tudatos aljasságnak nevezi a brüsszeli machinációkat Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke, ideértve az olyan hazugságot is, hogy Európában gabonahiány volna. Az ő elmélete egyébként az a már említett gondolatsor, amely szerint Brüsszel álságos módon az olcsó ukrajnai élelmiszerrel kívánja megtartani Nyugaton az egykori jólét illúzióját.

„Fölül a gálya…”, tér vissza Petőfi híres költeményére Jakab István, a Magosz elnöke. Emlékeztet rá, a magyar gazdálkodók már 2005 elején felhívták a figyelmet többhetes traktoros demonstrációjukkal a mezőgazdaságban észlelhető súlyos uniós problémákra is. Nyugati társaik akkor nem reagáltak. Most önmagában már a termény- és termékdömping is elég ahhoz, hogy Brüsszel döntései tönkretegyék, lakatlan tájjá változtassák az európai vidéket. Végképpen elvéve ezzel az adott népek hagyományait, megszüntetve nemzeti karakterüket, identitástudatukat. Ha Ukrajna az unió tagja lesz, megváltozik a közös agrárpolitika rendszere, a magyar gazdálkodók támogatása 30 százalékkal csökken. Sajnos a káros divatok is egyre aggasztóbban hatják át Brüsszel agrárpolitikáját, amit nemcsak Frans Timmermansnak, az EB azóta lemondott tagjának hangzatos, de abszurd diktátumai mételyeznek, de a rovarfehérje és a műhús ügye is. A műhús nem több egy biológiai masszánál, szögezi le Jakab István. Tény és való, hasonló élettani mechanizmussal állítják elő, mint amivel a rákos daganatok keletkeznek például az emberi szervezetben. Még senki sem ellenőrizte, hogy a rendszeresen fogyasztott műhús vajon milyen folyamatokra inspirálja majd az emberi test biológiáját.

– A Brüsszel által erőltetett green deal skizofrén ötlet – hangsúlyozza beszédében Derdák Gábor, a Magosz Győr-Moson-Sopron vármegyei ifjúgazdakörének elnöke. És egy kis adalék az őrülethez: az állattartás drasztikus csökkentésére törekvő Hollandiában már ott tart a PETA nevű állatvédő egyesület, hogy a vidámparki falovak leszerelését is követeli.

Az általános uniós gazdatiltakozás alapja tehát az Ukrajnából áradó termény- és termékdömping. Ezenfelül minden gazdatársadalom szembekerült a maga kormányával, amely más, mezőgazdaságot érintő kérdésekben is Brüsszel szellemében hozott intézkedéseket. Vissza-visszatáncol ugyan a bizottság és egyes kormányok is a nyomás hatására bizonyos szigorításoktól, megvonásoktól. Ámde „csak óvatosan!”, üzente nekik mindjárt Krisztalina Georgieva, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója, attól tartva, hogy nehéz lesz így majd újrakezdeni a megszorítások „elkerülhetetlen” folyamatát…

– Győzelem? Szó sincs átfogó sikerről – mondja Cseh Tibor. Az viszont tény, teszi hozzá, hogy az oly halovány engedmények hatására például a francia traktorok már rükvercbe kapcsoltak. Mindenesetre újra nyilvánvalóvá vált az uniós agrárhelyzet esszenciája: a tagállamok kormányai Brüsszel pártján állnak. A román rendőrség például a gazdatüntetések felbujtói után kutat, a német kormány pedig újabb okot talált arra, hogy az AfD ne indulhasson a parlamenti választáson, mondván, ezek a szélsőségesek szervezik és irányítja a háttérből a traktoros tiltakozásokat.

A magyar kormány az egyetlen, amely saját gazdáival tart.