– A KDNP frakcióvezetőjével, Bagdy Gáborral, és az MDF frakcióvezetőjével, Hock Zoltánnal múlt csütörtökön kezdeményezték a Fővárosi Közgyűlés feloszlatását. Miért döntöttek így?

– Március tizenötödike a költségvetés elfogadásának törvényben foglalt határideje. Most májust írunk, és a büdzsé sehol. Ami van tervezetként, azt lényegében még az MSZP sem fogadta el a március tizenhatodikai közgyűlésen, azóta csak pepecseltek rajta. Úgyhogy amikor legutóbb már másodszor vonták vissza a költségvetés tárgyalásáról szóló napirendi pontot, betelt a pohár. Amit az MSZP–SZDSZ-koalíció művel a fővárosban, az semmi esetre sem a város érdeke.

– Meglepi, hogy az MSZP ennyire ragaszkodik egy egykori III/II-es tiszt, Kivágóné jelöléséhez? Hiszen most lényegében ez az akadálya, hogy a balliberális oldal megszavazza a büdzsét.

– Nem lep meg túlzottan. Nem elegáns gesztus az MSZP-től ez a jelölés, különösen mivel ismerték a tényeket, a hölgy nem is tagadta hosszú múltját. Nem könnyű érteni, miért tartják enyhébbnek ezt a szerepet, mint a III/III-asokét, akiknél már azt sem tudja az ember, mit higgyen el, mit ne. A főpolgármesternek külön is kellemetlen az ügy, mivel ez esetben láthatólag nem mer markánsan kiállni. Mindenesetre az bizonyos, ha a jelöltből képviselő lesz, az MSZP-nek nem nagyon kell attól tartani, hogy egyszer is másképp szavaz, mint ők.

– Milyen költségvetést akar elfogadtatni egyébként a városvezetés?

– Sajnos a helyzet nem lett jobb az utóbbi hetekben, az elfogadtatni kívánt büdzsé továbbra is rossz és végrehajthatatlan. Az ellenzék mindent megtett, hogy a BKV helyzetétől a főváros eladósodottságáig fontos kérdésekről is essen szó, ám Demszky Gáborék nem voltak hajlandóak érdemi tárgyalásokra. Csak látszategyeztetéseket folytattak velünk, mindvégig azt várva, hogy az előzetes letartóztatásban lévő VII. kerületi polgármester lemondjon fővárosi mandátumáról, és beültethessenek mást a helyére, akinek a szavazatával már megvan a koalíciós többség. Éppen ezért, ha ezt a költségvetést megszavazzák, akkor ki kell mondani: ennek következményeiért kizárólag Demszky Gábort és a szocialista–szabad demokrata koalíciót terheli a felelősség. Sőt, a közelmúlt történései alapján a szocialisták felelőssége még nagyobb, mint a főpolgármesteré.

– Miért?

– Azok az ügyek, amelyekkel a VII. kerület polgármesterét gyanúsítják, egyedül Erzsébetvárost, tehát polgármesteri tisztségét érintik, fővárosi képviselői munkáját egyáltalán nem. Az MSZP-nek azonban esze ágában sincs arra kérni, hogy távozzon a polgármesteri posztról, azért viszont minden követ megmozgattak, hogy fővárosi mandátumáról lemondjon. Ez szerintem mindenki számára világossá teszi, hogy nem morális szempontok miatt gyakorolnak rá nyomást, hanem kizárólag a politikai haszonszerzés vezette őket. Vagyis az, hogy valaki Hunvald György helyére kerülhessen, az új képviselő segítségével megszavazhassák a büdzsét, és így a helyén maradhasson a jelenlegi városvezetés.

– Korábban azt mondta a költségvetés kapcsán, hogy az az érzése, a városvezetés csak 2010-ig tervez, az utána következő időszak egyáltalán nem érdekli. Változott ez a helyzet?

– Az álláspontom csak szilárdult az utóbbi hetekben. Budapest adósságállománya a BKV adósságával együtt megközelíti a 250 milliárd forintot, de a városvezetés mégis további hitelfelvételre készül. Pedig világos, hogy ezt a gyakorlatot nem lehet a végtelenségig folytatni, a hitelt vissza is kell fizetni. Sokat mond az a tény a költségvetés kapcsán, hogy az MDF, amely az elmúlt években többször is a koalícióval szavazott, most, teljes mértékben szakmai alapon, elzárkózik a büdzsé megszavazásától és velünk együtt kezdeményezte a közgyűlés feloszlatását.

– Mi lesz a négyes metró sorsa? A legújabb felmerült probléma, hogy az építést végző Bamco-konzorcium hetekre leállt és további anyagi követelései vannak, míg az uniós támogatás sorsa továbbra is bizonytalan.

– Úgy tűnik, a Bamco továbbépíti az alagutat, amint az várható is volt, ám hogy a többletkövetelésekből mi teljesül, azt egyelőre nem lehet tudni, hiszen ezekről a konzorcium nem mondott le. Mint ahogy azt sem lehet pontosan megjósolni, hogy mikor utazhatnak a fővárosiak a négyes metrón. Pillanatnyilag a 2012-es dátum tűnik a legvalószínűbbnek, de ki tudja, milyen meglepetések várnak még ránk. Az igazi probléma azonban az, hogy egyelőre valóban bizonytalan, mennyi uniós támogatást kap az építéshez a főváros, illetve kap-e egyáltalán. Demszky Gábornak ugyanis eddig egyetlen jóslata sem teljesült ezzel kapcsolatban. Vélhetően a gazdaságossági számításokkal van probléma, ez okozhatja a bizonytalanságot. Tartok tőle, hogy a most épülő első szakasz gazdaságossága nem mutatható ki, a még csak tervbe vett második szakasz finanszírozása pedig kilátástalan. Az biztos, hogy a négyes metrót most már meg kell építeni, mert a szerződések felmondása esetén nagyon sok kártérítést kellene kifizetni. De nem hiszem, hogy a főpolgármesternek van terve arra vonatkozóan, mi történik, ha nem kapunk elegendő uniós pénzt. Könnyen elképzelhető, hogy a helyzet végső megoldása sem Demszky Gábor problémája lesz, hanem a következő városvezetésé.

– Hogyan történhetnek olyan „meglepetések”, mint a Bamco esetében?

– A négyes metró története paródia, azt hiszem, ez lassan mindenki számára világos. Hiába kampányolt vele minden választáson a főpolgármester, a projekt nem volt megfelelően előkészítve, de jellemző, hogy még generálkivitelezője sincs, ami eddig is nagyon sok problémát okozott. Úgy vélem, egyre nyilvánvalóbb az is, mekkora hiba volt, hogy nem engedték az orosz államadósság fejében megépíteni az új metróvonalat. Persze ez az egész történet alapjaiban elhibázott. Az itt tapasztalható szakszerűtlenség sajnos nem példa nélküli, nézzük meg az útfelújításokat, a Szabadság híd felújítását, aminek teljes átadása háromnegyed éve késik, vagy a Margit híd felújítását, amelynek a munkálatait még el sem kezdték, pedig úgy volt, hogy már tavaly ősszel elindul a rekonstrukció…

– Lengyelországban járt két héttel ezelőtt. Milyen tapasztalatokat szerzett?

– Három városban volt lehetőségem megismerkedni az ottani munkával, a varsói főpolgármester asszony, a krakkói főpolgármester és Gdansk polgármestere fogadott. De nem csupán a városok vezetőivel volt módom találkozni, hanem mindenhol egy népes szakmai csapattal folytattunk megbeszéléseket, egyebek mellett városfejlesztési, közlekedési, szociális és nemzetközi kérdésekről tárgyaltunk. Megtudtam például, ezekben a városokban nem várják, hogy az állam tegyen valamit a közösségi közlekedés fejlesztéséért, mint Budapest a BKV esetében, hanem ott az adott város és a közlekedési cég teremti elő a forrásokat. Persze, több más tekintetben hallottam érdekes dolgokat, úgyhogy egyszerre kellemes és hasznos is volt az út. Bár ez nem szakmai jellegű megállapítás, de el kell mondanom: Lengyelországban nagyon jó magyarnak lenni.

– Hol tart mondjuk Varsó Budapesthez képest?

– A lengyel főváros hihetetlen mértékben fejlődik. Bár nem minden tekintetben követendő példa, hiszen ott nagyon sok toronyház van, jóval több, mint nálunk, ám összességében véve a két város fejlődését össze sem lehet hasonlítani. Ami feltűnő volt, hogy bár a politika ott is feszült, de Varsóban az emberek nyugodtak, jókedvűek, türelmesek egymáshoz, nyoma sincs annak a spannolt hangulatnak, mint Budapesten. Ilyen jókedvű, nyugodt fővárost képzelek el én is. Hasonlóan pozitív tapasztalatokat szereztem Gdanskban is, Krakkó pedig egy ékszerdoboz, megkockáztatom, Európa egyik legszebb városa.

– Hány éves lemaradásban van Budapest?

– Lényegében eltékozoltunk két évtizedet. 1990 óta nincs egységes városfejlesztési koncepció, a főpolgármester pedig egykét nagyberuházásról álmodozott ahelyett, hogy megnézte volna, mire van reális lehetőség és ehhez szabta volna a terveket. A megvalósított beruházások között sincs szerves kapcsolat, inkább ad hoc jellegűek. Amennyit fejlődött a város, ahhoz a fővárosi önkormányzatnak nincsen túl sok köze. A négyes metróba fektetett pénzt és energiát rengeteg hasznos dologra lehetett volna fordítani, sokkal előrébb tartanánk, ha ez az egyetlen projekt nem szorít maga mögé szinte minden mást. Új szemléletű, sokkal racionálisabb, két lábbal a földön álló városvezetésre lenne szükség. A zuhanást meg kell állítani, és tudjuk is a megoldást arra, hogy Budapesten rend legyen.

Bándy Péter

————————–

TARLÓS ISTVÁN

1948-ban született Budapesten.

A Budapesti Műszaki Egyetemen és a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán szerzett mélyépítőmérnöki diplomát, később az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán gazdasági- és szervezői másoddiplomát.

15 éven át az építőiparban dolgozott, volt művezető, építésvezető-helyettes, műszaki ellenőr, építésvezető, főépítés-vezető és termelési osztályvezető.

1990-től 2006-ig Óbuda-Békásmegyer polgármestere.

1999-től 2003-ig a Közép-Magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács alelnöke.

2006-ban a polgári szövetség támogatásával főpolgármester-jelölt, az önkormányzati választás után a Fidesz budapesti frakcióvezetője, a Fidesz–KDNP-frakciószövetség elnöke lett.