Tudománnyal a nemzettudatért

– Fiatal intézményként mi az eddigi működésük mérlege?

– Legalább 150 éve hiányzott egy olyan tudományos műhely, amely a nemzet őstörténetét hitelesen feltárta volna, pontosabban, amely meg merte volna kérdőjelezni a hamis magyarellenes dogmákat. Kásler Miklós professzor felismerte, hogy szükség van múltunk, eredetünk lehető legpontosabb ismeretére, hiszen még mindig rengeteg a megválaszolatlan kérdés. Kik voltak a szkíták? Kik voltak a hunok? Lehetnek-e több ma élő nemzet ősei? Honnan jöttek az avarok? Hová tűntek? Krónikáink évszázadokig tényleg helytelenül jegyezték volna le múltunkat, csak mert az elmúlt 150 évben megkérdőjelezik a tartalmukat? A magyar az egyik legősibb nemzet, amelynek származásában több egykor élt népnek volt szerepe. Helyünk van Európában, amelynek egyik legnagyobb tudású, értékteremtő hagyományú és szabadságszerető, legbüszkébb és a Kárpát-medence legnagyobb létszámú nemzete vagyunk. Mindezeket tudnia kell a ma élő magyarságnak, persze tudományos eszközökkel alátámasztva. Ennek érdekében hozta létre miniszter úr javaslatára a nemzeti kormány 2018-ban a Magyarságkutató Intézetet, amelyet főigazgatóként vezethetek, és megtiszteltetés számomra, hogy munkámmal hozzájárulhatok céljaink eléréséhez. Proaktív, nagy iramot diktáló vezető vagyok, kutatásaink mellett ahol elvégzendő munkát, szükséget látok vagy segítségül, együttműködni hívnak, azonnal nekiállunk a feladatnak. A Kárpát-medencében már tudják, hogy számítanak ránk, legyen az iskola, szórvány, anyanyelvápolók vagy színházak. Az elmúlt három évben bebizonyosodott: a magyarokat érdekli múltjuk, származásuk, tisztelik őseiket, történeteiket, hagyományaikat. Akárhogy nézzük, megsüvegelendő, hogy a mindössze 101 fős, több tudományterületet összefogó Magyarságkutató Intézet három év alatt kiadott 50 könyvet, nemzetközi tudományos folyóiratot indított, szervezett 38 kiállítást, 27 tudományos konferenciát több mint 600 előadással, kutatóink több mint 1400 publikációt jegyeznek, munkánkat 60-70 ezren követik naponta, a világhálón közzétett tartalmainkat több mint húszmillióan nézték meg. Valószínűleg ez is magyarázza, hogy három év alatt szerény költségvetésből is több paradigmaváltást értünk el.

– Nem túlzó ez az állítás?

– Tényekkel tudom alátámasztani. Hogy csak néhányat említsek: előttünk senki nem kutatta ilyen összefüggésben a Kárpát-medence népességének eredetét, genetikai kapcsolatait, de nagy uralkodóink földi maradványait sem azonosította más, és az Árpád-ház etnogenezisének további kutatásait is mi vettük át. Az abasári nemzetségfői, majd királyi központot szintén mi ástuk ki föld alól, az Aba Sámuel valós történelmi szerepét bemutató tényeket is mi közöltük. A Hunyadiak származási vitáira is mi teszünk pontot, de a győri Szent László-hermában található koponya személyazonosítását is mi végeztük el. Nem önszórakoztató, súlytalan szereplők vagyunk költséges, látszatra nemzetközi projektekben. Kizárólag nemzeti jelentőségű, a magyarság eredete és valós történelmi múltunk feltárása érdekében folytatunk kutatásokat, éppen ezért az eredményeinket, a napvilágra került információkat a legszélesebb nyilvánosság elé tárjuk. Ezt a magyarok érzik, tudják. Nem véletlen, hogy YouTube-csatornánk három év alatt eljutott a kétmilliós nézettségig, más, régóta működő, sokkal nagyobb létszámú, akár több ezer fős kutatóhelyek egymillióig sem jutnak. Tízezer feliratkozott, állandó követőnk van, a Facebookon ez a szám 55 ezer, ami szintén a legjobb eredmények közé tartozik. Több mint 40 együttműködési megállapodást kötöttünk világszerte akadémiákkal, egyetemekkel. A nemzetközi szinten jegyzett kínai Fudantól a kazahsztáni Karagandai, az amerikai Stanfordi, az Isztambuli Egyetemen, a Mongol Tudományos Akadémián, Partiumi Keresztény Egyetemen át a világ legnagyobb archeogenetikai kutatóeszköz-fejlesztő cégéig, az Illumináig. Több mint 30 országban tartottunk előadásokat, képviselve hazánkat. Kutatóink a legnevesebb nemzetközi szaklapokban publikálják eredményeiket. A három év alatt nemcsak tervekkel, hanem gyakorlati megvalósításokkal is büszkélkedhetünk. Egyértelműen megváltoztattuk az őstörténet-kutatást, tényszerűen megcáfoltunk addig érinthetetlennek gondolt dogmákat, a legkorszerűbb tudományos módszerekkel is elismerten bizonyítottuk a hun–avar–magyar folytonosságot, akárcsak azt, hogy az avarok magyar nyelven biztosan beszéltek. Új alapokra helyeztük az úgynevezett honfoglalás kérdéskörét is.

– Milyen értelemben?

– Feltártuk, hogy valójában nem honfoglalás történt a szó eddig ismert értelmében, hanem egymással genetikai rokonságban álló népek érkeztek több hullámban a Kárpát-medencei őshazába, amelynek folyamatos lakottságát a most áprilisban megjelent tudományos szakcikkünkben is közöltük. Ezt a „csontokba írt forrásokból” olvasó archeogenetika tudománya feketén-fehéren bizonyítja, az emberi maradványokból nyert minták elemzésével megmutatva, hogy őseink mikor hol éltek, kikkel milyen szinten álltak rokonságban és kulturális kapcsolatban. Az elmúlt három évben több mint ezer genomot szekvenáltunk, ami annak is köszönhető, hogy a világ egyik legjobban felszerelt laboratóriuma a miénk. Előttünk egy lényegi tudományos mérföldkő volt: az a kutatás, amelynek során 2015 és 2017 között Kásler Miklós professzor úr és kutatócsoportja III. Béla földi maradványaiból meghatározta a Turul-dinasztia genetikai vonalát.

– A Kárpát-mdence folyamatos lakottságához kapcsolódik, hogy Ferenc pápa nemrég Orbán Viktor miniszterelnöknek azt mondta, Szent Márton magyar volt, és mi az ő népe vagyunk.

– Pannónia ókori szentjeit, közülük a leghíresebbeket, Victorinus egyházatyát és a savariai születésű Tours-i Szent Mártont, más néven Martinus Turonensist Magyarország létrejötte óta mindig hazánkhoz tartozónak éreztük. A Magyar Királyság alapításától fogva különleges tiszteletben áll, elsőnek létesült kolostorunk, a pannonhalmi Szent Márton patrocíniumával alapult, még Géza fejedelem idején, majd Szent István a Koppány elleni küzdelemben tett fogadalmat Szent Mártonnak az apátság javára, és innentől fogva Szent Márton a mindenkori király és Magyarország védőszentje is. Minden bizonnyal tudatosan az önálló magyar egyházszervezet létrehozásáért fordult éppen a pannóniai szenthez. A később kialakult legenda által közelebbi szülőhelyének tartott pannonhalmi magaslatot csakhamar általánosan elterjedten Szent Márton hegyeként emlegették, sőt, Mons Sacer Pannoniae, azaz Pannónia, ha úgy tetszik, Magyarország Szent Hegye lett, hiszen a kereszténység védelme is a magyarság évezredes küldetése. Szülővárosa, Savaria, a mai Szombathely őrzi Szent Márton emlékét és több ereklyéjét, amik a középkorban kerültek vissza ide.

– Nemrég bejelentették, hogy azonosítottak két, a székesfehérvári osszáriumban nyugvó Árpád-házi személyt, illetve feltárták a Hunyadi-ház származását. Mire jutottak a kutatás során?

– Az ezekről szóló publikációk a bevett protokoll szerinti lektorálás alatt vannak, remélhetőleg hónapokon belül megjelennek a nemzetközi szaklapokban. Részleteket addig nem mondhatok. A Hunyadi-kutatás elindítása Kásler Miklós professzor úr személyes tudománydiplomáciai sikerének köszönhető, mert ő érte el, hogy horvát partnereink engedélyezzék a lepoglavai pálos kolostorban nyugvó Corvin János és fia, Kristóf kriptájának felnyitását és a genetikai mintavételt. De a fókuszunk a teljes magyar történelemre irányul, ennek jegyében tart még a békediktátum centenáriumára szervezett Trianon-plakátkiállításunk, azért, mert szűnni nem akaró érdeklődéssel kérik iskolák, polgármesterek, hogy még ide is, oda is vigyük el. Mi meg persze elvisszük. Eddig több tízezren látták Kárpát-medence-szerte. Nemrég nyílt meg Székesfehérváron a Királyok és szentek című egyedülálló, az Árpád-ház teljesítményét bemutató kiállítás, amit mindenkinek látnia kellene. Ilyen tárlat még nem volt Magyarországon, és nem is valószínű, hogy lesz. Mintegy 700 tárgyat vonultat fel, ezeket 12 ország húsz intézménye, illetve 40 hazai intézmény kölcsönözte. Ugyancsak a közelmúlt jelentős eredménye, hogy elsőként a Magyarságkutató Intézet szakemberei szekvenáltak gepida emberi maradványokat. Az eredményeket a neves Genes folyóiratban tettük közzé, a hun témájú kutatásokhoz kapcsolódó vizsgálat igazolta a gepidák északnyugati germán eredetét. Közlése után ez volt a Genes legolvasottabb szakcikke.

– Jár a kalapemelés, de mintha tudományos körökben nem mindenki örülne az önök eredményeinek.

– Ez valahol érthető, de nem mi tehetünk róla, hogy az érdemi őstörténet-kutatás a Magyarságkutató Intézet létrejöttével kezdődött. Örülünk neki, megtisztelő, hogy hirtelen kapós lett a téma. Látjuk, egyre többen igazodási pontként tekintenek kutatásainkra. Sőt, előfordul, hogy saját korábbi téziseiket félretéve, szemrebbenés nélkül magukévá teszik a tudományos eredményeinket. Nemrég a baloldali bulvársajtó szenzációként tálalta, hogy az avarok keletről érkeztek. Ez így is van, csak azt felejtették el közölni, hogy mi ezt már 2019-ben nemzetközi publikációban közöltük a tudományos élettel és a közvéleménnyel. Akkor a szokásos össztűz alá kerültünk, dilettánsnak neveztek minket. Láss csodát, mára természetes lett az avarok keleti származása. Hasonló a helyzet az Árpád-házi királyok azonosításával is. A lényeg azonban az, hogy mi diktáljuk az ütemet és a kutatási irányokat. Fontos a tudományos eredmények, tények társadalmasítása is. Az őstörténet esetében ennek jó eszköze lehetne a hagyományőrző világgal való együttműködés. Ők egyre jobban, egyre szakavatottabban tudják megjeleníteni mindazt, amit a kutatók feltárnak, ez pedig kedvezően formálná a széles körű nemzettudatot. Ennek alakítása is feladatunk. Ezért kezdeményeztem a Nemzeti Kulturális Alap keretében külön hagyományőrző kollégium létrehozását, mert ha valami része a nemzeti kultúránknak, az őseink hagyománya az. Az elmúlt harminc évben ha valaki hagyományőrzéssel foglalkozott, azt csodabogárnak, szektásnak csúfolta a baloldal. Ezek az emberek mégsem adták fel, újra és újra korhű ruhákat öltenek magukra, bemutatókat tartanak. Gyerekek ezrei nézik ámulva a lovasíjászokat, huszárokat vagy a középkori hadi tornákat. A hagyományőrzők jelentős igényeket szolgálnak ki, valós hatásuk van a nemzeti identitás erősítésére. Megérdemlik az elismerést, a támogatást.

– Mik a közeljövő tervei?

– Kiemelt kutatásainkra fókuszálunk, különösen a népvándorlások korának sztyeppei népei közötti kapcsolatok vizsgálatára. Így folytatódik a mongol–magyar tudományos együttműködés Belkhben, illetve elkezdődik a fővárostól mintegy 40 kilométerre északra fekvő Ar Guntban található hun sírok feltárása. A vállalkozás jelentőségét jelzi, hogy dél-koreai és japán kutatók is részt vesznek a munkában. Tovább folytatódik a Kárpát-medence avar, hun, szarmata, szkíta népességének, valamint Árpád magyarjainak archeogenetikai vizsgálata, nemcsak az elit, hanem az úgynevezett köznépi temetők népességére is kiterjesztve. Idén is nagy hangsúlyt helyezünk a hazai királyi központok feltárására is, aminek nyomán méltó emlékhelyeket lehet kialakítani. További nemzetközi együttműködéseket is indítunk újabb külföldi mintavételek érdekében, hogy a Székesfehérváron eltemetett mind a nyolc uralkodódinasztia tagjai azonosíthatók legyenek. Fontos az ősi írások kutatása, új terület a felirattan, amelynek kiváló képviselői vannak intézetünkben. Számos új magyar és idegen nyelvű tudományos kötetet jelentetünk meg idén is, Hunyadi Mátyás eddig soha le nem fordított leveleit hamarosan kézbe vehetik az olvasók. Idén már hat konferenciát szerveztünk, a nagyváradi Szent László-napok keretében is tartunk egyet, ősszel pedig újabb nagy nemzetközi tudományos eszmecserét rendezünk Budapesten. Önálló nemzeti kiállításokat is tervezünk, folytatjuk ismeretterjesztő küldetésünket különböző, egyre népszerűbb tematikus filmsorozatainkkal. Az óriási várakozásnak is eleget téve idén szeretnénk elkezdeni a Pilis őstörténeti vonatkozású feltárását is, e célra megkezdtem az erőforrások kiépítését és koncentrálását.

– Hogy állnak a szakmai utánpótlásképzéssel?

– Jelenleg is több PhD-hallgatót mentorálnak kutatóink, többek között az archeogenetikai laboratóriumunkban a Szegedi Tudományegyetemmel együttműködve. Az lenne a kívánatos, hogy az egyetemek katedráin egyre több kollégánk kapjon lehetőséget, ez indíthatná el igazán a széles körű változást a magyar tudományos képzésben. Az bizonyos, hogy nemzeti kormányzás csak nemzeti identitáson alapulva képzelhető el. Nem véletlenül idézte több alkalommal is Orbán Viktor miniszterelnök úr Churchillt, aki azzal utasította el a hadi kiadásoknak a kulturális kiadások rovására történő emelését, hogy ha megtennék, akkor nem volna miért harcolni. Ma a nemzeti identitás erősítésének egyik zászlóshajója az Emberi Erőforrások Minisztériumának háttérintézményeként működő, négynyelvű internetes oldalt üzemeltető Magyarságkutató Intézet, amely a Széchenyi által is érzett és tudott igazságokat tudományos módszertannal bizonyítva köti össze a múltat a jelennel és a jövővel, gyógyítva az évszázadokon át megsebzett nemzetlelket. ν