Az MTV-székház ostromát és a múlt hét éjszakáinak legtöbb fontos eseményét Császár Attila közvetítette a Hír Tv-ben. A hírcsatorna volt egyébként az egyetlen az országos adók közül, amelyik szinte minden említésre méltó eseményről részletesen, hitelesen és élőben tudósított. Érethető, hogy a balliberális oldal bennük találta meg az egyik bűnbakot.

– A múlt hétfőn megdöbbentő eseményeket kellett közvetítened a Szabadság térről. Hogyan robbant ki a csata? – A Kossuth téren voltunk, amikor Toroczkai László bejelentette, nem tudták átadni a petíciót a televízió vezetésének, illetve hogy valakit le is tartóztattak közülük. A tömeg megindult az MTV épülete felé, mi pedig, miután egyeztettem a szerkesztővel, szintén a Szabadság térre mentünk. Ott csak a Nemzeti Bank épülete elé tudtunk leparkolni az SNG-kocsival, s mivel körülbelül félóra volt, amíg a műholdas autóban a kollégám össze tudta rakni a felszerelést, egy idő után elindultunk az operatőrrel a tévészékház elé. Nagyjából a mélygarázs bejáratánál jártunk, amikor azt láttuk, hogy a lépcsősor tetején leeresztett sisakrostéllyal állnak a rendőrök, a tüntetők pedig nekik támadtak. Ekkor tehát már tartott az ütközet. Szóltam a kollégának a kocsinál, hogy gyorsan be kéne jelentkeznünk, aztán mentünk tovább és akkor hallottam, hogy már volt egy könnygázas akció. Alighogy a lépcsőhöz értünk, jött az újabb adag könnygáz, majd a székházba bejutni szándékozó tömeg elkezdett lefelé tódulni a lépcsőkön. Az operatőr kollégám, miközben sodródtunk lefelé, hátrafelé átesett egy virágládán. Aki volt már nagy tömegben, az tudja, hogy több száz ember ereje mennyire félelmetes. Ott, akkor, bevallom, volt bennem némi félelem. Akkor szembesültem igazán azzal, hogy ez nem az a békés tüntetés, mint ami a Kossuth téren zajlik. – A balliberális oldalról olyan vádak értek, hogy a közvetítéssel még fokoztátok is az indulatokat. – Aki ott volt akkor a téren, az tanúsíthatja, hogy óriási hangzavar volt. Sokszor még a kollégáimat sem hallottam a fülesen keresztül, s ebből következően a tüntetők sem hallhattak engem. Fizikai képtelenség lett volna bárkit is hergelni, nem tudom, akik ezt mondják, milyen alapon állítanak ilyesmit – Sok kritika érte a rendőrséget a tehetetlensége miatt. Te mit tapasztaltál? – Számomra a leginkább megdöbbentő az volt, amikor a vízágyús autó megérkezett. Először, ahogy szabály szerint kell, ott voltak mögötte pajzzsal felszerelkezve a rohamrendőrök, majd egyszer csak azt vettem észre, hogy az egész térről szinte eltűnt a rendőrség. A tüntetők eközben óriási kőzáport zúdítottak az autóra, lerángatták róla a rácsokat és arra készültek, hogy a rendőrökre gyújtják a gépkocsit. Ezt látva az is eszembe jutott, hogy visszaadom a szót a stúdiónak, leteszem a mikrofont és odamegyek, mert nem nézhetem végig, hogy élő emberek bent égnek abban a fémkoporsóban. De nem ez volt az egyetlen alkalom, hogy hirtelen eltűntek a rendőrök, s nem tudtam mire vélni, egy államilag fokozottan védett intézmény esetében ez hogyan történhet meg. Nem tudok és nem is akarok szakmai véleményt mondani a rendőrök munkájáról, de mindezt már akkor sem értettem. – Furcsa volt látni, hogy szerda éjjel a Nyugatinál a rendőrség embervadászatot tartott. – Én sem láttam logikát abban, ami történt, macska-egér harc zajlott. Azt láttuk, hogy rendőrosztagok rohangálnak ide-oda, de még a felüljáróról sem tudtuk kivenni, kit üldöznek. A körülöttem lévő bámészkodók és újságíró kollégák azt mondták, erődemonstrációról van szó. Ennél nekem sincs jobb ötletem. – A vasárnapi Újpest-meccs előtti bejelentkezésedben azt mondtad, megjegyzéseket tettek a stábra a rendőrök. Mi történt? – Mivel a meccs előtt nagy készültségre lehetett számítani, kimentünk egy közvetítőkocsival. A vendégszektor mögött voltunk, láttuk a rendőrsorfalat, a lovas rendőröket és a vízágyút. Ahogy elhaladtam a sorfal előtt, jó néhány fiatalabb rendőr utánam kiabált, megjegyzéseket tettek a Hír Tv-re, többek között elhangzott az is, hogy „hol hagytátok a csőcseléket, hol hagytátok a tüntetőket?” Először próbáltam jelezni, hogy talán nem kellene erről vitát kezdenünk, de a megjegyzések nem maradtak abba. Ezután megkerestem a biztosítás parancsnokát, aki azt mondta, szerinte kiegyensúlyozott volt a hétfő éjszakai közvetítés, elnézést kért és azt mondta, rendreutasítja a kollégáit. – A Hír Tv-nek és nem kis részben neked köszönhető, hogy az embereknek valós képük van a történtekről. A balliberális sajtótól kaptál is hideget-meleget. Hogy viseled a kritikákat? – Először is leszögezem, a stáb többi tagja ugyanúgy nélkülözhetetlen láncszem volt, mint én, ők is a maximumot nyújtották, nekik is jár a dicséret. Én csak a munkámat végeztem, megpróbáltam legjobb tudásom szerint tudósítani a nézőket. A kritikákkal kapcsolatban annyit megjegyeznék: semmi bajom azzal, hogy ha valaki szakmai szempontok alapján, jobbító szándékkal tanácsokat ad. Ha lett volna másik csatorna, amelyik ugyanúgy végigköveti az eseményeket, mint mi, majd ezek után valaki azt mondja, a másik stáb ezért és ezért sokkal jobb munkát végzett, akkor azt mondom, rendben van, elfogadom a bírálatot. De hogy egyes politikusok az íróasztaluk mögül próbálnak hatást gyakorolni bizonyos médiumokra, azt már nehezebben viselem. Ha ott lettek volna a Szabadság téren, átélték volna mindazt, amit mi, akkor más lenne a véleményük a szomorú eseményekről. Éppen a minket kritizáló politikusoknak kellett volna egyébként jobban helytállniuk, és akkor nem alakul ki olyan gazdasági, politikai és társadalmi helyzet, ami ilyen tiltakozásokat vált ki. (bándy)