Tükröt tartottunk a Nyugat elé

– Orbán Viktor az elmúlt időszak három legboldogabb napjának nevezte a pápa látogatását. Ferenc pápa számára is ezt jelentette ez a vizit? És vajon beszélhetett, viselkedhetett volna-e így egy templomokat dózeroló, hitét egyre inkább megtagadó országban?

– Biztos, hogy nem. Aggodalommal figyeljük a nyugati világban agresszív módon teret hódító „újmarxizmust”, a mindent eltörölni igyekvő woke-kultusz és LMBTQ-propaganda hatását, amelyek fel akarják számolni a nemzetállamokat, a keresztény, konzervatív értékeket, sőt magát a kereszténységet is. Ehhez képest amit Ferenc pápa itt, Magyarországon átélt, az megragadó élmény lehetett számára is. Talán egyes afrikai országokban vagy a Távol-Keleten, illetve Dél-Amerikában kaphat még a miénkhez hasonló figyelmességet és tiszteletet. Megfogta őt a különféle magyar közösségek együttműködése, az alapos szervezettség, a környezet, a díszletek szépsége. Átjött mindez a gesztusain is, ahogy odahajolt az elesettekhez, megszólította az időseket és a fiatalokat, kiszállt a kerekes kocsiból, és a testőrsége számára is váratlanul odament az emberekhez. No meg ahogy a gyerekkel bánt. Látva fizikai állapotát, emberfeletti erőfeszítéseket tett, de ki akarta fejezni a szeretetét, a háláját. Ha valaki kedves tud lenni, az a felszabadultságának az egyik jele. És ezt kézzelfoghatóan tapasztalhattuk Ferenc pápánál a sportcsarnokban a fiatalokkal való találkozásánál, de például a bazilikában, sőt a visszaúton a repülőn is. Megkérdezték tőle, hogy miről tárgyalt a metropolita atyával vagy Orbán Viktorral, és ő viccesen azt felelte, gondolhatják, hogy nem a Piroska és a farkasról. Összességében mindez azt mutatja, hogy nemcsak nekünk, magyaroknak, de neki és a környezetének is felemelő élmény lehetett ez a látogatás.

– Fontos volt a közvetlensége, mert ha szimbolikusan is, de újra klasszikus közelségbe hozta a hívőket és az egyházat. Így marad ez később is?

– Ennek a közelségnek ki kell hatnia a helyi egyházakra, így a magyarra, de a szomszédos országok egyházaira is, hiszen jöttek püspökök a vizitre Kárpátaljáról, Felvidékről, Erdélyből, Délvidékről és máshonnan is. Amikor a pápa megérkezett a Vatikánba Dél-Amerikából, azaz egy másik kultúrából, akkor azt mondta, hogy szeretné, ha papjai olyan közel állnának a nyájukhoz, hogy még az illatukat is éreznék. Magyarán, merjék megszólítani a hívőket, éljenek közöttük, ismerjék a problémáikat, lássák és értsék meg, miért hoznak az emberek időnként döntéseket az életükben. Persze ez igaz kell legyen fordítva is, ismerjék jól a hívők a pásztorukat. Szerintem ez a közelség így marad a jövőben is.

– Kritikus volt a pápa kezdetben velünk szemben, és mi is összehúztuk a szemöldökünket néhány nekünk szánt üzenetét hallva. Kisimultak mára ezek a ráncok?

– Én úgy látom, hogy a mostani látogatás is azt igazolta, hogy sok mindenben hasonlóan gondolkodunk, ezek közül a két legfontosabb a család és a béke. Az is fontos, hogy immár rövid időn belül másodjára látogatott el a hazánkba. Mindemellett azt is látni kell, hogy a hazai és a nemzetközi balliberális sajtó évek óta lejárató hadjáratot folytat Magyarország ellen, mert nemzeti, konzervatív kormány van hivatalban, és még sikeresek is vagyunk. Számos alkalommal kiderült, hogy a baloldali média szándékosan hamis, manipulatív fordításokban közvetíti a Szentatya szavait. A valóságban mást mondott, mást üzent a pápa, mint amit ebben a formában kaptunk. És ez fordítva is igaz. A magyarok minden törekvését, küzdelmét félremagyarázzák ezek a balliberális, progresszív médiumok. Nem véletlen, hogy ha személyesen eljön hozzánk valaki nyugatról, meglepve látja, hogy Magyarország szabad és biztonságos ország. Itt megjelenhet minden sajtótermék, mindenki elmondhatja a véleményét. Látjuk, hogy milyen módon számoltak be egyes médiumok Ferenc pápa látogatásáról, miként fordították ki az eseményeket, ferdítették el a valóságot. Ez már hagyomány náluk. Amikor másfél évvel ezelőtt itt járt a Szentatya, a The New York Times azt írta, hogy Bukarestben vizitel a pápa. Amikor ezt olvastuk, mindjárt felmerült bennünk a kétség, hogy hitelesen közvetítik-e a médiumok a pápa más országokban vagy akár más földrészeken tett nyilatkozatait.

– Szokatlanul csendben volt a hazai, ellenzéki média, de az itthoni ateista tábor is. Mégiscsak van lelki hatalma a sokszor avíttnak nevezett kereszténységnek?

– Naivnak tűnhet a gondolat, de őszintén hiszek abban, hogy e látogatás sokakat megérintett, és a hatására sokan megváltoztak. Más kérdés, hogy érthetetlenek a dollárbaloldal és a dollármédia keresztény- és egyházellenes megnyilvánulásai, amire az elmúlt években jócskán láthattunk példát, sőt most a pápalátogatás kapcsán is. Ezzel szemben a Fidesz–KDNP-kormány határozottan kiáll a keresztény emberek és értékek védelme mellett, és nemet mondunk a gyűlöletre. Minden bizonnyal az sem tetszett a dollárbaloldalnak és dollármédiának, hogy Ferenc a béke fontosságát hangsúlyozta, és mindemellett leginkább a család fontosságáról beszélt, ideológiai gyarmatosításnak nevezve a genderkultusz terjesztését. Azt mondta, hogy ez az ország nagyszerű családpolitikát folytat. Magyarország a háború kitörésének első napja óta a béke oldalán áll.

– A béke! Ez egyrészt megjelent a látogatás ökumenéjében, a háborúellenes lépések sürgetésében, másrészt az orosz ortodox metropolitával való találkozásban és a pápai békemisszió meghirdetésében is…

– Gyönyörű íve volt ennek a három napnak, minden megnyilatkozásnak, gesztusnak és találkozásnak megvolt a maga üzenete. Különösen a béke kérdésében. Hiszen a karmelita kolostorban a háborús infantilizmusról beszélt a pápa, arról, hogy erősödik a háború szólistáinak a hangja, és gyengül a béke kórusáé. És hogy az Európai Uniónak vissza kellene térnie alapító atyáinak szelleméhez, hiszen ők pont a háború, pontosabban egy újabb háború elkerülése végett hozták létre az uniót, megszüntetve a folyamatos feszültséget, a hosszú évszázadok óta tartó békétlenséget, nagyhatalmi vetélkedést. Könyörgött Magyarország patrónájához, Szűz Máriához, hiszen rá bízatott egykoron a béke. Ezt megismételte Rómában is, a Szent Péter téren, amikor beszámolt a híveknek a nálunk tett látogatásáról. Magyarország a nagy nyomás közepette is elkötelezett a béke mellett, ezért is püfölnek bennünket Brüsszelből, mert sem katonát, sem fegyvert nem küldünk az ukrán frontra.

– Váljon híddá a kereszténység! Mintha a rég meglévő magyar stratégiát emlegette volna fel Ferenc pápa…

– Ez a gondolat abszolút megerősíti a magyarok elmúlt tizenkét évben mutatott törekvéseit. Gondoljunk bele, mennyire jól alakul a szlovákokkal való kapcsolatunk, persze itt nem a már megbukott Heger-kormányra és tagjaira, különösen annak bennünket támadó külügyminiszterére gondolok. Hanem az egyszerű emberekre, a nemzetüket felelősséggel szolgáló tisztviselőkre, egyházi személyekre. De nézzük meg a magyar–szerb, magyar–szlovén, magyar–horvát kapcsolatokat, sőt a szintén jó irányba mozduló magyar–román viszonyt is. A hazánkban élő nemzetiségek, illetve a szomszédos országokban élő magyarok segítségével építhettük fel ezeket a hidakat. Trianon fájdalma persze több mint száz év után is fájdalom nekünk, de a gyászt át tudtuk alakítani a nemzeti összetartozás érzésére, és kiformáltuk idegenben rekedt nemzettársaink szerepét és feladatát, hogy egy más etnikumú többségi társadalomban élve is megmaradjanak magyarnak, így szolgálva a nemzetet. Ez így igaz a nálunk élő kisebbségekre is. Mindez bőven belefér abba a képbe, amit a Szentatya vázolt föl nekünk. A nagyszerű gondolatot csak néhányan támadják sértő módon.

– Brutális, véres atrocitások érik a keresztényeket, ez ma a világ legüldözöttebb vallása. Sok millióan látták a médiában a nálunk tett pápai vizitet. Segíthet-e egy ilyen esemény a kereszténység megvédésében?

– Fel kell hívni a világ figyelmét, hogy nagy baj van, és szörnyű áldozatokat követel az az embertelenség és az a gondolkozás, ami elterjedt a keresztényeket üldöző országokban. A figyelemfelhívás felelősségünk és kötelességünk. Én hiszek a pápalátogatás erejében. A Szentatya tudja, mit tesznek a magyarok keresztényként a világban. Ismeri a Hungary Helps tevékenységét, és azt is tudja, hogy amikor menekültekről beszélünk, akkor nem véletlenül különböztetjük meg a valódi menekülteket az erőszakosan betörő migránsoktól. És tudja azt is, hogy erőnkön felül is segíteni próbálunk, ahol baj van, ez is különös hangsúlyt kapott a látogatáson.

– A pápa igyekezett mindenkivel találkozni. Családokkal, szerzetesekkel, szegényekkel, fiatalokkal, az utca emberével, hajléktalanokkal… Mennyire megszokott egyházfőtől ez a nyitottság?

– Fantasztikus munkát végeztek a szervezők és a biztonságiak, a hazaiak és a vatikániak egyaránt. Köszönet nekik. Meglepődtek, de a kiszámíthatatlan helyzetekben is professzionálisan és tapintatosan cselekedtek. Ferencre különösen jellemző a közvetlenség, kedvessége, barátságossága megsokszorozta sok-sok ember erejét, hitét, az életbe vetett bizalmát, amire óriási szüksége van most a világnak.

– Sok hívő azonban jobban szerette volna, ha nem a Kossuth téren, hanem a Hősök terén misézik a pápa. Mert akik a mellékutcákba szorultak, a kivetítők képernyője elé, azok kevésbé élhették meg Ferenc pápa közvetlenségét… Miért esett a Kossuth térre a rendezők választása?

– Mindenkit megértve mondom, de a Szentszék is azt kérte, hogy ezúttal másutt legyen a mise színhelye, ne a Hősök terén, ahol másfél éve volt. Nyilván azért is, mert nagy jelentőségük van a szimbólumoknak, és az ország háza, benne a Szent Koronával, olyan találkozási pont, ami valódi jelentőséggel bír. Sajnos sokak nem tudták megélni azt a bizonyos közelséget, amit másutt megélhettek volna, de a Kossuth tér volt a második legjobb helyszín. Ha az ország hosszú távú szempontjait nézzük, akkor az a környezet, ami itt a Kossuth téren fogadta a Szentatyát, sokszorosan visszatérül majd a jövőben.

– A magyarok nem vittek politikát a látogatásba a béke kérdésén kívül. De a Nyugat igyekezett átpolitizálni az egészet. Azt írták, hogy Ferenc felpofozta a magyar kormányt, helyretette a magyarokat… Még egy, Vatikánhoz közel álló olasz tévécsatorna is ezen a hullámon lovagolt.

– Már másfél éve is azt remélték, hogy a Szentatya a szőnyeg szélére állít bennünket az eucharisztikus kongresszuson. Ehelyett most is megköszönte az élet és a családok védelmében tett erőfeszítéseinket, a béke érdekében elhangzó felhívásainkat, de megköszönte a magyarországi egyházak együttműködését is, amit egyedülállónak tekint a világon. És megköszönte a migráció kapcsán végzett munkánkat is. Amikor nyitott és teljesen nyitott kapukról beszélt, akkor nem azt mondta, hogy engedjünk be milliókat, már csak azért sem, mert ebben az esetben nemcsak a kultúránk eshet darabjaira, de az a gazdasági és szociális ellátórendszerünk is, ami azután bárkinek is segíteni volna képes. A magyar példa ebben is követendő, mert a segítés legkeresztényibb módja a helyben segítés. A Nyugat önző módon elcsábítja a fiatalokat saját földjükről, hazájukból, többek között azért, mert a született német fiatalok jó része már alantasnak tart sokféle munkát. Pedig a jó szakmunka, a hozzáértés ugyanolyan nemes dolog, mint vezetni egy vállalatot, vagy értelmiségiként dolgozni. Épp azért támadnak bennünket, mert attól félnek, hogy kiderül az igazunk, és a világ felismeri, hogy igenis helyben kell segíteni. Őszinték vagyunk, amit gondolunk, azt tesszük. Ez jellemzi a természethez való hozzáállásunkat is. A magyarok tükröt tartanak a Nyugat elé, ezért is annyira idegesek tőlünk.

– A nyugati média kiemelte a Szent István intelmeiből idézett pápai szavakat mint olyanokat, amelyek a migránsok befogadására szólítanak fel…

– A Szentatya nem feddésként mondta az idézeteket nekünk, hanem mert úgy látja, a magyarok az intelmek szerint járnak el. Most is fogadunk be embereket, és segítünk nekik. Közel másfél millióan menekültek hozzánk Ukrajnából, és vannak olyanok közülük, akik itt is maradtak. A bajban lévőknek a migránsválság csúcsán is segítettünk, de azért megszálló hadsereget nem akarunk az országunkba engedni. Próbáljunk mi bemenni csak úgy más országokba! Nem engedik, és nem azért, mert gonoszak az ott élő emberek, hanem mert védik a hazájukat és kultúrájukat.

– Nyilván a látogatás atmoszférája és üzenetei miatt a német lap, a Die Zeit egyenesen maradinak nevezte a magyar egyházat. Talán zavarta a genderizmus fölött mondott pápai ítélet?

– Ha az maradi, hogy udvariasak vagyunk a hölgyekkel, ha tiszteljük az édesanyákat, és biológiai értelemben is nőnek tekintjük a nőket, a férfiakat pedig férfiaknak, akkor vállalom a maradiságot. Ha az a maradiság, hogy nem értünk egyet a kegyetlen nemváltoztató műtétekkel, amelyek nemcsak fizikailag, de lelkileg is tönkreteszik a fiatalokat, akkor is büszke maradi vagyok. Lehet, hogy egy fiatal tényleg bajban van, segítségre volna szüksége, de a genderizmus olyan megoldást kínál neki, amivel még nagyobb bajba kerül. Az európai egyházak egy része is belesimul abba a woke-, gender- és LMBTQ-világba, amit a Szentatya ideológiai gyarmatosításként aposztrofált. Itthon pedig a dollármédia egy újságírója kétségbe vonta a pápa hitét, és gyalázta az időseket, a hívőket, sőt az egész országot.

– Körülbelül 12 ezer fiatallal találkozott a pápa a Papp László Budapest Sportarénában. Ez azért kijózanító lehet azoknak, aki szerint a mai fiatalok kizárólag a progresszív eszmék jegyében élnek…

– Ha kétszer akkora a sportcsarnok, az is megtelt volna fiatalokkal. De megtelt volna a Puskás-aréna is, akkora volt az érdeklődés, ám a változékony idő miatt nem mertük oda vinni a találkozót. Nehéz a mai fiatalok helyzete ebben a bonyolult, konfliktusoktól, válságoktól, járványoktól sújtott világban. Mindez komoly nehézségek és döntések elé állítja őket. A Szentatya látogatása és a közvetlenség, ahogy a fiatalokhoz viszonyult, megtette a hatását. Folyamatosan árad a gonoszság, a cinizmus, a temérdek manipuláció a fiatalokra a média bizonyos részeiből, de ők mégsem romlottak el.

– Bölcsőket sírok helyett! A jövő tömör pápai üzenete a napi élvezeteknek élő világnak. Megértette-e mindenki?

– Kettős értelmű utalás volt. Sokat járom a vidéket, még a legkisebb falvakban is ott van az első és a második világháború elesettjeinek emlékoszlopa, rajta sokszor harminc, negyven, ötven névvel. Ezek az apák, fiak, férjek és testvérek ma is hiányoznak a nemzet életéből. Most pedig a szomszédunkban zajlik egy emberéleteket követelő háború, és valós egy világháború veszélye is. A másik, ami ott bújik az üzenetben, az a bölcső, a gyerekek fölcseperedésének hatalmas öröme. A Szentatya azt mondta, ne csak a kommunizmussal vegyük fel a harcot, de a konzumizmussal, vagyis a kényelem kultuszával is.