Túl a jó ízlés határán

Habár a magyar könyvpiac gyerekeknek szóló kiadványai között most még kevés a polgárpukkasztó, sőt, olyan klasszikusok is szerepelnek a sikerlistán, mint az Öreg néne őzikéje vagy a Gőgös Gúnár Gedeon, az utóbbi időben nálunk is egyre több kifogásolható darab kerül az üzletek polcaira.

Tavaly karácsonykor az egyik legnagyobb hazai könyvesbolthálózat kirakataiban reklámozták Katie Daynes Mi az a kaki? című írását. „Ajánlom ezt a könyvet azoknak a szülőknek, akiknek a gyermeke visszatartja a kakit, mi sokat olvastuk, és szerintem segített abban, hogy megoldjuk a problémát” – méltatja a gazdagon illusztrált, három éven felülieknek szóló kötetet egy anyuka. A lapunknak nyilatkozó pszichológus szerint az ilyenfajta könyvek valóban segíthetik oldani a szorongást, ám a szerzők sokszor túllépik a jó ízlés határát, ezzel pedig ellenszenvet váltanak ki a legtöbb emberben.

Az igazán undi testkönyv jó példa arra, amikor az írók tényleg túllőnek a célon. Emma Dodson és Sarah Horne művében nemcsak az emberi végtermékről esik szó, hanem a szellentésről, a hányásról, az emberi bűzről és különféle testnedvekről is: a gyerekek megtudhatják például, mennyi taknyot nyelünk le egy év alatt, hány liter gáz és hány tonna bélsár távozik a testünkből életünk során, és hogy miért úszkálnak répa- és borsódarabok a felöklendezett gyomortartalomban.

– Sok szülő nem érti, miért ne lehetne beszélni ezekről a természetes folyamatokról és jelenségekről, aztán persze ők vannak felháborodva legjobban, amikor a gyerek az asztalnál, ebéd közben kezdi firtatni, amit a könyvben olvasott. Nem véletlenül váltak tabuvá bizonyos témák az emberiség történelme során, ezekről nem azért nem ejtünk szót, mert valaki megtiltotta, hanem, mert többségünknek felfordul a gyomra tőlük – mondja a pszichológus.

Sokszor egyébként nem is a könyvek tartalmával, sokkal inkább a képi megjelenítéssel van baj. Felvilágosító kiadványok már évtizedekkel ezelőtt is voltak, a gátlásos szülők és a még gátlásosabb kamaszok nagy örömére. Elvileg a svéd szerző, Dan Höjer két szerzeménye is azt a célt szolgálná, hogy kínos párbeszédek nélkül kapjanak tájékoztatást a szexualitásról a fiatalok, ám még a felnőtteknél is sok esetben kiveri a biztosítékot a kötetek címe és borítója. A Kis puncikönyvet ugyanis vaginák, a fiúknak szóló fütyis változatot pedig meredező falloszok díszítik.

– Feltennénk az ötletgazdáknak a kérdést, „Miért?”, de a válasz minden bizonnyal az lenne, hogy „Miért ne?” – mondja egy könyvesbolti eladó.

Valószínűleg épp ezt gondolta Ceri Roberts is, amikor arra az elhatározásra jutott, hogy könyvet ír fiataloknak a bevándorlókról. „A témák körüljárásával tágítható a gyerekek látóköre, ami hosszú távon egy nyitottabb, elfogadóbb és toleránsabb társadalom kialakulásához vezet” – írják a Beszélgessünk róla! sorozat Menekültek és migránsok című darabjának ismertetőjében. Talán csak véletlen, hogy mi­után tavaly áprilisban a magyar polgárok egyértelműen kinyilvánították, hogy nem kérnek a multikulturalizmusból, nyáron megjelent itthon a kiadvány magyarra fordított változata is.

Jeffrey Miles A hercegek és a kincs című könyve, ami az interneten magyarul is kapható, egy igazi homoszexuális kalandot tár a kiskölykök elé. A történet szerint a leszbikus hercegnő megmentésére induló két herceg, Győző és Szilárd ugyanis rájön, hogy nem a nőt, hanem egymást akarják, és mivel a mesebeli birodalom extratoleráns, a főszereplők boldogan élnek, míg meg nem halnak.

A nemzetközi porond bővelkedik a bizarrabbnál bizarabb olvasmányokban. Az angol nyelvű gyerekkönyvek között is slágernek számít a székletürítés témája: a közelmúltban született meg például a Mr. Kaka hosszú útja című „remekmű”. Az eredetileg spanyol nyelvű könyv Senor Caca útját mutatja be a szájtól a végállomásig, a maga tudományos módján.

Találunk a témában szarkasztikus könyvet is, ilyen a Mese a vakondról, aki tudni akarta, hogy ki csinált a fejére című iromány. Werner Holzwarth német szerző mesekönyve különböző állatok ürülékét ismerteti a gyerekekkel, mégpedig egy vakond főszereplésével, aki reggel arra ébred, hogy valaki a fejére csinált. A történet során az áldozat szeretné kideríteni, ki becstelenítette meg ilyesformán, ezért minden állatot megkérdez arról, hogy milyen a széklete. Miután rájön, hogy a kutya volt az, viszonozza a nem várt meglepetést.

A „nagyvécézés” mellett a vizeletürítés témája is sokakat megihlet, Tjibbe Veldkamp például A kis majom nagy pisilőcirkusza címmel írt könyvet. A szerző a fiúk és a lányok eltérő vizelési módszereit ismerteti a gyerekekkel azáltal, hogy két majom trükkös „pisilőmutatványokat” végez.

Szexuális felvilágosító könyvekből is akad pár furcsaság. Bár jelentős részük nagyobb gyerekeknek készült, a Hova ment Willy? – Nagy történet egy kis spermáról című mesekönyv kifejezetten a kicsiknek íródott, és egy úszószemüveges spermiumon keresztül mutatja be a megtermékenyítés folyamatát. Nicholas Allan a hímivarsejtek küzdelmét egy úszóversenyhez hasonlítja, amelyen nem meglepő módon a címszereplő győzedelmeskedik, a belőle születő baba mosolya pedig pont olyan, mint Willyé.

Az este, amikor apu börtönbe ment azoknak a gyerekeknek készült, akiknek rács mögé került valamelyik családtagjuk. A színesen illusztrált könyv egy nyúl szemszögéből készíti fel a kicsiket szerettük bebörtönzésére, és próbálja azt kevésbé ijesztővé tenni, egyben a szülőknek és iskolapszichológusoknak is segít a téma gyerekkel való megtárgyalásában – legalábbis a szerzemény ajánlója szerint.

A börtönbe kerültek mellett az alkoholista szülők problémája is foglalkoztatja az írók némelyikét. A Bárcsak apu ne inna annyit egy olyan kislány életét mutatja be, akinek frusztrációja egyértelműen édesapja iszákosságának következménye. A történet főszereplőjének az édesanyja segít megérteni, hogy miért viselkedik furcsán a papa, és ő adja tudtára, hogy az alkoholizmus betegség.

Mostanában divattá vált, hogy az emberek könyvekből és az internetről tájékozódva próbálnak megoldani egy-egy problémát. Noha akad, akinek ez sikerül, a legtöbben mégis kudarcot vallanak. Így van ez a kétségbeesett szülők esetében is. Pedig a pszichológus szerint vannak olyan ősi módszerek, amik sokkal célravezetőbbek lennének, egy kiadós beszélgetés szülő és gyermek között egészen biztos, hogy hatásosabb, ha pedig ez sem segít, érdemes inkább szakemberhez fordulni a könyvespolc helyett.