Túl a városon

A fejlődés mágnese

A kiköltözésnek több oka is van, például a távmunka lehetőségeinek bővülése, az autópálya-hálózattal gyorsuló közlekedés, a kormány vidéki életfeltételeket javító programjai. Ám a legfontosabb a magyar társadalom szemléletváltozása, a természet, a természetes élet felé fordulása.

Az úgynevezett kiköltözési folyamat a rendszerváltás után, az 1990-es években kezdődött, jellemzően Budapesten. Az életmódváltásra is vágyó családok a fővároshoz közeli, arra szinte felkapcsolódó budai régiót részesítették előnyben. Ekkor szembesült a népességrobbanással Budakeszi, Páty, Telki, Solymár, Budakalász, Pomáz vagy délen Diósd és Érd, de a folyamat rövidesen a pesti, illetve a Csepel-szigeti térségre is átterjedt.

Ma már országos jelenségről beszélhetünk. A szakemberek szerint 2900 ötezer lakosnál kisebb település van ma Magyarországon, és az elmúlt két év felmérései alapján 40 százalékuknak határozottan nőtt a népessége. A huszonhárom megyei jogú város közül viszont csak hatnak a lakossága növekedett valamelyest.

A jelek szerint tovább erősödik a kiköltözési folyamat. A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy egyetlen év alatt kilencszáz olyan faluban kezdődött meg a népességszám látványos növekedése, amely korábban elindult az elnéptelenedés útján. Csak most szeptemberben 12 ezer ingatlanvásárlási akciót regisztráltak az országban, az érintettek döntő többsége városból vidékre költözött.

Az agglomerációs területek iránti fokozott érdeklődés az ingatlanárakban is megjelenik. Az árszint legerőteljesebben Székesfehérvár környékén növekedett, 70 százalékkal. Debrecen közelében 50, Győr, Pécs és Kecskemét régiójában 30 százalékkal magasabbak az árak, mint egy évvel ezelőtt.

A szakemberek folyamatosan próbálják meghatározni, mi a kiköltözési folyamat mozgatója. Szentes-Mabda Katalin Dóra, Ráckeresztúr polgármestere szerint kézenfekvő a válasz: vidéken még nem veszítette el a gyökereit az ember. Őt egyébként 2012-ben választották a falu élére.

Nehéz, csődeljárással is tarkított korszak záródott le ezzel Ráckeresztúron, a falu adóssága magasabbra rúgott, mint az éves költségvetése. Tulajdonképpen 2014-ig csak működésének szinten tartására volt képes a település. De a kormány jótékony beavatkozásai miatt megindulhattak itt is a fejlesztések. Bővítették az orvosi, fogorvosi rendelőt, korszerűsítették az általános iskolát, ami vonzerőt jelentett a kiköltözőknek. A hatos autópálya közelsége miatt ugyanakkor gyorsan elérhető Budapest, de jól fizető munkahelyeket kínál Székesfehérvár vagy éppen Dunaújváros is. Szép és barátságos a falut körülölelő táj, közösségi élete pedig pezsgő.

A kiköltözési hajlandóságot erősíti a kormány 2019-ben indított Magyar falu programja vagy olyan kezdeményezése, mint a falusi csok, amely már 2678 községet érint. A Magyar falu program keretében az elmúlt három évben több mint 600 milliárd forintot költött a kormány falvak fejlesztésére, hogy olyan komfortviszonyokat és szolgáltatási színvonalat nyújtsanak, mint a város.

Ezer szála van a programnak, amely többek között támogatja a települések kisboltjait, kisvállalkozóit, civil szervezeteit, sőt közösségi programjait is. Tudva, hogy a modern élet egyik alapköve a jó közlekedés, a falusi útalap az idei év végéig például 3000 kilométer utat fejlesztett, korszerűsített, újított fel, és ezt folytatja jövőre is, 1500 kilométerrel. A vasútállomások közül 250 helyen fejleszt és korszerűsít a kormány, ezen belül tizenhárom településen új állomás is épül.

A kabinet a magyar vidék népességmegőrző, főként a fiatalokat helyben tartó erejét szerette volna növelni, ám a komfortszint emelésével a természetes falusi élet vonzóvá lett azok számára is, akik belefáradtak a nagyvárosok zajába, túlságosan is lüktető életstílusába.

Honfoglaló középosztály

A növekvő, egyre zsúfoltabb városokból való kiköltözés nem új jelenség, a népesség növekedése évezredek óta mindig kirajzást eredményezett. A vidékre település mögött mértékadó szociológiai kutatások szerint ezúttal részben gazdasági, de főként lélektani okok húzódnak meg.

Dr. Csurgó Bernadett vidékszociológus, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének tudományos főmunkatársa 2013-ban megjelent munkájában arra hívja fel a figyelmet, hogy a városról vidékre költözésben nem csak a mindennapi megélhetés alacsonyabb költségei számítanak. A nemzetközi szakirodalom számos jelentős szerzője az indusztriális és a posztindusztriális társadalom közötti váltásként is értelmezi a folyamatot. Csurgó Bernadett Vidéken lakni és vidéken élni című könyvében így ír: „…fontos tényezőnek tekintik az emberek érték- és életmód preferenciáinak megváltozását […] A globalizáció és urbanizáció megváltoztatja az emberek életmódját. […] A kommunikációs technológiák fejlődése ellenére a fizikai közelség továbbra is fontos a bizalmas kommunikáció igénye és szükséglete miatt a családban és a rekreáció helyein, sokkal inkább, mint a munka- és üzleti kapcsolatokban.”

Vagyis, olvasható ki a vidékszociológus szakember munkájából, a praktikus szempontok mellett meghatározóak a lelki mozgatórugók is. Csurgó Bernadett szerint „a gazdasági tényezők nem befolyásolják a különböző vidéki területek vonzerejét. A város környéki területek növekedésének hátterében sokkal inkább egyfajta mentalitás áll, függetlenül a társadalmi osztálytól vagy életstílustól.”

Ennek megfelelően a szakember úgy látja, hogy a város környéki vidék nem csupán agglomeráció, hanem a vidéki tér sajátos típusa, ahol keverednek a városiasodás és a hagyományos életmódhoz való visszatérés elemei. Jellemző továbbá, hogy a városból vidékre költöző középosztálybeliek új lakóhelyük döntő befolyású társadalmi rétegévé válnak, és – írja Csurgó Bernadett – „igényeik, érdekeik alakítják a város környéki vidéket társadalmi-kulturális értelemben egy versengő térré, ahol a városi és vidéki miliő elemei keverednek és versengnek egymással”. Ennek megfelelően – összegzi kutatásait a szakember – „a városból vidékre vándorlás a jelenkori vidék egyik meghatározó tér- és társadalomátalakító folyamata.”

Előnyben a kötött pálya

Az agglomerációs településekre jellemző, hogy a kiköltözők többsége továbbra is a közeli városba jár dolgozni. Ez pedig együtt jár a reggeli, délutáni dugókkal, zsúfolt utakkal, amelyekbe belebonyolódva könnyen önbecsapássá válhat, hogy valaki csak 30-40 perces távolságra költözött a nagyvárostól. A megoldást a vasútfejlesztés hozhatja el.

A forgalom ellehetetlenülése különösen szembetűnő Budapesten és vonzáskörzetében, ahol a KSH adatai szerint 1,25 millió autó van forgalomban, és minden harmadik meg is fordul a fővárosban. Az úthálózatot tekintve Budapest elméletileg könnyen megközelíthető, hiszen ide fut be az M1, az M2, az M3, az M5, az M6 és az M7 autópálya, vagyis a hálózat eléri az egész agglomerációs térséget, és a haladást az M0 gyűrűje teszi még gördülékenyebbé. Csakhogy az ingázók tömegével még ez a fejlett úthálózat sem bír el. Ezért újabban a kötött pályás vonalak, a vasút és a HÉV versenyképességének növelése került fókuszba, megszületett a budapesti agglomerációs vasúti stratégia is. Ez az utóbbi száz év legnagyobb, a fővárost és agglomerációját érintő elővárosi kötött pályás közlekedési terve.

A 2027-ig tartó uniós ciklusban ezermilliárd forintnyi forrás áll rendelkezésre az összességében húszéves, kétezermilliárd forintos összköltségű fejlesztés első részéhez, amely magában foglalja a vasút- és HÉV-vonalak felújítását, a Déli körvasút program megvalósítását, valamint a járműcseréket. A célok között szerepel, hogy minden elővárosi állomásról óránként legalább négy vonat induljon Budapestre, és legalább három metróvonalat el lehessen érni ezekkel egyetlen bérlet vagy vonaljegy felmutatásával. Ezenfelül új vágányok építését is tervbe vették, ami újabb állomásokat, P+R parkolókat vagy közvetlen csatlakozási lehetőségeket jelent, és mindezt egy olyan integrált fejlesztés keretében képzelik el, amely a fővárost és a vonzáskörzetét egységes közlekedési rendszerként kezeli.

A felmérések azt mutatják, hogy a teljes elővárosi és budapesti térségen belül a duplájára nőhet az utasok száma, azaz a jelenlegi ötszázezer helyett egymillió ember használná ingázásra a közösségi közlekedést. Nekik legalább napi 15 perc időmegtakarítást eredményezne a fejlesztés.

Debrecenben kevesebb az ingázó, de a fejlesztések itt is elindultak, részben azért, hogy a város be tudja tölteni térségi integráló szerepét. Folyamatosan növekvő agglomerációjának igényeit szem előtt tartva, a város bővíti vasúti és közúti közlekedési lehetőségeit. Olyan közlekedési modell megalkotása a cél, amely az úthálózat fejlesztése mellett optimalizálja a tömegközlekedést, a P+R, B+R és vasúti beruházásokkal, az elektromobilitás kiszélesítésével és az intelligens forgalomszabályozó rendszerekkel adva választ a növekvő munkaerő-áramlás kihívásaira. Debrecenben épül az ország egyik legnagyobb intermodális közlekedési központja térszín alatt elhelyezett helyi és helyközi autóbusz-pályaudvarral, a 4-es főút Petőfi téri szakaszának térszín alatti átvezetésével, a villamos közlekedés fejlesztésével, egységes – DKV-s, ÉMKK-s és MÁV-os – jegyeket, bérleteket árusító automatákkal.

A nagyvárosok láthatóan arra törekednek, hogy az agglomerációból ingázókat a közösségi közlekedés, ezen belül is elsősorban a kötött pálya felé tereljék.

Két keréken is

Pécsnek, Baranya megye székhelyének a rendszerváltás hajnalán 170 ezer lakosa volt. Napjainkban, harminc év múltán 148 ezer fő lakik itt. A különbség egy közepes város lélekszámának felel meg, döntően a környező településeken szétszórva. A koronavírus-járvány miatti bezártságérzés tovább gyorsított a kiköltözési folyamaton.

A szocializmus évtizedeiben hivatalos cél volt, hogy a munkahelyek zöme a nagyvárosokban koncentrálódjon, ahol fejlettebb az infrastruktúra, és magasabbak a bérek is; mára azonban kiegyenlítődni látszanak a lehetőségek.

– A vidék kezdi reneszánszát élni. Az elmúlt tíz évben véghez vitt fejlesztések olyan infrastruktúra kiépüléséhez vezettek az agglomerációban, de a viszonylag távolabb eső településeken is, hogy gyakorlatilag minden olyan szolgáltatás megtalálható itt, ami a városokban – mondja Őri László, a Baranya Megyei Közgyűlés fideszes elnöke.

Az elmúlt egy évtized kormányzati fejlesztéspolitikájának eredményeként lényegében kisvárosi szintű infrastruktúra jött létre Pécs agglomerációs körzetében is, vagyis Keszüben, Nagykozáron és Kozármislenyben, de a közeli Hosszúhetényben is igénybe vehetők már azok a szolgáltatások, amelyek egy család mindennapi komfortját jelentik. Jól érzékelhető, hogy az emberek a nagyvárosi lakótelepekről a közeli kistelepülésekre igyekeznek, ahol eddigi lakásuk áráért vásárolni tudnak egy kisebb családi házat. A koronavírus járvány pedig tovább gyorsította ezt a folyamatot.

– Pillanatok alatt megváltozott az életünk. Rájöttünk, nincs élet a nagyvárosban vidéki kapcsolatok nélkül. Sok esetben termelőktől szereztük be például az élelmiszert, hogy ezzel is elkerülhessük a bevásárlócsarnokok zsúfoltságát – meséli a politikus.

Pécsett is számos család mindennapjait árnyékolta be a hirtelen életformaváltás, a napokon, heteken át tartó bezártság egy ötven négyzetméteres lakásban, esetleg két óvodás vagy iskolás gyerekkel. Felértékelődött a vidék, és erre természetesen az ingatlanpiac is reagált. Pécs vonzáskörzetében 30 százalékkal emelkedtek meg napjainkra az ingatlanárak.

Baranyában főként az autóbuszos, illetve az autós közlekedés dominál. De Őri László szerint népszerűbb a kerékpár, és a közgyűlés ezt az igényt is szeretné kiszolgálni a korszerű bicikliutakkal. Pécs és Pellérd között meg is valósították a kerékpárutat, most pedig a Pécs–Pogány és a Siklós–Máriagyűd-összeköttetés megépítése következik, de több más szakasz is tervezés alatt áll. A szakzsargon szerint hivatásforgalmi jelentőségűek is ezek az utak, vagyis iskolába vagy munkába is el lehet kerekezni rajtuk.

Házhoz jön a munka

A magyar vidék a kormányzati politika fókuszába került. Sokféle jelét látni és tapasztalni ennek, mindenekelőtt az összetett támogatási rendszerrel működő Magyar falu programot. Gyopáros Alpárt, a modern települések fejlesztéséért felelős kormánybiztost kérdeztük a falvakba költözés erősödő folyamatáról.

– Tudatos politika a kormány részéről a városból való kiköltözés támogatása?

– Nem az a kabinet célja, hogy a városokból falura költözzenek az emberek, de persze nem baj, ha éppen így történik. A kormány szeretne esélyt adni mind­azoknak, akiknek korlátozottak a lehetőségeik, hogy eldöntsék, városban vagy falun szeretnének-e élni. Ha történetileg nézzük a kérdést, akkor azt látjuk, hogy nagyobb tömegben a falusi fiatalok kényszerültek be a városokba, mert helyben nem volt óvoda, nem volt munkahely, orvosi rendelő, a rendszeres bejáráshoz pedig rossz volt a közlekedés, rossz az út és így tovább. A kormány a szabadságot akarja visszaadni a fiataloknak, hogy ha akarnak, élhessenek falun, a városihoz mérhető komfortban. Ehhez nyújt segítséget a Magyar falu program, amely ugyan még csak három éve indult, de hatására máris hazaköltözési folyamat kezdődött a falvakba.

– Csak a komforton múlna mindez?

– Én megtapasztaltam a falusi, a városi, a nagyvárosi, sőt Londonban a világvárosi létet is. Rá kellett jönnöm a kisközösségek fontosságára, illetve arra, hogy igazi közösség már csak a kisebb településeken van, városban nincs. Az első budapesti albérletemben azt sem tudtam, kik laknak a szomszédomban. Szerettem volna bemutatkozni nekik mint új szomszéd, de nem nyitottak ajtót, azután két éven át nem is találkoztam velük.

– Pár évnyi vidéki idill után nem költöznek vissza a városba azok a családok, ahol a gyerekek elérik a középiskolás kort?

– Úgy látom, a középiskola még nem szólítja el a családokat a faluból. Igaz, annak az ifjoncnak, aki bejáró középiskolás lesz, szembe kell néznie bizonyos kényelmetlenségekkel. A reggeli utazásokkal, a nagy osztálybulikból való esetleges kimaradással, de a mérleg másik serpenyőjében ott a falu békéje, ahol szintén pezsgő élet, jó közösség alakul ki a fiatalok körében. Persze, ha egyetemre megy az ifjú, akkor már megindul a város irányába, ott éli az életét, ám ha családot alapít, visszahúzza a szíve a faluba. Ezt mutatják a tapasztalatok.

– A vidéki kiköltözés a társadalom mentális változását is jelzi?

– Bízom benne, hogy igen. Persze, hozzájárult ehhez a koronavírus is. Érdekes, de azt látom sokaknál, akik a járvány hatására a biztonságosabb vidéki életet választották, időközben megszerették a falut, és ott is maradnának. A másik, amit észre kell venni, hogy a nagyvárosokban az emberek, főként a fiatalok, jellemzően inkább a virtuális térben élik az életüket. Vidéken viszont vannak még programok, kulturális rendezvények, focimeccsek, és így tovább…

– Hogy áll a városok és falvak közötti közlekedés fejlesztése? Példává válhat-e a Hódmezővásárhely és Szeged között közlekedő villamos?

– A tramtrain, amely Lázár Jánosnak, a Fidesz országgyűlési képviselőjének ötlete nyomán született, valóban modell lehet sok nagyobb városnak. Főként azoknak, amelyek gazdasági centrumként funkcio­nálnak. A megyei jogúaknak mindenképpen komoly agglomerációs körzetük van már, és a Magyar falu program hatására az agglomerációs tér mögötti, sőt, az a mögötti településeket is felfedezték maguknak a kiköltözők.

– Nem megterhelő bejárni negyven-ötven kilométerről?

– Már szinte általános. Kialakul az a bizonyos hagymahéjszerkezet a gazdasági centrumok körül, és ha ez így van, illetve még inkább így lesz, akkor mindenhol szükségessé válik az elővárosi közlekedés dinamikus fejlesztése. Az útfejlesztés ott szerepel a Magyar falu program céljai között is, de egyre inkább a közösségi közlekedés fejlesztése felé haladunk majd. A MÁV-val kötött szerződésünk értelmében például felújítunk huszonkét vasúti állomásépületet, és további 230 kisebb beavatkozást végzünk, főként mellékvonalakon. A másik, ami már jól érzékelhető, hogy egyre több ipari park létesül, de már nemcsak a nagyvárosok külső héjain, hanem a közeli településeken is. Példa erre Tatabánya, Győr vagy Kaposvár térsége. Vagyis odamegy a munka és a munkahely az emberekhez.

Amikor új osztály kell

Ahogy ezt a szociológia is felismerte, a kiköltözés egyre erősödő folyamata sok mindent átalakít. A városokban például csökken, az agglomerációban viszont nő az iskoláskorú gyermekek száma.

– Ha a kiköltözések miatt egy iskolai osztály létszáma két-három fővel csökken, attól még ugyanúgy tud tovább működni, másfelől a befogadó intézményeknél sem jelent problémát a létszámnövekedés – mondja Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke. – Ha viszont egyszerre nyolc-tíz iskolából iratkoznak át, akkor az adott településen már új osztályt kell létrehozni.

Az elnök szerint Budapest és néhány nagyobb város vonzáskörzetében már elő is fordult, hogy a korábbi keretek szűknek bizonyultak a gyermeklétszám növekedéséhez. Dunakeszin például az iskoláskorúak megnövekedett létszáma miatt konténertantermeket kellett létrehozni. Mint mondja, minden esetben a fenntartó feladata, hogy megteremtse a gyerekek megfelelő neveléséhez szükséges körülményeket. Ugyanakkor úgy látja, a kiköltözésekkel együtt az is észlelhető tendencia, hogy a kisebb településeken lakók közül sokan inkább a közeli városi iskolákba íratják a gyermekeiket. Arra egyébként nincs adat, hogy a kiköltözések miatt növekvő gyermeklétszám okozott-e valamelyik településen pedagógushiányt.

– A nagyvárosi agglomerációs kistelepülések előnyösebb helyzetben vannak, ott nem jelent gondot a pedagógushiány sem, ez inkább a hátrányos helyzetű térségeket sújtja. De a pedagógushiányt a jövőben sem a kiköltözések idézik elő, hanem az, hogy a következő években nyugdíjba vonul mintegy hatezer pedagógus, majdnem háromszor többen, mint ahányan jelenleg a pályára készülnek – teszi hozzá Horváth Péter.

Történet egy szép faluból

Erdőkürt éppen Nógrád és Pest megye határán, a Cserhátalja egyik völgyében, a Céklás-völgyi-patak mentén, gyönyörű természeti környezetben fekszik. Szinte vonzza azokat, akik szabadulni akarnak a nagyvárosokból.

A falu nevének előtagját annak köszönheti, hogy határában hatalmas kiterjedésű erdők találhatók. Acsa felőli részén pedig többnyire birkanyáj legel, így ezek együtt határozzák meg a klasszikus, békebeli palóc falu, Erdőkürt hangulatát.

A település szerencsés elhelyezkedésnek örvendhet, Vác, Aszód egyaránt félórányira, Budapest pedig egyórányi utazásra van tőle. A fővároshoz való viszonylagos közelsége miatt sok fiatal család telepedett le Erdőkürtön az elmúlt években. Egy családfő elmondta, eddig Kőbányáról járt át Újpestre dolgozni, ez reggelente 40 percnyi utazást jelentett. Mióta családjával Erdőkürtre költözött, csak 10 perccel kell többet autóznia, esténként azonban egy gyönyörű faluba tér haza gyerekeivel.

Alig akad eladó ház a településen. Némiképp megemelkedtek az ingatlanárak, jobbára csak üres építési telket lehet venni. A hivatalos adatok szerint 477 fő él Erdőkürtön, a folyamatos beköltözések eredményeként azonban napról napra magasabb valamivel a falu lélekszáma. Nincsenek konfliktusok a tősgyökeres lakosok és a beköltözők között, kedvesek és segítőkészek egymással. Itt nyomban a közösség tagjának érzi magát a jövevény.

A falun halad át a Mária út, sőt a parkban található a zarándokút egyik állomása is. Vallásos vonatkozásán túl a park igazi közösségi tér, főként a kisgyerekesek számára. Erdőkürtön egyébként minden megtalálható: bolt, vendéglő, posta, a sajtot, a tejet, a mézet és a húsneműt pedig közvetlenül háztól is lehet vásárolni. Erdőkürtnek két temploma van, katolikus és evangélikus, az egykori Wilczek-kastély parkjában a pedig a pálos nővérek építettek kolostort 1990-ben.

A tömegközlekedés még fejlesztésre vár. Ez Erdőkürt határfalu jellege miatt alakult így. A legjobb autóval elmenni például Aszódig, onnan sűrűn indulnak vonatok a Keleti pályaudvarra, de Vácról is könnyen be lehet jutni Budapestre.