Túl az egymillión

– Néhány napja azt mondta, hogy meghatározó hetek állnak előttünk, utalva a cseh, a portugál és a szlovák helyzetre, majd a hétvégén a Facebook-oldalán már bejelentette az emelt szintű kórházi készültséget és az utazási korlátozások szigorítását. Nagy a baj?

– Az előttünk álló, valóban meghatározó hetekben egyéni és közösségi helytállásunkra lesz szükség mind a járványügyi szabályok szigorú betartása, mind az oltások beadása tekintetében. A kedvezőtlen járványügyi adatokat eredményező vírusmutációknak ugyanis nagyobb a fertőzőképességük, a reprodukciós rátájuk a korábban ismerteknél. A nyilatkozatom tehát ebben az esetben is tényszerű volt, oka pedig az, hogy a pandémiát kezelő intézkedéseink eddig elért sikerei mellett a külföldről bekerült vírusváltozatok ismét belobbantották a járványt, és rendkívüli mértékben megnőhet a fertőzések száma.

– Mit lehet most tenni?

– Két lehetőségünk van: tovább szigorítani az elsősorban távolságtartási intézkedéseket, a kontaktlehetőségeket, vagy a tömeges vakcináció alkalmazása. A kormány elszánt hozzáállásának köszönhetően már ötféle oltóanyag áll rendelkezésre. Az oltási kapacitásokat kiépítettük, minden a beérkező vakcina mennyiségétől függ.

– A járvány harmadik hullámát az eddigieknél is szívósabban igyekszik az ellenzék meglovagolni, amikor azt állítja, hogy az egészségügyi rendszerváltást el kellene halasztani, mert az orvosok nem látnak tisztán a zavaros helyzetben, vannak, akik nem akarják aláírni a szerződést, mások állítólag külföldre mennek… Igaz ez?

– A kormány megfontolt, az orvosok tisztán látnak. A pandémiát nyilván nem mi kívántuk, de a járvány közepén a mi feladatunk megtenni mindent, amit kormányzati szinten csak meg lehet tenni. Ami rajtunk múlik, azt hiánytalanul elvégezzük. Az pedig, hogy az MSZP, a Momentum, a DK és az orvosi kamara elnöke mit mond, legyen az ő lelkiismeretük szerint. Én hadd ne minősítsem őket! Szakmai érveket, amikről vitatkozni lehetne velük, nem látok. Akiket szakértőnek minősítenek, nem tudom, mitől azok, mert a szakértelmük nem értelmezhető, pedig vannak közöttük, akiket a pályafutásom során még tanítottam is. Szégyellem, hogy nem voltam képes több tudást átadni nekik.

– Vagy csak túl sokat hiányoztak?

– Vagy a feledés homályába merültek az ismereteik. De azokat fel lehetne újítani. Tegyék meg! A járvány ugyanis nem politikai kérdés. Ráadásul az ellenzék stílusa olyan, ami meghaladja az én lehetőségeimet, én ugyanis sohasem ragadtattam magam még csak hasonló viselkedésre sem.

– Őket ez cseppet sem zavarja, sőt a választások közeledtével a nyílt hazudozás szinte rutinná vált a parlamentben, a sajtóban, de a közéletben is.

– Hangsúlyozom, hogy az új egészségügyi szolgálati jogviszonnyal kapcsolatban az orvosok nagy többsége mind a fizetés, mind a jogállás tekintetében rendkívül elégedett, erről a régi kollégáimmal és az intézetek vezetőivel történt egyeztetések során magam is meggyőződtem.

– De vannak olyan egészségügyi dolgozók, akik még nem írták alá a szerződést?

– Bizonyára, hiszen számításaim szerint az érintettek több mint tíz százalékát anyagilag hátrányosan érinti még a két és félszeres fizetésemelés is, mivel különböző kapcsolatokkal, gazdasági és pénzügyi machinációkkal többet képesek keresni. Ezzel eddig is tisztában voltunk, de ennél sokkal fontosabbnak tartjuk a rendezettséget és a törvényességet. A kormány álláspontja világos. Célunk az állami és a magánellátás haszonelvű összefonódásait megszüntetni, elválasztani a két rendszert, lehetetlenné téve ezzel a finanszírozások keveredését, ami általában az állami intézmények rovására ment. A jogállamról szóló törvény tehát teljesen új pályára állítja az egészségügyet az elmúlt hetven esztendő gyakorlatával szemben. Elsődlegessé vált az alapellátás, a családi orvosi rendszer megerősítése, a praxisközösségek támogatása, a benne részt vevő orvosok második és harmadik szakvizsgájának felszabadítása. Az ellátható betegségek köre így lényegesen kibővülhet, és nem kell azonnal mindenkit mindennel kórházba utalni.

– Hatalmas változások, hogy tud erre átállni az egészségügy?

– A magyar tradíciókból kellett most is kiindulni. Ne felejtsük el, a múlt század elején még amerikai orvosok jártak hozzánk tanulmányokat folytatni, de azokat a tradíciókat 1945 után sajnos többé-kevésbé felszámolták. Más országok tradíciói mások. Amerikában például az állampolgárok negyven százalékának nincsen biztosítása, de mi nem ilyen rendszert akarunk. Nekünk vissza kell kanyarodni a bismarcki szolidaritás elvén alapuló gyógykezelési rendszerhez, ami Magyarországon már az 1880-as években gyakorlat volt. Ezt a tradíciót kell továbbfejleszteni, nem pedig felcserélni és idegen módszerekkel próbálkozni, bár ami célszerű, át kell venni és beépíteni a magyar egészségügybe. Jó úton járunk!

– Az egészségügyhöz hasonlóan az oktatásban is egy, a talmi ideológiákra és divatirányzatokra támaszkodó, közel hetvenesztendős rendszer megváltoztatását tűzték a zászlóra. Hogyan sikerült?

– Az egészen kiváló, nemzetközi hírű magyar oktatási rendszert, akár az egészségügyet, 1945 után gyökeresen megváltoztatták, és most hetven évvel később, a Nemzeti alaptanterv bevezetésekor rendkívül durva és tapintatlan liberális támadások sorozata kezdődött, mert ismét az európai értékek oktatása került az alaptanterv homlokterébe, vagyis: a görög–római kultúrkincsek, a magyar hagyományok és a kereszténység értékei, tradíciói mind történelmi, mind irodalmi vonatkozásban. Éppen azért, hogy tudjuk, kik vagyunk, miért vagyunk itt, hogyan kerültünk ide, mi a célunk, a küldetésünk Európában. De ezzel párhuzamosan a Nemzeti alaptanterv a természettudományos tárgyak oktatását is megváltoztatta, méghozzá a létező legkorszerűbb ismeretek és módszerek alkalmazásával. Az alaptanterv mellett elkészültek a kerettantervek is, és az érettségire vonatkozó intézkedési csomag, amely a 2023–24-es tanévben lép majd életbe.

– A támadások pedig nem álltak le, legfeljebb csak szünetelnek, amíg a járvány tart, hiszen az ellenzék sohasem akarja megérteni és megemészteni, hogy vannak olyan személyek és események, akik és amelyek kikerültek a kommunista érában politikai alapon kanonizáltak közül, mások viszont, mint például Wass Albert, Szabó Magda vagy Herczeg Ferenc, bekerültek a tankönyvekbe.

– Erre elegendő annyit válaszolni, hogy az értékek esélyét javítottuk meg, tehát az értékek aránya egyértelműen biztosítva van a tananyagokban. Mégis azzal állnak elő a genderelmélet szószólói, hogy például Jókait miért tanítjuk, és miért korszerűtlen nemi szempontból Az arany ember. Micsoda képtelen felvetés! Még akkor is, ha minden korszaknak megvan a maga értékes vagy értéktelen kultúrája, de Jókainál alaposabban bemutatni a XIX. századi magyar társadalom életét nem lehetséges.

– Újabb vád, hogy Jókai túl aprólékos, nehézkes, képtelenség megérteni.

– Szomorú, ha megértési zavarra hivatkoznak, magam is csodálkozom rajta, de azt javaslom, képezzék magukat, pótolják be, ami az elmúlt évtizedekben műveltségükből kimaradt. Soha nem késő. Utaltam már rá, nem lehet beszélni olyan felvetésekről, amelyek nem érik el azt a tartalmilag szükséges szintet, ami lehetővé teszi a párbeszédet. Azzal, hogy politikai megfontolásból hetente összevissza ötleteket dobnak be a köztudatba, csak a polgárokat akarják megzavarni. Nem becsülném le a helyükben a magyar embereket, mert nagyon rövid időn belül tisztán átlátják a helyzetet. Pontosan érzékelik, hogy olyan időket élünk, amikor az értékeinket devalválják, megpróbálják lejáratni, lenullázni.

– Akárcsak harmadik témánkat, a magyarságkutatás eddig elért, tudományosan is alátámasztott eredményeit. Miután a Magyarságkutató Intézet szakemberei meghatározták Mátyás király fiának földi maradványaiból azt a genetikai profilt, amivel a Hunyadiak bármelyik felmenőjét vagy leszármazottját azonosítani tudják, és Székesfehérváron megkezdődött a királyi sírokból előkerült csontok vizsgálata, az ellenzék máris azzal támad, hogy Mátyás csontjait több száz vagy ezer tetem között kellene megtalálni, ami szerintük lehetetlen, sokba kerül és felesleges. Vajon mitől félnek annyira?

– Amíg az oktatás és az egészségügy területén az elmúlt ötven-hetven esztendő hiányosságait kell pótolni, addig az eredetvizsgálat egy több mint százéves alaptalan vita lezárását célozza, méghozzá matematikai pontosságú, tudományos módszer alkalmazásával. Tehát akik engem és tudóstársaimat támadják, azok a DNS-sel vitatkoznak, nem velem. A kutatásra szánt összeg pedig alig volt húszmillió forint, annak is a nagyobb részét külföldi szakemberek és intézmények kapták. Nyilvánvaló, hogy az Árpád-ház meghatározása kristályosodási pont volt ebben a kérdéskörben, hiszen történelemformáló államférfiak, hadvezérek és királyok azonosításáról van szó, akiket Turul-nemzetségnek vagy szent királyok nemzetségének volt szokás említeni. Amikor 2012-ben néhány szakember kollégával hozzákezdtünk a kutatáshoz, engem nem a siker, hanem a vágy és lelki kényszer hajtott és hajt mindmáig, hiszen nagy formátumú és szent királyaink emlékét még ma sem tisztelhetjük méltó módon csak azért, mert nincs egy nemzeti panteon, ahol megtehetnénk.

– Annak érdekében, hogy ne is legyen, az ellenzők most azt állítják, hogy Mátyás és más királyok csontjai már fel sem lelhetők Fehérváron.

– Ez is előfordulhat, de szerintem Mátyás csontjai minden valószínűség szerint ott vannak. Ezt előre vitatni butaság, sőt szimpla rosszindulat. Az első és legfontosabb lépés most az, hogy az épségben maradt és felszínre hozott csontokból mintákat véve minél előbb végezzük el tudományosan a genetikai azonosítást.

– A szakemberek bejelentése szerint csaknem 600 koponyát és ugyanennyi vázmaradványt kell megvizsgálni, ami közel 900 egyén földi maradványait jelenti. Milyen gyorsan és milyen pontossággal képesek dolgozni?

– Mátyásén kívül az ön által említett 900 személy földi maradványai között további tizenhárom magyar király, valamint királynék és királyi hercegek csontjai is fellelhetők lesznek. Miután pedig a teljes anyag vizsgálatát befejezzük, és az ott nyugvók kilétét felfedtük, akkor véleményem szerint Székesfehérváron ki kell alakítani egy minden szempontból méltó nemzeti kegyhelyet. Egyébként a hazai ellenzék viselkedésére az is jellemző, hogy abban az újságban, ahol tudománytalanul és ideológiai alapon a fehérvári csontvizsgálatok megkezdését bírálták, ugyanott lelkendezve számoltak be arról, hogy Angliában genetikai módszerekkel azonosítanak egy híres kalózkapitányt. Az angol kalózkapitány rendben van, de a tizenöt magyar király nincs? Vagy ott van III. Richárd, akinek Shakespeare többé-kevésbé hitelesen megírta a történetét, és aki a világ egyik leggonoszabb uralkodója volt, mégis azonosították és dísztemetést rendeztek neki az angolok. Visszatérve a kérdésére, a fehérvári teljes vizsgálat szándékunk szerint még az idén befejeződik.

– Amikor 2012-ben belevágott, azt mondta, nagyon kevés szakember lelkesítette, viszont megértéséről és támogatásáról biztosította Orbán Viktor miniszterelnök és kormánya. Így volt?

– Valóban nem emlékszem olyan antropológusra, régészre, történészre, aki sokat adott volna az elképzeléseimre. Abból indultam ki, hogy akkor már az Országos Onkológiai Intézetben ezerszámra végeztünk tumoros DNS-vizsgálatokat, amelyeknek a metodikája nagyon hasonló az archeogenetikai módszerekhez. Azt a kis különbséget pedig, ami adódott, át tudtuk hidalni, mert kiváló szakemberekkel dolgozhattam együtt. Mára elmondhatjuk, visszavonhatatlanul sikerült, amit akkor elterveztünk. A vizsgálatok után a következő lépés az lenne, hogy a Székesfehérváron eltemetett királyaink végakaratát tiszteletben tartva, a Nagyboldog­asszony-bazilika területén hozzunk létre egy központi emlékhelyet, így tisztelegve a magyar történelem legfényesebb korszaka és annak nagy királyai előtt.

– Miniszter úr! Jövőre választások lesznek, és a beszélgetésünk során érintett három területen megkezdődött rendszerváltoztatás sorsa is veszélybe kerülhet, ha a mostani ellenzék hatalomra jut.

– Véleményem szerint a jövő évi választáson az lesz a legfontosabb kérdés, hogy értékirányban halad-e az ország, vagy visszasüllyed oda, ahol 2010 előtt volt. Ha hatalomhoz juthatnak az ellenzékiek, ugyanúgy viselkednek majd, mint már annyiszor a történelem során. És hogy meg is tennék, afelől ne legyenek kétségeink. Én mégis úgy gondolom, hogy nehéz és sorsdöntő pillanatokban a magyarság valami különleges ösztönnel, vagy akár tudatosan is, de mindig a nemzet fennmaradása mellett döntött. 

– Az új egészségügyi szolgálati jogviszonyt az Országos Kórházi Főigazgatóság jelentése szerint a 110 ezer érintett dolgozó több mint 96 százaléka elfogadta és aláírta, mindvégig óriási politikai ellenszélben. Hogyan értékeli a történteket?

– Az, hogy a magyar egészségügy hosszú évtizedek után számos vonatkozásban átalakításra szorul, a dolgok rendje, hiszen semmi nem változatlan az életben. Az egészségügy hiányosságaira és erényeire is rámutatott a járvány. Mindenki számára megfoghatóbbá vált, amit a szakemberek már régóta tudtak. Megérett rá az idő, hogy alapvető átalakítások történjenek. A kormány bátorságát és határozottságát mutatja, hogy hetven év után ezt elkezdte. Az intézkedések erkölcsi és anyagi előnyeit az egészségügyben dolgozók 96,3 százaléka megértette és elfogadta. Nem írta alá az új szerződést nagyjából négyezer dolgozó, ugyanakkor hétszázan visszajöttek a magyar egészségügybe, tehát az egyenleg körülbelül 3300 be nem töltött munkahely. Ez kevesebb, mint ahányan az évtizedek során az egészségügyben munkahelyet változtatnak.