A Magyar Demokrata 2008. december 3-i számában Erdőt óvni csak pontosan, szépen… címen közölt írásában a Natura 2000 területek kijelölésének körülményeit és a Sajóládi-erdő állapotát előidéző ok és okozati összefüggéseket azonban, véleményem szerint a professzor úr nem a valós helyzetnek megfelelően értékeli.

Nem téves az az állításom, hogy a Sajóládi-erdő Natura 2000 területté jelölése 2004-ben történt, mint minden ilyen területé is, a 275/2004. (X. 8.) Kormányrendelettel. Nem vitatom azt, hogy a professzor úr folytatott kutatásokat a Sajóládi-erdőben, még az időpontokat sem vitatom. Amennyiben ez így történt, akkor jelentősen sérült az EU-irányelv azon része, mely szerint a Natura 2000 területek kijelölését a gazdálkodóval, tulajdonossal, területhasználóval egyeztetni kell, megértetve és meggyőzve őket annak fontosságáról, és a kijelöléseknél figyelembe kell venni a gazdasági, társadalmi és kulturális következményeket.

Az erdőgazdálkodó vajon miért nem értesült ezekről a kutatási eredményekről, és a kutatásokról egyáltalán? Miért nem értesültek arról sehol, hogy a kezelésükben levő területet miért akarják Natura 2000 területté jelölni, vagy, hogy egyáltalán ki akarják jelölni? Miért végezte ezt a munkát titokban a természetvédelem?

A hivatkozott kormányrendelet csak tematikus térképet tartalmazott, amit valószínűleg kifüggesztettek 30 napra. Fel is szólaltunk ellene, de nem történt semmi. Helyrajziszámos listát csak 2006-ban tettek közzé, akkor már nem volt módja senkinek felszólalni. Arról nem is beszélve, hogy jogorvoslati lehetőség nincs sem a Natura 2000 területté jelölés, sem a védetté nyilvánítás ellen. Az Alkotmánybíróság a 33/2006. számú határozatában megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azáltal, hogy nem biztosított jogorvoslati lehetőséget a természetvédelmi területek védetté nyilvánítási eljárásában a tulajdonosok számára, és 2007. március 31-i határidőt jelölt meg a megszüntetésre. Azóta sem történt semmi ennek érdekében, viszont az Országgyűlés előtt van a természetvédelmi törvény módosítása, ami a Natura 2000 területeket természetvédelmi területté teszi, de az alkotmányellenesség megszüntetése nem szerepel módosítások között még most sem. Az ország területének 13 százalékát úgy tették természetvédelmi területté kormányrendelettel, hogy – még az egyébként jogellenes – védetté nyilvánítási eljárást sem kellett lefolytatni.

Az unió illetékes szerve 2007 novemberében hagyta jóvá a Natura 2000 területkijelöléseket, ekkor vált a Sajóládi-erdő is Natura 2000 területté. A természetvédelemnek tehát lett volna módja és ideje a kijelölési javaslatot visszavonni (ez a tagországok joga és kötelezettsége) 2004 és 2007 között, mert ha Önök szerint most, 2008-ban „a terület állapota nem felel meg annak, amit az európai uniós Élőhelyvédelmi Irányelv kedvező környezeti állapotként határoz meg”, akkor a megelőző időben sem felelt meg.

Nem ez történt, pedig már 2004-ben is csak 10 hektáron volt 60 évesnél idősebb erdő, és 2007-ben már csak 2,3 hektáron, tehát kijelölni sem kellett volna. Ehelyett a Tiszántúli Természetvédők Társasága 2007-ben, az uniós jóváhagyáskor (talán arra várva?) feljelentést tett ismeretlen tettes ellen a magyar igazságszolgáltatás szerveinél, majd ezt követően feljelentést tett az ország ellen az Európai Uniónál. A feljelentés szövegét nem ismerjük, de az Európai Közösségek Bizottságának reagálásából arra lehet következtetni, hogy a kialakult állapot okait és különösen idejét nem a valóságnak megfelelően mutatták be. Úgy állították be, mintha csak a kijelölést követően történt volna az idős fák elpusztulása.

Nem vitatom azon megállapítását sem a professzor úrnak, hogy az európai bizottság nagyon meg volt elégedve „a magyar természetvédelem és a keze alá dolgozó szakemberek” munkájával, hiszen tevékenységük révén az ország 20 százaléka került Natura 2000 kijelölés alá, amikor más tagországoknál már 5 százalékos kijelölés is soknak számít. (Azon tagállamok, amelyek területének több mint 5 százaléka szolgál veszélyeztetett faj élőhelyéül, rugalmasabb kezelést kérhet a területek kiválasztásánál. Forrás: EKB, (2008)D/206313 sz. 2008. 10. 17-én kelt felszólítása.)

Nem szakmaiatlan ugyanakkor az a megállapításom, hogy hazánkban a Natura 2000 területkijelölések nem az uniós irányelveknek megfelelően történtek. „A magyar természetvédelem és a keze alá dolgozó szakemberek” senkivel sem egyeztettek, sem a lakossággal, sem a gazdálkodókkal, sem az önkormányzatokkal. Meglehetősen komoly társadalmi ellenállás volt a kihirdetéssel szemben. Kétegyházán a földtulajdonosok 2004. július 12-én nagygyűlésen adtak hangot elégedetlenségüknek, és több civil szakmai szervezet is tiltakozott a kormányrendelet kihirdetése ellen.

Ezek a tiltakozások folytatódtak és felerősödtek 2008-ra, amikor a Natura-korlátozások hatását megtapasztalták a tulajdonosok, gazdálkodók. Ezért foglalkozott a kérdéssel az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága is, és elnökének véleménye idézésénél a forrást is megjelöltem pontosan, az idézett véleményt tehát nem én tulajdonítottam neki.

Professzor úr felvetette, hogy a Sajóládi-erdő nem csak a díszes tarkalepke miatt került a Natura 2000 hálózatba. Nyilván több természeti érték is van a területen, amennyiben azonban a KvVM indoklása helytálló, úgy ugyancsak helytálló az a megállapítása is az írásomnak, hogy a Sajóládi-erdő elsősorban a díszes tarkalepke miatt került a Natura 2000 hálózatban, mivel a KvVM ezt nevezte meg a kijelölést indokoló jelölő fajként. Mesterséges telepítéssel hozták létre az erdészek azt az erdőt is, amely Ön szerint „védendő közösségi élőhelytípus”, az írásában mégis pejoratívan titulálja szabályszerűnek a mostani makkvetéses felújítást.

Ezzel mintegy úgy állítva be a helyzetet, mintha a régi erdő síkvidéki őserdő lett volna, a mai pedig nem lesz az. Pedig az igazság az, hogy az elszáradt, ellopott erdőt is az erdészek ültették 60-80 évvel ezelőtt, meg a mostanit is, ami, ha hagyják megnőni, ugyanolyan lesz, mint a régi.

Meglepő, hogy a professzor úr számos kutatási napján nem találkozott erdészeti személyzettel. Ebből arra következtetünk, hogy nem kereste meg erdészetünket, hogy kutatni szeretnének a területen, és az eredményekről sem tájékoztattak minket. Nem hívták fel a figyelmünket, hogy védendő állatfajt vagy értéket találtak, csak számon kérik azok meg nem védését. Ez alapján azt sugallni, hogy nem volt megfelelő az erdészeti kezelés, nem vall jóindulatra. Olyan egyszerű magyarázat is lehet, hogy az erdészeti munkákat nem a kutatások szempontjából előnyős időszakban kell végezni.

Mint ahogy így is van, hiszen többnyire ősztől tavaszig dolgozunk az erdőben, kutatni meg főként vegetációs időben szoktak. Valamikor csak el kellett végeznünk a természetvédők által vádként emlegetett fakitermeléseket és az újraerdősítéseket, csak többet voltunk ott, mint a kutatók, már csak ezért is, meg ezt a területet őrző védő szolgálattal is őriztettük a lopások által leginkább terhelt téli időszakban. A hivatásos természetvédelem viszont saját nyilatkozata szerint nem járt a területen.

Igaza van a professzor úrnak, hogy minősíthetetlen mértékű az illegális szemétlerakás az egész országban. Az erdészek azonban nem tudják ezt egyedül megoldani, pedig évente több tíz milliót fordítunk a mások által lerakott szemét elszállítására, de nem győzzük.

Megköszönöm professzor úr szakmai tapasztalatszerzésre irányuló javaslatát, az ismeretek bővítése mindig fontos. Különösen előnyös az erdők felújításával kapcsolatos tapasztalatok kölcsönös átadása, hiszen sok évtizedes, néhol évszázados adatgyűjtés szükséges ahhoz, hogy az erdészek a természet megfigyelésre alapozva mind jobb eljárásokat dolgozzanak ki. Természetesen mindig, mindent lehet jobban csinálni, de a Sajóládi-erdőben nem a szakmai hibák vezettek ehhez a helyzethez. Az nem baj, hogy másként látjuk a dolgokat, a fontos a tapasztalatok egymásnak való átadása és kölcsönös tiszteletben tartása.

A véleményem továbbra is az, hogy a magyar természetvédelem szakmaiatlanul, az ország teherbíró képességét messze meghaladó mértékű Natura 2000 területkijelölést hajtott végre az európai joggyakorlattal ellentétesen, példátlan eljárási móddal, és most, amikor a problémák előkerülnek, mert meggyőződésem, hogy a Sajóládi-erdő ügye csak a kezdet, a felelősséget másokra próbálja (nem válogatott eszközökkel) hárítani.

Messzemenően igaza van a professzor úrnak abban, hogy a természeti értékeink megőrzéséhez összefogásra van szükség. Azonban a természet is folyamatosan változik, ezért nem jó, nem elég a természetvédelem által szorgalmazott, idealizált valamikori vagy a jelenlegi állapot statikus megőrzése. Nem lehet egy országot természetvédelmi területté tenni, mert itt is igaz, hogy a túl sok kevesebb. Mi, erdészek úgy tartjuk, hogy a természettől annyit vegyünk el az emberek hasznára, amennyit képes jelentősebb hátrány nélkül újrateremteni, hogy folyamatosan megújulhasson a természeti erőforrás. Ennek szellemében gondozzuk az erdőket, és Magyarországon nő az erdőterület és folyamatosan javul az erdők állapota. Jó kezekben vannak az erdők az erdészeknél. A fenntartható fejlődés szellemében tűztük célul a környezettudatos magatartás elterjesztését az erdészeti erdei iskoláinkban, hogy a felnövő generációk okosabban használják a természetet.

A magunk részéről a Sajóládi-erdővel kapcsolatos polémiát nem kívánjuk folytatni, de reméljük, hogy közös ügyeink érdekében még sok építő eszmecserét folytathatunk.

Cserép János

Az Országos Erdészeti Egyesület Miskolci Helyi Csoportjának elnöke, az ÉSZAKERDŐ Zrt. vezérigazgatója