Tündérvilág Eszterházán

Előbb a Kanizsayak, majd a Nádasdyak birtoka volt, végül 1681-ben Esterházy Pál vásárolta meg a Soprontól néhány kilométerre fekvő Süttör falu területét. Eszterháza története ugyanitt, de valamivel később, a XVIII. század második felében kezdődött, amikor is a vadászbalesetben elhunyt bátyjától, Esterházy Páltól hercegi címet öröklő Miklós Erhard Martinelli, Nicolaus Jacoby, Girolamo Le Bon és Melchior Hefele építészekkel nekifogott a már évtizedek óta kihasználatlanul álló, 22 szobás családi vadászkastély átépítésének. Adósságot adósságra halmozott, mégis mindvégig kitartott választott jelmondata mellett, miszerint „amit a császár megtehet, azt én is megtehetem”. Így tehát haláláig építkezett, a bécsi Schönbrunn és a párizsi Versailles mintájára folyamatosan bővítette, csinosította a kastélyt, amely a XVIII. század végére Európa egyik fontos művészeti és kulturális központja lett.

Minden színház!

– A később nem véletlenül Pompakedvelő vagy Fényes jelzővel illetett Miklós hercegnek valóban nem számított a pénz, ha a kastélyáról volt szó. A XVIII. század barokk-rokokó pompájának minden eszközét felhasználva létrehozta marionettszínházát, a mai rózsakert helyén pedig Európa legnagyobb és legmodernebb operaházát. Ezekbe német színtársulatokat, olasz és francia balett-táncosokat hívott, és az udvarába csalogatta Joseph Haydn kiváló osztrák zeneszerzőt is, aki aztán negyedszázadon át a család házi komponistája és karmestere volt – mesél a kastély fénykoráról Gyürü-Vida Laura tárlatvezető.

A nyári rezidenciaként használt épületben szinte mindennaposak voltak a rendezvények, rendszeresek a vadászatok, „fesztinjein”, azaz ünnepségein a korszak több jeles személyisége, köztük Mária Terézia és családja, Pavel Petrovics nagyherceg, a későbbi I. Pál orosz cár, a XV. Lajos francia királyt képviselő bécsi követ, Louis de Rohan herceg, sőt a dél-amerikai függetlenségi harc hőse, Francisco de Miranda tábornok is megjelent. Nem véletlenül írták Miklós hercegről az életrajzok, hogy „úgy élte életét, mintha legalább kettő lett volna belőle. Egyik az egyszerű, szigorú főnemesi katonaélet. A másik pedig a rokokó túláradó mesevilágában élő uralkodó, akinek a jelmondata: minden színház!”

Csipkerózsika-álmok

Esterházy Miklós 1790-ben bekövetkezett halála után a család a rengeteg hátrahagyott adósság miatt nem tudta fizetni a hatalmas épület költségeit. Így, miután Esterházy II. Miklós herceg, a híres Esterházy-képtár alapítója visszaköltözött Kismartonba, a kastély kicsivel több mint egy évszázadon keresztül üresen állt, legszebb termeiben állatokat tartottak, operaházát lebontották. A kastély Csipkerózsika-álmából csak 1902-ben ébredt fel, amikor is Esterházy IV. Miklós feleségével, Cziráky Margit grófnővel beköltözött az épületbe. A hercegnének szívügye volt Eszterháza, így a házaspár megkezdte a felújítását és a kert rendbetételét. A hajdani operaház helyére például több mint húszezer rózsatövet ültetett, és – bár a híres rózsakert a II. világháború alatt szinte teljesen megsemmisült – 2015-ös rekonstruálása óta ma újra látogatható. A háború egyébként a kastélyt sem kímélte, benne kórházat rendeztek be, bútorait széthordták, eltüzelték. A díszteremben terményt tároltak, a keleti szárnyban növénynemesítő kutatóintézetet, majd szálláshelyeket, a nyugati szárnyban kertészeti technikumot és szakgimnáziumot hoztak létre. A helyreállítási munkálatok 1957-ben kezdődtek el, és kisebb-nagyobb megszakításokkal az 1980-as évek első feléig tartottak.

– A kormány végül 2000-ben a Műemlékek Állami Gondnoksága alá helyezte az épületet, és megkezdte a műemlék­együttes értékelvű helyreállítását – veszi sorra az elmúlt időszak történéseit Egresitsné Firtl Katalin, az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője. – Első lépésként a Velux-alapítványok adományából restaurálták a kastély kápolnáját, ennek 2001-re befejeződő munkálatait Europa Nostra díjjal ismerték el. A 2009-ben, uniós támogatással indult második szakasz során több ütemben rendbe tették a kastély hátsó udvari homlokzatát, díszudvarát, újrafaragták a hercegi címert, megújultak a belső díszterek is. Helyreállították a marionettszínház és a narancsház épületét, a kettő közé visszaépítették a barokk víztornyot. Megújult a kastély melletti gránátosházak homlokzata és tetőszerkezete, a főépület két világítóudvara, illetve a hazánkban egyedülálló kulturális értéket képviselő kínai lakk- és porcelánkabinet. A 2014-ben megalakult Eszterháza Központ – a kormány támogatásával – pedig tovább folytatta és folytatja azóta is a megkezdett munkát.

Mesélő kincsek

Bár a kastélyban a felújítások jelenleg is zajlanak, az épület számos reprezentatív tere már látogatható, így mégiscsak kaphatunk egy kis ízelítőt abból a pompából, amely Esterházy „Fényes” Miklós idején fogadta a főúri vendégeket. Sétánkat a közös étkezések helyszínén, a nyári ebédlőben kezdjük, amely gazdagon festett stukkó virágfüzérek és gyümölcsök díszítette falaival a sala terranába, azaz a kertből nyíló fogadóterembe vezet. Olyan, mintha rózsalugasban járnánk, hiszen körülöttünk mindent ezüst- és aranyfüsttel bevont, virágfüzéres stukkók borítanak, fejünk felett pedig – szintén virágokból – az építtető Esterházy Miklós herceg német monogramját fedezzük fel. A barlangszerű hűsölő tükörrel bélelt falfülkéinek márványmedencéiben valaha szökőkutak csoboghattak, korabeli párakapuként kellemesen hűtve a terem levegőjét.

– A középrész földszintjét használta a mindenkori herceg, a sala terranától nyugatra a hercegi, keletre pedig a hercegnéi lakosztályt találjuk – kalauzol tovább bennünket Gyürü-Vida Laura a Távol-Kelet hangulatát idéző hercegnéi lakrész előterébe. Itt a falfestések a kor egyik legnépszerűbb európai irányzatát, a kínaizáló vagy chinoiserie divatot követik, a vitrinekben pedig az eredeti kínai porcelánok mellett az ezek mintájára készült európai fajansz dísztárgyakat láthatunk. Majd a színes girlandokkal díszített főlépcsőházon keresztül elérjük a kastély legimpozánsabb helyiségeit, a napjainkban zeneteremként használt díszelőteret és a dísztermet. Itt érezzük igazán azt a császáréval vetekedő udvari pompát, melyet Goethe egykor „tündérvilágnak” nevezett: kilenc méter magas falak, aranyozott stukkók, tükörcsarnok, luxusbútorok, az évszakok szobrai és közel ezer négyzetméteres, Apolló diadalát megörökítő mennyezeti freskó. Kuriózum a kínai lakk-kabinet, vagyis a hercegi lakosztály társalgója is. A kínai fatáblák hatalmas értékű luxustárgyak voltak akkoriban: darabjuk ezer aranyforintot ért akkor, amikor Joseph Haydn négyszáz aranyat keresett évente. És akkor még nem beszéltünk a pálmaház mesélő kincseiről, a bútorokról, órákról és porcelánokról, amelyek egy része abból az Esterházy-kincstárból származik, amely egykor az európai fejedelmi udvarok gyűjteményeivel vetekedett.

1 2 3 4 5 6 / 6