Hazánk leghíresebb történelmi borvidéke a Tokaj-hegyaljai. A hegy levéhez kevéssé értők előtt is közismert, hogy az innen származó különlegességek – az aszú, a szamorodni vagy régi magyar nevén főbor, a fordítás, a máslás és az aszúeszencia – létrejötte a vidék egyedülálló természeti adottságinak köszönhető. Íratlan parancs e sajátos körülmények megóvása. Ezért is kavart vihart ezen a vidéken a tállyai polgármester azon fölvetése, hogy a község bizonyos ipari beruházások érdekében visszaadná hat évvel ezelőtt elnyert megtisztelő világörökségi címét.

A borászok többsége felháborodva tiltakozik a gondolat ellen, az iparpártolók szerint ez szükségszerű lépés, ami szerintük nem veszélyezteti a tokaji bor világhírnevét.

Tállya festői vidéken, a történelmi Eperjes-Tokaji-hegységhez tartozó Zemplén domborulatai között bújik meg. Igen régi település, első írásos említése az 1200-as évekből való. Ma nagyjából háromezer lélek lakja. Történelmi légkörű falu. Valamikor a Rákóczi-család birtoka volt, ennek emléke az 1670-es években épült kúria, ami a fejedelem nevét viseli.

Később a Lorántffyaknak, a Szirmayaknak, a Görgeyeknek és a Lippóczyaknak is volt itt földjük. A község evangélikus templomában keresztelték a közeli Monok szülöttét, Kossuth Lajost. A barokk jegyében épült Mailoth-kastély, XV. századi katolikus és az 1700-as években felhúzott református temploma bőséges kulturális táplálékot kínál az utazónak, ráadásul itt található Európa mértani középpontja, vagyis Tállya adottságai alapján felkapott turistacélpont lehetne.

De nem az, bár több országos hírű borászat is itt működik, kisebbek és nagyobbak egyaránt. Így például a Hollókői-, a Petrovszki-, a Ráski-pince, illetőleg az Aranydukát Kft. és a Palota Borház. Utóbbi nemrég felújított, folyamatosan csinosítgatott patinás kúriában működik, a termőtalaj sajátosságait markánsan továbbadó borokat alkotva.

Valamiért mégsem özönlenek a turisták Tállyára, sőt Tokaj-Hegyalja többi települése sem büszkélkedhet vendégek sokaságával. Ennek számos oka van és lehet: a hiányos infrastruktúra, a borvidék hírnevéhez mérten szerény vendéglőkultúra, a még gyermekcipőben járó falusi turizmus, az elégtelen reklám – pedig jó bornak is kell a cégér. Legfőbb baj azonban a borvidéki összefogás hiánya.

Ez éleződött ki Tállyán, amikor nemrég Osika József polgármester azzal állt elő, hogy faluját szépen kiléptetné a világörökség részét képező tokaji történelmi borvidék kultúrtájból, amennyiben a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága ellenőrző hatósággá válik.

– Amikor 2002-ben megkaptuk a címet, nagyon büszkék voltunk rá, én is tisztséget vállaltam a helyi bizottságban. Csakhogy arról nem volt szó, hogy a testület engedélyezési, hatósági jogkört is kap, márpedig most ezt tervezik. Ha így lesz, visszaadjuk a címet, mert a fejlődés akadályának bizonyul – fejtegeti Tállya elöljárója, aki úgy véli, pusztán a szőlőművelésből, a borászkodásból nem tudnak megélni az emberek. – Érdeklődnek irántunk a befektetők, de nekik ipari területekre van szükségük. A szerencsi szalmaerőmű kudarca intő példa. Ott addig ment a huzavona, amíg a befektető kihátrált a beruházás mögül – mondja Osika József.

Az elöljáró 2002 óta irányítja a zempléni települést. Mint a helyiektől megtudtuk, eleinte mindenki lelkesen támogatta, hiszen elődje az a típus volt, aki úgy vélte, ha nem moccan, abból nem lehet baj. Regnálása idején Tállya meglehetősen álmos falu volt. Mostanra viszont kiröppent a községből az álom, Osika József nagyszabású terveket dédelget. Ezek akadályoztatását a Natura 2000 programnak, illetve a világörökségi címnek rója fel. A magaslatokra szélerőműparkot álmodott, a környékbeli Aranyosi-völgybe pedig energiatározót és szivattyús vízi erőművet.

– Az olcsó éjszakai árammal felpumpálnánk a vizet, nappal pedig szabályozottan leengednénk, ily módon termelve energiát. Százhúsz megawattos erőmű lenne, amit három évig ezerötszáz ember építene – sorolja nagyszabású terveit a polgármester, aki szerint mindez egyáltalán nem jelentene nagy környezetterhelést, sőt megvalósulása esetén még a szerencsi erőmű sem veszélyeztette volna a különleges tokaji mikroklímát.

Szakértők szerint elgondolásával az a legnagyobb baj, hogy valójában egy mikrowatt energiát sem termelnének, csupán a nappali és éjszakai ár közötti különbséget használnák ki, azaz az óriási befektetés csupán az áram árával való manipulálást szolgálná, s ha a későbbiekben valamiért megszűnne ez az árkülönbség, az „erőmű” egy fabatkát sem érne.

– Magam is borász vagyok, családi vállalkozásunk az Aranydukát pincészet. A környezetszennyezésre hivatkozni demagógia – szögezi le magabiztosan Osika József, és hozzáteszi, ők nem kérték a világörökségi címet, hanem azt úgy kapták 2002-ben, s mára nyűgnek bizonyult.

A meghökkentő gondolatmenetnek támogatója is akadt a vidéken, így a Szerencsi Többcélú Kistérségi Társulás elnöke, Szerencs szocialista polgármestere, Rónavölgyi Endréné is igazat adott Osika Józsefnek, aki különben régi pártfogoltja a környék „erős asszonyának.” Szintén Tállya első emberének befolyásos támogatójaként tartják számon a helyiek Szabó Györgyöt, a térség szocialista országgyűlési képviselőjét. A szocialista kapcsolat tehát kitapintható.

A Tokaj Világörökségi Egyesület elnöke, Tokaj város polgármestere, Mayer János viszont határozottan ellenzi a szabályozás fellazítását, és hisztériakeltésnek tartja a tállyai polgármester ötletét, mivel az energiatározó felépítése akár több ezer hektár erdő kivágásával járna, ami drasztikus beavatkozás a kultúrtájba.

Ráadásul a magyar agrárdiplomácia óriási erőfeszítések árán érte el, hogy Tokaj-Hegyalja a világörökség része lehessen. E címmel számos előny és – ne szépítsük – pénz is jár, azazhogy okos politikával elérhetővé válik. Olyan források is, amelyek éppenséggel csak a világörökségi címmel büszkélkedhető településeket szolgálják.

A titulus emellett államközi kötelezettséget is jelent, így arról egyoldalúan lemondani, kötelmeit lerázni nem lehet. Igaz ugyan, hogy a Világörökségi Nemzeti Bizottság nem hagyhatja figyelmen kívül az esetleges problémákat. A kialakult helyzet mindenesetre rendhagyó, ilyenre még nem volt példa a világörökség történetében.

A Tállyai Borút Egyesület elnöke, Kuthi Csaba komolytalannak tartja Osika József ötletét.

– Ez polgármesterünk újabb, feltűnést kereső agyszüleménye. Volt már néhány ilyen – véli a borász.

Kuthi Csaba azt is elárulta, a falu vezetője és a borászok közti viszony nem nevezhető épp harmonikusnak. Ezt egyébként a Demokratának maga a polgármester is megerősítette, amikor az összefogás hiányáról beszélt.

– Amikor az idősek otthonának gyűjtöttünk pénz, az én megbízólevelemmel kilincselő embereket többen azzal küldték el, hogy „ennek a polgármesternek egy fillért sem” – sérelmezi Osika József. – Akarnok, becsvágyó ember, aki leginkább szerepelni akar – magyarázza a frontok megmerevedését Kuthi Csaba.

Szerinte a polgármester megosztó személyiség. Állítását igazolandó fölemlíti, hogy Osika úr Királyi Borok Útja néven rivális boregyletet alapított, másik népdalkört, továbbá kilépett a Zempléni Települési Szövetségből (ZTSZ), amelynek alelnöke volt, és nekifogott a Hegyalja Településszövetség megszervezésének, mert sérelmezte, hogy a ZTSZ ünnepnapját nem Tállyán tartották meg. Kuthi Csaba szerint mindez azt bizonyítja, hogy Osika József csak akkor érzi jól magát, ha ő diktálhat.

Egy helyi borászat alkalmazottja is őrültségnek tartja az elképzelést.

– Nagyon remélem, hogy ebből nem lesz semmi. Nagy küzdelem és komoly siker volt kiérdemelni a világörökségi címet, s ha most egyetlen ember önmegvalósítási törekvései miatt eljátsszuk, várhatunk ítéletnapig, míg valaha visszakapjuk. Hegy alja népe mindig is a szőlőből és más gyümölcsökből élt. Méltányos felvásárlási árak mellett ez biztos megélhetést jelentene, míg az iparosítás tönkreteszi a vidéket – fejti ki a középkorú férfi, aki a nevét azonban nem volt hajlandó elárulni. – Jobb a békesség – mondja.

A Demokrata által megkérdezett helybéliek többsége hasonlóan vélekedik. Mindenki elismeri Osika József agilitását, ám legtöbben emellett porcelánboltba tévedt elefántként jellemzik. Vérig sért másokat, s nem tesz lakatot a szájára, sőt meglehetősen indulatos, agresszív embernek tartják. Szabadszájúságáról magunk is meggyőződhettünk, beszélgetésünk során több trágár jelző is elröppent, miközben lendületesen fejtegette véleményét.

Személyiségére jellemző, hogy csúnyán összeveszett a tállyai református lelkésszel is, miután az egyházközség tulajdonában lévő egykori tornatermet használati szerződés alapján PHARE-támogatásból felújították, de az eredeti tervek szerint szőlész- és borászképzésnek helyet adó Vincellér Házban ma diszkó és ifjúsági klub működik. Egyebek mellett az MSZP-hez kötődő NEXT-klubhálózat helyi lerakata is itt tartja rendezvényeit. A pályázati anyagtól eltérő hasznosítást a revizorok is észrevételezték, ám azóta sem történt semmi.

– Fejlesztésekre szükség van, de nem ipari létesítményekben kell gondolkodni, hanem a borászathoz kapcsolódó turizmust és a hagyományos kézműves tevékenységeket kell erősíteni – mondja Kuthi Csaba. A Tállyai Borút Egyesület elnöke azt is elárulja, gyakorlatilag nincs beszélő viszonyban Osika Józseffel, mert úgy véli, a 2006-os helyhatósági választások estéjén politikai bosszú miatt gyulladt ki a háza. Kuthi Csaba ugyanis nyíltan a polgármester ellenlábasát támogatta, saját háza udvarában adva helyet egy kampánygyűlésnek, mivel a községi tulajdonú intézményekben erre nem biztosítottak lehetőséget. Az ügyben lezárták a nyomozást, a tettes ismeretlen maradt.

Bűnösnek találtatott ugyanakkor azon ügyben, amelyben öt APEH-ellenőrt is elítéltek, akik kenőpénzért kisebb adótartozást állapítottak meg bizonyos társas vállalkozásoknak, s így azoknak kevesebb bírságot kellett fizetni. Osika Józsefet a per hatodrendű vádlottjaként háromrendbeli, kötelességszegésre irányuló hivatali vesztegetés bűntettében tavaly március 7-én a Debreceni Ítélőtábla jogerősen egyévi, három évre felfüggesztett szabadságvesztésre, valamint ötszázezer forint pénzbüntetésre ítélte.

Akárhogy is, annyi bizonyos, hogy a tállyai polgármester zűrös típus, akinek kétségtelenül sikerült fölkavarni az állóvizet a tokaji borvidéken. Ebből akár még az általa is hiányolt közösségi összefogás is kikerekedhet, bár meglehet, épp az ő ellenében. A világörökségi cím visszaadása ugyanis olyan gondolat, mintha Párizs városa lebontatná az Eiffel-tornyot, hogy szupermarketet építhessenek a helyére.

Ágoston Balázs