Haragszik ránk a liberális lengyel miniszterelnök
Tusk őrült mazurkája
Drámaian mélyre kerültek a lengyel–magyar kapcsolatok. Varsó visszahívta budapesti nagykövetét, Lengyelországot ezután csak ügyvivő képviseli Magyarországon. Kifejezetten jó hír ez Brüsszelnek, hiszen Von der Leyen asszony arra számít, hogy a lépés végképp megbontja az unióban is meglévő lengyel–magyar összetartást, a hazai ellenzék pedig kárörvendve állítja, hogy még a barátaink is megtagadják az orbáni Magyarországot.
Nem ez az első eset, hogy homokszem – jelenleg inkább egy fél tégla – kerüljön a lengyel–magyar kapcsolatok gépezetébe. Annak idején a Szolidaritás harcát igen negatív kádári kritika és lengyelellenes propaganda kísérte, a kilencvenes években komoly feszültséget okozott a Lengyelországba irányuló búzaexport, a Parasztpárt aktivistái több határállomáson is a vágányokhoz hegesztették a magyar vagonok kerekeit. A liberális lengyel politikusnő, Ewa Kopacz, aki a Brüsszelbe költöző Donald Tusk utódjaként ült a miniszterelnöki székben 2014 és 2015 között, drasztikusan ellenséges kampányt folytatott Magyarország és a magyar kultúra ellen. Folytatni lehetne még a sort néhány aprósággal, de minek?
Harag a menedékjog körül
Most kemény lépésre szánta el magát a Tusk-féle liberális lengyel vezetés. Radosław Sikorski külügyminiszter szerint csak az történt, amit várni lehetett azután, hogy 2024 végén hazánk politikai menedékjogot adott Marcin Romanowskinak, a leköszönő PiS- (Jog és Igazságosság) kormány igazságügyminiszter-helyettesének. A magyar vezetés nem tudja, hogy mi igaz azokból a vádakból – tizenegy bűncselekmény, kapcsolat a szervezett bűnözéssel, közpénzek eltulajdonítása stb. –, amelyekkel a lengyel hatóságok vizsgálat alá akarják vonni a nemzeti konzervatív politikust. Budapest azonban tisztességes, jogszerű eljárást követel Romanowskinak, mert szeretné megkímélni azoktól a középkori vallatási módszerektől, amelyeket Varsó alkalmaz a PiS prominenseivel szemben.
A magyar külügyminiszter, Szijjártó Péter sok elemzőhöz hasonlóan úgy véli, Romanowski politikai menedékjoga csak ürügy Varsó számára, a feszültséget valójában a lengyel kormány elszánt háborúpártisága, illetve a magyar vezetés béketörekvései okozzák. Árnyaljuk azért ezt azzal, hogy a nemzeti konzervatív PiS-kormány ha lehet, még keményebb kritikát gyakorol Magyarországgal szemben háborús semlegessége miatt, amit már egyenesen oroszpártiságnak tekint.
Tény, hogy a Tusk-kabinet már akkor hazahívta Sebastian Kęciek nagykövetet, amikor Marcin Romanowski menedékjogot kapott, feldühödve azon is, hogy az Interpol nem fogadta be azt a letartóztatási kérelmet, amelyet az egykori igazságügyminiszter-helyettessel szemben fogalmazott meg a liberális lengyel vezetés.
Nem is maradt el a rendkívüli válasz 2025 elején, amikor a Tusk-kormány előbb elszigetelte, majd ki is akarta utasítani hazánk új varsói nagykövetét, Íjgyártó Istvánt. Ekkor már túl voltunk a lengyel–magyar kulturális, oktatási és sportkapcsolatok erősítéséért dolgozó és nagyszerű eredményeket felmutató varsói Felczak Intézet drasztikus leépítésén. Az is üzenet volt, de nem vettük eléggé komolyan idehaza. Mindenesetre az ügy megért volna egy erélyes magyar diplomáciai tiltakozást.
Elszálltak az ígéretek
Ami Sebastian Kęciek nagykövet visszahívását illeti, Radosław Sikorski erőnek és elszántnak akarja mutatni a liberális lengyel vezetést. Olyannak, amelyet továbbra is bátran a keblén tarthat az Európai Bizottság. Ebbe belefér az a liberális ábrándkép is, hogy Lengyelország nemcsak a térség rendet tartó, erős kezű állama lehet, de aktív szerepet vállalna az uniós nagyhatalmak körében is. És hát mit is ígért Donald Tusk? Aki nemcsak lenácizta Orbán Viktort egy hazai, ellenzéki kampánygyűlés vendégeként, de bejelentette Brüsszelben, hogy ő majd helyreteszi a renegát magyar kormányt?
Az biztos, hogy Sebastian Kęciek visszahívása jelentős propagandaértékkel bír brüsszeli körökben. Egyrészt reprezentálja a korábban olyan aggasztónak tartott lengyel–magyar uniós együttműködést, másrészt pedig úgy tűnhet, hogy véglegessé teszi a visegrádi szövetség szétverését, ami Donald Tusk régi álma és az Európai Bizottság kifejezett óhaja volt. Az már most látható, hogy a magyar kormány nem tesz markáns válaszlépést, amit akár úgy is felfoghatunk, hogy kivárja a Tusk-féle színes koalíció bukását és az azt követő előre hozott választást. Nem kerget hiú ábrándokat Budapest, elegendő, ha csak arra gondolunk, hogy a liberális miniszterelnök, Donald Tusk a választási kampányban tett gazdasági ígéreteinek csak egy elenyésző részét tudta teljesíteni, és magán a kormánykoalíción belül is feszültségek mutatkoznak. Tusk ezért is kért magára és kormányára bizalmi szavazást, miután elvesztette az államfőválasztást. Kínjában már a Vatikánnál jelent fel lengyel püspököket, akik olyanokat mondanak a szószékről, hogy Lengyelországot magukat németnek mondó emberek vezetik, német érdekeknek megfelelően.
Radosław Sikorski külügyminiszter szóvivői stábja azonban másként közelíti meg Kęciek budapesti visszahívásának ügyét. A stáb azt mondja például, hogy Sebastian Kęcieknek éppen lejárt volna a megbízatása. Visszahívása tehát nem diplomáciai üzenet. És hogy összesen ötven, a PiS által kinevezett nagykövet visszahívásáról született kormányzati döntés, most például – állítja a stáb – Washingtonban is csupán ügyvivő képviseli Lengyelországot. Csak a szokásos rotációról van szó tehát a jelenséget bagatellizálni akaró külügyi szóvivő szerint.
Útban lesz az új államfő
A valóság azonban sokkal kegyetlenebb annál, mint amit a lengyel külügyi apparátus állít. Minden jel arra mutat, hogy Sebastian Kęciek visszahívása is annak a kampánynak a része, amelyet Donald Tusk és kormánya folytat a nemzeti konzervatív erők, mindenekelőtt a PiS ellen. A miniszterelnök szemében a PiS tényleges megsemmisítése a kormányzás minden kérdését felülíró cél. Ezért mások mellett magát az idős Jarosław Kaczyńskit, a párt alapítóját és elnökét, de a PiS egykori kormányfőjét, Mateusz Morawieckit is bíróság elé akarják citálni. A vádakat már megfogalmazták. Meglehetősen súlyosan hangzanak, kérdés, mennyire megalapozottak. Ha valamennyire is megalapozottak lehetnek egyáltalán. Arra azért alkalmasak voltak, hogy – független vizsgálati szakértők véleményét figyelmen kívül hagyva – olyannyira lecsökkentsék a PiS állami támogatását, ami már alapjáratú működését is veszélyezteti. Az eljárások forgatókönyvét a Tisza, a DK, a Momentum szakértői már alaposan áttanulmányozták és le is fordították…
Az ötven visszahívásra ítélt nagykövet súlyos hibája például, hogy jó viszonyt ápoltak annak idején Morawiecki kormányfővel, Kęciek esetében pedig különösen nagy bűnnek számít, hogy nemcsak kapcsolatot tartott Mateus Morawieckivel, de egy időben közvetlen munkatársa is volt. További problémát jelenhetett, hogy elindult egy folyamat, amelyben a PiS szövetségest keresett a nemzetközi porondon is, hogy védhesse magát. És ha nem is tette félre oroszellenes retorikáját, de újra közeledni kezdett a magyar nemzeti kormányhoz, pontosabban a Fidesz–KDNP-hez. Csak sejteni lehet, hogy Kęciek közvetítő szerepet játszott ebben, még ha informálisat is. Annál is inkább, mert ő egyébként a Morawiecki-kormány kinevezettje, 2022-ben foglalta el budapesti állomáshelyét.
A grandiózusra tervezett visszahívási folyamatról kormányzati döntés született, de a végrehajtása elakadt. A visszahívási határozatokat ugyanis el kell látnia kézjegyével a köztársasági elnöknek. Andrzej Duda azonban ezt nem tette meg. Éppen jogállamisági kifogásokra hivatkozva. És itt jön a képbe a nemrég tartott államfőválasztás jelentősége is, amelyen, mint tudjuk, elbukott Donald Tusk jelöltje, az ultraliberális Rafał Trzaskowski, és a jobboldali Karol Nawrocki győzött. Az új államfő augusztusban lép hivatalába, és nyilvánvalóan hiába magyarázzák majd neki a liberális kormány fegyverhordozói, mennyire fontos lenne a lengyel diplomáciai testület fenntartásokat nem ismerő megújítása.
Igen, fontos lenne Donald Tusknak és Brüsszelnek. Majdnem egyformán.
