Mi a közös Pécsben és Párizsban?

a., Mindkettő P-betűvel kezdődik.

b., Mindkét városban úgy vélték a városatyák, nem helyes, hogy nem látnak bele a vízműcég pénzügyeibe.

c., Mindkét városban kitessékelték a Suez nevű multicéget a városi vízközműszolgáltatásból.

Mindegyik válasz helyes.

A városatyáknak a Mecsek alján éppúgy, mint a Szajna partján, elegük lett az extraprofitból, amelyet a Suez a további terjeszkedésére fordít. Pécs és Párizs kezet foghatna, de nem teszi. Ehelyett a magyar miniszterelnök Nicolas Sarkozy társaságában a homlokát ráncolja az Elysée palotában.

A Demokrata idei szeptember 23-i számában elsőként foglalkozott a példaértékű lépéssel: Pécs városa úgy döntött, visszavásárolja a vízmű külföldi tulajdonban lévő kisebbségi üzletrészét a francia befektetőtől. Mi ebben a különös? Ha jobban belegondolunk, az égvilágon semmi. Elsősorban azért foglalkoztunk a témával, mert közszolgáltatásról lévén szó, követendőnek tartjuk mindazon lépéseket, amelyek a stratégiai nemzeti vagyon, így például a vízbázisok és a hozzá kapcsolódó közszolgáltatások állami, önkormányzati kézben tartását célozzák.

Egyébként naponta hoznak hasonló döntéseket kormányok vagy önkormányzatok üzleti, politikai, szociális megfontolásból szerte a világon, ám nálunk ez az eset régóta az első, és máig az egyetlen.

– Veszélyes precedens – így jellemezte a pécsi döntést Bajnai Gordon miniszterelnök, aki szerint a pécsi folyamat jogilag is aggályos… Ebben egyébként, mint kiderült, teljesen igaza van. Szomorú viszont, hogy a miniszterelnök egészen mást tart aggályosnak, mint a saját közműszolgáltatásuk felett őrködő pécsiek…

Az, ami a világban teljesen természetes, hogy cégek olvadnak egybe vagy válnak szét, óriási konglomerátumok terjeszkednek tovább, vagy esnek darabokra anélkül, hogy az érdekelteken kívül bárki is foglalkozna velük, nálunk képes volt annyira felborzolni a kedélyeket, hogy a pécsi vízműtársaság önkormányzati kézbe kerülése Bajnai Gordon miniszterelnök és vendéglátója, Nicolas Sarkozy munkareggelijének fő témája lett…

– Ha Nicolas Sarkozy nem említi a kérdést, akkor én magam hozakodtam volna elő vele – jelentette ki Magyarország bátor miniszterelnöke, aki szerint a pécsi lépés elriasztja a befektetőket.

Arról viszont nem tett említést, hogy teljesen függetlenül a pécsi vízmű reprivatizációjából a Suezzel a közelmúltban Párizsban is szerződést bontottak…

– Azzal, hogy a cég újból önkormányzati tulajdonba került, ismét hatékonyan lehet irányítani a vállalatot. Elég arra gondolni, hogy a profi t januártól már nem a részvényesek zsebében landol – jelentette ki Párizs alpolgármestere.

– A jövőben az összes közműszolgáltatást egy közös cégbe kell szervezni, amely fölött a közgyűlés gyakorolja a tulajdonosi jogokat. Végső soron az a cél, hogy a pécsiek járjanak jól – mondta Pécs alpolgármestere. Nagy Csaba idézte az önkormányzat megbízásából vizsgálatot folytató független cég jelentését, amely szerint „a helyzet mára odáig súlyosbodott, hogy a Pécsi Vízmű Zrt. az úgynevezett cash-poll rendszeren keresztül mintegy 200 millió forinttal finanszírozza veszteséges leányvállalatait” – áll a független szakértői jelentésben.

Miből lett elegük a párizsiaknak? Az extraprofitból, és abból, hogy nem lehetett hatékonyan irányítani a vállalatot. Miből lett elegük a pécsieknek? A veszteséges leányvállalatok finanszírozásából, és abból, hogy emiatt az országban Pécsett a legdrágább az ivóvíz. A pécsi önkormányzatnál is úgy érezték, a Suez nem enged beleszólást a cég irányításába…

Pécs városa annak idején egy óriási világcéggel akaszkodott össze: a Suez Environnement éves árbevétele ma már meghaladja a 12 milliárd eurót, a világ vízpiacán a második helyet foglalva el. A cég legnagyobb részvényese a GDF-Suez nevű, két óriáscég fúziójával létrejövő mamutvállalat, a világ harmadik, Európa legnagyobb energiavállalata évi 80 milliárd eurós forgalmával.

A Sueznek – a többi mamutcéghez hasonlóan – nem ez az első botránya. A fejlődő országokban, gyakran világbanki nyomásra, a hitelnyújtás feltételeként az államok, önkormányzatok eladják a vízgazdálkodással kapcsolatos jogaikat valamelyik cégóriásnak. Az árak megemelkedésének haszonélvezői az így képződött profi tot a cég terjeszkedésére fordítják, miközben azok, akik nem tudják fizetni a megemelt díjakat, ivóvíz nélkül maradnak.

„A Suez magyarországi jelenléte az 1990-es évek közepén kezdődött, a francia befektetési hullám idején. A budapesti központ koordinálta a francia anyavállalat befektetéseit. A társaság 1994-ben a Kaposvári Vízművek Kft.-ben szerzett részesedést, majd egy évvel később a Pécsi Vízmű Rt. szakmai befektetője lett. 1997-ben a Fővárosi Vízművekben egy német partnercéggel közösen résztulajdonos lett, irányítási jogokkal felruházva” – olvasható a cég honlapján. Arról nem tesznek említést, hogy ma már a francia fővárosban, Párizsban csekély népszerűségnek örvendenek. Különösen azóta nem túl ünnepelt a vízszolgáltatásban élre törő Suez, amióta a francia televízióban bemutatták a For love of water című dokumentumfilmet, amely nem festett túl rózsás képet a vállalatóriás működéséről…

Felismerték vajon a különös analógiát az Elysée palotában magas szinten tárgyaló felek? Vagy az, ami a franciáknak szemet szúrt Párizsban, természetes, megengedett, sőt kívánatos kell legyen Pécsett? Elmarasztalta-e vajon Párizs önkormányzatának lépését is a magyar miniszterelnök? Vagy szerinte csak az a nem európai, ami itthon történt?

De mi történt egyáltalán? Felmondtak egy szerződést, érvényes képviselő-testületi határozattal. A feleknek még nem sikerült megállapodniuk abban, hogy mekkora összeg illeti meg a kisebbségi tulajdonost a részvényeiért, mert a francia fél továbbra is az együttműködés mellett érvel. Ez azonban nem befolyásolja azt a tényt, hogy Pécs városa (többségi tulajdonosként) kinyilvánította határozott szándékát és döntött arról, hogy október elsejétől a vízközmű-szolgáltatást a jövőben egy száz százalékban önkormányzati tulajdonú cégen, a Tettye Forrásház Zrt.-n keresztül biztosítja.

Ám a Pécsi Vízmű vezetősége a képviselő-testületi határozat ellenére sem adta át a cég irányítását, mivel a franciáknak eszük ágában sem volt átengedni a szolgáltatást, és a legutolsó pillanatig az együttműködés fenntartásáról próbáltak megegyezni. Az álláspontok egyre távolodtak, ezért a Tettye Forrásház Zrt. október 5-én hajnalban biztonsági őrökkel elfoglalta a vízmű székházát. A Tettye Forrásház vezetői ezt a határozott és első ránézésre talán eltúlzottnak tűnő fellépést azzal indokolták, hogy az egyre inkább eldurvuló nyilatkozatháború, az egymásnak szegülő indulatok, a megegyezés hiánya veszélyeztetheti a lakosság ellátását, és stratégiai üzemről lévén szó, biztonsági kockázatot jelent, hogy a korábbi vezetés önként nem hajlandó átadni a cég irányítását.

A vízműves szakemberek szerint egyébként a korábbi Pécsi Vízmű székházában lévő diszpécserközpont kulcsszerepet játszik a város ivóvízellátásában: az ilyen helyzetekben ki kell zárni minden olyan beavatkozás lehetőségét, amely tömeges mérgezést, súlyos környezetszennyezést okozhat. A fő veszély azonban nem ez volt. A városatyák mástól tartottak: nem ok nélkül.

– Egy nappal azután, hogy az önkormányzat birtokba vette a vízközműveket, a bankok tudatták az önkormányzattal, hogy zárolták a Pécsi Vízmű Zrt. számláit, és inkasszót vezettek rá – közölte dr. Szabó Iván, a város ügyvédje. Az utolsó pillanatban foglalták el az épületet. – Ha az új szolgáltató, a Tettye Forrásház Zrt. nem vette volna gyorsan birtokba az épületet, Pécs vízközművagyona mára már felszámolók kezébe kerülhetett volna – véli az ügyvéd, aki szerint különösen aggályos, hogy sem az igazgatótanács, sem az önkormányzat által jelölt felügyelőbizottsági tagok nem tudtak például arról a 900 millió forintos váltótartozásról, amely miatt a pécsi önkormányzatnak jelentős vagyonvesztése keletkezett. – A váltótartozás soha nem szerepelt a cég mérlegeiben – mondja dr. Szabó Iván.

De ki írhatta alá a váltót? Ki tehetett fizetési ígéretet a vízmű nevében? A Pécsi Vízmű alapszabálya szerint a vezérigazgató 150 millió forintig volt jogosult a cég nevében aláírni, 250 millió feletti kötelezettségvállalást pedig kizárólag csak a közgyűlés hagyhatott jóvá. Hogy keletkezhetett akkor a mára minden valószínűség szerint 1,5 milliárd forintot is elérő adósságállomány? Ennek kiderítése a rendőrség feladata lesz. Páva Zsolt, Pécs polgármestere időközben ugyanis bejelentette, a pécsi önkormányzat büntetőfeljelentést tett a rendőrségen ismeretlen tettes ellen, mert úgy látja, a korábbi vízszolgáltató, a francia érdekeltségű Pécsi Vízmű Zrt. tevékenységével kapcsolatban felmerül a sikkasztás és a hűtlen kezelés gyanúja. A Pécsi Vízmű gazdálkodása a polgármester szerint nem volt szabályszerű, az önkormányzat elől eltitkolták az adósság jelentős részét.

– Nem nyolcszázmillió forintról, hanem közel a duplájáról, másfél milliárdról van szó – jelentette be Páva Zsolt. Hogy alakulhatott ki ekkora adósságállomány úgy, hogy az senkinek nem szúrt szemet? A város ügyvédje szerint eddig az látható, hogy a Pécsi Vízmű saját cégén, a 2002-ben alapított Aquainvest Kft.-n keresztül tizenhét cégből álló leányvállalati rendszert épített ki és bevásárolta magát jó néhány település vízközmű-vállalatába, ahol a menedzsmentjogokat is megszerezte. A leányvállalatok óriási hiteleket vettek fel.

– Olyan cash-flow rendszert hoztak létre, amelybe kívülről nem lehetett belelátni, mert a számlán az évi 6 milliárd forint összértékű pécsi lakossági befizetésnek köszönhetően mindig volt pénz. A leányvállalatok veszteségeit a pécsi bevételekből pótolták ki – foglalta össze a különös finanszírozás módját az ügyvéd. – A Pécsi Vízmű az utolsó időkben már 200 millió forint veszteséget könyvelhetett el, mert a Suez terjeszkedését Pécs lakosságának pénzéből finanszírozták – tette hozzá.

Szerencsére az utolsó percben sikerült véget vetni a folyamatnak. A pécsi önkormányzat döntése mérföldkő a pécsieknek, de csak egy kis tüske a nagy oroszlán karmai alatt. Ám ez a tüske annyira szúr, hogy a nagy oroszlán folyamatosan ordít tőle…

Hernádi Zsuzsa