Fotó: MTI/Veres Nándor
Hajdú András, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Politikatudományi Műhelyének kutatótanára, Megadja Gábor, a Századvég eszmetörténésze, kutatóintézeti igazgatója, Faragó Csaba, a Századvég külkapcsolati vezetője és Hortay Olivér, a Századvég kutatóintézeti igazgatója (b-j)
Hirdetés

A magyar és az európai választás tanulságairól rendezett pódiumbeszélgetésen Megadja Gábor eszmetörténész, kutatóintézeti igazgató kifejtette: szinte közhellyé vált az európai elit legitimációs válsága, amely abban is megnyilvánult, ahogyan az ukrán gabona kapcsán kirobbant gazdatüntetéseket kezelte.

Úgy vélekedett: az európai politikai vezetés saját életet él egy párhuzamos világban, teljesen függetlenül az európai emberek életétől. Az elszakadásnak egy másik, „vicces” jele, amikor azt állítják, hogy a magyar miniszterelnök el van szigetelődve.

„Az Egyesült Államoktól Kínáig, Oroszországon keresztül egyre többen tudják, hogy hogy hívják a magyar miniszterelnököt. Kíváncsi lennék, hogy az európai vezetők neveit tudják-e ezeken a helyeken annyian, mint a magyar miniszterelnök nevét” – jegyezte meg a kutatóintézeti igazgató.

Faragó Csaba, a Századvég külkapcsolati vezetője úgy értékelte: az európai parlamenti választásokon mindenhol düh és csalódottság alapján szavaztak az emberek. Példaként Németországot említette, ahol „óriási frusztrációt” okozott, hogy 2011-től kezdődően „lenyomtak a németek torkán” egy olyan energiapolitikát, amelyet a lakosság túlnyomó többsége nem támogatott.

Korábban írtuk

„Kezdeményező szereplőkre van szükség, olyan kezdeményezőkre, akik a nép hangját meg tudják jeleníteni. Orbán Viktor ilyen. Nem csak a közel 10 milliós Magyarországét, vagy a szomszédos országokban élő magyar kisebbségeket felkarolva tud véleményt alkotni, hanem lassan már ott tartunk, hogy egy nullát oda lehetne írni a Fidesz választási eredménye mögé, mert napi szinten aktívan legalább annyian támogatják Európa-szerte azt a politikát, amit ő képvisel” – fogalmazott az elemző.

Hajdú András, a MCC politikatudományi műhelyének kutatótanára úgy értékelte: látható Európában egyfajta „jobbra csúszás”, ami természetesen a választási eredményekben is érzékelhető. Szerinte azonban éppen ez a változás az, ami még inkább összezárást eredményez a politikai elit, kulturális elit, médiaelit részéről, tehát akármennyire is változik a választási eredmények következtében egy nemzeti parlament vagy egy európai parlamenti delegáció, az úgynevezett mainstream elit velük szemben még erőteljesebben ragaszkodik a saját pozícióihoz.