Terveik között szerepel az elektronikus ügyintézés modernizálása és a kiépítendő civil szférával történő szoros együttműködés. Hasonlóképpen vélekedett a helyettesítőként beugró fideszes érdi polgármester is. Az MPP-s polgármesterek röviden a kampányt is kiértékelték, elhangzott az MPP sikeréhez hozzájárult az életminőség romlása is. A polgármesterek között vita alakult ki, érdemes-e eladni, illetve bérbe adni az önkormányzat szolgáltatásait.

Mi legyen másképp? – Értékekkel teli politizálást

Civil harcostársak ültek a MISZSZ délelőtti első előadásán, hiszen a Színpadon az új nemzedék. Megjelenés a hazai politikában. Mi lesz/lehetne másképp? Előadás meghívottai Nagy Pál, Jakab Attila és Sándor Krisztina mind valamilyen szinten mind a Magyar Ifjúsági Tanács és az általa tömörített szervezetekhez köthetőek. Bognár Zoltán moderátor irányításával az előadók több témát futottak át – mint például ifjúságpolitika, sikerek-kudarcok, támogatáspolitika, autonómia – amelyek direkt vagy indirekt módon kötődtek a meghívottak politikai életpályájához. A „közös gyökerek ellenére" három különböző életpályának, három gyökeresen különböző, de sok esetben találkozó nézőpontnak lehettünk tanúi. Nagy Pál, az RMDSZ belső majd külső ellenzékének egyik vezetője jelenleg csak érintőlegesen foglalkozik a politikával, hiszen Tőkés László székelyudvarhelyi EP-irodájának vezetése, a püspök iránt érzett személyes bizalom és szimpátia eredménye. Ugyanakkor az Udvarhelyi Színház igazgatójaként szükségesnek érezte a távolságtartást a helyi politikai csoportosulásoktól. Ezzel szemben Sándor Krisztina életpályája sok esetben külső ráhatások eredménye is. Mind a MIT-ben, mind az MPP-ben betöltött elnöki szerep a mások általi meggyőzés és kötelességtudat különös ötvözetének eredménye. Jakab Attila a Zöld Párt udvarhelyi tanácsosjelöltje állt a politikussá válás legpragmatikusabb szintjén. Csapata rendelkezett egy projekttel, amihez kénytelenek voltak megtalálni a legsemlegesebb teljesítési eszközt. Ez pedig a Zöld Pártban való indulás volt. Az előadás különös színfoltjának nevezhetjük a megjelenített fiatal politikai szereplők civil arculatát és gondolkozás módját. A pártfegyelmi kötelék nélkül voltak képesek beszélni mind az RMDSZ, mind saját pártjaik hibáiról. Kívülállók számára megnyugtató bírálatok érték a Nagy Pál által „zsákmány-politizálásnak" nevezett jelenleg játékos pártok – RMDSZ, MPP – csúcsvezetőségét, de a Zöld Párt egyes hataloméhesebb tagjait is. Ezzel szemben a beszélgetésen jelenlevő fiatal politikusok az értékalapú politizálás mellett tették le a voksot.

Mit olvashatunk ki az önkormányzati választások kártyáiból?

Az önkormányzati választások elemzésére került sor 14 órától a Jakabffy műhely keretén belül. A résztvevők – Szász Alpár Zoltán, Székely István és Bakk Miklós politológusok – átfogó képet adtak arról, hogy miért volt más az idei választás az eddigiekhez képest. A beszélgetés teljes mértékben a szakmaiság jegyében zajlott, hiszen a meghívottak listáján szereplő politikai játékosok – Porcsalmi Bálint, az RMDSZ és Orbán Balázs az MPP politikai tanácsadója – hiányoztak. Az MPP politikai színrelépése több következtés levonására késztette a jelenlevő előadókat. Az egyik legfontosabb ilyen következtetés a tömbmagyarság és a interetnikus környezetbeli magyarság választási magatartása közötti különbség volt, hiszen világossá vált, hogy míg a többségben élő magyarság elfogadja a választási pluralitást, addig a kisebbségben élők teljes mértékben elutasították azt. Ebből a megközelítésből egy új Székelyföld-határvonal is körvonalazódik, amikor is a jelenleg Maros megyéhez tartozó területek az interetnikus logika alapján működő Marosvásárhely vonzáskörzetébe tartoznak. Míg a számadatok világosan kimutatják ezt a törésvonalat, addig az RMDSZ és az MPP választási stratégiája nem alkalmazkodik ezekhez az igényekhez. Az RMDSZ jellegzetes interetnikus logikán alapuló stratégiája nem alkalmazható a Székelyföldre, illetve az MPP többségi dinamikán alapuló diskurzusa nem gyökerezik meg Erdély többi részén.

Párbeszéd az autonómiáról – Regionalizmus a kulcsszó

Bakk Miklós politológus moderálásával ültek asztalhoz magyar és román értelmiségiek, hogy megvitassák az erdélyi magyarság önrendelkezésének perspektíváit: Smaranda Enache, Daniel Barbu, Dorin Zamfirescu, Kolumbán Gábor, Izsák Balázs, Ferencz Csaba, Csinta Samu és Gabriel Andreescu részvételével. A beszélgetést Smaranda Enache felvezetése indította. Megállapította, az erdélyi magyarság autonómiatörekvése békés úton zajlik és nem jelent biztonságpolitikai kockázatot. Sőt, az európai politikai trendek bizonyos értelemben legitimálják is. Külön kiemelte, Románia 2013-ra felvállalta régióinak átalakítását, így a kérdés aktuálpolitikai tétje a közeljövőben erősödni fog. Enachet Izsák Balázs, SZNT-elnök felszólalása követte. Izsák elmondta, szervezete az európai regionalizációs folyamatához kapcsolná a székelyföldi autonómia ügyét. Az SZNT három autonómia-modellt dolgozott ki (területi, személyi és a regionális települések), figyelembe véve az erdélyi magyarság sajátos földrajzi és társadalmi sajátosságait. Az önrendelkezés a regionalizmussal történő összekapcsolódásával mindenik előadó egyetértett, elhangzott, az etnikai jelző nem szerencsés az autonómiatörekvések közéleti tematizációjá esetében. Kolumbán Gábor összekapcsolta a környezet- és tájvédelmi politikát a kisebbségvédelem és az önrendelkezés kérdésével. Kielemezték a román politikai szereplők viszonyulását is, biztató jelként értékelték, hogy a regionalizmus eszméjével manapság már három parlamenti párt is egyetért. Megfogalmazódott, a hatékony tematizálás és párbeszéd érdekében szüksége az állandó, intézményesített fórumok léte.

2008. július 17.

Tusványos Press