– A tavalyi év hazánk gazdasági teljesítményét méltató kormányzati dicshimnuszoktól volt hangos. Valóban megérkeztünk a szép új világba?

– Korunk „szép új világa” messze túltesz Huxley és Orwell bármilyen elképzelésén. A Gyurcsány-féle dübörgésben még mindig több vezető politikus hangja hallatszik. Állítólag jólétben élünk, és a mai vezetők egyetlen törekvése – a hatalmi erők soha nem látott koncentrálásán és központosításán túl – a szent tehénként tisztelt gazdasági növekedés hajszolása. Csakhogy ez már régen nem azonos a fejlődéssel. Ezt bizonyítja, hogy ha többet betegeskedünk, többet költünk gyógyszerre, és ezáltal növekszik a pirulákat gyártók bevétele, végeredményben nő a gazdasági teljesítmény és a GDP… Mégis, ép eszű ember ezt nem azonosítja életkörülményeink javulásával. Hasonló módon oszlatható el egy másik félreértés is. A 2007-es lesújtó jelentések szerint volt olyan negyedév, amikor Magyarország gazdasága mindössze 0,9 százalékkal növekedett. Csakhogy ez egy átlagot jelentő szám, és a hazánkban működő multinacionális cégek beszámolóiból kiderül, hogy az ő növekedésük hét-nyolc százalék volt! Ez azt jelenti, hogy az egy százalék alatti átlag eléréséhez a magyar cégek teljesítménye valójában radikálisan csökkent. Erre már nincs és nem is lehet magyarázat. Bármilyen kormánynak, amely egy miénkhez hasonló, kiváló szellemi forrásokkal rendelkező országot ide vezet, távoznia kell. Ha nem teszi, azt csak annak köszönheti, hogy a saját népe a helyén hagyja.

– Úgy tűnik azonban, tágabb hazánk, vagyis az egész európai civilizáció bajban van…

– Hogy megértsük, miért fontos egy saját, önellátó magyar gazdasági rend felépítése, újra át kell tekintenünk Európa szerepét. Az öreg kontinens már régen nem a világ vezető hatalma, az EU a saját nemzetállamai súlya alatt recseg-ropog. Belgium lassan kettészakad, a baszkok, írek, skótok szintén függetlenségi harcot vívnak, Koszovó jövője pedig precedensértékű lehet, és átrajzolhatja a térképeket. Ugyanakkor az európai gazdaság döcögős, akárcsak Amerika, így minden jel arra mutat, hogy a fehérek által lakott „első világ” nagy bajban van. Az unió szerény, Fekete-Afrikát alig meghaladó gazdasági növekedését is csak óriási környezetterhelés árán képes fenntartani, így pedig saját sírját ássa. A harmadik világ nemcsak gazdaságilag szorítja ki, ahogy a kínai ruhanemű a tradicionális európai márkákat, hanem egész egyszerűen túl is szaporodja. Manapság tizenhét európai országban több a temetés, mint a születések száma. Az ezredfordulón a kontinens népessége Izlandtól Oroszországig 730 millió volt. Nem számolva az új bevándorlókkal, a jelen születési mutatók alapján azonban 2050-re már csak 550-600 millióan leszünk. Ilyen zuhanást utoljára a fekete pestis idején produkáltunk! Ily módon most már az ellen küzdünk, hogy a nyugati civilizáció bölcsője egyben annak sírja legyen. Ezzel egy időben a harmadik világ minden évben majdnem százmillió fővel szaporodik. A nyugati, fehér típusú népek a hatvanas években kezdtek stagnálni vagy fogyatkozni, pontosan azt követően, hogy elfogadottá vált a fogamzásgátlás és az abortuszok őrült terjesztése, mintha ez az új jog komolyan javította volna életminőségünket. Ez a két tényező, kiegészítve az eutanáziával és a szülőkorú hölgyek sterilizációjának terjedésével, oda vezetett, hogy ma kongatnunk kell a vészharangokat. Hiszen ahogy fogynak a gyermekek, a fiataloknak egyre több idős emberről kell gondoskodni, de látható, hogy nem képesek annyit adózni, hogy fenntartható legyen a mai nyugdíjrendszer és az ingyenes egészségügyi ellátás.

– Ingyenes…

– Márpedig ezek nélkül Európa megszűnne létezni, ugyanis ha van egyáltalán kultúránk, annak alapköve a társadalmi szolidaritás. Ennek bástyáit szigorúan tilos lebontani, főleg egy olyan korban, amikor a közösségeket összetartó kapcsokat beteges, szélsőségesen liberális eszmék próbálgatják. Hogy ezt milyen fokon ismerik fel a Nyugat vezetői is, bizonyítja, hogy amióta hozzáfogtam e témájú új könyvem megírásához, már négy hasonló tematikájú kötet jelent meg csak az angol nyelvterületen.

– Milyen következményei lesznek mindennek?

– Ha a mai helyzet nem változik, Európában vagy duplájára kell emelni az adókat, hogy az elöregedett társadalmakat el lehessen tartani, vagy az unió vezetése meghozza azt az impotens döntést, melynek értelmében bevándorlók tízmillióit telepítik az öreg kontinensre, azok minden társadalmi és kulturális problémáival együtt. Teszi ezt majd azzal az indokkal, hogy csak az újonnan érkezettek munkájával és befizetéseivel lesznek képesek fenntartani eladósodott gazdaságaikat.

– Nincs más út?

– De van. Az európai nőknek legalább kétszer annyi gyermeket kellene vállalniuk, mint napjainkban. Természetesen ezt csak akkor tehetik meg, ha rendelkezésre áll az ehhez nélkülözhetetlen szociális védőháló, az őket hosszú távon védő nemzetállamok biztonsága, és a világos jövőkép. Talán nem kell bizonygatnom, hogy a mai magyarországi vezetés minderre, múltja ismeretében, miért képtelen.

– Pedig idehaza is rosszul állunk.

– Talán egy fokkal azért jobban, mint Nyugat-Európában, hiszen a nagycsaládok történelmi beágyazottsága erősebb, ugyanakkor ezt nem erősítette meg az utóbbi több mint fél évszázad. Gazdaságunk külföldi kézbe került, ám a magyar koponyára alapuló kutatás-fejlesztés tényleges erősítésével és a környezet adta kincseinkre építve ez az ország kivezethető a bajból. Ennek azonban van egy további, fontos alapfeltétele, amit nem teljesítünk. Nálam lényegesen messzebbre látó emberek ezerszer elmondták: a Kárpát-medencét tele kell szülni gyermekekkel. Elengedhetetlen ez azért, mert a miénkhez hasonlóan geopolitikai egészt képező területek általában célponttá, bevándorlási célországgá válnak.

– Sokan hisznek egy multikulturális Magyarországban…

– Javasolnék egy látogatást Párizs elővárosaiba vagy a németországi etnikai összecsapások gyújtópontjaihoz… Nem véletlen a hazánkban történő felvásárlások, az úgynevezett ingatlanfejlesztések nagy száma sem, ugyanis ma a Földön Szibéria nyersanyagokban gazdag vidéke mellett talán a Kárpát-medence az a régió, amely az itt élőt mindennel el tudja látni: földje, vizei kiválóak, szinte minden fontos természeti erőforrás a rendelkezésére áll, és még energetikai szempontból sem kellene, hogy olyan függő legyen, mint Európa. Pusztán hévizeink és a földhő több magyarországnyi területet láthatna el energiával, ha végre foglalkoznánk ezzel az olcsó, a környezetet nem károsító erőforrással.

– Ennek ellenében dolgozik az energialobbi. Új erőművek épülnek, Paks élete meghosszabbodik…

– Ahogy mondani szokták, a külső rendetlenség belülről vetítődik ki. Az úgymond fejlett Nyugat vezérletével az emberiség 1950 óta annyi erőforrást használt el a Föld kincseiből, mint előtte a történelem során összesen. A Föld felszínének kétharmada már mérhetően leromlott, egyharmada rohamosan sivatagosodik. Chilében például szó szerint a felhőket csapolják, hogy ivóvízre tegyenek szert. Mára megszokottá vált, hogy az ENSZ klímaügyi jelentései hasonló történetek csokrait tartalmazzák. A Föld lakosságának egyharmada nem jut tiszta, iható vízhez, a planéta majdnem összes országában fogyatkoznak a földek, egyre nehézkesebb az élelmiszer-termelés. Látható, hogy ez az utolsó pillanat az önmérséklet tanúsítására. A mai helyzet súlyos aránytalanságok eredménye. A nemzetközi kereskedelem hetven százaléka mindössze ötszáz multinacionális vállalat kezében van! A kétszáz legnagyobb cég éves bevétele durván hússzorosa annak, amennyiből a Föld legszegényebb egynegyede, azaz másfél milliárd ember él!

– Milyen változásoknak kellene bekövetkezniük ahhoz, hogy ezek a folyamatok visszafordíthatók legyenek?

– Magyarországon azonnal felül kellene vizsgálni az utóbbi két évtized privatizációs folyamatait, szigorúan megbüntetve a visszaélések elkövetőit, adott stratégiai ágazatok esetében pedig visszaállítani az eredeti állapotot. Alapvető feladat az EU-csatlakozás feltételrendszerének újratárgyalása, hiszen hazánk eddig a jelentések szerint anyagi értelemben szó szerint ráfizetett a tagságra. Ezért át kellene gondolni a jövőt. Hogy ilyennel rendelkezzünk, a földtörvény módosításával meg kell akadályozni a magyar termőterületek külföldi kézbe kerülését, ki kell zárni a génmanipulált termények és termékek terjesztőit, hiszen azok hungarikumokat veszélyeztetnek. De elengedhetetlen a magzati élet védelmének törvényi erősítése is. Sok, nyugatabbra már bevált módszerrel kell élnünk, hiszen a minden országban sikeresen alkalmazott bojkottok képesek rávenni a gazdasági élet szereplőit, hogy tartsák tiszteletben az adott állam hagyományait, szokásait és érdekeit. Környezeti szempontból pedig teljes mértékben függetlenednünk kellene, hiszen látható, hogy a Nyugat nagyon rossz irányt választott. Bevezethető lenne számos bevált modell, akár a közösség által támogatott mezőgazdaság is, melynek lényege, hogy városi fogyasztók egy csoportja előre megállapodik a termelővel, hogy az ő áruját vásárolja meg. Ily módon a gazda megmaradhat tevékenységénél, mert biztos piaca lesz, a vevő pedig garantáltan biztonságos, ellenőrizhető magyar áruhoz jut, saját hazáját gazdagítva a multinacionális cégek helyett.

– Hogyan lehet mindezt a gyakorlatba átültetni?

– Le kell szögezni, hogy a pártok jelenléte fontos, ám egy sor a társadalmat mélyen érintő kérdésre már nem képesek XXI. századi választ adni. Így a jövő útja az, hogy a pártok civilekkel karöltve tevékenykednek. Tisztán látszik, hogy a vásárlók védelmét, a helyi önszerveződést, ha szükséges, a bojkottot és a gazdasági önvédelmet a parlamenti pártok nem vállalják. Ennek oka lehet az is, hogy az európai frakciók tagjai nem lépnek fel azon óriáscégekkel szemben, amelyek az egyes országokban a kampányköltségeik kétharmadát állják, és az akikkel való együttműködés nélkül nem képesek sikerre vinni a jórészt Brüsszelből irányított liberális gazdaságpolitikát. Helyi szinten, a saját életünk védelmét csak magunk oldhatjuk meg. A civil polgár élhet a tudatos vásárlás fegyverével is, hiszen a gondolkodó vásárló maga dönthetné el, hogy mely cégeket tartja életben, és kiket vet ki a történelem szemétdombjára. Ezt a lehetőséget ráadásul senki nem veheti el tőlünk, és eredményesebb lehet bármilyen választási sikernél. Az önszerveződés alapvető igény, mivel ki kell állnunk a nemzetközi futószalag mellől, saját utat kell találni az erkölcsi értelemben halódó civilizáción belül. Az ugyanis már csak számokban méri az életet, és nem tud mit kezdeni azzal a gondolattal, hogy az élet maga szép, építő és értelmes kell hogy legyen, nem pedig egy gazdasági versenyfutás. Mi, magyarok kiváló szellemi utánpótlással rendelkezünk, és bizony, felnőtt az ifjúság azon generációja, amelyik képes megoldani az előző korszakok által ránk hagyott problémák özönét. Hogy új, jobb utat találjunk.

Ágoston Balázs