Új kormányzó Kárpátalján
Új kormányzója van Kárpátaljának. Volodimir Zelenszkij a határátkelőhelyeken folyó csempészés megszüntetését jelölte meg Ihor Bondarenko első számú feladataként a hét végi beiktatási ceremónián. Az államfő az oktatási és a nyelvtörvényről nem beszélt. Mit várhatnak a kárpátaljai magyarok a megye új vezetőjétől?
Régen a Kárpátok legalább eltakarták Kijev szeme elől Kárpátalját. Nem volt az sem jó, hiszen úgy a központi költségvetésből is csak töredéke jutott annak, ami más régióknak. De legalább nem zaklatták az itt élőket azért, mert magyarok, ruszinok vagy románok. Most aztán a 30 ezer forintnak megfelelő fizetések, a 17 ezres nyugdíjak, a behívók mellé még megkapták azt is, hogy magyarok. Meg hogy el akarnak szakadni, a budapesti idő szerint élnek, és olyanok, mint Putyin oroszai. Pedig dehogy akarnak ők elszakadni! Aki tudott, már elment. Aki pedig nem, már csak élni szeretne. Emberi módon.
Nem meglepő hát, ha megint a csodában reménykednek. Ezt a csodát most éppen Volodimir Zelenszkij jelenti. Akinek legfőbb erénye, hogy nem az elmúlt öt év keserveit megtestesítő Porosenkónak hívják. Rá szavazott a kárpátaljai magyarok 90 százaléka is. Igaz, a sokat látott itteniek visszafogottságát mutatja, hogy a részvételi arány minden régiónál alacsonyabb volt. A varázsló megérkezése után pedig feszülten várják a varázslatot. Az elmúlt öt év tagadása után a változások programját. Mindenekelőtt a háború leállítását, a szakítást a bűnbakkeresés és az ellenségeskedés politikájával. A stílus megváltozását, az etnikai alapú nacionalizmus, a gyűlölködés és az erőszak visszaszorítását.
Az új elnök ígéreteiből eddig nem sokat láthattak teljesülni. A parlamenti választásokig nem is fognak. Így aztán egyéb jelekből próbálja meg mindenki kiolvasni a jövőt. Például az új kormányzó kinevezéséből. Az 1964-es születésű Ihor Bondarenkót Kárpátalján sokan ismerhetik, hiszen még a szovjet hadsereg politikai tisztjeként szolgálva telepedett le Munkácson. A Szovjetunió szétesése után vállalkozó lett, és a saját nevét viselő cukrászdahálózatot működtet Munkácson és Ungváron. Személyesen ismeri őt a Kárpátaljával foglalkozó politológus, Dmitro Tuzsanszkij.
– Bondarenkóból a véletlen folytán lett kormányzó. Ő csak az egyik volt a három jelölt közül, ráadásul a neve akkor került fel a listára, amikor már egyértelműnek tűnt, hogy a megyei adminisztráció új vezetője a Csizaj borkombinát igazgatója, Anatolij Poloszkov lesz. Valami azonban történt, mert az utolsó pillanatban Bondarenko lett a befutó. Úgy gondolom, a döntő érv az volt mellette, hogy jól ismeri Kárpátalját. Ennél is fontosabb lehetett azonban, hogy Bondarenko egyenlő távolságot tartott a helyi klánoktól, politikai erőcsoportoktól – fejtegeti lapunknak az ukrán politikai elemző, hozzátéve, hogy krími származása elméletileg a gyenge pontja lehet a politikai vitákban.
Ihor Bondarenko jól ismeri Kárpátalját, hiszen már régóta él itt. Ráadásul nemcsak az üzleti életben, hanem az államigazgatásban is szerzett bőven tapasztalatot. Dolgozott a járási adminisztrációban és az Igazságügyi Minisztériumban is. Dmitro Tuzsanszkij felhívja a figyelmet egy kevésbé ismert tényre is, amely ütőkártya lehet az új kormányzó kezében. Ihor Bondarenko jó kapcsolatot ápol a magyar közösséggel, személyesen ismeri a vezetőit, és részt vett magyar kulturális projektekben. A politológus szerint a legfőbb kihívást az új poszton az jelenti majd számára, hogy milyen csapattal fog dolgozni, és az hogyan érti majd meg magát Kijevvel.
A kormányzó személye tehát minden esélyt megad arra, hogy a kárpátaljai magyar közösség problémái megértő fülekre találjanak. Hogy azonban ez mire lesz elég, még korai lenne megmondani. Elődje, az elnökválasztás után azonnal lemondó Hennagyij Moszkal eleinte nem nagyon igazodott el a magyar ügyekben, aztán ez lett a fő kártyája. Kijátszotta helyi szinten, és Kijevvel szemben is. Mégpedig mindig a saját érdekében. Amikor Kijevvel megfagyott a viszony, Szijjártó Péter külügyminiszter ukrán kollégáját, Pavlo Klimkint figyelmen kívül hagyva vele tárgyalt, amivel az ukrán politológus szerint nem segítette okvetlenül a magyar ügyet.
– Budapesten akkor azt hitték, hogy Moszkalnak nagy a befolyása Porosenko elnökre, és a kormányzó meg tudja majd győzni. A megyei adminisztráció vezetője enyhítheti valamelyest a feszültséget, ám többet nem nagyon tehet. Ahhoz a viszály már túlságosan elmérgesedett, hogy a kárpátaljai kormányzó megoldja – véli Dmitro Tuzsanszkij.
Alighanem ehhez Ihor Bondarenko is kevés lesz, ám a problémák megértésében segíthet. A nyelvkérdést azonban Volodimir Zelenszkij orosz ajkúként enélkül is értheti. Nem is híve az erőszakos ukránosításnak. Más kérdés, hogy elnökként mindenekelőtt az ukrán nemzet érdekeit védi, és ebbe beletartozik az ukrán nyelv és kultúra fejlesztése is. Hogy emellett mit tud tenni a vad nacionalista retorika leépítése, az életszínvonal emelése és legfőképpen az egész ország életére hatással lévő háború leállítása érdekében, az alapvetően függ a mozgásterétől. Az első nagy lépést ennek kiszélesítése, a valódi hatalom megszerzése felé július 21-én, az előre hozott parlamenti választásokon teheti meg.
