Új lehetőségek az egészségügyben
Az utóbbi hetek sajtóhírei és a közösségi oldalakon zajló kommentháború ellenére nem omlott össze az egészségügy március 2-án, nem hagyták el a kórházakat tömegesen az orvosok és a nővérek. Az érintettek 96,3 százaléka aláírta a március 1-jétől érvényes munkaszerződését, amelynek értelmében kikerült a közalkalmazottak köréből.
A balliberális oldal megmondóemberei már hónapok óta arról értekeztek, hogy kudarcot vallott az egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló törvény, az orvosok és nővérek sztrájkjával térdre lehet kényszeríteni a kormányt. A járvány optimális kimeneteleként ők az Orbán-kabinet bukását várták. De a dolgok végül nem a DK vezette szivárványkoalíció forgatókönyve szerint alakultak, az ellenzéki pártok őszinte sajnálatára.
Módosított szabályok
Az egészségügyiek 96,3 százaléka, vagyis több mint 106 ezer dolgozó aláírta az új szerződését, amelynek értelmében március 1-jével egészségügyi szolgálati jogviszonyba lépett – derül ki az Országos Kórházi Főigazgatóság (Okfő) lapunknak eljuttatott közleményéből. Ez annyit jelent, hogy alig négyezren döntöttek a távozás mellett, ami az érintett dolgozóknak mindössze 3,6 százaléka. Az éves fluktuáció az ágazatban békeidőben ennek a kétszerese.
Ám mint az Okfő közleménye leszögezi: a közelmúltban 700 szakember lépett be újonnan az egészségügyi rendszerbe. Emellett jelenleg is folyik a felmérés, hogy milyen szakterületekről távoztak az orvosok és a nővérek. Az intézményvezetők azonban már jelezték, hogy belső átcsoportosításokkal minden intézmény képes kezelni a helyzetet.
– Így a magyar orvosok, szakdolgozók és egészségügyben dolgozók szakmai elkötelezettségének köszönhetően – írja a közlemény – a betegellátást veszélyeztető helyzet sehol nem állt elő.
A felmondásgócok egyébként nem terjedtek ki az egész ellátórendszerre. A legnagyobb port a szegedi klinika 300 orvosának tiltakozása verte fel, de aztán az ügy elült. Aggasztó hírek érkeztek a budapesti Szent Imre-kórházból is, ahol több tucat intenzív osztályon dolgozó orvos és nővér tagadta meg a szerződés aláírását. A dolgok ott is elrendeződtek, átcsoportosításokkal oldódott meg a kritikus helyzet. Az érintett részleg irányítását az eddigi osztályvezető-helyettes főorvos és a korábbi helyettes főnővér vette át.
Mindent összevéve sikerült tehát az egész-
ségügyi kormányzatnak a Covid-járvány kellős közepén az, amibe az utóbbi harminc évben minden vezetésnek beletört a bicskája. Sikerült az egészségügyi ellátórendszer átalakítása úgy, hogy kivezették a hálapénz rendszerét, radikálisan megemelték az orvosfizetéseket, és jelentősen javították az ápolói és más szakdolgozói béreket. Tavaly október 1-jén pedig megszületett az egészségügyi szolgálati jogviszonyt szabályozó törvény, amely lehetőséget ad arra, hogy ne adminisztratív szempontokhoz, hanem a speciális gyógyítómunkához igazítsák az orvosok és szakdolgozók életpályamodelljét, karrierlehetőségeit.
Mindez persze nem ment konfliktusok nélkül. A béremelésnek sem örült mindenki egyformán, hiszen például az úgynevezett sztárorvosok havonta 3-4 millió forintot is kerestek korábban a hálapénzeknek, a két-három mellékállásnak, valamint magánpraxisuknak köszönhetően. Számukra természetesen nem jelentettek előnyt a tisztuló viszonyok. Többen állítják, hogy éppen az elégedetlenkedőket érdemes keresni a mostani felmondási gócok mögött is.
Igaz, be kell vallani, hogy az októberi törvény némely pontja nem állta ki a gyakorlat próbáját. Felháborodást váltott ki, hogy az orvosok 1+1 évre kirendelhetők más kórházakba, és erősen vitatták a másodállásokra, az ügyeleti díjakra, valamint a pihenőnapokra vonatkozó szabályokat is. A vitás kérdésekről az Országos Kórházi Főigazgatóság egyeztetett az orvoskamarával és az érintett szakszervezetekkel, ezek eredményeként számos kérdésben megállapodás született. Mindegyik fél egyetértett abban, hogy a tárgyalások konstruktívak és korrektek voltak.
Folytatódnak a tárgyalások
Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke úgy látja, hogy az elért eredmények ellenére számos kérdésben folytatni kell az egyeztetéseket a kormányzattal. Mindazonáltal kiemeli, hogy a szerződéseket aláíró orvosokat és szakdolgozókat a felelősségérzetük is vezérelte, amikor úgy döntöttek, hogy aláírják az új munkaszerződéseket, mert az adatok azt mutatják, hogy a járvány az eddigi legsúlyosabb szakaszába lépett. Nemcsak a maguk, de betegek sorsáról is döntöttek tehát az új feltételek elfogadásakor. Tudják, hogy most nem állhatnak fel, nem hagyhatják magukra a betegeket.
Ám mint a MOK elnöke leszögezi, a Kamara folytatja azokat a tárgyalásokat, amelyek a jogszabályok finomítását, átláthatóbbá tételét, a meglevő aránytalanságok, igazságtalanságok megszüntetését célozzák. Az egyeztetések kimenetelével kapcsolatban optimista, hiszen számos területen komoly eredményeket ért el a MOK. Ezek között a legfontosabb a bérek rendezése, a hálapénz rendszerének kivezetése az egészségügyi ellátásból. Azt is sikerült elérni, hogy a kirendelés lehetséges ideje két évről 44 napra csökkenjen, hogy ismerjék el a második szakvizsgát, vagy hogy a PhD fokozat megszerzésére fordított idő beszámítson a letöltött munkaidőbe. Végül átlátható és elfogadható szabályok léptek életbe a másodállások engedélyezése ügyében is.
Ugyanakkor van még miért küzdeni, mert Kincses Gyula szerint például tarthatatlan az a helyzet, hogy az orvosok a délutáni, éjszakai vagy vasárnapi ügyeletért alacsonyabb, 70 százalékos órabért kapnak, mint a rendes munkaidő alatt. Ebben a kérdésben sikerült megállapodni az országos kórházi főigazgatóval, aki engedélyt adott arra, hogy a kórházak 30 százalékkal eltérjenek a törvényben előírttól, ha ki tudják gazdálkodni a pénzt az ügyeleti díjak megemelésére. Ám Kincses Gyula szerint ezt a kérdést jogszabályokban is rendezni kell az átlátható, kiszámítható viszonyok érdekében, és biztosítani kell a forrásokat is a kifizetésekre. Régi sérelmük az orvosoknak a pihenőidő kiadásának gyakorlata is. A kamarai elnök szerint ezt a kérdést is megnyugtatóan kell rendezni.
Kincses Gyula bízik benne, hogy a következő hónapok tárgyalásai eredménnyel járnak, hiszen a Kamarának és az egészségügyi kormányzatnak egyaránt az a célja, hogy átlátható, tiszta viszonyokat és tisztességes szakmai környezetet teremtsen.
Alkotmánybírósághoz fordulhat a MOSZ
Szabó Zoltán, a Magyar Orvosok Szakszervezetének elnöke hasonlóan vélekedett az Okfővel folytatott tárgyalások légköréről. Mint mondta, jóindulatot és konstruktivitást tapasztalt kormányoldalról. Mindazonáltal leszögezte: még sok a nyitott kérdés a jogszabályokkal kapcsolatban. A tiszta viszonyok megteremtése érdekében ezeket rövid időn belül pontosítani kell.
A szakszervezeti vezető két pontot illetően kemény tárgyalásokra számít. Kifogásolja, hogy a törvény értelmében a jövőben nem lesz lehetőség kollektív szerződés megkötésére, illetve az egészségügyi dolgozóknak nincs rá joguk, hogy sztrájkkal nyomatékosítsák követeléseiket. Szabó Zoltán leszögezte: a szakszervezet az Alkotmánybírósághoz fordul, ha nem születik megállapodás a törvénymódosításról.
– Nem vagyunk sem rendőrök, sem katonák – mondta Szabó Zoltán –, meg kell hagyni az orvoslás szabadságát.
Ennek ellenére, mint kiemelte: a Magyar Orvosok Szakszervezete mindenkit arra biztatott, hogy írja alá a szerződést, a járványhelyzetben pedig a sztrájk gondolatát is elutasította. Bízik benne, hogy az Okfővel folytatandó tárgyalások eredményre vezetnek, éppen az eddigi egyeztetések kimenetelére alapozva. A megbeszélések sikerét szerinte fényesen bizonyítja, hogy az egészségügyi dolgozók több mint 96 százaléka döntött úgy, hogy az állami egészségügyi rendszeren belül folytatja a pályáját.
A szakszervezeti vezető azt visszautasította, hogy szakszervezetük álláspontját befolyásolná bármelyik politikai oldal. Kerülik a kapcsolatot a pártokkal, mondta, saját morális iránytűjük szerint igyekeznek megállapodásra jutni a kormányzattal az egészségügyben dolgozók és a betegek érdekében.
A járványhelyzetben zajló egyeztetések sikere persze nem jelenti azt, hogy a közeli jövőben minden teljes békességben zajlik majd. Az ágazatban dolgozókat több kisebb-nagyobb érdekvédelmi szervezet tömöríti. Különösen a csekély létszámúaknak életbevágó most, hogy minél több tagot toborozzanak azzal az ígérettel, hogy ők lesznek a legharcosabbak érdekvédők. Hiszen a jövőben már nem lesznek elegendőek a kormányellenes jelszavak, mert a helyi kórházvezetőkkel kell megállapodásra jutniuk tagjaik érdekeinek védelmében. Ahhoz pedig, hogy politikai jelszavakkal többé ne lehessen manipulálni az egészségügyben dolgozókat, egyértelmű, átlátható jogszabályok kellenek, amelyeket az érintettek is elfogadnak.
