Új stratégia kell

– Mi a több egyetem és kutatóközpont összevonásával létrehozott MATE első két évének mérlege?

– A Szent István Egyetem, a Kaposvári Egyetem, a Pannon Egyetem Georgikon Kara és az Eszterházy Károly Egyetem Gyöngyösi Campusa, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ tizenegy kutatóintézete és gazdasági társaságai, valamint a Debreceni Egyetem karcagi kutatóintézetének egyesítésével nem csak a más egyetemeknél is végbement modellváltás zajlott le, hanem átfogóan integráltuk az agráriumhoz és az élelmiszergazdasághoz kapcsolódó tudományokat az oktatásban és a kutatásban, létrehozva Közép-Európa legnagyobb agrárfókuszú egyetemét. 

– Sikerült?

– Igen. Az elmúlt két év egyértelműen eredményes volt, hiszen a mostani finanszírozás sokkal rugalmasabb és hatékonyabb működést tesz lehetővé a korábbi viszonyokhoz képest. Ez persze szükségessé teszi minden kollégánk szemléletváltását, ami nem fog egyik napról a másikra megtörténni, de a folyamat érzékelhetően elindult.

– Mit jelent ez pontosan?

– A költségvetési szemléletről egy piaci alapú, eredményszemléletű működésre tértünk át. Az elmúlt évtizedekben sok esetben élesen elkülönült egymástól a felsőoktatás és az ágazati igények valóságos kielégítése. Ezt most elkezdtük közelíteni egymáshoz, hogy a piac megrendelőként tudjon megjelenni idehaza és külföldön egyaránt. A MATE ugyanis olyan, a nemzetközi piacokon is igényelt kínálattal rendelkezik, amellyel lehetővé tehetjük partnereink élelmezés- és takarmányozásbiztonságát és megjeleníthetjük agrárvállalatainkat a világban. Azt is mondhatjuk, hogy a MATE a magyar nemzetgazdaság agrárkülgazdasági célkitűzéseinek szolgálatába lett állítva, de nem egy centrum-periféria modellt követve, ahogy azt saját bőrünkön is megtapasztalhattuk korábban, hanem a partnerekkel egyeztetett kölcsönös érdekek mentén. Hazánk akár másfél milliárd ember élelmezésére is alkalmas, amennyiben kilépünk az ország határain túlra és képességeinket kifektetések és partnerségek útján a világ rendelkezésére bocsátjuk. Ez az egyetem saját és pályázati bevételeit is növeli, hiszen az elméleti tudást, az innovatív megoldásokat szolgáltatásként is értékesítjük. Az elmúlt két évben 20 milliárd forintról 40 milliárd forintra növeltük a pályázati bevételeinket. Emellett a külföldi hallgatók arányának növelése és a felnőttképzés is szélesíti a költségvetésünket. A modellváltásnak köszönhetően sokkal gyorsabban tudunk reagálni a piaci igények alakulására, ami életbevágóan fontos ma, amikor hihetetlenül gyorsan változik az agrárium, folyamatosan új technológiák, új igények jelentkeznek, a mai tudás holnapra már elavulhat. Korábban egy új szak elindítása adminisztratív okokból négy-öt évig is eltartott, ma csak a saját döntésünkön múlik, hogy létrehozunk-e a piac legfrissebb igényeihez igazodó szakot.

– Mi változott még?

– A teljesítmény középpontba emelése nyomán 30 százalékkal nőtt a világszinten jegyzett tudományos publikációink száma, ami erősen számít az objektív mércének tekinthető nemzetközi rangsorokban. Az integráció után a MATE a jogelőd Szent István Egyetemhez képest 50 helyet lépett előre a szakterületi ranglistán. A jogelőd egyetemek némelyike nem is szerepelt korábban nemzetközi lajstromban. Becsatlakoztunk a nemzetközi tudományos vérkeringésbe, közös képzéseket szerveztünk meg a világ különböző egyetemeivel. Hét közép-európai egyetemmel együttműködve indítottunk élelmiszer-technológiai mesterképzést, Közép-Ázsiában, közelebbről Üzbegisztánban pedig közös élelmiszer-tudományi képzésbe kezdtünk. Ez utóbbi tudományos együttműködést is jelent, jelenleg 25 üzbég kutató dolgozik a MATE különböző részlegeiben. Kirgizisztánnal, Azerbajdzsánnal, Kazahsztánnal, Grúziával is elmélyítettük a szakmai kapcsolatokat. Afrikai és dél-amerikai országokkal is van együttműködésünk oktatási téren és technológia formájában történő tudásátadás terén egyaránt. Jelenleg egy amerikai egyetemmel tárgyalunk közös képzésekről. A lehetőségeink csak egyre gyarapodnak, még messze nem teljesedtünk ki. Ezeket a kezdeményezéseket az új működési modellnek köszönhetően rövid határidővel tudjuk végigvinni, aminek jelentősége szakmailag és végső soron anyagiakban is mérhető.

– Brüsszelnek azonban nem tetszik a felsőoktatási modellváltás, merthogy politikusok ülnek az egyetemeket fenntartó alapítványok kuratóriumában.

– A szerepeket nem felcserélve, de engedjen meg egy kérdést: a modellváltást megelőző időszakokban ki volt az egyetemek fenntartója? Az ágazatért felelős minisztérium, élén a politikus miniszterrel. A világ minden országában, minden működési rendszerben az oktatás kormányzati, politikai kérdés is. A MATE kuratóriumában egyensúlyban van a politikai, a gazdasági és a tudományos oldal. Nagy István agrárminiszter és Lázár János, az építési és közlekedési tárca első embere segítik és támogatják az ágazati célok és irányok megjelenítését, Csányi Sándor személyében pedig olyan elnökünk van, aki a munkaerőpiaci igényeket a leghitelesebben tudja megfogalmazni. A két akadémikus kuratóriumi tag csaknem 50 év kutatási és tudományszervezési tapasztalattal segít bennünket. A kuratórium hatékony támogatás számunkra a stratégia kialakításában, de a tagjai semmilyen módon sem szólnak bele a mindennapi ügymenetbe. A munkámat egyébként egy agrárgazdasági szereplőkből álló rektori tanácsadó testület is segíti, előmozdítandó a valóságos piaci igények szerinti oktatásszervezést. Az Európai Unió, de a világ bármely egyeteme számára is példaként tudom ajánlani ezt a modellt.

– Apropó hatékonyság. Milyen választ tudnak adni a hazai agrárium új kihívásaira, például a tavalyi rekord­aszályra?

– A rég látott szárazság több tanulsággal szolgál. Talán meglepő, de a több mint ezermilliárd forintos gazdasági kár, ami főleg az Alföldet sújtotta, nem következett szükségszerűen és kizárólagosan az időjárási körülményekből.

– Ezt hogy érti?

– Alapvető szemléletváltásra és abból fakadó stratégiaváltásra van szükség. Ezt két szóban foglalhatjuk össze: alkalmazkodóképesség és csúcstechnológia. Egyre kevesebb a csapadék, az eloszlása pedig rendkívül egyenetlen. Ezért meg kell őrizni és helyben kell tartani. Az öntözésfejlesztés is fontos, de objektív okok miatt nem lehet az egész országra kiterjeszteni. A megoldás a lehulló csapadék megtartása. Ennek feltétele a talaj erre alkalmassá tétele. Vannak gazdálkodók, akik ilyen szemlélettel művelik a földet, ők lényegesen kisebb kárt szenvedtek el. A következő uniós pénzügyi ciklusban jelentős részben a magyar kormány nagyvonalúságának, a nemzeti önrész 80 százalékos arányúra emelésének köszönhetően megháromszorozódnak a rendelkezésre álló támogatási források, de ezeket jól kell felhasználni. Csak a csúcstechnológiának és a korszerű, friss tudásnak van létjogosultsága.

– Hogyan lehet megtartani a csapadékot?

– Olyan művelési módszereket, technológiákat kell választani, amelyek elősegítik a lehulló víz lejutását a talaj mélyrétegeibe. El kell felejteni például a szántást, mert a megváltozott klimatikus körülmények között több kárt okoz, mint amennyi hasznot. Át kell térni a forgatás nélküli talajelőkészítésre, a növényi maradványokat egyenletesen be kell dolgozni a földbe, hogy növeljük a humusztartalmat. Az ugyanis jelentős mennyiségű nedvességet képes befogadni. A mostani esőzés nyomán sok helyen megjelent a belvíz. Ennek az az oka, hogy az intenzíven művelt, nem ugarolt talajokban a felszín alatt 20-30 centiméterrel összetömörödik a föld, így olyan vízzáró réteg alakul ki, ami nem képes átereszteni a csapadékot. A harmonikus tápanyagellátás is fontos, az így kezelt talajon kevesebb csapadékból is többet tud hasznosítani a növény. Mindehhez korszerű, naprakész szaktudás kell. Ez feltétlenül fejlesztendő a magyar agrár­gazdaságban, hiszen a mezőgazdasági szereplők mindössze 10-12 százalékának van szakirányú közép- vagy felsőfokú végzettsége. Holott a legfrissebb szaktudás nélkül ma már nem lehet versenyképesen gazdálkodni.

– Egyre gyakrabban hallani arról is, hogy a klímaváltozástól sújtott területeken esetleg teljesen más növények termesztésére kell átállni.

– Nem csak más fajtákban, hanem akár teljesen más növény- vagy állatfajokban kell gondolkodni. A megváltozott körülményeket tűrő növényeket nemesítő tudósok versenyt futnak az idővel, hiszen a kalászosoknál ez a folyamat 8-10 év, de a szőlő esetében akár 30 év. A klíma ennél gyorsabban változik, ennek következtében már meg is jelentek olyan növényfajok, amelyek korábban nem, vagy csak alig voltak ismertek itthon. Ilyen például a kivi, vagy a datolyaszilva. A magyar vetésszerkezet egyébként is nagyon beszűkült, kis túlzással búzára, kukoricára, napaforgóra és repcére korlátozódik, ami klímaváltozás nélkül is baj. Elkerülhetetlen, hogy sokszínűbbé, változatosabbá tegyük a vetésszerkezetet, azért is, hogy a piaci keresletnek és az élelmiszer-önrendelkezési igényeinknek megfelelő vetésforgót tudjunk működtetni. Növelni kell például a fehérjenövények, így az öntözést igénylő szója arányát, erősítve a deklarált GMO-mentességet, ami ma még nem száz százalékos, hiszen az állatok takarmányozásában fontos növény nagy része GMO-t engedélyező országokból származó import, míg a hazai termés leginkább külföldön talál jól fizető vevőre. Így közvetve, ha a termelésben nem is, de a felhasználásban mégiscsak jelen vannak a magyar piacon genetikailag módosított élőlények, noha az Alaptörvény ettől mentes mezőgazdaságot ír elő.

– Tulajdonképpen mi a baj a GMO-val?

– A génmódosítás azt jelenti, hogy egy növénybe vagy állatba idegen örökítő anyagot helyeznek. Például van olyan kukorica, amibe egy baktérium génjét ültették be növényvédelmi megfontolásokból. Mivel ennek a hosszútávú környezeti és egészségügyi hatásaira nincsenek elegendő tapasztalatunk, ezért indokolt a fokozott óvatosság. Ugyanakkor a génmó­dosítás nem keverendő össze a génszerkesztéssel, ami egy fajon belüli génkészlet felhasználásával történik. Ebben az esetben a természetben hosszú idő alatt lejátszódó evolúció során akár évezredek alatt bekövetkező változást az adott növény génkészletének ismeretében emberi beavatkozással felgyorsíthatjuk, és így például ellenállóbbá tehetjük a kár­tevőkkel szemben vagy szárazságtűrővé alakíthatjuk.

– Ha sikerül alkalmazkodni a klímaváltozáshoz, még mindig kérdés, hogy miként lesz a megtermelt alapanyagból feldolgozott, sikeres piaci termék.

– Folyamatos a javulás, sok ágazatban emelkedett a feldolgozottság szintje, de bőven van még lehetőség. Idehaza több energia felhasználásával és nagyobb munkaerő-ráfordítással állítjuk elő azokat a termékeket, mint az ebben jobban teljesítő nyugat-európai országok, tehát vagy kisebb haszonnal kell beérni, vagy drágábban tudjuk kínálni a magyar portékát. Ez versenyhátrány, különösen a mostani magas energiaárak és a munkaerő egyre növekvő költségei mellett. A gabonafélék vagy különféle gyümölcsök esetében akár regionális feldolgozóközponttá is válhatna Magyarország, ha kiépítenénk a legkorszerűbb csúcstechnológiával mű­ködő rendszereket, hiszen ekkor a környező országokból is jobban megérné nálunk feldolgoztatni az alapanyagot. De van más baj is, bizonyos zöldség- és gyümölcsfajok, köztük hungarikumok ter­mesztése gyakorlatilag megszűnt.

– Ez nekünk is feltűnt. Magyar-e még a makói hagyma, vagy a kalocsai paprika?

– A makói hagyma szinte eltűnt a piacról, de a kalocsai paprika, a hajdúsági torma vagy a szabolcsi alma sincs biztonságban. Ezekből valaha önellátóak voltunk, sőt kivitelre is jutott. Ma a fűszerpaprika több mint felét Marokkóból, Törökországból, Iránból vásároljuk. A minősége gyengébb, de olcsóbb. Ugyanez áll a hagymára is: olcsón lehet a makóihoz képest gyengébb minőségű növényt termelni, ami aztán elárasztja a hazai piacot. A fokhagymánál hasonló a helyzet. A piacvédelem az uniós szabályok között csak a hatékonyság és a versenyképesség jelentős növelésével valósítható meg. A jó hír az, hogy ez csupán rajtunk múlik, a lehetőség adott, a MATE pedig kész teljes agrártudományi arzenáljával a változás élére állni.