Egy percig sem gondoltam, hogy ha megválasztanak a Jobbik elnökének, akkor hirtelen a balliberális média kedvencévé válunk, de ez őszintén szólva nem is szerepelt a terveim között. Amit viszont problémának látok, az az, hogy a jobboldalon belül is vannak velünk szemben ellenérzések. Nem elcsábítani akarom a Fidesz és a KDNP szavazóit, azt viszont szeretném, ha legalább ők nem rezzennének össze a Jobbik nevének hallatán – mondta a Demokratának Vona Gábor, a Jobbik elnöke.

– Meglepően nagy visszhangot keltett az elnökké választása, idéznénk néhány ezzel kapcsolatos véleményt. A kuruc.info portál például így írt: „A Jobbik Magyarországért Mozgalom továbbra is markáns, dinamikus, médiaképes, radikális párt kíván maradni, amely a MIÉP-pel nem működik együtt, de a Fideszt nem fogja bírálni – derült ki a szervezet szombati tisztújító kongresszusán megválasztott új elnökének szavaiból. Ez sajnos igazolni látszik azon radikális balsejtelmeket, hogy Vona mégiscsak a ballib-kollaboráns Fidesz alá akarja rendelni a Jobbikot.” – Kicsit unom már, hogy mindig ilyen-olyan vádakra kell reagálnom… A megválasztásomat követő sajtótájékoztatón elmondtam, hogy a MIÉP-pel való későbbi együttműködést már nem tartom reálisnak, a Fidesszel, a jobboldal nagy gyűjtőpártjával pedig békés egymás mellett élésre törekszem, törekszünk majd. Akár önkritikaként is felfogható: szerintem nem helyes, ha a jobboldal pártjai egymást roncsolják, ahelyett hogy a saját eszközeikkel a közös cél eléréséért dolgoznának. Ez a közös cél pedig az országot csődbe juttató, a morális értelemben is megbukott Gyurcsány Ferenc vezette MSZP-SZDSZ-koalíció leváltása. Ez fontosabb annál, mint hogy programunkban vannak kisebb-nagyobb különbségek. Aki szerint ez a Fideszbe történő betagozódást jelenti, annak el kell gondolkodnia saját politikai realitásérzékén. – Egy másik vélemény az internetről: „A Jobbiknak meg kell szerezni a Fidesz valóban nemzeti érzelmű szimpatizánsainak szavazatait, hogy így a legerősebb nemzeti párttá váljon 2010-re.” – Ezek a gondolatok olyan emberektől származnak, akik a politikát mindenekfelettinek tekintik. Azt hiszik, mindenkinek megvan a pártpreferenciája. Ez nem igaz. Nyilván a Fidesznek ugyanúgy vannak törzsszavazói, mint mondjuk az MSZP-nek vagy az SZDSZ-nek, de vannak olyanok is, akik jobboldalinak mondják magukat, de nem szavaznak a Fideszre. Ebből következően a Jobbik nem csak a Fidesz kárára tud szavazatot szerezni – nem is az a célunk, hogy őket gyengítsük, hanem az, hogy a nemzeti oldal győzelmi esélyeit növeljük. – A fenti véleményeket azért idéztük, mert mindkettő egy jobboldali betegség tünete: vannak olyanok, akik még a saját oldalukon is ellenséget látnak abban, aki kicsit is másképpen gondolkodik, mint ők. Ön ezt nem tapasztalta? – Magam is rossz útnak tartom, ha démonizáljuk egymást. Hiszen említettem, hogy van egy rövid távú közös cél, Gyurcsány leváltása, de emellett számos olyan érték van, amelyet mi is fontosnak tartunk és a Fidesz is. Nem baj, ha a nemzeti oldal pártjai között van véleménykülönbség, egészséges vita, de ez nem fajulhat harccá, az eltéréseknél pedig fontosabbnak kell tekinteni a közös pontokat. – Az utolsó idézet pedig baloldalról, a 168 Óra múlt heti számából való: „A Jobbik új elnöke Szálasi retorikáját idézi megszólalásaiban. Nemcsak egykori MIÉP-eseket tudhat maga mellett, hanem a puha Fideszből kiábrándult ifjakat is” – állította a hetilap újságírója a Konrád Györggyel készített interjúban. – Ez az a szint, amikor az ember azon gondolkodik, hogy az illető ennyire rosszindulatú, vagy pedig paranoiás. A Szálasi-retorikázás, a fasisztázás jó ideig nagyon fájdalmas volt, de aztán idővel hozzászoktunk. Persze időnként az ember megkérdezi, mégis milyen konkrét példával tudják alátámasztani a „szélsőségességünket”, ilyenkor általában nincs válasz. Manapság már nem is vesszük olyan komolyan ezeket a ránk aggatott jelzőket, inkább mosolygunk rajtuk. – Mindenesetre úgy tűnik, sokat kell még dolgoznia, ha valóban médiaképessé akarja tenni a Jobbikot, ahogy megválasztásakor ígérte. – A médiaképesség szót sokan félreértették, úgyhogy megmagyarázom. Egy percig sem gondoltam, hogy ha megválasztanak a Jobbik elnökének, akkor hirtelen a balliberális média kedvencévé válunk, de ez őszintén szólva nem is szerepelt a terveim között. Amit viszont problémának látok, az az, hogy a jobboldalon belül is vannak velünk szemben ellenérzések. Nem elcsábítani akarom a Fidesz és a KDNP szavazóit, azt viszont szeretném, ha legalább ők nem rezzennének össze a Jobbik nevének hallatán. Itt még valóban van tennivalónk. A másik oldal pedig azt ír és mond, amit akar. – Mennyire illik bele a médiaképessé válásba, hogy behatóan foglalkoznak a tabuként kezelt cigányok által elkövetett bűnözéssel, vagy hogy a Jobbik színe is árpádsávos lesz? – Az, hogy új radikalizmusról beszélünk, még nem jelenti azt, hogy nem akarunk foglalkozni olyan témákkal, amelyeket más pártok tabuként kezelnek. Inkább arról van szó, hogy nem csupán kiabálni szeretnénk, ahogy időnként eddig tettük, hanem érvelni. Ami a cigánykérdést illeti, Heves megyéből származom, úgyhogy tudom, miről beszélek, s tudom, mit jelent a cigányprobléma. Tudomásul kell venni, hogy sajnos igenis van cigány-magyar ellentét, s nagyon nagy a bűnözők aránya a cigányok körében. Mi azt gondoljuk, fel kell állítani a helyes diagnózist, amihez kell egy egészséges társadalmi vita, akár a cigányszervezeteket is bevonva. Diagnózis nélkül ugyanis csak placebo van, gyógymód nincs. Nem az a programunk, hogy el akarjuk küldeni az országból a cigányokat. Ehelyett azt szeretnénk, ha nem fordítanánk félre szemérmesen a fejünket, amikor erről a problémáról van szó, hanem a gondok gyökerét próbálnánk meglelni. – Nem egyszerűbb az árpádsávos zászló megismertetése sem… – A balliberális oldal immár tizenhat éve támadja a nemzeti jelképeket, hagyományokat. Az új radikalizmus egyik feladata, hogy ebben a témában bátran vegyük fel a harcot. Egy polgári néppárt nem vállalhat el egy ilyen vitát, nekünk viszont kötelességünk tenni ebben az ügyben is valamit. 2007 Árpád éve, a pozsonyi csata 1100. évfordulója. A Fidesz-kormány részéről annak idején nagyon jó kezdeményezés volt a millenniumi zászlók átadása, s ennek nyomán mi árpádsávos zászlókat szeretnénk ünnepélyesen átnyújtani azon önkormányzatoknak, amelyek vállalják az esetleges támadásokat. Jól tudom, hosszú évek alatt lehet csak megváltoztatni az emberek gondolkodását, de azt szeretnénk, ha az árpádsávos zászló végre nem nyilas jelkép lenne az emberek szemében, hanem egy történelmi magyar szimbólum. – Van még néhány hasonló téma: a turul, vagy épp Horthy Miklós megítélése. Miszsziót vállalnak? – Így is lehet fogalmazni. Horthy Miklós kapcsán is vannak például terveink – február kilencedikén lesz a kormányzó halálának 50. évfordulója. Méltó megemlékezést szeretnénk szervezni ebből az alkalomból Budapesten. A tervek már összeálltak, de még tartanak az egyeztetések, ezért a részleteket csak később fogjuk nyilvánosságra hozni. Annyit elárulhatok, hogy fontos szerepet kaphat egy fehér ruhás lány és egy fehér ló is. – A Gyurcsány-kormány leváltása kapcsán Orbán Viktor a múlt héten elmondta a Demokratában, hogy alkotmányos úton kell maradni. Vannak azonban olyanok a jobboldalon, akik szerint csak egy forradalom jelenthetne megoldást. Ön melyik álláspontot osztja? – Egyetértek Orbán Viktorral abban, hogy egy alkotmányos demokráciában – még akkor is, ha jogainkat igyekeznek megnyirbálni – egy párt csakis alkotmányos eszközökben gondolkodhat. Arról nem is szólva, hogy forradalmat nem pártoknak kell csinálni… – A kormányt csak a nép buktathatja meg. Ezt mondta Orbán Viktor is. – Pontosan. Ha megérik a helyzet egy forradalomra, akkor az emberek nem törődnek azzal, hogy mit mond a Fidesz vagy a Jobbik, hanem forradalmat csinálnak. A pártoknak azonban a törvényes keretek között szabad csak gondolkodniuk. Helyesnek tartom a Fidesz népszavazási kezdeményezését, mert minden olyan eszköz üdvözlendő, amelyik erősíti a közvetlen demokráciát. Nekünk is van egy népszavazási kezdeményezésünk. Ez arról szól, hogy akik az MSZMP-ben, illetve a KISZ-ben magas tisztséget viseltek, azok ne tölthessenek be államtitkári vagy annál magasabb kormányzati pozíciót. Az OVB formai okokból viszszadobta az ívet, most újra beadtuk, immár megváltoztatva, bízom abban, hogy politikailag elfogulatlan döntés születik. – Mit kívánnak elérni ezzel? – Kettős célunk van. Jó abba belegondolni, hogy a népszavazás sikere esetén Gyurcsány Ferenc, Szilvásy György, Szekeres Imre vagy Kiss Péter nem lehetne még államtitkár sem. Másrészt az egész magyar közéletnek hozhatna megtisztulást, ha a kommunista funkcionáriusok eltűnnének a politikából. – Szimpatikus ötlet, de nem késtek el ezzel úgy 17 évet? – Van egy magyar közmondás, mi szerint jobb későn, mint soha. Egyébként Lengyelországban vagy Romániában most is terítéken van ez a téma, ezekben az országokban miért nincs későn? Ráadásul ezek a személyek jelenleg is vezetik az országot, így ez különösen aktuálissá teszi a probléma megoldását. – Miért jelent gondot, ha valaki kommunista vezető volt? – Azt mondják, egy olyan ember, aki állatok között nő fel, mondjuk egy őserdőben, az emberek közé kerülve megtanulhat sok dolgot, de soha nem lesz képes teljes életet élni. Így van ez a kommunistákkal is. Megtanulhattak késsel és villával enni, vagy hazudni a demokráciáról, de alkalmatlanok arra, hogy vezessék a demokratikus Magyarországot. – Tehát le kell váltani őket. Nyilvánvaló, hogy ön politikus és nem jós. Mégis mit gondol, megoldást hozhat az év? – Köszönöm a felmentést, amit a kérdés tartalmazott, mert manapság itthon azt is nehéz megmondani, mi lesz a jövő héten, annyira kiszámíthatatlan minden, úgyhogy jóslásokba nem bocsátkoznék. Ellenzéki pártelnökként, hazáját féltő emberként azonban azt mondom, hogy nagyon remélem, idén sikerül lemondásra bírni ezt a kormányt. Az emberek ugyanis feledékenyek, s a médiatöbbség is mindent megtesz azért, hogy elfeledtesse az MSZP-SZDSZ-kormány bűneit, így minél tovább húzódik az ügy, annál nehezebb dolgunk lesz. Azt várom tehát ettől az évtől, hogy egészen addig nem csillapodnak a kedélyek, amíg változás nem lesz az ország élén. És nem csupán Gyurcsány Ferencnek kell mennie, nem elég egy 2004-eshez hasonló miniszterelnök-csere: új választásra van szükség! Bándy Péter