A Time magazin, az Egyesült Államok első és egyik legismertebb heti magazinja március 23-i számában vázolta fel azt a tíz elképzelést, fogalmat, eszmét, amelyek meg fogják, sőt részben már meg is változtatták a világot. Ezek egy része Amerika túlélésére, továbbgondolására jött létre, másik része viszont érinthet bármely más országot. Magyarországot is.

Középpontban az ember

A munka mint az új és legfőbb vagyontárgy? Amerika rácsodálkozott arra, hogy a képzettség és a biztos munkahely az egyedüli szilárd alapja annak, hogy bármely állampolgárának háztartása egyensúlyba kerüljön. A lassan tíz százalék fölé kúszó munkanélküliségi ráta, az ingatlanok és az amerikai családok tízmilliói által birtokolt részvénycsomagok elértéktelenedése nemcsak a vagyoni helyzet átgondolását tette szükségessé. Mindenkit ráébresztett arra is, hogy valójában milyen törékenyek, átmenetiek is a fellendülés évei, és milyen fontosak a megtakarítások.

Amerika ma újra spórol, meredeken emelkedik a betétekben elhelyezett pénz mennyisége. A jól fizető állás újra minden másnál értékesebbé vált. Akárcsak a hozzá vezető út: az önképzés és a munka mint befektetés megbecsülése.

„A munkából származó jövedelem olyan, mintha vennénk egy kötvényt, és annak a kamatait kapnánk meg. Gondoljunk rá úgy, mintha a bennünk rejlő vagyon fizetne osztalékot” – magyarázza Christopher Carroll, a Johns Hopkins Egyetem közgazdásza.

Az emberi tőke értékének újrafelfedezése mellett a következő években radikálisan megváltozhatnak az életkorról, az öregedésről és az ehhez kapcsolódó társadalmi szokásokról alkotott fogalmaink. Az orvostudomány kitolta az emberi élet határait, a társadalmi változások, a plasztikai sebészet, a gerontológia és az új filozófiák pedig új értelmezést adhatnak az egyes életszakaszoknak, adott esetben el is törölve azokat. A Time szerint egyre több kamasz viselkedik úgy, mint egy felnőtt, és egyre több gyermek tesz szert olyan tapasztalatokra, amikre korábban jóval több időt kellett várni. És több az olyan idős, aki ugyanúgy fogyaszt, él és viselkedik, mint harminc-negyven évvel azelőtt.

Az öregedés megállítása mára elérhető céllá vált, a szerepek lassan felcserélődnek és kiegyenlítődnek, a generációk természetéről alkotott hagyományos képünk megváltozik: konditeremben izzadó nyugdíjasok, wifit használó és videotelefonáló nagymamák, cégvezető vagy politizáló húszévesek. A magazin Nicolas Sarközy francia elnököt és Madonnát említi példaként. Talán már mi is találkoztunk a környezetünkben ilyen férfiakkal és nőkkel, fiúkkal és lányokkal? Talán már minket is elért a változás szele?

Magyarországon nem könnyű megérteni az „új kálvinizmus” fogalmát. Az Amerikában létező különböző protestáns egyházak a századok során egyes esetekben mind jobban eltávolodtak a lényegüket megfogalmazó XVI. századi alaptéziseik szellemétől. Ilyen Kálvin János azon tanítása, amely szerint az ember élete, sorsa, üdvössége isten által eleve elrendeltetett.

A predesztináció tana, a maga szélsőséges és mint a történelem és a protestáns etika, a protestáns országok évszázados gazdasági sikerei mutatják, sikeres formája ezekben a bizonytalan időkben újra erőre kaphat. Az ember talán mégsem mindenható? A felette álló erőkkel, legyenek azok akár égiek és transzcendensek, akár gazdaságiak és racionálisak, mégsem tud versenyezni? Amerika vallásos nemzet, de sokan vannak olyanok, akik szerint a mind világibb Európában is hasznosítható lenne ez a gondolat.

„Nyugodj meg, nem a pénzedre vigyáznak. Hanem a véredre.” Az Egyesült Államok első biobankjában szövetmintákat, DNS-t és vért is fognak őrizni. Ha ezek a bankok elindulnak, úgy is lehet majd rájuk tekinteni, mint olyan intézményekre, ahova tényleg érdemes lehet befektetni. Szerves bankszámla? Az ügyfél rendelkezésre bocsátja magát, a szó szoros értelmében, és a haszon nem pénzben, hanem a felhalmozott orvosi tudásban keletkezik. A tudásban, amely később esetleg meggyógyítja őt vagy szeretteit egy betegségből. Például a rákból. Nagy-Britannia, Kanada, Svédország és Norvégia is elkezdte saját biobankja felállítását. Persze az orvosi kezelések következő generációjának kifejlesztése adatbiztonsági kérdéseket is felvet. Nem mindenki adja be a közösbe saját lényegét, az emberi genomját. Vagy legalábbis nem szívesen. Vagy nem ingyen.

A gazdaság csak eszköz

Az Egyesült Államoknak vannak olyan jellegzetességei, ikonikus építményei, amelyek hosszú évtizedeken, évszázadokon át formálódtak, és mára szerves alkotórészeivé lettek mindannak, amit úgy ismerünk: Amerika. Ilyenek az óriási külvárosok, a hatalmas családi házak, a benzinfaló járművek és a végeláthatatlan sztrádák. A gazdasági összeomlás szélére került világhatalom most kénytelen újrafogalmazni önmagát. Az emberek újra beköltöznek a városokba, kisebb lakásokba. A városszéli hipermarketek sorra zárják be a kapuikat, helyükre közösségi házak, múzeumok, könyvtárak költöznek, amelyek viszont maradásra bírhatják az amerikaiakat. Új városközpontok alakulnak ki. A külvárosok újrahasznosítása mellett újra kell gondolni a második világháború után, a történelem talán legnagyobb közmunkaprogramjával létrejött, 76 ezer kilométer hosszú autópálya-hálózat funkcióit és rendeltetését.

Az energiapazarlás egyik legfőbb szimbólumává vált aszfaltrengeteg most új beruházások tárgya lehet. Barack Obama elnök gazdaságélénkítő programjának központi eleme az országon belüli államok közötti vasúti összeköttetés fejlesztése. A sztrádák szövedékéhez igazodhat az országos áramhálózat újjáépítése, és ki tudja, egyszer majd az utak mentén elhelyezett állomásokon töltik fel az emberek elektromos vagy hibrid meghajtású autóikat.

Amerika persze globális méretekben gondolkodik, és kevés olyan ország van, amelyik az elmúlt évszázadban ne került volna valamilyen formában függő helyzetbe a szuperállamtól. A kontinensek közül egyetlen olyan maradt, amelyik a gazdasági krízis közepette is megőrizte növekedési erejét, és évszázados nehézségeket leküzdve mára a világ legkívánatosabb befektetési célpontjává vált. Ez a kontinens Afrika.

Csak egy példa: Lomé, Togó fővárosa a székhelye a pánafrikai Ecobanknak. Annak az intézménynek, amely ezekben a banktizedelő időkben is hatalmas profitot termel: 2008 harmadik negyedévében például több mint százmillió dollárt. Ez csupán egy jele annak, hogy a fekete kontinens hatalmas változások színhelye. Még mindig a háborúk, az éhínség és a diktátorok földje, de az öntudatra ébredés egyre nyilvánvalóbb.

Megmutatkozik ez abban, ahogy a világ gazdag országainak segélypolitikáját Afrikában egyre nagyobb arányban elutasítják. Mert függőséget teremt, a korrupció melegágya és a demokrácia fejlődését sem szolgálja. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet adatai szerint a kontinensre irányuló külföldi befektetések 2006-ban múlták először felül a segélyek összegét. Afrika kezdi felismerni az erejét, ahogy más nagyhatalmak is az övét. Kína szinte behozhatatlan előnyre tett szert ezen a téren. A kereskedelmi kapcsolatok óriási ütemben növekednek, kínai mérnökök és szakemberek dolgoznak kontinensszerte Afrika erőforrásainak kiaknázásán, utak, iskolák, kórházak építésén.

Bár az Északi-sarkért és az alatta található nyersanyag lelőhelyekért folytatott versenyfutás jelentősége is tagadhatatlan, a következő évtizedekben a másik „szűz” terület, Afrika nevétől lesz hangos a világ. A kínai terjeszkedés egyben figyelmeztetés az európai országoknak is, mielőtt lemaradnának a XXI. század legnagyobb befektetési lehetőségéről.

Zöld jelen

A globalizáció kiteljesedésével, a telekommunikációs eszközök és a pénzügyi piacok fejlődésével a világ kicsivé vált. Ezt használják ki azok az országok, amelyeket az élelmiszerárak robbanása és szűkös erőforrásaik arra késztettek, hogy a határaikon túl nézzenek termőföld után. Szaúd-Arábia, Katar, Kuvait, Dél-Korea a főszereplői annak az új jelenségnek, melynek során gazdagabb államok bérlik ki egy szegényebb ország termőterületét, hogy a megtermelt növények aztán feldolgozva az ő állampolgáraik éhes szájába jussanak.

Dél-Korea és Szudán, Szaúd-Arábia és Indonézia, Katar és Kambodzsa: különös párosok és persze egyből adódik az újkori párhuzam felvetése, a gyarmatosítás felemlegetése, amikor Anglia, Hollandia vagy éppen Franciaország kereste a cukor, a tea és a dohány minél olcsóbb termesztésének és behozatalának módjait. Az angol szóhasználatban win-winnek nevezik azt a játékot, amelyből kivétel nélkül minden fél győztesen jön ki. A szegény országok erőforrásainak kiaknázása sok szempontból jót tesz ezeknek az államoknak (technológiaimport, munkahelyteremtés és így tovább), ennek megfelelően az ideológiagyártás sem okoz nehézséget a gazdagabb országoknak, hogy igazolják terjeszkedésüket.

Hogy ki profitál inkább az együttműködésből, arra azért sok negatív példát ismerünk… „Bérelj ki egy egész országot!” – írja a Time. Csak nehogy a főbérlő egy idő után elveszítse a türelmét, amiért az albérlő nem fizeti a lakbért.

Fenntarthatóság, önellátásra törekvés, kisebb fogyasztás – a lassan már évtizedek óta mantraszerűen ismételgetett szlogeneknek talán a világgazdasági válság hozza el a megdicsőülést, a mindennapi életbe való végleges beszivárgásukat és elterjedésüket. Biomassza, kis autók, esővízgyűjtők, szélenergia, kerékpár, több helyi készítésű élelmiszer. A jelszavak mögött a kereskedelem egy új formája bontakozik ki. A „túlélő áruházakba” az emberek biciklivel járnak majd, olcsó, de jó minőségű ruhákat és ételeket vesznek és más részlegekben egyben apró-cseprő dolgaikat is elintézhetik: számítógépüket megjavíttathatják, pénzügyi tanácsokat vehetnek igénybe, kikapcsolódhatnak. Visszafogottság, puritánság, egyszerűség: ilyen lesz a jövő szupermarketje?

Környezettudatosnak lenni azonban nem könnyű. Még a legzöldebbnek tartott, legkörnyezetbarátabb metódussal gyártott ruhanemű elkészítése során is temérdek olyan kémiai vegyületet használnak fel, amelyek szennyezik a környezetet.

Hogyan lehet különbséget tenni zöld és zöld között? Összetevők, hozzávalók, alkatrészek tengerében könnyen elvész az ember. Az úgynevezett „ökológiai intelligencia” ebben segíthet. Minden döntésünk valamilyen környezeti vagy biológiai következménnyel jár. Az életciklusbecslés fogalma ma már Magyarországon is jól ismert. Egy ilyen vizsgálat egy termék vagy szolgáltatás teljes életciklusát vizsgálja, a környezetre gyakorolt potenciális hatások nézőpontjából, a nyersanyagbányászattól a gyártáson át a használat során létrejött hulladék hasznosításáig.

Egy high-tech termék környezeti hatásainak megbecslése természetesen tucatnyi közreműködőtől vett adat meglétét kívánja meg. Már elérhető az interneten az a szolgáltatás (Good Guide), amely ezernyi terméket osztályoz és sorol be kategóriákba aszerint, hogy milyen hatással van a környezetre, az egészségünkre, a társadalomra, sőt azt is figyelembe veszi, hogy az előállító cégnél milyen a munkamorál és mennyire figyelnek a környezetre.

Milyen gyümölcslevet vegyek? Hamarosan csak be kell ütnünk a márka és a típus nevét a keresőbe. Véget ért a pazarlás kora. Eljött a mérlegelésé.

Békaperspektíva

Az önjelölt miniszterelnökök, gazdasági szakértők és elméleti közgazdászok Magyarországán, a válság gödrében egyre mélyebbre ásó országban nem hagyhatók figyelmen kívül azok a fejlemények, amelyek az Atlanti-óceán túlsó partján történnek.

Amerika és Európa sorsa már évszázadok óta elválaszthatatlan, és ez így lesz a jövőben is. A teoretikus gazdasági programokat és a sok gyakorlati tanácsot, a lentről, a társadalom mélyéből felbukkanó ötletet nehéz egymással harmóniába hozni. Ha megpróbálnánk közös nevezőre hozni a világ egyik legnépszerűbb sajtótermékének összeállítását a Reformszövetség vagy valamely más önjelölt magyarországi próféta válságkezelő programjával, nehéz dolgunk lenne.

Akinek a következő években megadatik, hogy Magyarországon kormányprogramot írhat, annak ki kell szakadnia a számok, közgazdasági elméletek és grafikonok világából.

A gazdasági stabilizáció nem cél, csak eszköz. A teóriák haldokolnak. Egész kontinensek váltanak irányt, és történelmi változást megélve egészen máshogy tekintünk önmagunkra, a levegőre és a földre, lakóhelyünkre és szabadidőnkre. Amerikában már tudják ezt, és legalább részben beismerve a hibákat, eszerint cselekszenek.

Monostori Tibor