Újjáélednek a vidék vidékei

Szentkirályon az elmúlt évek tanyafejlesztési programjai során a helyiek leginkább a napelemes rendszerek, az egyedi ivóvíztisztító berendezések és személyre szabott szennyvízkezelő szisztémák iránt érdeklődtek, lévén a települési hálózatokra gazdaságosan nem tudnak rácsatlakozni.

Az aktuálisan elnyerhető legfeljebb 25 millió forintos támogatásból a szakemberek szerint lényegében már összkomfortossá lehet tenni egy tanyát, ami a személyes kényelemérzet növelése mellett a későbbi hitelképesség szempontjából is kiemelkedően fontos.

Az önellátás útján

Érkezésünkkor a tölgyfák alatt sziesztázó baromfiudvar lakóinak lármájára veri fel a csendet Szentkirály Horidűlőn. Göblyösné László Éva a rekkenő hőségben éppen a fóliasátorban szorgoskodik, a paprikapalánták szárát kötözi, hogy a növények ne dőljenek ki a termés súlya alatt.

A gyakorló gyógypedagógus elmeséli, hogy családját öt évvel ezelőtt a Covid-járvány ösztönözte arra, hogy faluról tanyára költözzenek egy nyugodtabb, stresszmentesebb élet reményében. Az elmúlt időszakban jórészt önellátóvá váltak: állatokat tartanak, takarmány- és konyhakerti növényeket, kukoricát, burgonyát, paprikát, paradicsomot, uborkát termesztenek, gyümölcsöt főznek be, lekvárt, zöldségkrémet készítenek.

– Egy tanyán mindig van mit csinálni, de a rengeteg munka ellenére sem bántuk meg, hogy kiköltöztünk, hiszen a magunk urai vagyunk, hozzánk hasonlóan a ma már középiskolás korú gyermekeink is imádnak itt élni – jelenti ki Göblyösné László Éva mosolyogva, miközben a házba invitál bennünket.

Az épületben büszkén mutatja a mindennapi életüket megkönnyítő víztisztító rendszert, amelyet egy korábbi vidéki infrastruktúra-fejlesztési pályázat keretében építettek ki. A 95 százalékban pályázati pénzből, nagyságrendileg 8,4 millió forintból megvalósított beruházások során a személyre szabott víztisztító berendezés mellett napelemes és egyedi szennyvízkezelő rendszert is létesítettek a birtokon. Előbbi az áramellátásról gondoskodik, utóbbinak köszönhetően pedig a baktériumok által lebontott szennyvíz környezetbarát módon, tisztított formában jut vissza a talajba, ráadásul a módszer alkalmazásával szippantókocsit is elegendő kétévente hívni.

– Nagyon vártuk a tanyafejlesztési pályázatot, mert korábban palackokban hoztuk az ásványvizet. A kútvíz ugyanis magas vas- és mangántartalma miatt sajátos ízű, ráadásul kisebb mennyiségű arzént is kimutattak benne. Mosogatni és mosni sem tudtunk vele, mert mindent sárgára színezett. Kizárólag fürdésre, az állatok itatására és locsolásra használtuk. A tavaly telepített berendezés azonban iható minőségűvé tisztítja a kútvizet, ami óriási segítség a háztartásban. A pályázatnak köszönhetően sikerült tulajdonképpen élhetővé tenni a tanyát.

Az ivóvíz minőségével kapcsolatos problémák talán meglepőnek tűnhetnek a világhírű Szentkirályi ásványvíz „őshazájában”, de Ádám Richárdtól, az önkormányzat szakértőjétől megtudjuk, hogy a 206 méter mélyről származó természetes ásványvíz már vastalanítva jut el a fogyasztókhoz, vagyis nem olyan összetételű és ízű, mint az a víz, amely a tanyán élők sekélyebb kútjaiból a felszínre kerül.

– A falu belterületén a közművekből nyerhető víz szintén magas, de határérték alatti, vagyis egészségre nem veszélyes vastartalmú, és bár a Szentkirályi ásványvíz lelőhelyéhez hasonló mélységből nyerjük, éppen emelkedett vastartalma miatt nem éri el annak minőségét.

Sajátos életforma

A tanyavilágban autózva Szabó Gellért polgármesterrel és Ádám Richárd vidékfejlesztési agrármérnökkel arról beszélgetünk, hogy a mai Szentkirály község Kecskemét város egykori pusztájaként szerveződött településsé, de a lakosság mintegy 36 százaléka ma is tanyán él. Ezzel az aránnyal az ország egészét tekintve az élbolyba tartoznak, bár a Homokhátság egyes falvaiban akár 50 százalék fölötti is lehet a külterületi lakosok aránya.

– A tősgyökeres szentkirályiak, illetve elődeik valamennyien tanyasiak voltak – jelenti ki Szabó Gellért, a Magyar Faluszövetség elnöke. – A község körzetében több mint 400 tanya található, közülük 220 tulajdonosuk állandó lakhelyéül szolgál, a többit például gazdasági telephelyként vagy hagyományőrzési céllal tartja meg a gazdája, de külterületi ingatlant hollandok, németek és olaszok is vásárolnak, akik tisztelik a helyi hagyományokat. Úgy summáznám, hogy a tanyasi élet a saját lábon állás és az önellátás tudománya, ami nem a civilizáció és a fejlődés elutasítását jelenti, hanem ragaszkodást egy sajátos életformához. Önellátásunk nyomán nem kihasználjuk a minket megtartó közeget, hanem eggyé válunk vele, miközben nap mint nap átérezhetjük, hogy részei vagyunk a teremtett világnak. A génjeinkben hordozott szellemi és morális erők nyomán tiszteljük a természetet, a homokos pusztát, erősen kötődünk a megélhetésünket adó földhöz, támaszkodunk egymásra. Nem felejtjük el, hogy a történelem nem velünk kezdődött és nem is velünk fog véget érni, ugyanakkor tisztában vagyunk azzal is, hogy ősi hagyományaink rajtunk keresztül öröklődnek tovább – foglalja össze szívhez szólóan a tanyasi identitás lényegét Szabó Gellért, aki maga is tanyán nőtt fel.

Budapestről menekülve

A polgármester és az önkormányzat szakértője hangsúlyozza, hogy az idei tanyafejlesztési pályázat bonyolultabb a korábbiaknál, és bár értik, hogy a szigorúbb uniós szabályozásra többek között az esetleges visszaélések kiszűrése miatt van szükség, azt is látják, hogy emiatt a többség, vagyis éppen azok a becsületes érintettek kerülhetnek hátrányba, akik segítség nélkül nem tudják kitölteni a komplikáltnak tartott online dokumentumokat. Ráadásul szerintük olyan megbízható helyi vállalkozók is kimaradhatnak a lehetőségből, akik digitálisan szintén kevésbé jártasak, így a tanyán élők feltehetően nem fogják tudni megbízni őket a munkával.

– Az önkormányzatnak sajnos nem áll módjában a lakossági pályázati anyagok térítésmentes elkészítése, de szakértőként piaci alapon szívesen állunk a jelentkezők rendelkezésére – tájékoztat Ádám Richárd.

Rójuk a kilométereket, de nemigen fedezünk fel elhagyott lakóházat. A környező tanyákon ma már szinte mindenhol van vezetékes áramszolgáltatás, de mi most mégis egy olyan portára igyekszünk, amelynek tulajdonosai, Anikó és Péter voltaképpen félnomád körülmények között élnek.

– Budapesten, egy VIII. kerületi bérházban laktunk, de egyre inkább élhetetlennek éreztük a fővárost – indokolja a társadalomból való részleges kivonulást Péter. – Fiatalabb koromban meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer majd jurtában fogok lakni. Az építőiparban dolgoztam, de a munkáltatói körbetartozások miatti fizetéselmaradások okán saját lakás vásárlására esélyünk sem volt, miközben a megélhetési költségek az egekbe szöktek. Először a Mátrába költöztünk, majd hét évvel ezelőtt itt, a szentkirályi tanyavilágban találtunk otthonra, ahol az emberek sokkal barátságosabbak és segítőkészebbek. Jelenleg 19,5 millió forintért éppen áruljuk a tanyát, egy másikat néztünk ki helyette, olyat, ami távolabb esik az újonnan épült autópályától.

A birtokon a falusi dohányboltban dolgozó háziasszony vezet körbe bennünket. A tölgyfák között igényesen kivitelezett jurta áll, de Anikóék már nem itt, hanem abban a takaros kis házban laknak, amelyet Péter a két kezével épített. A mindennapi élethez szükséges áramellátást korlátozott kapacitású napelem és aggregátor biztosítja, vizet a tíz méter mély kútból nyernek, de a többi tanyán élő emberhez hasonlóan közvetlenül ők sem fogyasztják, egyszóval a fejlesztés ezen a téren is elkelne, de hogy elindulnak-e a pályázaton, még nem tudják…

– A jókívánságok mellett azzal az őszinte óhajjal köszönök el önöktől, hogy Szentkirály állandó lakosaiként legyenek hosszú távon jelen a település életében! – búcsúzik a polgármester Anikótól és Pétertől, akiknek láthatóan nagyon jólesik a falu első emberének szívélyessége.