Újra a „magyarok római templomában” lesznek a szentmisék

Németh Norbert szerint az ötvenes évek óta most először az olasz főváros magyar közösségének minden hónap utolsó vasárnapján bemutatott miséje visszatér a vértanú Szent Istvánról elnevezett körtemplomba, a „magyarok római templomába”. A jelenleg a Collegium Germanicum tulajdonát képző ókeresztény templomot a pápa magyar alapítású pálosok rendjére bízta, itt található a magyar zarándokok gyóntatójának, Lászai János gyulafehérvári kanonoknak sírköve, és ez volt Mindszenty József bíboros római címtemploma.

„Ha van ilyen templom Rómában, hiba volna máshol bemutatni a misét” – jelentette ki Németh Norbert, aki nagyon aktívnak nevezte az olaszországi magyar katolikus közösséget.

Minden nagyobb olasz városban – Milanóban, Torinóban, Parmában, Padovában, Velencében, Goriziában, Firenzében, Bolognában, Loretóban, valamint a szicíliai Cataniában és Palermóban is – rendszeresen tartanak magyar nyelvű miséken, alkalmanként ötvenen, hatvanan vesznek részt, de ennél sokkal többen tartoznak a közösséghez. A nápolyi magyar közösség is el akarja indítani a szolgálatokat.

A főlelkészi szolgálatát augusztus óta végző Németh Norbert 2018-tól a római Pápai Magyar Intézet (PMI) rektora, így az Alpoktól az Etnáig terjedő magyar közösségek gondozásába a PMI posztgraduális képzést folytató papjait is bevonja. A legnépesebb magyar közösség Rómában él, de népes a bolognai magyar közösség is, a legdinamikusabbnak pedig a pármai közösség számít. A hitéletet segíti a területi magyar kulturális egyesületek és iskolák jelenléte, mint például a Trivenetói Olasz Magyar Kulturális Társaság vagy a Cataniában működő magyar iskola.

„A hétköznapokban olaszok között élő családok még szívesebben jönnek misére, ha a gyerekek magyarul énekelnek vagy szavalnak” – mondta Németh Norbert. Kiemelte: sokan kérik, hogy a vegyes házasságban született gyerekeket magyarul kereszteljék meg, vagy éppen házasságkötéskor a szertartás magyarul is szóljon. Elsőáldozási és bérmálkozási előkészítőket is szerveznek magyar nyelven, és az sem számít ritkaságnak, hogy az Olaszországban élő magyarok anyanyelvükön akarnak gyónni.

„Vannak határhelyzetek, legyen szó ünnepi vagy fájdalmas pillanatról, amikor a külföldön élők anyanyelvükön akarják legmélyebb érzéseiket kifejezni, akár szerelemről vagy imádságról legyen szó” – tette hozzá Németh Norbert, aki szerint
a külföldön élő magyarok ma is anyanyelvükön fejezik ki örömüket és fájdalmukat, ezért magyarul imádkoznak.

Az olaszországi magyar közösség története a második világháborút, majd az 1956-ot követő emigrációra nyúlik vissza. Az első magyar miséket celebráló papok maguk is emigrációba kényszerültek. Arra a kérdésre, hogy milyen különbségeket lát a korábbi és a jelenlegi magyar közösség között, Németh Norbert hangsúlyozta, hogy az egykori politikai üldözöttek helyét Olaszországban élő, dolgozó vagy tanuló magyarok vették át, akik nem szakadtak el az anyaországtól, bármikor hazamehetnek, és nyelvileg sincsenek elszigetelve.

„A fiatal generáció funkcionálisan gondolkodik, a magyar közösséget nem kizárólag az emlékek ápolására és a gyökerek fenntartására használja, hanem a beilleszkedésben való kölcsönös segítségnyújtásra is” – emelte ki.

Mindenszentek és halottak napja alkalmából az északolasz Doberdo Szent Márton-templomában találkoznak a helyi magyarok Németh atya vezetésével, az első világháborúban elesett honfitársakról is megemlékezve.