Újra éles a verseny

–  Először valósult meg az ellenzéki összefogás, és bár az ország nagy része így is a kormányoldal kezében maradt, a balliberálisok számára ez évtizede nem látott stratégiai siker. Nagyon másképp alakult volt a tavalyi parlamenti választás, ha már akkor összehozzák ezt a formációt?

–  Tavaly kétharmados többséget szerzett a nemzeti oldal, miközben az ellenzék részlegesen felaprózva indult, hiszen akkor már sokadszor bukták el a kísérletet az összefogásra. A matematika azt mutatja, ha akkor is összeadódtak volna a szavazataik, akkor nem jött volna össze a kétharmados Fidesz-győzelem, sőt, megszorongatták volna a kormánypártokat. Az egységes és stabil nemzeti pártszövetség ezzel szemben koncentrálni és maximalizálni tudta a konzervatív oldalra leadott voksokat.

–  De mostanra változott a képlet. Megismételhető ez az ellenzéki együttműködés a 2022-es országgyűlési választáson is? Ebben az esetben milyen eredmény születhet?

–  2014 óta kísérleteznek az összefogással, ez sem akkor, sem 2018-ban, de még az EP-választásokra sem sikerült. Most igen. Mára jutottak el oda, hogy a köztük lévő nagyon éles ideológiai különbségeket félre tudják tolni. Egyetlen céljuk van, az Orbán-kormány eltávolítása a hatalomból, ez mindent háttérbe szorított. A baloldali-liberális választók utolsó szalmaszálként tekintettek az önkormányzati választásokra, ez nagy mozgósítóerővel bírt. Ez a lélektani háttere annak, hogy most gördülékenyen ment az összefogás, és a mozgósítás is ezért mehetett ilyen flottul. Az az elképzelés pedig, hogy majd úgyis összevesznek a koncon, és szétmennek, nem feltétlenül fog működni. Persze ez nem jelenti azt, hogy ilyenre nem kerülhet sor, de nem vehetjük biztosra, hogy maguktól felrobbantják a keretet. Elvégre sikerélményhez jutottak hosszú idő után. Most olyan hálózatépítésbe kezdhetnek, amire hosszú évek óta nem voltak képesek, tekintve, hogy az önkormányzati választásokat is rendre elvesztették 2006 óta. Minden politikai siker alapja a hálózatosodás, amely alulról, az önkormányzati szinteken erősödhet meg igazán. Pénzügyi forrásokhoz is hozzájutnak már, és végül, de nem utolsósorban meg tudják erősíteni a külföldi támogatottságukat. Alighanem ez volt az utolsó dobása az ellenzéknek, hogy a velük szövetséges külföldi hálózatoknak bizonyítsák, érdemes őket szponzorálni. Így viszont most újra jönni fognak a források, és a politikai támogatás is garantált. Nem lenne meglepő, ha hamarosan sor kerülne egy Soros–Dobrev-találkozóra is. A nemzeti-keresztény tábornak tehát nem a legjobb, hanem a legrosszabb forgatókönyvre kell felkészülnie, mert ezt diktálja a politikai racionalitás és bölcsesség. Ettől még alakulhat szerencsésebben is a helyzet, de nem ebből kell kiindulni.

–  Eddig stabilnak tűnt a politikai környezet. Most jön a vakrepülés?

–  Vannak azért nagyon is tanulságos történelmi párhuzamok. Ilyen a Tisza Kálmán és Tisza István nevével fémjelezhető rendkívül hosszú, harmincéves politikai korszak. Az általuk vezetett Szabadelvű Párt regnálása 1875–1905-ig terjed, modern szavakkal leírva, centrális erőtér alakult ki. 1905-ben ez a hosszú, nyugodt harmincéves időszak úgy ért véget, hogy nagy nehezen összefogott az akkor is széttagolt ellenzék. Sikerült összehozniuk a teljes összefogást, amely Szövetkezett Ellenzék vagy Szövetkezett Balpárt néven futott. Közös listát állítottak, így sikerült is megnyerniük a választást. Igaz – és ez is tanulságos –, hogy 1910-re az ellenzéki egység felbomlott, és Tisza István pártja újra megnyerte a választásokat, visszaállt a régi rend. Teljes ellenzéki összefogásra 1936-ban is volt példa, ekkor Gömbös Gyula Egységes Pártja ellen állt össze az ellenzéki paletta, bár nyerniük nem sikerült. Kétszer is előfordult tehát a magyar történelemben a teljes ellenzéki összefogás. A történelmi példáknál maradva, azt is érdemes megfigyelni, hogy kétféle modell váltakozik hazánkban. Az egyik a hosszú, nyugodt periódusokat garantáló centrális erőtér: jegyezzük meg, hogy ilyen teljesítményt mindeddig csak nemzeti, keresztény, konzervatív pártok tudtak felmutatni. Ez, mint egyfajta politikai mintázat, a dualizmus kora óta benne van a rendszerben. A másik forma a politikai váltógazdálkodás, ennek lényege, hogy egy, legfeljebb két ciklus után váltják egymás a jobb- és balközép pártok. A rendszerváltás után úgy tűnt, a nyugati világhoz hasonlóan ez utóbbi modell gyökerezik meg nálunk is. Majd 2010 után három egymást követő kétharmad azt mutatta, hogy megkezdődött a visszatérés a sikeres történelmi modellhez. Ismét létrejött egy nagyon erős nemzeti, keresztény és konzervatív pártszövetség, tőle jobbra-balra szétszórva pedig a nem túl számottevő ellenzék. Eddig a folytatás biztosnak tűnt, most viszont újra kérdésként merülhet fel, hogy milyen úton haladunk majd tovább. Hangsúlyozni kell azonban: a nemzeti tábor nemhogy megőrizte a választói bázisát, de némileg még növelni is tudta, elkeseredésre tehát semmi ok, az alap adott ahhoz, hogy 2022-ben is megmaradjon a kétharmados többség és a sikeres történelmi mintázat. A politikai küzdelem és jövőbeli politikai modell kérdése azonban most nyíltabbá vált.

–  Pedig azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy a váltógazdaság nem hozott túl sok sikert Magyarországnak…

–  A történelmi modell azért volt mindig is előnyösebb számunkra, mert hosszú távon tudott tervezni a kormányzat, jobb és alaposabb gazdasági stratégiát lehetett kidolgozni, nem csak a mának élni, jó példa erre a bethleni konszolidáció. Ezt támasztotta alá a domináns keresztény-nemzeti értékrend is, így ezek nagyon sikeres korszakai Magyarországnak. Most is egy ilyen periódusban vagyunk, viszont felrémlett annak a lehetősége, hogy egy megerősödő balliberális tábor ellenpólust képezhet, amely mindenben akadályozza a nemzeti-keresztény tábor politikai, gazdasági törekvéseit. A választások után azonnal fókuszba került például az atlétikai vb, a kézilabda-Eb elgáncsolása, és a sort alighanem hosszan fogják majd folytatni.

–  Történelmi lehetőség úszott most el így, hiszen ha kikap az ellenzék, talán végleg eltűntek volna a posztkommunista-liberális szerveződések…

–  Ha sikerült volna a korábbiakhoz hasonló győzelmet aratni, stabilan megmaradt volna a centrális modell, és igen, a belső viszálytól megosztott ellenzék a maradék koncon viszálykodva végleg demoralizálódott volna. Valóban történelmi lehetőség úszott el, de korántsem végleg, a rossz forgatókönyv elkerülhető.

–  Hogyan?

–  A figyelmeztetést, amit most kapott a nemzeti oldal, nagyon komolyan kell venni, a régi rutinokkal nem szabad nekivágni a következő választásnak. Nemzeti és keresztény választ kell találni például a zöldgondolatra: nem elfogadva a globális agymosást, ki kell jelenteni, hogy a nemzeti oldal is fontosnak tartja a teremtett világ megóvását, és ezért egy normális környezetvédelmi politikának helye van. Sőt választ kell találni magára a globalizációra is, mivel ez a két gondolat össze is kapcsolódik, hiszen többek között éppen a klímaválságon keresztül akarják a világkormány és egy kozmopolita világtársadalom vízióját elfogadtatni.

–  Van olyan értelmezés is, hogy a fideszes vezetőknek újra meg kell találniuk a kapcsolatot az emberekkel.

–  A legfontosabbnak azt tartom, hogy az értékrendünket következetesen érvényre kell juttatni, el kell kerülni az elitizmusnak még a látszatát is. Nem szabad elfelejteni például, hogy a 2002-es váratlan kudarc után a polgári körök mozgalma, amelyet Orbán Viktor indított el, segített fenntartani a hitet a nemzeti-konzervatív emberekben. Az alulról jövő kezdeményezésekben most is óriási energia van. A helyi szinteken, a civil létmódban, mint mondjuk a CÖF, számos használható és kiaknázandó ötlet jelenik meg. Ezekhez a közösségekhez kell visszatérni, kapcsolatokat építeni velük. Fontos a helyi közösségek által természetes módon kiválasztott tehetségek szerepeltetése is.

–  A legnagyobb közvélemény-kutatók is nagyon félremértek. Mi az oka?

–  Ennek is utána kell menni, persze nem arról van szó, hogy ezek a cégek nem hibázhatnak, de le kell vonni a szakmai tanulságokat. A kampány országszerte másképp alakult volna, ha nyilvánvalóvá válik, hogy kiélezett a verseny. 2018-ban így rázta fel a közösséget a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás, ahol teljesen váratlanul Márki-Zay nyert. Most ilyen vészjelzés nem volt, ezt helyettesíthették volna a közvélemény-kutatók. Felpörgött volna a kampány, ha nyilvánvaló, hogy elúszhat a meccs. 2022-nek ezekkel a tanulságokkal kell majd nekivágni.

–  A kommunikáció rendben volt? Naponta százszor lehetett hallani a jobboldali médiában, hogy Karácsony Gergely alkalmatlan, de mintha mégsem hallották volna meg a választók…

–  Frissebbé, dinamikusabbá, változatosabbá kell tenni a kommunikációt, erősebben kell jelen lenni a közösségi médiában. El kell érni az Y és a Z generációt is. Új ötletekre is szükség lehet, azonban a lényeg most sem változhat: a nemzeti, szuverenista, családközpontú, keresztény értékrend következetes képviselete itthon és külföldön egyaránt, amint eddig is, most is meghozta a győzelmet. Azért ne feledjük, országos szinten most is a nemzeti tábor győzött.