Újratervezés előtt
Életük újragondolására kényszerülnek azok a munkavállalók, akik a járvány következtében átmenetileg elveszítették munkájukat. A Demokratának családalapítás előtt álló fodrász, az iskolabezárások miatt nehéz helyzetbe került úszóedző és családjáért, valamint vendégköréért aggódó kozmetikus adott interjút.
A kormány folyamatosan jelenti be gazdaságpolitikai rendelkezéseit a koronavírus-járvány drámai munkaerőpiaci hatásainak ellensúlyozására a válsággal leginkább érintett szektorokban, a turizmus, vendéglátás, szórakoztatás, taxizás terén. A legnagyobb munkaadói érdekképviseletek üdvözölik az élőmunkára rakódó terhek átmeneti csökkentését, de úgy vélik, az intézkedéseket ki kellene terjeszteni a mikro-, kis- és középvállalkozói szektor (kkv) egészére. Magyarországon mintegy 700 ezer kkv működik, ebből 650 ezer mikrovállalkozás. Közülük sokan átmenetileg úgy is elveszítették fő jövedelemforrásukat, hogy nem az idegenforgalom területén dolgoznak. Különböző stratégiákat dolgoztak ki a túlélés érdekében.
Tiszta lappal
A kéthetes kijárási korlátozás kihirdetésével egy időben érkezünk Bertalanfi Ági kozmetikushoz, aki fővárosi albérletében berendezett üzletében dolgozik, rendszeresen visszajáró vendégkörrel. A teljes körű kozmetikai szolgáltatások mellett műszempillastylist-oktatással és sminktetoválással is foglalkozó szakember számított ugyan rá, és egyet is ért a kijárási korlátozás bevezetésével, mégis szinte pszichés sokként érte, hogy bizonytalan időre le kell húznia a rolót. Ahogy meséli, az otthoni üzletvitel miatt a piaci árnál magasabb lakbért fizet, és mivel nem tartozik a kata (kisadózó vállalkozások tételes adója) hatálya alá, a nemrég bejelentett adókedvezményt sem veheti igénybe. Vendégeinek egy része már hetekkel korábban, a járvány magyarországi megjelenésekor lemondta a szolgáltatást.
– Estem már át nehéz élethelyzeteken, hiszen válás után két gyerekkel gyakorlatilag a semmiből kellett újraindítani az életünket, megküzdöttem egy daganatos betegséggel, a 2008-as gazdasági válság idején pedig olyan kevés vendégem volt, hogy másodállásként takarítást vállaltam, de ilyen fokú bizonytalanságot még soha nem éreztem. Nagyon hiányzik a munkám, és nemcsak anyagi okokból, hiszen a vendégeimmel töltött intim hangulatú kezelések alatt én magam is feltöltődöm. Most is rengeteg biztatást kapok tőlük, próbálják bennem tartani a lelket, mert érzékelik annak a súlyát, hogy gyakorlatilag bevétel nélkül maradtam. A járvány lecsengése után vissza kell majd építenem a vendégkörömet, így már most azon gondolkodom, milyen kedvezményekkel segíthetem visszatérésüket az Ági Kozmetikába.
Hozzáteszi, szeretné biztatni gyerekeit is, de nincs válasza arra a kérdésre, mi fog történni a világban. Lánya, aki a Budapesti Metropolitan Egyetem hallgatója, tanulmányai mellett egy logisztikai cégnél dolgozik, jelenleg home office-ban. Fia, aki egy nyolc hónapos kislány édesapja, az Egyesült Királyságban él egy Liverpool melletti kisvárosban, szállítmányozással foglalkozik.
– Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, miattuk is aggódom, mert a szigetországban sokkal kaotikusabb a helyzet, mint nálunk. Részleges kijárási tilalom van érvényben, a munkához egyáltalán nem kapnak védőfelszerelést, a higiéniai termékek hetek óta hiánycikknek számítanak, így a kézfertőtlenítő szer, a WC-papír, és a pelenka is. Az interneten rendelt termékek árát a duplájára emelték – sorolja a kozmetikus.
Majd megjegyzi, nem akar belesüppedni az önsajnálatba, egyébként is pozitív beállítottságú, a kényszerpihenő alatt szívesen részt venne például egy magas színvonalú online továbbképzésen, de addig is próbálja kitalálni, hogyan tudná pótolni a jövedelemkiesést. Úgy véli, az újrakezdés talán arra is jó lesz, hogy a megváltozott körülmények között mindannyian tiszta lappal induljunk, újult erővel és ötletekkel gazdagodva.
Családalapítás előtt
A kijárási korlátozásoktól függetlenül is a szolgáltatások szüneteltetését tervezte áprilistól a fővárosi Duna Plazához közeli szépségszalonban fodrászként dolgozó Hegedűs Györgyi, aki kozmetikus és műkörmös kollégáival közösen bérli az üzletet. A Maradj otthon! kampány időszakában ugyanis vendégeik folyamatosan mondták le az előre foglalt időpontokat, így ez tűnt a leglogikusabb lépésnek.
Györgyi nem régen váltott kedvezményes katás adózásról szja-fizetésre kötelezett egyéni vállalkozásra, vagyis a járvány kapcsán kihirdetett kisadózókra vonatkozó könnyítést ő már nem veheti igénybe. Fiatal házasokként férjével családalapítás előtt állnak, éppen a babaváró hitel felvételét intézik, ami egyáltalán nem megy zökkenőmentesen, ráadásul azokra, akik március 18. után kötik meg a szerződést, a törlesztési moratórium nem vonatkozik. Szerencsére férje, aki egy családi takarítóvállalat alkalmazottja, még tud dolgozni. A fiatal fodrász sem akar munka nélkül otthon ülni, már regisztrált a B terv néven frissen indított karitatív kezdeményezés online felületén, ahol azt ígérik, segítenek munkát találni az átmeneti időszakra azoknak, akik a járvány miatt veszítették el állásukat. Saját autója van, szívesen vállalna például ebédkiszállítást vagy otthon végezhető adminisztrációs munkát.
– Szerencsések vagyunk, hiszen akad némi tartalékunk, a bérbeadónk rugalmasan áll a lakásbérleti díj fizetéséhez, a szépségszalon tulajdonosa is a felére mérsékelte az üzlet bérleti díját, és szüleink is jelezték, segítenek, ha fizetési gondjaink támadnának. Ölelkezős család vagyunk, a személyes érintkezés hiánya megvisel mindannyiunkat. A jövedelmem elvesztése mellett az a legnehezebb számomra, hogy a hétköznapokon szüntelenül elkeseredett, pánikhangulatban levő emberekkel találkozom. Tudom, hogy mindenkin nagy a nyomás, de én optimista természetű vagyok, bízom benne, hogy nemsokára újult erővel tudjuk belevetni magunkat a munkába, és visszafoglaljuk korlátok közé szorított életterünket.
Györgyi arról is beszél, jó látni, hogy itthon fegyelmezettek az emberek, szemben például az USA-val, ahol a Colorado államban élő ismerőse drámai helyzetről számolt be. A közigazgatásban nagy a káosz, az üzletekben élelmiszerhiány van a hatalmas méreteket öltő felvásárlási láz miatt.
Lehetőség a változtatásra
Március 16-án, az iskolákban bevezetett digitális munkarend életbe lépésével bizonytalan időre megszűnt annak az edzőnőnek a fő jövedelemforrása is, aki név nélkül nyilatkozott lapunknak. A Testnevelési Egyetemen középiskolai tanárként és sportszervezőként végzett, több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező testnevelő korábban egy fővárosi uszodában tartott úszásórákat az iskolásoknak. Az intézményben reggeltől késő estig folyamatosan zajlottak foglalkozások amatőr, illetve sportegyesület keretében úszó, vízilabdázó, szinkronúszó gyerekeknek és felnőtteknek. Az úszásoktatók digitális tanításra speciális munkakörük miatt nyilvánvalóan nem tudnak átállni. A pedagógus arról is tájékoztat, korábban rendszeresen edzette csoportos női torna keretében a Semmelweis Egyetem hallgatóit is, de a felsőoktatási intézményekben elrendelt rendkívüli tanítási szünet bevezetésével ez a lehetősége is megszűnt.
Mint mondja, az egyetemek bezárása érzékenyen érinti a vele egy háztartásban élő, az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsész mesterszakán tanuló lányát is, aki jelenleg a szakdolgozatát írja, amit a diploma megszerzéséhez sürgősen le kellene adnia. Más felsőoktatási intézményektől eltérően ugyanis az ELTE nem engedélyezte a határidő nyár végéig tartó meghosszabbítását, ez pedig tovább növeli a családra nehezedő stresszhelyzetet.
– Vállalkozóként dolgozom, jelenlegi információim szerint a válság idején csak a társadalombiztosítási járulékot kell majd fizetnem, de jövedelem híján szükség lesz a tartalékaimra is. Kialakítottam magamnak egy napirendet, amit szigorúan betartok, hogy pszichésen is sikerüljön átvészelni a következő heteket. Már most elkezdtem visszafogni a fogyasztásomat. Figyelem a híreket, intenzíven tartom telefonon a kapcsolatot a barátaimmal, szakirodalmat olvasok, videóanyagokat nézek, hogy amint újra megindul az élet, készen álljak a tanításra.
Az edző hangsúlyozza, a válsághelyzettel most mindannyian lehetőséget kaptunk arra, hogy megálljunk, átgondoljuk lehetőségeinket, megvizsgáljuk emberi kapcsolatainkat, fogyasztási szokásainkat, és eltöprengjünk azon, melyek a számunkra leginkább fontos értékek.
