Ukrán iskola Csepelen

Az EU soros elnökségének átvételét követően Orbán Viktor első útja Ukrajnába vezetett. Július eleji kijevi látogatása után a miniszterelnök ukrán kezdeményezésre bejelentette, hogy ukrán anyanyelvű iskola nyílik Magyarországon. A szavakat tettek követték, így idén szeptemberben megkezdődhetett az oktatás a két tannyelvű intézményben, amely az Ukrán Hagyományok Háza fenntartásában működik.

Az alapítók, Olena Beskorovaina (Olena Beszkorovajna) és férje, Sergiy Beskorovaynyy (Szerhij Beszkorovajnij) az orosz–ukrán háború kitörése óta fontos küldetésüknek tartják az iskola elindítását annak érdekében, hogy a háború sújtotta fiatal nemzedék ne kallódjon el. Az iskolát a magyar kormány mellett nemzetközi jótékonysági szervezetek és az ukrán gazdasági élet piaci szereplői is támogatják. A tanítás ukrán nyelven folyik, de a diákok emelt óraszámban tanulnak magyarul és angolul is.

A békét várva

A Magyar–Ukrán Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium közösségi falán a gimnazista diákok angol nyelvű levelei sorakoznak. Az üzenetek arról szólnak, miként változtatta meg a fiatalok életét a 2022. február 24-ére virradó éjszaka.

A 15 éves Erneszt Krivij Rihben élt, és máig emlékszik arra az ijesztő pillanatra, amikor édesanyja azzal ébresztette fel, hogy kitört a háború. A család három hét múlva hagyta el az országot. A 16 éves Ilja eddigi élete legszörnyűbb napjának március 5-ét tartja, amikor a szülővárosát bombatámadás érte, és az éjszakát a pincében kellett tölteniük. Anna Herszonból menekült el, ahol összedőlt házakat, iskolákat, kórházat látott. Miroszlava arról álmodozik, hogy egyszer majd visszatérhet szülőföldjére, Bucsa városába, amelynek számos civil áldozatot követelő tragikus története bejárta a világsajtót…

A 15 éves Nyika Kosarszka arról mesél, hogy ukrán osztálytársaival nem nagyon beszélgetnek a háborúról, mert tudják, hogy az események felidézése sokak számára fájdalmas sebeket tépne fel.

– Mi még a háború kitörése előtt érkeztünk Magyarországra. Édesapám már korábban is dolgozott itt, ezért úgy döntött, hogy édesanyámmal és testvéreimmel itt próbálunk meg boldogulni. Eleinte nagyon nehéz volt. Kijevben hetedikes lettem volna, de itt, Magyarországon csak a 4. évfolyamra tudtam beiratkozni, mert egyetlen szót sem beszéltem magyarul. Nagyon furcsa volt a kicsik között, idegenül éreztem magam. A magyar iskolával párhuzamosan az Ukrán Hagyományok Házának ukrán online tantervre épülő jelenléti oktatásán is részt vettem, hogy ne maradjak le a tanulmányaimban.

Nyika a különbözeti vizsgák letétele után három év alatt behozta a lemaradását, a korábbi hátrányból sikerült előnyt kovácsolnia. Az idén 9. évfolyamos gimnazista ma már folyékonyan beszél magyarul, nem mellesleg kitűnő tanuló, amit elsősorban szorgalmának és kitartásának köszönhet.

– A családom egyelőre nem tudja, hogy egyszer visszatérünk-e Ukrajnába, de nekem nagyon hiányoznak a kijevi barátaim. Tartom velük a kapcsolatot, aggódom miattuk, hiszen légiriadók fenyegetettségében élnek. Az életük teljesen kiszámíthatatlan, az egyik nap iskolába mennek, a másik nap otthon, digitálisan tanulnak, nincsenek biztonságban úgy, mint én.

Egy generáció megmentése

Az iskolában jelenleg több mint háromszáz diák tanul az általános iskola első osztályától a gimnázium harmadik évfolyamáig. A 2024–2025-ös tanévben még nincs, de jövőre már lesz érettségiző osztály is.

Olena Beskorovaina tájékoztatása szerint a gyerekek 90 százaléka menekültként érkezett Magyarországra, a kisebbek voltaképpen soha nem jártak iskolába, hiszen a koronavírus-járvány, majd a háború kitörése miatt online tanultak Ukrajnában, így az iskolai közeg teljesen szokatlan a számukra. De a felsőbb évfolyamosoknak is újra kell tanulniuk a társas viselkedési normákat, a közösségi léthez való alkalmazkodást, hiszen az elszigeteltségben töltött négy év hosszú idő. Amint Olena Beskorovaina fogalmaz, otthon monitorral társalogni egészen más, mint beilleszkedni az osztályközösségbe.

– A tanévkezdés óta eltelt két hónap nagyon nehéz időszak volt mindannyiunk számára, hiszen nemcsak a beszoktatás kihívásaival kellett megküzdenünk, hanem azzal a megrendítő ténnyel is, hogy diákjaink többsége olyan családból érkezett, amelyik háborús lelki traumák utóhatásaitól szenved. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű feladat az iskolaalapítás, de azzal is tisztában voltunk, hogy megéri küzdeni a céljainkért, hiszen mi lényegében azért dolgozunk, hogy valódi esélyt és jövőképet adjunk annak a háborúban felnövekvő fiatal ukrán generációnak, amely igazi lehetőségek nélkül elveszett nemzedékké válhat. Az ő megmentésüket tartjuk a legfontosabb küldetésünknek. Reméljük, hogy az iskolánkban tanuló diákok az érettségi bizonyítvány megszerzése után is folytatják tanulmányaikat, hogy a jövőben a tudásukkal megerősödve segíthessék a háborút követő újjáépítést.

Olena Beskorovaina úgy véli, hogy a legnehezebb azoknak a családoknak a sorsa, akik Ukrajna keleti régióiból menekültek el. A már elfoglalt, illetve folyamatos bombatámadásokkal sújtott városokban és falvakban a gyerekeknek már nincs hová hazamenniük. Természetesen felfogják, hogy mi történik körülöttük, ennek ellenére sokan továbbra is a háború előtti békés, nyugodt napok emlékképeit hordozzák magukban, korábbi életük biztonságát szeretnék visszakapni. Nehezen hidalják át a vágyaik és a könyörtelen valóság között tátongó szakadékot, ami nyilván egyfajta védekező mechanizmus is számukra. Félő, hogy ha egyszer hazatérnek szülőföldjükre, újabb trauma vár majd rájuk, amire szintén fel kell készíteni őket…

A nyugodt jövőért

A magyar állam a pedagógusok bérköltségével járul hozzá az iskola működtetéséhez, ám az iskolának otthont adó, magánkézben lévő épület bérleti díját, illetve egyéb, a tanításhoz szükséges költségeket egyelőre csak karitatív szervezetek és ukrán vállalatok támogatásával tudják kigazdálkodni, ami sokszor embert próbáló feladat.

– A háború elhúzódásával egyre inkább kimerülnek a források, az európai vállaltok és jótékonysági szervezetek célirányosan Ukrajnába küldik a támogatást, ami egyrészt érthető, másrészt viszont azt is fontos hangsúlyozni, hogy Európa országaiban is nagyon sok segítségre szoruló ukrán menekült gyermek él, Magyarországon például több mint tízezer – mondja Olena Beskorovaina. – Közülük legföljebb ötezren járnak magyar iskolába, tehát legalább ugyanennyien lehetnek, akik feltehetően még mindig az ukrán online oktatást részesítik előnyben, de olyan tankötelezett korú gyerekek is szép számmal akadnak, akik egyáltalán nem vesznek részt a közoktatásban, ami nagyon súlyos szociális következményekkel járhat a jövőben…

A pedagógusok többsége a diákokhoz hasonlóan ugyancsak menekült. Ők is tanulják a magyar nyelvet, amellett nagyon sokat dolgoznak azért, hogy a különböző hátterű, tudásszintű diákok lemaradásait sikerüljön pótolni. A tanárok dolgát a magyar és az ukrán tananyag eltérő felépítése sem könnyíti meg.

A kárpátaljai magyar és ukrán felmenőkkel rendelkező beregszászi tanítónő, Brovcsenko Natália férjével együtt a jobb élet reményében hét évvel ezelőtt települt át Magyarországra. Ritkán látogat haza, inkább az Ukrajnában élő közeli családtagjai jönnek át, persze kizárólag a nőrokonok, hiszen 55 éves édesapja és húszéves öccse nem léphetik át a határt, bármikor besorozhatják őket, ami állandó aggodalommal tölti el a famíliát. Natália Brovcsenko az elmúlt években kiskorú gyermekeit nevelte, de most nagyon örül annak, hogy folytathatja választott hivatását.

– Szeretem a szakmámat, a magyar–ukrán iskolában végre otthon érzem magam, boldogan segítek a távoli vidékekről jött ukrán gyerekeknek, hogy minél könnyebben beilleszkedjenek, megtanuljanak magyarul. A társaság meglehetősen vegyes, falusi és nagyvárosi diákok is vannak, egyesek ukránul, mások oroszul beszélnek, ezért igyekszünk olyan befogadó közösséget építeni, ahol mindenki barátokra lel, jól érzi magát. A szülőföldön átélt háborús traumák feldolgozásában iskolapszichológusok támogatják a tanulókat, de a szülőknek is segítünk ügyes-bajos dolgaik elintézésében, például dokumentumok beszerzésében, tolmácsolásban – sorolja a pedagógus.

Az iskola fenntartói hangsúlyozzák, hogy nagyon hálásak a magyar állam támogatásáért, amit egész Európa-szerte egyedülállónak tartanak.

– A politika az politika – reagál Olena Beskorovaina a két ország közéleti téren hűvös viszonyát firtató kérdésre.

Majd hozzáfűzi, hogy a mindennapi életben ők sokkal inkább a magyar társadalomnak arra az önzetlen hozzáállására fókuszálnak, amellyel a menekültek felé fordulnak. Ez a fajta segítőkész, befogadó magatartás számos esetben az Ukrajnában élők számára is példaértékű lehet. A magyar–ukrán iskolában erre az attitűdre igyekeznek nevelni a gyerekeket a békésebb jövő érdekében.