Ültess fát és taníts!

– Milyen újabb lehetőségeket kínál a miniszterelnöki biztosi tisztsége a korábbi, köznevelésért felelős helyettes államtitkári feladatköréhez képest az oktatásirányítás terén?

– Úgy gondolom, hogy korábbi munkakörömben a rendelkezésemre álló időben számos programot el tudtam indítani, illetve be tudtam fejezni. Továbbra is hiszek abban, hogy a magyar köznevelésnek olyan belső tartalékai vannak, amelyeket miniszterelnöki biztosként még inkább lehetőségem lesz kibontani.

Abban a tekintetben is bizakodó vagyok, hogy amennyiben a köznevelés szereplőivel a gyermekek fókuszba helyezésével együtt tudunk gondolkodni, képesek leszünk a korábban elért jó eredményeket számottevően megsokasítani. Rengeteg az értékünk, amelyek híre nem jut el maradéktalanul a társadalomhoz, de gyakran még a szülőkhöz, sőt a pedagógusokhoz sem. Az oktatásról a híradások általában lesújtó képet festenek, fekete lyukként, összeomló rendszerként hivatkoznak rá, miközben a magyar diákok sokszor éppen a közbeszéd által hiányolt területeken büszkélkedhetnek kiváló hazai és nemzetközi eredményekkel.

– Említene konkrét példákat?

– 2024 őszén jelent meg annak a 32 ország részvételével zajló mérésnek az eredménye, amelyen a 8. osztályos hazai diákok messze átlagon felül teljesítettek a digitális kompetenciák terén. Pedig az aktuális társadalmi problémákra reagálva azon a nyáron vezettük be az okostelefon iskolai használatának korlátozását, ami akkor nagy visszhangot váltott ki. Ugyancsak egy 2024-es globális felmérés igazolta, hogy a magyar gyerekek pénzügyi tudatossága szintén kiemelkedik a részt vevő országok mezőnyéből. De említhetném az országos és a nemzetközi tanulmányi versenyeken elért példás eredményeket is. A felvetett példák egyaránt alátámasztják a diákok mindennapi készségeinek és képességeinek kiváló nívóját és egyben az oktatásstratégiai célok kijelölésének helyességét.

– Ezzel együtt az utóbbi években általánosságban mégis gyengültek vagy stagnáltak vagy csak kis mértékben nőttek a nemzetközi PISA-teszteken és az országos kompetenciaméréseken elért hazai eredmények. Egyáltalán szükség van ezekre a felmérésekre?

– Véleményem szerint nagyon fontosak, tulajdonképpen a fejlődés mérföldkövei, visszacsatolás a diákoknak, a szülőknek, a pedagógusoknak, az intézményeknek és az oktatásirányításnak is. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy a nemzetközi tendenciák alapján az egész kontinensen gyengébb eredmények születtek, a legtöbb területen az átlagot képviseljük, vagy valamivel magasabb szintet. Ennek tükrében egyáltalán nem igaz, hogy lemaradásban volnánk. A jövőben talán érdemes lenne felülvizsgálni a mérések szempontjait és módszertanát is, hiszen itthon is azt tapasztaljuk, hogy az eredményt nagyban befolyásolja a tanulók, a pedagógusok és az intézmények motivációja. Amennyiben a tanulók vagy netán a pedagógusok a „csak legyünk túl rajta” hozzáállás miatt nem veszik komolyan a felméréseket, akkor az eredményeink nem tudják a teljes valóságot tükrözni.

– Foglalkoztatja a szakpolitikát, miként lehetne motiválni a pedagógusokat és a gyerekeket, hogy az eddigieknél komolyabban vegyék ezeket?

– Természetesen. Készítettünk egy rendelettervezetet, amely szerint az országos kompetenciaméréseken elért teljesítményt osztályzattal kellene értékelni. De további egyeztetéseket folytatunk még szakmai csoportokkal, hogy megtaláljuk a lehető legjobb megoldást.

– Mi a titka azoknak az országoknak, amelyek a nemzetközi felmérésekben a globális trend ellenére vezetik a rangsort?

– Az utóbbi években leginkább az ázsiaiak tudtak javuló tendenciákról beszámolni, de köztudott, hogy e nemezetek kifejezetten a szóban forgó készségmérő tesztekre készítik fel a gyerekeket.

– A magyar közvélemény a lexikális tudás bővítését vagy a tananyag csökkentését részesíti előnyben?

– Gyakran hallhatjuk, hogy téma a tanulók túlterheltsége, mégis mindig van olyan, amit hiányolnak, ha pedig valamit integrálunk más tantárgyakba, ezzel is csökkentve a tanulók terheit és segítve komplex ismeretek szerzését, akkor felháborodást vált ki az intézkedés. Így volt ez legutóbb a művészettörténet tantárggyal is. Nehéz így megtalálni az arany középutat, de ebben bátran támaszkodhatunk azokra a kiváló gyakorló pedagógusokra, akik részt vesznek a tananyagfejlesztésekben, hiszen tapasztalataikat a gyakorlatból hozzák.

– Meglepő, hogy a magyar nyelv és irodalom érettségi feladatok kapcsán éppen azért érte kritika a szakpolitikát, mert a korábbi évekhez képest az idei írásbeli vizsga a lexikális tudásra is kíváncsi volt. Mennyire tekinthetők az oktatási rendszert érő kritikák politikai véleményalkotásnak?

– Jó lenne, ha létrejöhetne Magyarországon egy olyan társadalmi konszenzus, amelynek résztvevői maradéktalanul elfogadnák, hogy a nemzeti oktatás, a gyermekeink életének és jövőjének alakítása politikán felül álló feladat, ugyanakkor kiemelkedően fontos társadalmi kérdés, hiszen az ország működését, jelenét és jövőjét egyaránt meghatározza.

– Miniszterelnöki biztosként elsődleges feladata lesz az oktatás családbarát jellegének erősítése. Mit jelent ez?

– Számomra a köznevelési intézmények családbarát jellege a közös gondolkodást, az együttműködés fontosságát jelenti, éppen ezért úgy vélem, hogy sem a diák, sem a pedagógus vagy a szülő nem lehet eszköz. Helyettes államtitkárként is ennek az összefogásnak az erejében hittem és ezen szemlélet erősítésén dolgoztam, miniszterelnöki biztosként is ezt az elvet kívánom képviselni.

– Hogyan?

– Annak érdekében, hogy az oktatásban érintettek a legjobbat tudják kihozni magukból, úgy kell gondolkodnunk a köznevelésről, mint amikor egy családról, a gyermekeinkről gondoskodunk: mindannyiuk érdekét képviselve, de a közöttük lévő egyensúlyt megtartva.

– Előfordult már olyan, hogy valamelyik „érdekcsoportot” védenie kellett a másikkal szemben?

– Több esetben is. Például legutóbb az Óvodai nevelés országos alapprogramjának módosítását komoly előkészítő és egyeztető munka előzte meg. A korábban soha nem látott széles körű szakmai diskurzus során a magyar óvodapedagógia hagyományos értékeit, az élményközpontúságot igyekeztünk erősíteni: a játékot és a mese szerepét, a mindennapos mozgás jelentőségét, a nemzeti kultúra megismerését, az alkotás örömét, a kreativitást. Ezzel párhuzamosan nagyon fontosnak tartottuk az óvodából az iskolába való sikeres átmenet biztosítását az óvodai nevelés során, hiszen ez az időszak nagyban meghatározza a gyermekek személyiségfejlődését és további tanulmányi eredményét. Azt is látjuk, hogy az utóbbi időben elszaporodtak a fizetős, akár havi százezer forintot is felemésztő iskolai előkészítő szolgáltatások, amelyek során a gyermekek idejük jelentős részét nem a játszótéren, hanem fejlesztő központokban kénytelenek eltölteni, gyakran még hétvégén is. A mi célunk, hogy minden gyermek megfelelő felkészítést kapjon, ezért előírjuk, hogy naponta összesen 45 percben valamennyi iskolába készülő gyermek részesüljön a sikeres óvoda-iskola átmenetet segítő fejlesztésben. Az intézkedéssel kapcsolatban az óvodapedagógusok egy része nemtetszésének adott hangot, így ebben a feladatban a családok és a gyermekek érdekeit kellet képviselnem.

– Az Óvodai nevelés országos alapprogramja mellett a Nemzeti alaptanterv alkalmazásának nyomon követése szintén fontos feladata lesz. Személyesen járja majd az intézményeket?

– A korábbi gyakorlathoz hasonlóan a jövőben sem ellenőrzési célzattal fogok ellátogatni az óvodákba és az iskolákba, de a programok megvalósítása nyilván ezután is fókuszba kerül a személyes szakmai beszélgetések során.

– Számítani lehet arra is, hogy a pedagógus-továbbképzési programok iránya is megváltozik?

– A képzéseket azért tartom fontosnak, mert amint már korábban is említettem, a kormánynak és az oktatásirányításnak egyaránt reagálnia kell a társadalmi változásokra. A pedagógusoknak naprakész tudás birtokában kell lenniük ahhoz, hogy minél hatékonyabban segíthessék a gyerekeket, a szülőket és természetesen önmagukat is. Ehhez pedig folyamatosan új, korszerű ismeretek megszerzésén alapuló, az innovációt is nyomon követő tudásra van szükség, hiszen a megszokás nem visz előre. A változásokhoz való alkalmazkodás és az új utak kijelölése elengedhetetlen, különben nem fogjuk tudni megszólítani a XXI. század gyermekét. Magam is részt vettem a megújuló továbbképzési rendszer kiépítésében, amelynek során szeptembertől egyrészt ingyenes tartalommegújító, másrészt választható képzések állnak majd a pedagógusok rendelkezésére, ráadásul számos esetben online munkaformában.

– A magyar kultúra oktatást támogató funkciójának erősítése szintén szerepel a feladatai között. Megbecsüljük eléggé az iskolákban a kulturális örökségünket?

– A népi kultúra jelen van ugyan a köznevelésben, de személyes tapasztalataim szerint voltaképpen össztársadalmi probléma, hogy Kodály országában a világszinten is kivételesen gazdag, a viseleteinket, zenéinket, dalainkat, táncainkat és meséinket is felvonultató népi kultúránkat jószerével produkcióként és nem a mindennapjaink részeként éljük meg. Az utóbbi években jó pár olyan iskolai rendezvényen vettem részt, ahol szomorúan tapasztaltam, hogy nemcsak a népdalok, hanem a himnusz közös éneklésében sem állunk jól. Fontosnak tartom, hogy kiemelten foglalkozzak a helyi és nemzeti identitás erősítésével is a magyar kultúra mindennapi jelenlétének megteremtésével.

– Kinevezésével kapcsolatban rengeteg komment érkezett a világhálóra. A Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) Facebook-oldalán például sokan teszik fel a kérdést, vajon milyen érdemi változásokat hozhat a miniszterelnöki biztosi kinevezése, hiszen már korábban is köznevelésért felelős helyettes államtitkárként dolgozott. Számít-e arra, hogy ellenszélben kell majd erősítenie az oktatás presztízsét?

–A PSZ tájékoztatását is és számos felületen a kommenteket is végigolvastam, és a szakmai vélemények helyett javarészt azzal találkoztam, hogy nőként aligha bízhattak meg ilyen feladattal kizárólag a tudásom alapján. Kritikaként fogalmazódott meg, hogy „csak egy néptáncos” vagyok. De engem rendkívüli büszkeséggel tölt el, hogy a néptáncpedagógusként szerzett tapasztalataimnak köszönhetően olyan értékrendet és kiállást sajátíthattam el, amely nemcsak személyesen nekem vált előnyömmé, hanem a magyar köznevelésnek is fontos területe. Nemcsak magáról a néptáncról beszélek, hanem azokról az identitáshoz kapcsolódó értékekről, amelyeket a magyar népi kultúra is megtestesít. Ebből a háttérből indultam, mielőtt neveléstudományból doktoráltam. Bízom benne, hogy a kétkedőkhöz is sikerül olyan csatornákat találnom, ahol egymást tisztelve és a gyermekek érdekeit előtérbe helyezve tudunk együtt gondolkodni.

– Facebook-oldalának nyitó gondolata is értékközpontú: „…amennyiben hiszel a jövőben, ültess fát vagy taníts pedagógusokat!” Kifejtené a vezérmondat üzenetét?

– A faültetés a jövőbe tekintés szimbóluma, hiszen a fát nem magunknak, hanem az utánunk következő generációknak ültetjük. A faültetéssel önmagunkat és az egész világot gazdagítjuk, csakúgy mint a pedagógusok oktatásával, akik az elődeiktől megszerzett tudásukat, szívüket-lelküket szórják szét a rájuk bízott fiataloknak, ami rendkívül felelősségteljes küldetés.