Egy szakrális nagyfejedelmi dinasztia megteremtette a szuverenitást, az integritást, a közös érdeket; ez a magyar hagyomány. Az így kialakult magyar birodalom új entitást jelentett Európában a maga saját életszemléletével. Szent István apostoli királyunk óta értjük, mi történik a földön és azon túl, a Szent Korona-eszme összefogja az itt élő népeket… – mondta Kásler Miklós a Magyarságkutató Intézet által Hunyadiak és Corvinok címmel rendezett nemzetközi tudományos konferencia megnyitójaként. Az emberi erőforrások minisztere szerint történelmünk Hunyadi Mátyásig terjedő évszázadai egységes folyamatként értelmezhetők ezen rendezőelvek jegyében, amelyekből kifejlődött egy sajátos, ősi magyar demokrácia, a központosított királyi hatalom és a helyi autonómiák hatalommegosztásán alapuló közjogi egyensúly.

Hirdetés

– Ezen az alapon állva robbant be a magyar történelembe üstökösként a Hunyadi-dinasztia, amelynek fénye máig ragyog. Hunyadi János kiváló szervező és hadvezér volt, nem csak tehetségét, saját vagyonát is a haza védelmére fordította. Fia, Mátyás idején pedig Európa egyik legjelentősebb kulturális, katonai és politikai hatalmává vált Magyarország – hangsúlyozta Kásler Miklós, és hozzátette, ezért fontos, hogy az eltorzított történelmet identitáserősítő programokkal tisztázzuk. Ennek letéteményese a magas tudományos színvonalon és szakmai etikával tevékenykedő Magyarságkutató Intézet.

– A Hunyadiak ma is aktuálisak, koruk eseményei analógiába állíthatók a mai történésekkel, mint amilyen például a nemzetek Európája és az Európai Egyesült Államok híveinek vitája – mondta Kásler Miklós, tanulságként felidézve Hunyadi János sógorának, Szilágyi Mihálynak Mátyás királlyá választását támogató gondolatát, miszerint a külföldről kölcsönzött királyok nem váltak be.

Amikor az Oszmán Birodalom megjelent Magyarország déli határainál, hazánk Szerbia, Havasaldöld és Moldva területén ütközőállamokat épített ki. Hivatásos zsoldosok és parasztkatonák – ma népfölkelőknek lehetne nevezni őket – egyaránt hadrendbe álltak. Az ütközőállamok azonban elestek, és 850 kilométer hosszú magyar–török határ jött létre – erről az Ankarai Társadalomtudományi Egyetem Történelem Tanszékének professzora beszélt. Göksel Baş elmondta, hogy Mátyás a hatékonyabb hadszervezés érdekében egyesítette a szlavón és horvát–dalmát báni intézményt, és egységes, két, szinte párhuzamos erődítményrendszerből álló határvédelmi vonalat épített ki az Al-Duna mentén, az Adriától egészen Erdélyig. Ez összesen mintegy nyolcezer helyőrséget jelentett, és a korabeli kincstári kiadások 57 százalékát emésztette fel. Ez a történelmi védmű még Mátyás halála után is nagyjából 70 évig távol tartotta az országtól az oszmánokat.

Korábban írtuk

Mátyás külpolitikai horizontja azonban sokkal szélesebb volt, mint azt gondolnánk. Dana Picková, a prágai Károly Egyetem Világtörténelem Intézetének tanára előadásából kiderült, hogy a nagy magyar király 1482-ben szövetséget ajánlott III. Iván moszkvai nagyfejedelemnek a Jagelló-dinasztia és IV. Kázmér lengyel király, litván nagyfejedelem ellen. Utóbbi ugyanis megakadályozta, hogy Podjebrád György cseh király halála után Mátyásé legyen a cseh korona, sőt a magyar uralkodó hazai ellenpártja sugalmazására a Szent Koronát is megkísérelte megszerezni. Emellett a Moldva feletti fennhatóság ügyében is ütköztek a magyar és a lengyel érdekek. A szövetség azonban megmaradt a diplomácia szintjén, átfogó hadműveletekre nem került sor, mivel Mátyás és III. Iván egyaránt a másiktól várta a katonai kezdeményezést. Kisebb összeütközések, határvillongások azonban előfordultak a moszkvai–lengyel–litván határvidéken.

A XV. században a magukat bratřik mozgalomnak (kis testvéreknek) nevező cseh huszita rablóbandák egyre gyakrabban fosztogatták a városok fejlődése nyomán mind forgalmasabbá váló Bártfa–Krakkó útvonal tátrai hegyvidéki szakaszain a kereskedőket – erről Stanisław Sroka, a krakkói Jagelló Egyetem Történettudományi Intézetének professzora beszélt magyar nyelvű előadásában. Az útonállóknak magas rangú hivatalnokok, így Komorowski Péter árvai és testvére, Komorowski Miklós liptói ispán is segítséget nyújtottak, menedéket adva nekik. A bűnbandák odáig merészkedtek, hogy hadat üzentek Bártfa városának négy bűntársuk felakasztásáért. Hatalmukat jelentős területre, Bártfától Pöstyénig terjesztették ki, táboraik uralták Felső-Magyarország keleti és középső részét. Mátyás azonban az 1458-as sárospataki csatában döntő vereséget mért rájuk, és hamarosan Magyarország teljes területéről kiszorította őket, helyreállítva az állami főhatalmat.

Edmond Malaj, a Tiranai Történeti Intézet Albán Tanulmányok Akadémiája munkatársa a muszlim hitű albán Kasztrióta György fejedelem, ismertebb nevén Szkander bég (Gjergj Kastrioti, Skënderbeu) és a Hunyadiak kapcsolatairól szólva fölemlítette, hogy amikor 1440-ben Mezid bég rátört Szebenre, a későbbi albán fejedelem is ott volt a Hunyadi János által megvert oszmán seregben, és már akkor az oszmánok ellen szervezkedett. A nyílt szembefordulásra az 1443-as niši csatában került sor, ekkor Szkander bég 300 lovasával a török hadból meglepetésszerűen visszavonult a harcmezőről, és ez döntően segítette Hunyadit a győzelem kivívásában.

Szkander bég ezután lett Albánia fejedelme, egyesítve a viszálykodó törzseket. Az oszmán terjeszkedéssel szemben keresztény összefogást szorgalmazott, ennek jegyében indult el 1444 novemberében Várna felé, hogy ott megsegítse Hunyadi hadait, ám Branković György szerb despota feltartóztatta csapatait, így a várnai csatát a törökök nyerték meg. Ugyanez megismétlődött 4 évvel később Rigómezőnél, amikor Branković tájékoztatta a törököket a keresztény csapatok mozgásáról. Szkander bég élete végéig vívta törökellenes harcait, melyek során egyetlen szövetségese Hunyadi János volt. Július óta Budapesten szobor őrzi emlékezetét.

Hunyadi János származását és születési helyét illetően több feltételezés is közkézen forog. Nyugat-Európában gyakran olasznak gondolták, egyesek Nagy Lajos király özvegye, Erzsébet gyermekének hitték. Ransanus lucerai püspök a család hollós címere miatt a szabin eredetű római Valeriusnemzetség leszármazottjának gondolta; e dinasztia egyik ága, a Valerius Corvusok a Krisztus előtti III. és II. században két konzult is adtak Rómának. Ugyanakkor Mátyás nem használta a Corvinus nevet, inkább a magyar király udvarában munkálkodó olasz történetíró, Bonfini nevezte így az uralkodót politikai számításból, ugyanis Corvin János feleségéül Bianca Sforza milánói hercegnőt, későbbi német-római császárnét szánták, így a házasság megalapozásaként jól mutatott az elképzelt itáliai kapcsolat – minderre Teiszler Éva, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának tudományos munkatársa világított rá előadásában. A Corvin név eredetéről szólva érdekes felvetéssel élt a történész: Hunyadi ifjú korában az al-dunai Kevevárán katonáskodott, ennek latin neve Corvinus.

Közismert feltételezés az is, hogy Hunyadi János Zsigmond király és az oláh nemes Morzsinai nemzetség egyik leányának gyermeke lett volna. Heltai Gáspár így hirdette, és Erdélyt jelölte meg a család fészkeként. Egy ismeretlen eredetű oklevél Serbe fia Vajk néven azonosítja, Thuróczy János pedig Havasalföldre teszi a Hunyadiak földrajzi eredetét. Bonfini ugyanakkor úgy hitte, Hunyadi édesanyja görög császári vérből való asszony. Látható tehát, hogy mind földrajzilag, mind a felmenőket illetően ellentmondásos a kép, nem szólva Hunyadi nemzetiségi hovatartozásáról.

Ezért nagyon izgalmas az a tisztázó kutatás, amiről Neparáczki Endre, a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának vezetője számolt be. Mint arról korábban a Demokrata tudósított, az intézet munkatársai idén januárban vettek DNS-mintát a horvátországi Lepoglava pálos kolostorában eltemetett Corvin János és fia, Corvin Kristóf földi maradványaiból azzal a céllal, hogy meghatározzák a Hunyadi-ház eredetét, és azonosítsák Mátyás királynak a székesfehérvári osszáriumban nyugvó maradványait.

Neparáczki Endre részletesen elmondta, hogy két-két mintát vettek Corvin János és Corvin Kristóf koponyájából a fog­gyökérből és az úgynevezett sziklacsontról. Ezekből laboratóriumi körülmények között, az esetleges megtévesztő szennyeződést, például a kutatók saját DNS-ének odakeveredését megelőzendő zsilipes beléptetőrendszert, fertőtlenítést és védőruhát alkalmazva nyerték ki a DNS-t, amit kontrollként független laboratóriumban is elemeznek. Mivel a mitokondriumok csak anyai ágon, az Y-kromoszóma pedig kizárólag apai vonalon öröklődik, és ezek nem változnak, vizsgálatukkal egyértelműen megállapítható egy ember származása több ezer éves időtávon is. Amikor mindez meglesz, rangos nemzetközi tudományos folyóiratban publikálják majd az eredményt, tájékoztatta a jelenlévőket Horváth-Lugossy Gábor, a Magyarságkutató Intézet főigazgatója. A várhatóan szenzációval felérő publikáció jó eséllyel még az idén megjelenik.