Utána az özönvíz

Hatvan cég, ötvenmilliárd forint. Sajtóértesülések szerint nagyjából ez a tétje Simicska Lajos megfutamodásának. A csomagban található érdekeltségek, üzletrészek most Nyerges Zsolt tulajdonába kerülnek. De mi vezetett idáig? És legfőképpen, mi várható most?

Képernyőfotó: ECHO TV

„Kirúgok minden orbánistát, aztán kinevezem a helyükre az én embereimet”… az úgynevezett G-nap egyik legemlékezetesebb mondata roppant árulkodó és leleplező. 2015. február 6-án Simicska Lajos már kívül helyezte magát a Nemzeti Együttműködés Rendszerén, orbánistákra és a saját emberekre választotta szét médiaérdekeltségeinek dolgozóit.

Nem mindig volt ez így, persze. Simicska Lajosról voltaképpen még ma sincs közmegegyezés a Fideszben: vannak, akik megzabolázhatatlan zseninek, mások agresszív zsarnoknak festik le. Akármelyik változatban is higgyünk (vagy mindkettőben egyszerre), az biztos, hogy Simicskát nem a saját tehetsége, hanem a korszak hozta helyzetbe, Orbán Viktornak és munkatársainak az a törekvése, hogy nemzeti nagytőkés csoportot építsenek. Ezt a megállapodást rúgta fel a G-napon Simicska, és ekkor kezdődött a nem is olyan hosszú lejáratú harc, amelynek végén a Fidesz hajdani pénztárnoka bedobta a törölközőt.

Simicska mindig ügyesen rejtette el a világ elől vagyonát és érdekeltségeit. Valójában senki, még a bonyolult céghálóit ábrázolni, feltárni igyekvő újságírók sem tudják, milyen összegek, hány vállalat, cég felett diszponált valójában. A bevezetőnkben említett hatvan cég és ötvenmilliárd forint is csak becslés: Simicskának ennél nyilvánvalóan sokkal nagyobb befolyása volt a magyar közéletre, és akkor látható és láthatatlan magánvagyonáról még nem is beszéltünk.

A nagyvállalkozó kedvelt módszere az volt, hogy nem vette a nevére a cégeit (vagy csak keveset), hanem tulajdonrészt szerzett, bizalmi emberei által megvetette a lábát egy-egy vállalkozásban, és a háttérből irányította az eseményeket. Hosszú éveken át ügyesen leplezte céghálójának valódi kiterjedését, néha a bennfentesek számára sem volt világos, hogy ő a végső állomás. Így járt például az Index. Valószínűleg még az ott dolgozók egy része sem tudta, hogy a tavaly tavasszal kiszállt tulajdonos, Spéder Zoltán mögött valójában a Simicska-féle Pro-Ráta Holding Zrt. állt: 2014 óta opciós joguk volt az Indexre, amelyet aztán le is hívtak.

A G-nap egyik közvetlen következményeként Simicska céghálójának legfontosabb szereplői, a Közgép Zrt. és a Mahir Zrt. már évek óta elestek az állami megrendelésektől. A helyzet kilátástalanságát jól jelzi az 1994-ben privatizált anyacég, a Mahir pénzügyi mérlege, a 2015-ös 1,3 milliárdról egy év alatt 44 millióra esett vissza az árbevétel. Rövid idő megváltozott minden: nem is olyan régen Simicskának még döntő szava volt a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségben, most viszont minden érintett cégének be kellett állnia a sorba. Simicska nehezen tűrte ezt a helyzetet, de tavasszal még reménykedett, hogy a választáson a Jobbik kerekedik felül, ezért kezdte pénzelni a szélsőjobboldalról balra navigált alakulatot. Aztán amikor a választási törvény megsértése miatt támadt óriási pénzügyi hiányt kezelni kellett volna, megtagadta új kedvenceitől a segítséget. Addigra Simicska cégei már komoly veszteséget termeltek, csak a médiaportfólió évente több milliárdot, nem csoda, hogy rövid úton meg kívánt szabadulni a tehertől.

A szolnoki születésű Nyerges Zsolt régóta együtt dolgozott Simicskával. Ő vezette a Class FM-et üzemeltető Advenio Zrt.-t, ő volt az Infocenter Zrt. első embere, és 2010 után ő irányította a Közgép Zrt.-t is. Nyerges Zsolt azonban nem pusztán egy Simicska bizalmasai közül, éveken át ügyesen építgette külön bejáratú kapcsolatrendszerét. Információink szerint Nyerges a G-nap után is jó viszonyt ápolt a Fidesz vezérkarával, az általa birtokolt üzleti kör – Simicskával ellentétben – beszélő viszonyban maradt a miniszterelnök környezetével. Ennek látványos jeleként 2016 áprilisában Orbán Viktor és Nyerges Zsolt együtt mutatkozott a szolnoki futballstadion megnyitóján. Állítólag Nyerges és Simicska útjai a színfalak mögött már 2016 tavaszán elváltak: Nyerges nem mutatott hajlandóságot az Orbán Viktor elleni támadásokra, Simicska pedig teljes erővel beleszállt a közelgő választási kampányba.

Az a tény, hogy Simicska most éppen Nyerges Zsoltnak adta át cégbirodalmát (a hivatalos megfogalmazás szerint: „Dr. Nyerges Zsolt megvásárolja dr. Simicska Lajos és családja saját és közös tulajdonában lévő építőipari, mezőgazdasági, média- és közterületi reklámpiaci, illetve vagyonkeze­lői üzleti érdekeltségeit”), egyértelmű kapituláció. Simicska soha, semmitől nem vált meg önként hosszú üzleti pályafutása során. Ismerősei olyan emberként jellemzik, mint aki a kezében tartott tortát is átadja valaki másnak, ha egy morzsa le­gördül róla – lehajol érte, visszateszi.

Nyerges Zsolt nem a saját érdekeltségeit bővíti a sok milliárdot érő Simicska-birodalommal, társak nélkül aligha tudná üzemeltetni a céghálót. Teljesen logikusnak látszik, hogy hamarosan befektetők érkeznek, és átstrukturálnak mindent. Arról nem beszélve, hogy Nyerges nemigen mutat közéleti aktivitást: tavaly januárban például azt nyilatkozta az Indexnek, hogy belefáradt a többéves küzdelembe, és mostantól kedvenc sportágainak kíván élni. Megteheti: a napi.hu szerint ő a 34. leggazdagabb magyar, vagyonát 33,5 milliárdra becsülik.

Mára csak néhány szereplő maradt talpon Simicska médiabirodalmából. Megszűnt a Magyar Nemzet és a Lánchíd Rádió, leépítések zajlanak a Hír TV-nél, a Heti Válasz pedig már nem jelenik meg nyomtatásban, csőd fenyegeti. Az ellenzéki sajtóban a kormány felelősségét vetik fel, pedig pusztán annyit történt, hogy az érintett lapok vezetői Simicska Lajost választották vezérlő csillagnak. Nekik belefért a G-nap trágár kirohanása, nem álltak fel a székükből, mint Liszkay Gábor, Csermely Péter és a többiek, akik vállalhatatlannak ítélték a további együttműködést. Most pedig, amikor beütött a baj, Simicska újfent a saját logikája szerint cselekszik: elhagyja a süllyedő hajót, de senkit nem vesz be a mentőcsónakba. Valószínűleg átteszi székhelyét a tengerentúlra, vagy teljesen visszavonul. A kezében összpontosult cégháló nélkül immár csak egy a tehetős magánemberek közül. Utána az özönvíz. Aki pedig benne bízott, vagy belefullad a viharos sajtótengerbe, vagy megpróbál egyedül kiúszni a partra.