Ütésálló mezőgazdaság

– Milyen hatással volt a koronavírus-járvány miatti leállás az agráriumra?

– Bebizonyosodott, hogy a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar ütésálló. Az élelmiszer-ellátás a márciusi felhalmozási hullám ellenére folyamatos volt, nem alakult ki áruhiány, és a termelésben sem voltak fennakadások. A járvány elején a boltokban tapasztalt felvásárlások ugyanakkor nehéz helyzetbe sodorták a termelőket, hiszen amíg az otthoni készletek kitartottak, visszaestek a vásárlások. Volt, aki a felvásárlási lázat extrém árakkal igyekezett meglovagolni, itt erőteljesen be kellett avatkoznunk, hogy rendet tegyünk. A kormány és a gazdák erőfeszítéseinek köszönhetően szerencsére sikerült megőrizni a munkahelyeket. De nemcsak a koronavírus okozott gondot, hanem az afrikai sertéspestis és a madárinfluenza is, amelyek miatt részben vagy egészben bezárultak a hagyományos exportpiacaink, és felhalmozódtak a készletek. Az unión kívülről változatlan mennyiségben ömlött az import, ami még lejjebb nyomta a piaci árakat, miközben kompenzálnunk kellett a termelőket. Emiatt több kollégámmal együtt tiltakoztam az Európai Bizottság kereskedelmi biztosánál, Phil Hogannél.

– Az időjárás sem kegyes idén a gazdákhoz.

– Minden idők legszárazabb tavaszán vagyunk túl, az idei mérleg eddig 80 ezer hektár fagykár és majdnem 300 ezer hektár aszálykár. A cseresznyetermesztők az átlagos mennyiség alig harmadát tudták betakarítani. A legjelentősebb terméskiesés kajszi- és őszibarackból várható, a legnagyobb területen termesztett gyümölcsfajaink, az alma és a meggy esetében a tavalyihoz hasonlóan gyenge vagy annál valamivel rosszabb termésre lehet számítani. A zöldborsó betakarítása folyik, de a gazdák gyakran nem tudnak rámenni a gépekkel a felázott talajra.

– Hol tart az osztatlan közös tulajdonú földek régóta esedékes kimérése, szétosztása?

– Az Országgyűlés által elfogadott jogszabály értelmében ezentúl nincs szükség az összes érintett tulajdonos egyhangú beleegyezésére az ilyen területek kiméréséhez és megszüntetéséhez. Sokszor találkozunk olyan élethelyzettel, amikor például egy másik kontinensen élő, 50 vagy 100 négyzetméternyi, zsebkendőnyi területtel rendelkező távoli örököst már el sem lehetett érni, és így sok megosztási folyamat megrekedt. Mostantól elegendő a sima többségi akarat, vagyis a tulajdonosok 50 százaléka plusz egy fő hozzájárulása. Fontos, hogy ezentúl ha bármelyik tulajdonos kezdeményezi az osztatlan közös megszüntetését, hatósági eljárás nélkül, az Agrárminisztérium informatikai programjának segítségével a helyrajzi számok alapján megrajzoljuk a területeket. Lehetővé vált az is, hogy az osztatlan közös területben érintett tulajdonostársak további földet vásároljanak, akkor is, ha nem földművesek.

– A spekulánsok dörzsölhetik a kezüket?

– Nem, mert csak az élhet ezzel a lehetőséggel, aki legalább három éve tulajdonos. Az a cél, hogy egy-egy osztatlan közös terület több száz tulajdonosából csak néhány tucat maradjon, hogy így művelhető és értelmezhető méretű birtokok jöjjenek létre. Ennek érdekében egy hektár szántónál, 0,3 hektárnál kisebb szőlőnél, gyümölcsösnél, 1500 négyzetméter zártkertnél kisebb terület nem mérhető ki, azt el kell adni, vagy vásárolni kell hozzá. 1,6 millió darab összesen csaknem 2,5 millió hektárt kitevő földrészletről van szó, többek között erdőkről, ezek sorsát az új rendelkezésekkel egyértelműen, olcsón, gyorsan, az állam legkisebb szerepvállalásával lehet rendezni. Tiszta, átlátható tulajdoni viszonyokat teremtünk.

– Az elmúlt tíz évben lezajlott jelentős földhöz juttatási programok miként alakították át hazánk birtokszerkezetét?

– A mezőgazdaság teljesítménye 65,4 százalékkal emelkedett 2010 óta, ez az unióban a második legnagyobb növekedés a lettországi után. Az agrárexport 69,5 százalékkal nőtt, a mezőgazdaság ágazati szintű jövedelmezősége megduplázódott. A vidékfejlesztési programban összesen 65 milliárd forintnyi támogatásról született döntés, ennek jelentős része a családi gazdaságok, őstermelők, kistermelők, kisgazdaságok fejlődését segítette. Az állatjóléti támogatások és az állategészségügyre fordítható összegek megháromszorozódtak 2010-hez képest. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy az egyéni gazdaságok 2019-ben 28 százalékkal több földet művelnek, mint 2010-ben. A cél nyolcvanszázaléknyi családi gazdaság és húszszázaléknyi nagyüzem. Fontosak az utóbbiak is, hiszen élen járnak a technikai fejlesztésben, beruháznak, adott esetben integrátori szerepet töltenek be, és így segítik a kis gazdaságok talpon maradását is. A kicsik pedig a vidék megtartóképessége és az ökológiai sokszínűség megőrzése érdekében fontosak. Nekik változniuk kell, meg kell tanulniuk együttműködni, szövetkezni, hiszen egyedül nem tudnak a piacon érvényesülni. Különös jelentőségű a kertművelés és ezzel összefüggésben a helyi piacok erősítése, 5,5 milliárd forintos pályázatot írtunk ki ennek támogatására. 15 ezer eurót fizetünk ki a legkisebb termelőknek, hogy új füstölőt, húsdarálót, befőzőkészüléket vegyenek, több gyümölcsfát ültessenek, növeljék az állatállományt. Hárommilliárd forintot, önkormányzatonként százmilliót tettünk szintén pályázati úton lehívhatóvá, hogy a piacokon legyen hűtőpult, korszerű berendezés.

– Hivatalba lépésekor kiemelkedő jelentőségűnek nevezte az öntözés fejlesztését. Hol tart ennek megvalósítása?

– Az Országgyűlés elfogadta a törvényt, amely kimondja, hogy az öntözés közérdek. A végrehajtási rendelet biztosítja a gazdáknak az öntözési szolgalmat, aminek értelmében senki nem akadályozhatja meg, hogy szükség esetén a szomszédja az ő területén vezesse a vizet a földjére. Létrejött az Öntözési Központ, ez egyszerűbbé és gyorsabbá teszi a vízügyi létesítési engedélyek megszerzését, a gazdának ugyanis csak annyi a teendője, hogy bejelenti, melyik helyrajzi számon fekvő területen szeretne öntözni. A természetvédelmi, talajvédelmi és egyéb engedélyeket nem neki kell beszereznie, ezeket hivatalból, díjmentesen elkészítjük. Ez egyben arra is garancia, hogy a vízkivétel felelős módon történik majd.

– Az Agrárminisztérium aktívan közreműködik az ország fásításában, többek között a településeknek ad fákat az Országos Erdészeti Egyesület segítségével. Mit válaszol arra az ellenzéki médiában megjelent állításra, hogy a fákat a piaci ár négyszereséért adják?

– Ez egyszerű csúsztatás. Nem lehet egyetlen fa faiskolai árát összevetni azzal a komplett csomaggal, amit a tízezer fő alatti települések igényelhetnek a programban. Először is maga a fa nem egyszerű csemete, hanem a belterületen használható, nagy méretű sorfa. Ezenkívül a csomag része a következő ültetési idényig történő tárolás és a hozzá tartozó kertészeti gondozás, továbbá 36 000 karó, 3000 zsák mulcs, 12 ezer favédő rács, kötözőhevederek, karót rögzítő távtartók, madárodúk, egy ültetéssel kapcsolatos kiadvány, valamint a mindezekkel járó ügyintézés és az ország egész területén kis tételekben történő kiszállítás. A települések részéről hatalmas az érdeklődés a program iránt, ami azt mutatja, hogy jó úton járunk.

– Köztudott, hogy szívügye a méhészet, mégpedig annyira, hogy egy kaptárt telepített az Agrárminisztérium erkélyére…

– Igen, remekül beilleszkedtek a nagyvárosi környezetbe, sőt itt, Budapest szívében már több mint húsz kilogramm mézet gyűjtöttek össze.

– Milyen helyzetben van ma ez az ágazat hazánkban?

– Harminc évvel ezelőtt 50-60 méh­család évente 1-2 millió forint bevételt hozott a méhészeknek. Ez akkor komoly pénz volt, a háztájiban, mellékállásban méhészkedő emberek ebből házat építettek, taníttatták a gyerekeiket. Sajnos ma is ugyanennyit lehet megkeresni egy évben a méhészkedéssel, ezért egyre többen úgy gondolják, hogy nem éri meg vesződni vele. A felvásárlási árak azért nyomottak, mert Ázsiából olcsó, ipari körülmények között előállított műméz érkezik Európába.

– Más élelmiszerekkel ellentétben a mézen miért nem kötelező feltüntetni az összetevőket?

– Mert nem érdeke az Európai Uniónak. A közösség ugyanis az önellátásra képes Görögország és Magyarország kivételével behozatalra szorul mézből, ezért nem szívesen írnák fel a címkére, hogy import. Ez is azt igazolja egyébként, hogy mennyire fontos a vásárlók tudatossága. Nem mindegy, melyik mézesüveget vesszük le a polcról. A hazai termék vásárlása hazai munkahelyeket őriz meg, sok ezer honfitársunk megélhetését biztosítja. És ez megmagyarázza, hogy miért van éles vitánk az Európai Unióval.

– Miért?

– Brüsszel új mezőgazdasági programjával elvi síkon teljesen egyetértünk. Igen, a környezetünket, az erőforrásainkat óvni és kímélni kell, tudatosan kell gazdálkodni. Ám az lehetetlen, hogy ennek az európai gazdák áldozatai legyenek. Ha ugyanis előírjuk, hogy 50 százalékkal csökkentsük az alkalmazott növényvédő szerek mennyiségét, 25-tel a műtrágyahasználatot, akkor, ha tetszik, ha nem, a termésmennyiség is csökkenni fog. Mi fog történni? Megugrik az élelmiszerek ára, majd a piacon megjelenik az unión kívül, ellenőrizetlen körülmények között megtermelt, tízezer kilométereket utaztatott, olcsó élelmiszeripari termék. Vagyis végül pont az ellenkezőjét érjük el, mint amit szeretnénk.

– Mi a megoldás?

– Brüsszelnek kompenzálnia kell a terméskiesést, és szigorúan védeni kell a piacainkat. Az unió területére csak az unióban előírt minőségi követelményeknek megfelelően előállított, ugyanúgy nyomon követhető élelmiszer kerülhessen be! De Európán belül is fel kell számolni a tisztességes versenyt torzító igazságtalan előjogokat. Az egyes uniós tagországok eltérő feltételekkel csatlakoztak az EU-hoz. Hollandia például kétszer annyi műtrágyát használhat, mint Magyarország. Dicséretes, hogy ezt csökkenteni akarják 25 százalékkal, de ugyanilyen arányban csökkenteni kellene nekünk is az elképzelések szerint, vagyis az eltérő szabályozás megmaradna. Ez nem fair. Elfogadhatatlan, hogy a versenyhátrányt továbbra is konzerváljuk.

– Hogy lesz ebből 2021-től közös agrárpolitika (KAP)?

– Bár a következő hétéves uniós költségvetésről megállapodnak az állam- és kormányfők, az új KAP-ra vonatkozó tárgyalások még nem zárultak le. A rendszer működése szempontjából számos lényeges kérdésben ezek során kell majd döntést hozni. Az új KAP környezet- és klímavédelmi intézkedéseinek részletszabályait is most, a források nagyságrendjének ismeretében kell megalkotni. Vitán felül áll, hogy a mezőgazdaságnak is hozzá kell járulnia a klímaváltozás elleni küzdelemhez, ehhez azonban megfelelő forrásokra van szükség. Nem kérhetünk többet a gazdáktól úgy, hogy közben csökkennek a támogatásaik.

– Mikor indulhat el az új támogatási rendszer?

– Az Európai Bizottság tavaly őszi javaslata szerint egy évig még a jelenlegi szabályok szerint, de már az új uniós költségvetés terhére történhetnének az agrárkifizetések. Ez nem példa nélküli, hiszen a jelenlegi futó KAP is egy év átmenet után, 2015-ben lépett hatályba. A tanács és az Európai Parlament elvi megállapodásra jutott abban, hogy a bizottság javaslatától eltérően nem egy, hanem két év átmeneti időszakra lesz szükség, tehát az új rendszer 2023. január 1-jével indulna. Ez kellő időt adna mind a gazdáknak, mind a tagállami adminisztrációnak a felkészülésre. Az Európai Bizottság azonban ragaszkodik a javaslatában szereplő egyéves átmenethez, amit felelőtlen és nagyon veszélyes hozzáállásnak tartok, hiszen azt eredményezheti, hogy 2022-ben nem lesz jogalap az uniós agrártámogatások kifizetésére, ami a források elvesztéséhez vezethet.

– Miért nem elegendő az egyéves átmenet?

– Nem felejthetjük el, hogy a KAP-reform részét képező három alapjogszabály elfogadásával még messze nincs kész az új rendszer. Ahhoz a másodlagos uniós jogforrások és a nemzeti jogszabályok elfogadása, valamint ezek alapján a kifizető ügynökség megfelelő felkészülése is elengedhetetlen. Ha hozzávesszük, hogy mindezzel párhuzamosan kellene kidolgozni és elfogadtatni a bizottsággal az új KAP alapját jelentő tagállami stratégiai terveket, akkor beláthatjuk, hogy lehetetlennek tűnik 2022. január 1-jére ezt elvégezni. A forrásvesztés elkerülése érdekében elengedhetetlennek látszik, hogy az új KAP kétéves átmeneti időszak után, 2023-ban induljon el. Az Európai Bizottság azonban ragaszkodik a saját elképzeléséhez, hogy minél előbb bevezethesse a több esetben teljesíthetetlennek tűnő új zöldelőírásokat. Mint mondtam, ezekkel a környezetvédelmi alapelvekkel elvi síkon maximálisan egyetértünk, azonban a kitűzött céloknak a realitás talaján kell állniuk. Az új zöldcélok érvényesítéséhez meg kell teremteni a feltételeket egyrészt a gazdák, másrészt a fizetésük jelentős hányadát élelmiszerre költő emberek védelmében. Az ár ugyanis a legfontosabb tényező vásárláskor.

– Azért a tudatosság is erősödött…

– Julia Klöckner német agrárminiszter készíttetett egy felmérést, melynek során sok embert kérdeztek meg, hogy milyen szempontok alapján vásárol élelmiszert. A kíméletes állattartástól a vegyszermentességig sokféle szép gondolat előkerült. Ám amikor a boltból kijőve összevetették mindezt a kosárba került termékekkel, kiderült, hogy csak az számított, mi a legolcsóbb. Ez azt bizonyítja, hogy hiába akarunk környezettudatos, zöld, egészséges gazdálkodást, védőháló nélkül tönkretesszük az európai gazdákat, és majd a világ másik feléről származó, ismeretlen eredetű áru önti el a piacainkat. Megdöbbentő, hogy az Európai Unió egyfelől ideológiai okokból betiltaná a ketreces baromfitartást, másfelől kölcsönt ad Ukrajnának a világ legnagyobb ketreces baromfitelepének megépítésére. Ezzel Brüsszel gyakorlatilag kiszorítja az európai piacról az európai tojást, és szélesre tárja a kaput az unión kívüli import előtt, merthogy az olcsó tojás mégiscsak kell. Ehhez a képmutatáshoz Magyarország nem hajlandó asszisztálni.