Ütni vagy futni?

Három részeg, középkorú ukrán férfi egy huszonegy éves lányt molesztált a gödöllői HÉV vonalán, fogdosták, trágár szavakkal illették, majd nemi erőszakkal is megfenyegették. Az egyik férfi támadólag is fellépett, többször is meg akarta ütni a lányt, aki még utazás közben hívta az édesapját telefonon. Az apa a kerepesi megállóhoz sietett, és ott várta gyermekét. A szerelvényről a zaklatók is leszálltak, majd egyikük szóváltásba keveredett az apával, meg is ütötte, mire az apa egy sniccerkéssel nyakon szúrta. A szúrás épphogy elkerülte az ütőeret, a sérültet a helyszínre érkező lány édesanyja látta el, majd kórházba vitték, állapota nem súlyos. Az apát őrizetbe vették, de még aznap elengedték, így szabadlábon védekezhet. A rendőrség életveszélyt okozó testi sértés kísérletének gyanúja miatt nyomozást indított ellene. A fiatal lány és családja kamerafelvétel hiányában most az ügy szemtanúit keresi. „Kérem, segítsenek, hogy ne hurcolják meg édesapámat!” – nyilatkozta kétségbeesetten a lány.

Akár meg is ölhetjük

Dr. Katona Csaba büntetőjogi ügyvéd szerint az ügy teljes ismerete nélkül nehéz véleményt alkotni, de a rendelkezésre álló információk alapján felmerül a jogos védelem lehetősége, azonban kizárólag az édesapa vagy a lánya elleni támadás vagy annak reális lehetősége esetén. Hozzátette, az édesapa megérkezése előtt történt események esetleges megtorlása nem eshet a jogos védelem körébe.

– A jogos védelmet megalapozhatja az édesapa által hivatkozott ökölütés, sőt a tettesek számbeli fölényére való tekintettel akár a szituációs jogos védelem lehetősége is fennállhatott. A csoportos elkövetés – legalább három fő – megteremti ugyanis a lehetőséget a védekezés szükséges mértékének a túllépésére is, azaz akár élet kioltásával is válaszolhat a megtámadott személy. A hangsúly azonban a további feltételeken van – mondta Katona Csaba a Demokratának.

Felhívta a figyelmet arra, hogy még ebben az egyszerű ügyben is tetten érhetők már a jogintézmény alkalmazhatóságával kapcsolatos problémák, bizonytalanságok, ugyanis a jogos védelemre való eredményes hivatkozás feltételeként azt is vizsgálni kell, hogy az ökölütés után tartani lehetett-e attól, hogy a támadás folytatódni fog, vagy volt-e valamilyen verekedésre való felhívás a megtámadott részéről.

– Ha időközben például a támadó hátrálni kezd vagy hátat fordít, és távozni kíván a helyszínről, ennek ellenére revansot veszünk rajta, az már nem vonható a jogos védelem körébe. A kihívás vagy elfogadása is kizárja a védelem jogos voltát. Általánosságban elmondható, ha a megtámadott kést ránt, a támadó legtöbbször elkezd hátrálni, felhagyva a támadással, azaz a jogos védelmi helyzet véget ér. Megint más a helyzet, ha dulakodás közben kerül elő a kés. Vizsgálni kell továbbá a szükségesség követelményét, azaz hogy a védekező személy megtalálta-e legenyhébb elhárítási módot. Jelen ügyben tehát kérdésként merül majd fel az is, hogy a késsel való támadás szükséges volt-e – tette hozzá. Hangsúlyozta, csoportos elkövetés esetén ezt nem kell vizsgálni, hiszen a szituációs jogos védelemben akár az élet kioltásával is lehet válaszolni, ezért döntő körülmény, hogy a másik két személy részt vett-e a konfliktusban.

A jogos védelem – mint a büntethetőséget kizáró egyik ok – szabályozása a második Orbán-kormány alatt változott meg gyökeresen. A 2012-ben módosított büntető törvénykönyv (2012. évi C törvény) minden korábbinál szélesebb körben értelmezi a jogos védelmet. Olyan megdönthetetlen törvényi vélelmeket sorol fel, amelyekben a jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha a védekező életének kioltására is irányult volna. Akár a támadó életének elvételével is megvédheti magát valaki, ha éjjel vagy fegyveresen, illetve felfegyverkezve, vagy pedig csoportosan rontanak rá, avagy így hatolnak be jogtalanul a lakásába. A jogos védelem bekerült az Alaptörvénybe, így mint mindenkit megillető alapjoggá vált. Felmerül a kérdés, elérte-e a célját a jogalkotó a módosítással, valóban kibővültek-e a megtámadott jogai, milyen az ezzel kapcsolatos jogalkalmazás.

Megfelelő, de…

Dr. Katona Csaba szerint a jogos védelem jogszabályi háttere megfelelő, de a bírói gyakorlat még mindig nem kezeli megfelelően e jogintézményt, és ez megmutatkozik az eltérő bírói döntésekben is.

– A leggyakrabban előforduló támadások esetében sincs megfelelően alkalmazva a jogos védelem. Ilyenek például a tömegközlekedési eszközökön, szórakozóhelyeken történő atrocitások, amelynek során általában kölcsönös testi sértést vagy garázdaságot állapítanak meg, még abban az esetben is, ha a kezdeményező fél kiszámíthatatlan, illuminált állapotban lévő személy. Lényegében a bírói gyakorlat azt várja el ezekben az esetekben, hogy hagyjuk el a helyszínt, és/vagy értesítsük a rendőrséget, netán néma csöndben várjuk meg az első ütést, holott a jogszabály szerint már nincs kitérési kötelezettsége a megtámadottnak. Továbbá a közvetlenül fenyegető, de még el nem indított jogtalan támadás esetén fennáll a jogos védelmi helyzet – fejtette ki. A büntetőügyvéd felidézte egy folyamatban lévő ügyét, ahol egy bank előtt a gyermekével várakozó édesanyát hajléktalanok kezdtek el inzultálni. Az édesapa bentről észlelte a történteket, kirontott, és számonkérte őket. Az egyik hajléktalan a belső zsebe felé nyúlt, miután ügyfele arcon ütötte. A hajléktalan elesett, és úgy beütötte a fejét, hogy műteni kellett. Hiába hivatkoztak jogos védelemre, az ügyész vádat emelt, és az édesapa életveszélyt okozó testi sértéssel fog bíróság elé állni. Hozzátette, olyan esete is volt, amikor valakit megtámadtak éjszaka, védence megkéselte a támadót, és a bíróság az éjjeli elkövetés miatt igazoltnak látta a szituációs jogos védelmet.

Dr. Vidákovics Béla Zsolt büntetőjogi ügyvéd is úgy látja, a jogos védelem törvényi szabályozása megfelelő, a 2012-es Btk.-módosítás óta a törvény úgy áll a jogos védelemhez, ahogy mindig is kellett volna. Felhívta viszont a figyelmet arra, hogy a rendőrség és az ügyészség még mindig nem kezeli a helyén a jogos védelmi helyzetet, és egyértelműen jogos védelmi helyzetben lévő személyeket állítanak vádlottként bíróság elé. Az ügyvédnek most zárult le egy ügye, amelyben másodfokon sikerült felmentetnie a vádlottat jogos védelmi helyzetre való hivatkozással, amelyet korábban sem a rendőrség, sem az ügyészség, sem az elsőfokú bíróság nem vett figyelembe.

Elmondta egy jelenleg zajló perének a tanulságait is, ahol több felvétel is van az esetről, ezért szerinte egyértelmű a jogos védelmi helyzet, az ügyész mégis vádat emelt. Védence, egy huszonéves fiú felfigyelt egy sikoltozó nőre, aki az utcán kergetett egy férfit, mert az vélhetően ellopta a táskáját. A fiú mobiltelefonnal elkezdte videózni az esetet. A férfi betért egy kapualjba, összeszólalkozott valakivel, és lökdösődés kezdődött, majd odalépett hozzájuk egy harmadik személy, és szólt, hogy valaki felveszi őket. A térfigyelő kamerák rögzítették, hogy a korábban egymást agresszívan lökdöső két férfi megindul a fiú felé, az pedig folyamatosan hátrál a fenyegetően fellépőkkel szemben, majd amikor egy épület miatt már nem tud tovább hátrálni, verekedés tör ki. A védekezés során a fiú sérüléseket okozott a támadóknak, ezért garázdasággal, halmazatban testi sértéssel is vádolja az ügyészség. Az ügy pikantériája, hogy a két támadó többszörösen büntetett előéletű, a vádirat szerint mégis a védekező fiatal férfi cselekménye a súlyosabb.

– A módosítás előtt a jogos védelmi helyzet a gyakorlatban szinte nem is létezett. Az éjszakai betörő ellen nem lehetett támadólag fellépni, vagy ha valakit megtámadtak, és az illető felvette a kesztyűt, akkor azért ítélték el, mert túllépte a védekezés szükséges mértékét. A törvényi változások garantálják, hogy a megtámadott személy védekezhessen a jogtalan támadással szemben, de a jogos védelem gyakorlati alkalmazása még mindig hagy kívánnivalót maga után. Ha utcai verekedésben kell feljelentést tenni vagy ítéletet hozni, sokkal egyszerűbb a rendőrségnek és az ügyészségnek, ha minden verekedőt garázdasággal vádolnak meg, illetve ítélnek el, és nem foglalkoznak azzal, ki volt a támadó és ki védekezett, mert ezt nehézkes és körülményes kivizsgálni, bizonyítani – mondta az ügyvéd a Demokratának.

Inkább meneküljünk!

Elmesélt egy olyan ügyet is, ahol védence első fokon letöltendő szabadságvesztést kapott, és csak másodfokon sikerült bebizonyítani, hogy nem ő támadott. Két lány és két fiú várakozott egy villamosmegállóban, amikor odament hozzájuk két erősen ittas személy. Egyikük megütötte az egyik fiút, majd kést rántott. Az egyik lány közéjük állt, hogy megakadályozza a verekedést, de a támadó a késsel felszakította a lány kabátját. Ekkor a fiú megütötte a támadót, aki a földre zuhant. A társaság felmenekült az érkező villamosra, a késes támadó pedig öklével bevert egyet a megállót elhagyó villamos oldalába. Az elsőfokú tárgyaláson a bíróság súlyos testi sértés miatt letöltendő szabadságvesztésre ítélte a megtámadott fiút, mert a részeg támadónak eltört a keze. Nem vizsgálták, hogy a részeg sérülése a verekedés során történt-e, vagy amikor a villamos ajtajába beleütött. A másodfokú tárgyaláson már tanúvallomást tettek a lányok is, így a bíróság felmentette a vádlottat. Az ügyvéd arra hívta fel a figyelmet, hogy a korábbi bírói gyakorlat értelmében a megtámadottnak ki kellett térnie a támadás elől, ha azt ittas személy kezdeményezte. Felidézett egy esetet még a törvénymódosítás előtti időkből, amikor is egy ittas hajléktalan megtámadott egy fiatalt, a falhoz szorította, fojtogatta, felemelte a nyakánál fogva úgy, hogy a sértett lába nem érte a földet. A fiúnak sikerült kiszabadulnia a szorításból, ellökte a támadóját, az elesett és beverte a fejét, aminek következtében életveszélyes sérülést, koponyatörést szenvedett. A jogtalan támadás ellenére az első fokon eljáró bíróság mégis a védekező sértettet fiatalt ítélte felfüggesztett szabadságvesztésre életveszélyt okozó testi sértés miatt. Az ügyvédnek volt egy olyan esete is, hogy a megtámadott felmenekült egy villamosra, a támadó követte, és amikor védence hátrarúgott, fejen találta az elkövetőt. Mivel a történtek egy tanúban megbotránkozást és riadalmat keltettek, az ügyészség garázdasággal vádolta meg a védekezőt. Az ügyvéd csak nagyon nehezen tudta bizonyítani a bíróság előtt a jogos védelmi helyzetet, holott a megtámadottat a támadó sokáig kergette, ezalatt többször bántalmazta, míg a vádlott folyamatosan csak védekezett.

– A bírói gyakorlat még mindig szigorú. Ha büntethetőséget kizáró ok merül fel a vádlott esetében, mint például a jogos védelmi helyzet, akkor sokkal körültekintőbben, alaposabban járnak el a bíróságok. Felmentő ítélet esetén az az általános, hogy részletesebb bizonyítást folytatnak le, amivel szemben a bűnösség megállapításához gyakran jóformán egyetlen vallomás is elegendő lehet. Nincs könnyű helyzetben, aki terhelti oldalon bármilyen büntetőeljárásba keveredik. Csak azt tudom javasolni, ha valakinek lehetőségében áll elmenekülni egy támadás elől, válassza ezt a megoldást, mert még manapság is fennáll a komoly veszélye, hogy vádlottként találja magát a bíróságon, ha védekezésbe kezd, és esetleg a támadónak sérülést okoz – jegyezte meg az ügyvéd.

Kevés a felmentés

Dr. Bolyky Orsolya jogász-kriminológus, az Országos Kriminológiai Intézet Bűnözéskutatási és Elemzési Tudományos Osztályának osztályvezető-helyettese arra hívta fel figyelmünket, hogy amióta a büntetőjog létezik, a jogos védelmi helyzet jogelméleti szempontból az egyik legvitatottabb témakör, megítélése mindig fejtörést okozott a gyakorló jogászoknak és bíráknak.

– Bár a törvényi szabályozása kiszélesedett, a joggyakorlatban még mindig komoly vitákat gerjeszt annak eldöntése, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetben volt-e. A joggyakorlat-elemző vizsgálatokból az látható, hogy a vádlott és védője sokszor hivatkozik jogos védelemre, amit a bíróságok kevés esetben fogadnak el, ha pedig emberölés történik, még ritkábban. Az elmúlt tíz év kriminálstatisztikai adatai mutatják, hogy az erőszakos bűncselekmények számához képest a jogalkalmazók – ügyészség, bíróság – relatíve kevésszer állapítják meg a jogos védelmet – fejtette ki. Kérdésünkre, mi lehet ennek az oka, így válaszolt:

– Jogtalan támadás esetén a megtámadott védekezik, ennek során erőszakos magatartást fejt ki, és testi sérülést okoz a támadónak. A védekező személynek ez a magatartása megfelel a testi sértés törvényi tényállásában leírtaknak, a büntetőjog szerint azonban a védekező mégsem lesz büntethető testi sértés – esetleg emberölés – miatt, mert a jogtalan támadás ellen jogosan védekezett. A bíróság előtt azonban ezt bizonyítani kell, ami nehézségekbe ütközik. Sok esetben nincs tanúja a cselekménynek, így fontos bizonyíték – például a tanúvallomás – hiányzik, csak a támadó és a megtámadott személy vallomására lehet alapozni a döntést. Látlelet, illetve igazságügyi orvos szakértői vélemény alapján megállapítható a sérülések súlyossága, illetve a bíróságnak figyelembe kell vennie a támadó és a védekező testalkatát, életkorát, a támadás intenzitását, eszközét, helyét, idejét és egyebeket is. Ha például egy kerekesszékes személy támadó mozdulatot tesz valaki felé, aki utána megüti, az nem tekinthető jogos védelemnek, mert a kerekesszékes személy részéről nem valósult meg fizikai erőszak, és reálisan nem is kellett tartani tőle – magyarázta a kriminológus. Hozzátette, a bíróság először mindig azt vizsgálja, hogy az adott szituációban történt-e jogtalan támadás.

– Ha például valaki súlyosan bántalmazó kapcsolatban él, majd megelégelve a lelki és fizikai terrort, az éppen alvó bántalmazót egy husánggal fejbe vágja, az nem jogos védelmi helyzet, hanem megtorlás, hiszen abban a pillanatban az egyébként agresszorként viselkedő személy részéről nem valósult meg erőszak. Nem hivatkozhat jogos védelemre az sem, aki kiprovokálta a támadást, illetve a verbális abúzussal szemben sincs lehetőség fizikai védekezésre – tette hozzá Bolyky Orsolya.

Elindult a változás

Dr. Bartkó Leventét, a Kúria Büntető Kollégiumának szóvivőjét arról kérdeztük, hogy a több mint tíz évvel ezelőtti törvénymódosítást a jogos védelem terén hogyan követik a bírói ítéletek. A szóvivő kérdésünkre úgy válaszolt, a jogos védelemmel kapcsolatos változások a Btk.-módosítással együtt az ítélkezési gyakorlatban is fokozatosan megkezdődtek. Felhívta rá azonban a figyelmet: mindig időre van szükség ahhoz, hogy a bírói gyakorlat egy adott jogintézményt más tartalommal töltsön meg.

– Jogos védelem esetén a bírói gyakorlat egyik legnagyobb dilemmája a korábban alkalmazott arányosság elvének továbbélése. A jogtalan támadással szemben erőt kell alkalmazni, a támadó és a védekező kölcsönösen okozhat egymásnak sérülést. Korábban összemérték például az okozott sérülések súlyosságát. Ha a támadó nyolc napon belül gyógyuló, míg a védekező életveszélyes sérülést okozott, akkor akár aránytalanul súlyosnak is ítélhették meg a védekezést, és elvethették a jogos védelmi helyzetet. A törvényi változások, az ehhez kapcsolódó jogértelmezés leginkább a szükségesség és az arányosság kérdését érintették, amelyek alapvetően alakították át a bírói ítélkezést. Az arányosság követelménye nem volt törvénybe foglalva, azt a több évtizedes bírói gyakorlat alakította ki, hogy az elhárító magatartás nem idézhet elő aránytalanul nagyobb sérelmet, mint amilyet a jogtalan támadás okozott. Azzal, hogy a 4/2013. számú BJE-határozat elvetette az arányosság vizsgálatát, lényegi változás történt a kúriai döntésekben is, amely egyfajta korlátozott precedensrendszert jelent az alsóbb fokú bíróságok számára – mutatott rá dr. Bartkó Levente. Rámutatott egy 2017-es elvi bírósági határozatra, amely rögzíti: jogtalan támadás esetén a védekezésnek nem kell kimértnek lennie, ezáltal egyenlítődik ki a támadó helyzeti előnye, amíg ugyanis a védelemnek arányosnak kellett lennie, addig a támadó mindvégig helyzeti előnyben volt a megtámadottal szemben. A jelenleg hatályos szabályozással a kockázat átkerült a védekezőről a támadóra, abból a megfontolásból, hogy a büntetőjog a támadás elé állítson akadályt, és ne a támadás-védekezést mérje össze. A szóvivő hozzátette, a Kúria a határozataival, eseti döntéseivel jogegységesítő tevékenységet folytat, ezek precedensértékűek, és a bíróságok csak indokolt esetben térhetnek el tőlük. Kérdésünkre, miszerint az ilyen ügyekben mi okozza a legnagyobb nehézséget, úgy válaszolt, azt a legnehezebb feltárni, melyik fél támadott, és hogy kezdődött.

– Az adott cselekményt nem részekre bontva, elkülönülten, hanem egységesen, összefüggéseiben kell értékelni. Hiába van a támadásról felvétel, ki kell deríteni, mi történt a támadás előtt, ugyanis például a verbális sértés nem támadás, azzal szemben nincs jogos védelem – mondta a Kúria Büntető Kollégiumának szóvivője. Hozzátette, annak megítélése sem mindig egyértelmű, hogy mikor ér véget a jogos védelmi helyzet. Ha valaki legyőzte a támadót, akkor a jogtalan támadás befejeződött, az ezt követő cselekvést – például a támadó megölése – megtorlásként lehet értékelni, ami kizárja a jogos védelmet.

– A történtek leírására sűrűn előforduló megfogalmazás a kölcsönös dulakodás. A nyomozó, az ügyész és a bíró feladata, hogy kiderítse, hogyan kezdődött a dulakodás, mi váltotta ki, hiszen nem minden dulakodóra igaz automatikusan, hogy a jogtalanság talajára tévedt. A jogos védelmi helyzetben lévő személy jogosult magát folyamatosan védeni, felül is kerekedhet a dulakodásban – mutatott rá.

Elmondta még, problémát jelenthet a szituációs jogos védelmi helyzetek felismerése és értékelése is. Ha például valakit csoportosan, legalább hárman támadnak meg, akkor a támadást mérlegelés nélkül élet ellen irányulónak kell tekinteni, amellyel szemben korlátlan a védekezés.

– Az új büntetőtörvény, a jogos védelem új szabályozása és a fenti jogegységi határozat elindította a bírói gyakorlat változását, de a korábbi gyakorlat, amely a szükségesség-arányosság elve alapján ítélte meg a jogos védelmi helyzetet, még jelen van az ítélkezésben. Jgorvoslati rendszerünk azonban garancia arra, hogy helyrehozzuk a rossz jogkövetkeztetéseket – mondta végezetül Bartkó Levente.