Utoljára Kossuth Lajos tett hasonlót

– Mennyire volt előre megjósolható a múlt csütörtöki dallasi beszéd tartalma?

– Meglepetést nem okoztak az ott elhangzottak, de nem is ez volt a beszéd célja, sokkal inkább az, hogy a miniszterelnök röviden elmagyarázza a magyar kormányzati politika és filozófia lényegét. Nem könnyű feladat, főleg olyan hallgatóság előtt, amelynek talán hiányosak az információi Magyarországról. Az intellektuális kihívást tehát az jelentette, hogyan lehet ilyen rövid idő alatt megértetni, mit és miért tesz a magyar kormány.

– Mennyire sikerült a miniszterelnöknek teljesíteni ezt a feladatot?

– Szerintem kifejezetten jó munkát végzett, amit a közönség reakcióiból is le lehetett mérni. Teljesen magával ragadta őket, és azt lehetett látni, hogy egy hullámhosszra kerül a magyar kormányfő és az amerikai hallgatóság. Idegen nyelven, idegen kultúrában ez nem kis teljesítmény.

– Ezek szerint a magyar üzenet értelmezhető az Egyesült Államokban is?

– Érezhető volt, hogy a miniszterelnök figyelemmel van a kulturális különbségekre. Magyarországon bizonyos dolgokat másképp fogalmazunk meg, mint az Egyesült Államokban, és egyértelmű, hogy a miniszterelnök ilyen szempontból is tekintettel volt a hallgatóságára. Kiválóan eltalálta és megragadta azokat a kulturális referenciapontokat, amelyekre az amerikaiak láthatóan nagyon jól reagálnak. Azt kereste, ami összeköt bennünket, és azt a hallgatóság szája íze szerint fogalmazta meg. Ha politikusként valaki hatást akar gyakorolni a közönségére, így tudja megtenni.

– A jelenlévőkön és úgy általában véve az amerikai konzervatív táboron kívül vajon szólt-e még valakinek ez a beszéd?

– Lényeges, hogy hangsúlyozta: a magyar kormány tiszteli az Egyesült Államok kormányzatát még akkor is, ha sok mindenben nem értenek egyet. Azt gondolom, ez fontos kitétel és ügyes húzás volt. Szerintem azonban a beszéd alapvetően mégiscsak az amerikai konzervatív táborhoz szólt, még ha az messze nem is egységes, a miniszterelnök pedig erre is fi­gyelemmel volt, és igyekezett nem érinteni a kényes pontokat. Ugyanakkor teljes egészében önazonos tudott maradni, és a kormányzása esszenciáját kiválóan átadta.

– Melyek ezek a kényes pontok?

– Annak ellenére, hogy Donald Trump még mindig messze a legnépszerűbb politikusuk, az amerikai jobboldal nem minden képviselője vagy támogatója áll mögötte. Gazdasági kérdésekben szintén vannak különbségek a táboron belül: egyesek a drasztikus adócsökkentés pártján állnak, mások – mondjuk így – szociálisan érzékenyebbek és hajlamosabbak az egyenlősdire. Ezek a különbségek nem meglepőek, minden nagy politikai táboron belül találunk ilyeneket, a miniszterelnök azonban figyelt rájuk, miközben nem rejtette véka alá saját véleményét – azt, hogy a maga részéről szurkol Donald Trumpnak, és örömmel látná, ha elindulna a következő elnökválasztáson.

– Lehet-e közvetlenül vagy közvetve valami következménye a beszédnek?

– Ez a beszéd nem önmagában áll. Nagyon is tudatos tengerentúli építkezés és szövetségkeresés figyelhető meg a miniszterelnök részéről. Nem most, hanem 2016-ban kezdődött, és Trump elnök veresége sem akasztotta meg. Orbán Viktor kifejezetten keresi a republikánusok szövetségét, és úgy látom, hogy ebben rendkívül jól halad. Ennek az építkezésnek nagyon fontos állomása volt a dallasi beszéd, utoljára Kossuth Lajos tett ehhez hasonlót, miután száműzetésbe vonult. Tehát míg ez egy fontos lépés, önmagában nem szabad túlértékelnünk a jelentőségét, sokkal inkább kell egy folyamat részének tekintenünk.

– Három héten belül a miniszterelnök két igen fontos beszédet mondott: egyet Tusnádfürdőn, egyet pedig Dallasban. Hogyan viszonyul egymáshoz a kettő?

– A tusnádfürdői előadás mindig rendkívül fontos, de annak jelentősége hosszú időn át nem ért túl a Kárpát-medencén, a magyar belpolitika és a környező országok nyilvánossága figyelt rá. 2015 volt a fordulópont, amikor Orbán Viktor kilépett a világ elé, és azóta bármit mond a Tusványoson, az reakciót vált ki a világ nyilvánosságában is. Nem volt kivétel a legutóbbi beszéd sem. Az ott elhangzott gondolatok erősségét jelzi, milyen heves ellentámadásokat váltottak ki; vissza is utalt erre a dallasi beszédben, jelezve, érti a félelmeket azzal kapcsolatban, hogy ő bizony már a nemzetközi színtéren is szerepel, és ez sokak szemét szúrja. Jelezte azt is az amerikai konzervatívoknak, hogy nem szabad elbizonytalanodniuk a liberális támadások miatt, bár ez talán túlzott óvatosság volt a részéről, hiszen az amerikai jobboldal ugyanúgy szenved a liberális médiahegemóniától, ahogyan mi itt, Európában szenvedünk tőle. A fősodrú média hitelessége azonban történelmi mélyponton van, és az emberek egyre kevésbé fogadják el igazságnak, amit a hírekben olvasnak vagy hallanak. Ha tíz évvel ezelőtt egy nyugat-európai vagy amerikai sajtótermék Magyarországról egy dehonesztáló hazugságot jelentetett meg, az sajnos jobboldali körökben is pusztított. Ma már más a helyzet, és egyre kevésbé szükséges magyarázkodni a külföldi liberális sajtóban Magyarországról terjesztett álhírek miatt. Emlékszem, amikor 2001 szeptemberében az akkori amerikai nagykövet közölte, hogy Magyarország antiszemita ország, és tette mindezt néhány nappal azután, hogy a kormány úgy döntött, mégsem amerikai vadászgépeket vásárol. Ez az akkori Orbán-kormány választási győzelmébe került; sikerült teljes egészében diszkreditálni egy ilyen egyértelműen hazug megjegyzéssel. Innen indultunk, több mint húsz évvel ezelőtt. De az álhírek még akár egy évtizeddel ezelőtt is igen komoly károkat tudtak okozni a jobboldali magyar kormánynak. Ilyen – sőt, ennél durvább – kijelentések most is elhangzanak, ebben semmi változás nincs, de a hatásuk mértéke teljesen más. Lepereg. A befektetőket nem bizonytalanítják el, ők pontosan tudják, hogy Magyarországon jogállam van, az ő pénzük pedig biztonságban lesz. És már az amerikai jobboldalt sem bizonytalanítják el, ezért is hívják meg a miniszterelnököt egy olyan nagy presztízsű rendezvényre, mint a CPAC.

Orbán Viktor teljes beszéde ITT olvasható.