Stumpf István: A Fidesznek új stratégiát kell felépítenie

Az ellenzék a huszonnegyedik órában jár, hogy megőrizze hitelességét a választók előtt. Kockázatos politikai stratégia a lengyel szindrómára építeni, arra várakozni, hogy a népharag elsöpörje a jelenlegi szocialista kormányt – mondta a Demokratának Stumpf István politológus, a Századvég Alapítvány elnöke.

– Egyesek genocídiumról, mások igazságosságról beszélnek az idei költségvetés kapcsán. Milyen társadalompolitikai felfogás rajzolódik ki az adatokból? – Az idei büdzsé, egyes elemzők szerint, tisztán piaci szempontok alapján készült. Üzleti alapra akar helyezni a kormány minden szolgáltatást, fizetőssé teszi az oktatást, az egészségügyet, és ennek terhét a polgárság nyakába rakja. Törekvésével szétveri a korábban megindult középosztályosodási folyamatot. Az idei költségvetés a tűzoltásról szól, a szocialista-liberális kormányzat súlyosan elhibázott gazdaságpolitikájának első korrekciója, amelyből mindig csak két lépést lát maga előtt a Gyurcsány-kormány, emiatt nincs is hosszú távú társadalom- és gazdaságfilozófiai megfontolás a program mögött. Nincs nyertese az idei büdzsének, de ez előre látható volt. Nem tanult a kormány a Bokros-csomag kapcsán abból, hogy az államháztartási egyensúlyt ugyan viszonylag rövid idő alatt meg lehet teremteni a megszorító intézkedésekkel, de ez olyan súlyos károkat okoz a társadalom humán infrastruktúrájában, hogy később többet kell fizetni a kiigazító lépésekért, mint amennyi hasznot rövid távon hoztak. – Belebukhat ebbe a kormány? – Magától nem omlik össze a rendszer, mert Magyarország kis ország egy nagy globális játéktérben, sokféle érdek kereszttüzében. Az orosz medve feléledt és nagy az étvágya, az Európai Unió is keresi a helyét, az USA is új tájékozódási pontokat keres, Kína, India is új Európa-politikán gondolkodik. Hazánk számára a változó világban új lehetőségek kínálkoznak, de a válságkezelés miatt ezeket a szempontokat elhanyagolja a kormány. Egy példát említek: Románia uniós csatlakozásával a Kárpát-medencei magyarság jelentős részét már csak virtuális határok választják el egymástól. Egy nemzetben forrhat össze majdnem tizenötmillió magyar, ami a lélektani szemponton túl komoly gazdasági-intellektuális erőforrást is jelenthetne számunkra. – A Gyurcsány-kormány jelenleg azzal van elfoglalva, hogy minél több, stratégiailag fontos területen minimálisra csökkentse az állami szerepvállalást. – Fejvesztett módon húzódik a háttérbe a kormányzat olyan területekről, amelyeket minden országban az állam finanszíroz. Magyarországon az elmúlt tizenhat évben nem jött létre társadalmi konszenzus arról, hogy mi az állam feladata. A kormánypártok célja most az, hogy mindent a piaci viszonyokra bízzanak, és csak azt őrizzék meg, ami gazdaságos, ami költséghatékony. Ez a Taigetosz-módszer, vagyis ami önerőből nem működik, halálra van ítélve. Az emberi történelem folyamán éppen amiatt alakult ki az állam, hogy megteremtse a közösségi együttélés kereteit, biztosítsa azoknak is az életfeltételeket, akik a társadalomban önhibájukon kívül hátrányba kerülnek. Ez nem valamiféle jótékonykodás, hanem a társadalom, a nemzet túlélőképességét, versenyképességét biztosító keret. Az államnak szociális felelőssége van, időnként meg kell zaboláznia a féktelen profitérdekeket, kordában kell tartani a monopolhelyzetet birtokló piaci szereplőket. Elengedhetetlen, hogy az állam a társadalom védelmében szabályzó erőként lépjen fel. A napjainkban zajló vitákban a liberálisok által elmondott érvekből az rajzolódik ki, hogy az állam valamiféle rossz dolog, annak szerepvállalását minél inkább le kell csökkenteni. A világban azonban ezzel éppen ellentétes folyamatok zajlanak. Fukujama egyik könyvében arról ír, hogy az állam építésére és nem leépítésre van szükség. Úgy véli, ahol nincs szervezett állam, ott a katasztrófák tönkreteszik az emberek életét. Ennek látjuk is a bizonyítékait: például Afrikában az AIDS terjedését, Indonéziában a szökőár pusztítását, vagy éppen New Orleans megsemmisülését. Azt gondoltuk, hogy az USA egy jól szervezett állam, de a példa azt mutatja, hogy a szűk csoportérdekek még egy ilyen rendkívül fejlett gazdaságban is hatalmas károkat képesek a nagyobb közösség számára okozni, ha az állam nem látja el tisztességesen a feladatait. De nem is kell ilyen messzire mennünk, mert itthon is megtapasztalhattuk, hogy ha a katasztrófa elleni védekezés feladatait nem tudja az állam jól megszervezni, akkor emberek halnak meg az augusztus 20-i tűzijátékon. Ha leépítik a fogyasztóvédelmet, az élelmiszer-biztonságot ellenőrző szervezeteket az államigazgatásban, akkor a spekulánsok akár emberéletek árán is kihasználják az állam gyengeségét a komoly haszon reményében. Az állam egyben szabályzó hatalom is, rendelkezik a legitim erőszak monopóliumával, éppen azért, hogy betartassa a normákat, ha kell, erőszakkal. Ugyanakkor saját magának is be kell tartani a magára vonatkozó törvényeket, mert ha az állam élen jár a normaszegésben, akkor nem várhatja el polgáraitól sem a jogkövetést. Magyarországon most a normativitás súlyos eróziója zajlik: az egyik oldalon akár hároméves börtönre ítélik a „törvényszegő” tüntetőt, míg a másik oldalon a hasonló tettet elkövető rendőrt nem vonják felelősségre. – Tudatosság vagy a hozzá nem értés húzódik meg a kormányzat nemzetromboló döntései mögött? – Óvatosan kezelem az összeesküvés-elméleteket, mert egyetlen okra vezetik vissza a folyamatokat. Ha azt mondanánk, hogy a kormány tudatosan végzi a nemzetromboló tevékenységét, mert az a küldetése, hogy a magyarságot birka módjára a globális tőke jármába hajtsa, akkor nem kellene sokat gondolkodni a döntéseik motivációján. A kormány inkább felkészületlen, és ez időről időre kiderül. Ennek a hozzá nem értésnek a társadalmi feszültségek kiéleződése lesz a következménye, amelyet civilizált körülmények között csak egy új jövőkép megteremtésével lehet kezelni. – A Gyurcsány-kormánynak van jövőképe azon túl, hogy a tavaszi tüntetésekre felvértezi könnygázspray-vel, gumibotokkal, pajzsokkal a rendőrséget? – Jelenleg nincs, korábban a jóléti rendszerváltást tűzték ki célul, de az megbukott Medgyessy Péterrel együtt. Utóda, a puccsal hatalmat szerző Gyurcsány Ferenc bejelentette: köszöni szépen, nem kér azokból a reformokból – egészségügy, közigazgatás, haderő -, amelyeknek ígéretével 2002-ben a szocialisták megnyerték a választásokat. Nem is vágtak bele 2004-ben a megvalósításba, mert kevés volt rá az idő. Ezért következett az, amiről Gyurcsány Balatonőszödön beszélt, hogy mímelték a kormányzást, igazából nem csináltak semmit. Mindent alárendeltek a választások megnyerésének. Hazudtak, kommunikáltak, PR-kampányt folytattak, vagyis eszük ágában sem volt kialakítani egy támogatható nemzetstratégiát. – Pedig a 2006-os választásokon ezt ígérték. – A szocialisták először jóléti ígéretekkel megvásárolták a szavazók bizalmát, majd a tényleges helyzetet és a küszöbönálló adóemeléseket eltitkolva megtévesztették a választókat. Emiatt most morális válsággal és növekvő szociális feszültségekkel küzd a társadalom. Mostanra megrendült az emberek hite, nemcsak a kormánypártokban, hanem az ellenzékben is. Soha nem volt még ilyen alacsony a politikusok megbecsültsége, mint jelenleg. A szocialisták támogatottsága évtizedes mélyponton van. Figyelmeztető jel, hogy velük szemben ugyan húszszázalékos előnye van a Fidesznek, de az ellenzéki párt is vesztett népszerűségéből. Ez annak köszönhető, hogy nem tudnak a megszorításokkal szemben a társadalomnak másik utat mutatni. 1998-ban a Fidesz választási győzelmét részben annak köszönhette, hogy a „van más választás: polgári Magyarország” szlogent a hétköznapi emberek felé üzenettel, tartalommal, életérzéssel tudta megtölteni. Képes volt arra, hogy jövőképet vázoljon fel a társadalom számára. A mostani kampányban a Fidesz belekeveredett egy Gyurcsány Ferenccel folytatott licitversenybe, amelyből nem tudott jól kijönni, mert abból alapvetően nem is lehetett jól kijönni. A kampányban egyszerre akart kedvezni a radikális és a mérsékelt jobboldali szavazóknak, ami elvileg nem lehetetlen feladat, de a gyakorlatban rendkívül nehéz megoldani. – Hiányzik a Fidesz mellől egy radikális párt? – Régóta másként vélekedem az ellenzéki stratégia néhány súlyponti kérdéséről, mint a Fidesz vezetője. A parlamenti választások a koalíció- és a kormányképességről szólnak, és csak nagyon ritkán fordul elő, hogy egyetlen politikai párt meg tudja szerezni a mandátumok több mint ötven százalékát. A Fidesz az egy tábor, egy a zászló elvet preferálta, így nem épült fel még egy pillér a jobboldalon, amelybe azok a szavazók helyezhették volna a bizalmukat, akik érzelmi okok miatt, korábbi megbántottságuk okán, vagy a liberális média mételye miatt távolságot tartottak a szövetségtől, vagy annak vezetőjétől. Nagy viták zajlottak arról, hogy megszerezheti-e egy jobbközép párt a radikális szavazók támogatását, vagy inkább meg kell kockáztatni, hogy egy, a Fidesztől jobbra álló párt is átlépje a parlamenti küszöböt. Az kétségtelen, hogy a Fidesz egy kis, radikális generációs pártból mostanra Közép-Európa legnagyobb keresztény-konzervatív polgári tömörülésévé vált. Ám a rendszerváltás óta csak egyszer sikerült az, hogy egy párt egyedül megszerezze a kormányzáshoz szükséges társadalmi támogatottságot a választásokon, és az sem mellékes, hogy akkor ehhez még a szavazatok harmada elég volt. – Új pártra van szükség, vagy egy régi önállósuljon? – Nem dőlt el véglegesen, hogy a KDNP a Fidesz centrumától jobbra akarja-e magát pozicionálni, vagy hagyományos kereszténydemokrata pártként a jobbközép szavazatokat akarja begyűjteni. A KDNP arculatával, nyilatkozataival – úgy tűnik – a nemzeti radikalizmus felé mozdult el. Orbán Viktor, aki személyében szimbolizálja a polgári szövetséget, mostani üzeneteivel, hangvételével szintén a radikálisabb politizálás irányába fordult. Mivel a Fideszt vele azonosítják, így a mérsékelt polgári gondolkodásúakban marad némi bizonytalanság, hogy valójában melyik párt az övék. A néppártban sokféle arcnak kellene markánsan jelen lennie, akiket a párt vezetője integrál. Ezek a karakterek nemhogy nem jelennek meg a Szövetségben, hanem az utóbbi időben háttérbe vonultak és eltűntek. Helyettük fiatal arcokra bízzák a párt kommunikációját, ami nem helyettesítheti a markáns szakpolitikai és értékalapú kritikát. A választókat kiábrándítja, hogy a kormány diktátumokkal, társadalmi egyeztetések nélkül dönt, az ellenzéknek pedig mindössze annyi a válasza erre, hogy naponta kiáll valaki és bevisz egy jobbegyenest vagy egy balhorgot ellencsapásként. Nem tudjuk pontosan, mit gondol a Fidesz az egészségügyről, a nyugdíjról, a közigazgatásról, mert nem áll a nyilvánosság elé kidolgozott, átgondolt javaslatokkal, amelyeket a kormányzat neoliberális törekvéseivel szembeállíthatna. A parlamenti politizálás kevés mozgásteret biztosít az ellenzéknek, de elérkezett az idő, amikor a megszorítások miatti elégedetlenség már elérte a szocialista szavazótábor kemény magját: az MSZP a nyugdíjas támogatói bázisából ez év elejére tíz százalékot elveszített. Az ellenzék erősödő támadásai viszont azt tudatosítják a baloldali választókban, hogy ha jön a Fidesz, akkor aztán ráfáznak, ezért megijednek, és inkább kitartanak a szocialisták mellett. Az ellenzék úgy szerezheti meg a kiábrándultak szavazatait, ha továbbra is morális kritikát gyakorol a kormányzat felett, de emellett egy komoly alternatívát is felvázol a társadalom számára. – Szüksége van-e a Fidesznek önmeghatározásra? A 2006-os kampányban ugyanis háttérbe szorult a nemzeti alapállás és inkább a szociális biztonság került előtérbe. – A Fidesz megijedt a 2004-es népszavazás kudarcától, mert azt tapasztalta, hogy amíg a szociális kérdések nem rendeződnek, addig a nemzetegyesítés gondolatát nem lehet hatékonyan képviselni, hiszen a szociális demagógiával ennek az értékei elhomályosíthatók. Talán ezért gondolták a kampánytanácsadók azt, hogy a szociális piacgazdaság megteremtéséről kell populáris üzeneteket tolmácsolniuk a választóknak. Ezek az üzenetek idővel rendkívül sablonossá váltak, éppen az a tartalom hiányzott belőlük, a nemzetstratégiai vonal mentén történő építkezés, ami korábban nagy vonzereje volt Fidesznek. Elhalványultak azok a markáns, integráló jegyek, amelyek a pártot együttesen kereszténnyé, konzervatívvá és polgárivá tették, ezt nem ártana átgondolniuk. A tavaly őszi önkormányzati választások elsöprő ellenzéki győzelme nem a Fidesz tevékenységének, hanem a kormányzattal elégedetlen társadalom megnyilvánulásának következménye volt. Október elsejével a Szövetség életében lezárult egy fejezet, onnantól kezdve olyan politikai erőként szerepel, amely nem egyszerűen csak ellenzék, hanem a helyi hatalom működtetésében, a problémák megoldásában minősített felelősséget viselő politikai formáció. A Szövetség a helyhatóságokban lehetőséghez jutott, hogy építkezzen, alulról szerveződjön, és ez különösen fontos, mert parlamenti lehetőségei meglehetősen szűkösek. A politikai légkör is kedvező a Szövetség megerősítéséhez. Az idei költségvetés különleges abból a szempontból, hogy a Gyurcsány melletti bizalmi szavazás után nem volt esélye annak, hogy a szocialisták kihátráljanak a kormányfő megszorító csomagja mögül. A megszorítások azonban már most éreztetik hatásukat: a szocialista és a liberális szavazótábor lemorzsolódása elkezdődött. A kormány kettős szorításban van. A Gyurcsány-hazugságok lelepleződése után igazolnia kell kifelé is, hogy nemcsak beszél, hanem végre is hajtja a megszorításokat. Ezzel visszaszerezheti a külföldi befektetők és a fiskális folyamatokat elemző cégek bizalmát, de a saját szavazóiét elveszíti. – Mit kell tennie a Fidesznek, hogy alkotmányos eszközökkel megbuktassa a kormányt? – Kétséges, hogy alkotmányos eszközökkel 2010 előtt meg lehet-e buktatni a Gyurcsány-kormányt. A kormány belebukhat saját politikájába, ha a szocialista parlamenti frakcióban a növekvő társadalmi elégedetlenség miatt elfogy a támogatottság Gyurcsány Ferenc kabinetje mögött. De még ebben az esetben is kísérletezhetnek új miniszterelnökkel a szocialisták. A koalíciós feszültségek is eljuthatnak arra a pontra, hogy az SZDSZ a koalíció felmondása mellett dönt, és az MDF nem vállalja a kormánypárti szerepet. Rendkívüli választásokra tehát csak akkor kerülhet sor, ha kormány elveszíti a többségi támogatottságát a parlamentben. A morális válságot kétségtelenül egy rendkívüli választás tudta volna feloldani, de ez bizonyosan a jelenlegi kormánykoalíció súlyos vereségével járt volna. Az ellenzék alkotmányos mozgástere korlátozott. Ellentmondásos utat választott, kezdetben úgy tűnt, hogy az őszödi beszéd nyomán kialakult társadalmi elégedetlenség élére áll, minden rendelkezésre álló alkotmányos eszközt felhasznál a kormány megbuktatására és a rendkívüli választások kikényszerítésére. Elég gyorsan kiderült, hogy a kormányfő lemondatására adott ultimátum, a büntetőjogi felelősségre vonással való fenyegetőzés egybekovácsolta a koalíciót és rövid távon Gyurcsány megerősödését eredményezte. A szakértői kormány felállításának ötletét minden oldalon értetlenség fogadta, a rendkívüli választásokról való lemondás pedig a radikális ellenzéki oldalon keltett csalódást. A Fidesz csapdahelyzetbe került, az eddigi ellenzéki politizálása nem vihető tovább. Az a politika, amely olyat ígér vagy sejtet, amit nem képes megvalósítani, gyorsan elhasználhatja bizalmi tőkéjét. A Fidesz vezetői az önkormányzati választások előtt azt mondták, hogy ez lesz a választások harmadik fordulója, és ha elsöprő többséggel nyernek, akkor elképzelhetetlen, hogy abból Gyurcsány Ferenc ne vonja le a következtetéseket. Hát, nem vonta le. Pontosabban, levonta: bizalmi szavazást kért maga ellen… – …és bizalmat kapott. – A parlamentben zajló politizálás világosan megfogalmazott célok, jól felépített stratégiák helyett továbbra is kormányzati és ellenzéki improvizációkon alapszik. Így viszont a jelenlegi morális válságból nemcsak a kormánynak lesz nehéz kilábalni. Fennáll a veszélye, hogy a végeláthatatlan napi taktikai csatározásokban a szembenálló feleket egyre kevésbé lesznek képesek – vagy hajlandók – megkülönböztetni a választók. Egy megnyert önkormányzati választás után teljesen más stratégiával kellene építkezni. Az ellenzék a huszonnegyedik órában jár, hogy megőrizze hitelességét a választók előtt. Kockázatos politikai stratégia a lengyel szindrómára építeni, arra várakozni, hogy a népharag elsöpörje a jelenlegi szocialista kormányt, amivel majd a baloldal támogatottsága is súlyosan megrendül, és az előrehozott választások után az ellenzék nagy többséggel veheti át a kormányzást. A Fidesz felső vezetése, főként azok, akiket egy-egy nagyobb település irányításával is megbíztak, a választók visszajelzéseiből érzékelik, hogy ez nem jó pálya. Az egyik utolsó esély lehet a párt számára, hogy a most következő kongresszuson kialakít egy új, a helyi társadalom erőire épülő stratégiát. Sándor Csilla